Első találkozás a fáraóval.
5 Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.” A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.” Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.” Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?”A munkafelügyelőnek adott utasítás.
A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: „Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.” A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: „Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát. Járjatok utána és gyűjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb.” Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának. A felügyelők azonban szorongatták őket: „Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát.” Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: „Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?”A héber munkavezetők panasza.
Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.”A nép szemrehányása, Mózes imája.
Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik. Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket. Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.” Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: „Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem? Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet.” 6 Az Úr így válaszolt Mózesnek: „Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani földjéről.”Mózes küldetésének újabb leírása.
Az Úr szózatot intézett Mózeshez és ezt mondta neki: „Én vagyok Jahve, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Mindenható Isten néven jelentem meg, és a Jahve nevet nem nyilatkoztattam ki nekik. De mivel szövetséget kötöttem velük, hogy vándorlásuk földjét, Kánaánt, amelyen jövevényként éltek, birtokul adom nekik, azért meghallgattam Izrael fiainak panaszát, akiket Egyiptomban szolgaságra vetettek és megemlékeztem szövetségemről. Ezért közöld Izrael fiaival: Én vagyok Jahve, megszabadítlak benneteket attól a kényszermunkától, amellyel az egyiptomiak sanyargatnak, és kiszabadítlak abból a szolgaságból, amelyben fogva tartanak; mégpedig úgy, hogy megverem és keményen megbüntetem őket. Népemmé fogadlak benneteket és Istenetek leszek. Akkor majd megtudjátok, hogy én, az Úr, az Isten szabadítottalak ki titeket az egyiptomiak szolgaságából. Azután elvezetlek arra a földre, amelyre megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nektek adom örökségül, én az Úr.” Mózes közölte ezt Izrael fiaival. De ők nem hittek neki, mert nagyon rájuk nehezedett a kényszermunka. Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Menj és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el Izrael fiait országából.” Mózes ezt válaszolta az Úrnak: „Nézd, Izrael fiai sem hallgattak rám, hogyan hallgatna rám a fáraó, hiszen ügyetlen vagyok a beszédben?” De Isten szólt Mózeshez és Áronhoz és elküldte őket a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.Mózes és Áron családfája.
Ezek a családjaik fejei: Rubennek, Izrael elsőszülöttének fiai: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Ezek Ruben nemzetségei. Simeon fiai ezek voltak: Jemuel, Jamin, Ohad, Jachin, Cochár és Saul, a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei. Lévi fiainak nevei, nemzetségeik szerint: Gerson, Kehát, és Merári. Lévi 137 éves kort ért el. Gerson fiai voltak: Libni és Simi, nemzetségeik szerint. Kehát fiai voltak: Amram, Jichar, Hebron és Uziel. Kehát 133 évet élt meg. Merári fiai voltak: Machli és Musi. Ezek Lévi családjai nemzetségeik szerint. Amram Jokebedet, a nagynénjét vette feleségül. Ez Áront és Mózest szülte férjének. Amram 137 évet ért meg. Jichar fiai Korach, Nefeg és Zichri voltak. Uziel fiai pedig Misael, Elcafán és Zitri voltak. Áron Elisebát, Amminadab lányát, Nachson nővérét vette feleségül, aki Nadabot, Abihut, Eleazárt és Itamárt szülte neki. Korach fiai voltak: Asszir, Elkána, Abiaszáf. Ezek a korachiták családjai. Eleazár, Áron fia Putiál egyik leányát vette feleségül, s az Pinchaszt szülte neki. Ezek a leviták családfői nemzetségeik szerint. Ezek Áron és Mózes, akiknek az Úr megparancsolta: „Vezessétek ki Izrael fiait Egyiptom földjéről csoportjaik szerint.” Ők beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izrael fiait Egyiptomból. Ezek Mózes és Áron.A meghívás történetének folytatása.
Azon a napon, amelyen az Úr Egyiptom földjén Mózeshez szólt, azt mondta neki: „Én vagyok Jahve! Add tudtára a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked.” Mózes így válaszolt az Úrnak: „Nézd, gyámoltalan vagyok a beszédben, hogyan hallgatna rám a fáraó?” 7 Az Úr megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád. Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából. Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból. Minden egyiptomi, ahányan csak vannak, meg fogja tudni, hogy én vagyok Jahve, amikor majd kinyújtom kezem az egyiptomiak ellen, és Izrael fiait kivezetem körükből.” Mózes és Áron engedelmeskedtek és az Úr parancsa szerint jártak el. Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom esztendős volt, amikor a fáraóval tárgyaltak.3. AZ EGYIPTOMI CSAPÁSOK
A bot és a kígyó.
Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ha a fáraó felszólít benneteket, hogy mutassatok csodajelet, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat és dobd a fáraó elé, az majd kígyóvá változik.” Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat. A fáraó szíve mégis kemény maradt, s nem hallgatott rájuk, ahogy azt az Úr előre megmondta.Az 1. csapás: a víz vérré változik.
Az Úr így szólt Mózeshez: „A fáraó szíve megkeményedett, nem akarja elbocsátani a népet. Keresd fel holnap reggel a fáraót, amikor lemegy a folyóhoz, és várd meg a folyó partján. Vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, s közöld vele: Jahve, a héberek Istene küldött hozzád, hogy mondjam meg neked: engedd kivonulni népemet, hogy a pusztában áldozatot mutasson be nekem. Te azonban mindeddig nem hallgattál rám. Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik. A halak elpusztulnak a folyóban, s ettől a folyó úgy fog bűzleni, hogy az egyiptomiak az undortól nem tudják majd meginni a vizét.” Az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak, vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé: a folyók, a csatornák, a mocsarak és minden ciszterna fölé, hogy vérré váljanak. Váljék vérré mind Egyiptom egész földjén, még az is, ami a fa vagy kőedényekben van.” Mózes és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott. A folyó halai elpusztultak, s ettől a folyó annyira bűzlött, hogy az egyiptomiak nem tudták inni a vizét. Mindenütt vér volt Egyiptomban. De az egyiptomi varázslók a maguk tudományával ugyanazt művelték. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta. A fáraó elindult, és visszatért házába anélkül, hogy a történteknek jelentőséget tulajdonított volna. Az egyiptomiak ivóvíz után ástak a folyó partján, mert nem tudták meginni a folyó vizét. Hét nap múlt el azután, hogy az Úr rácsapott a vízre.A 2. csapás: a békák.
Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz és közöld vele: Ezt mondja az Úr: engedd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Ha nem engeded, hogy kivonuljanak, akkor Egyiptom egész földjét békával sújtom. Nyüzsögni fognak a folyóban, azután kijönnek és behatolnak a házakba, a hálószobákba, az ágyadra, szolgáidnak és alattvalóidnak a házába, a kemencéibe és dagasztóteknőibe. Sőt, a békák felmásznak rád, szolgáidra és minden alattvalódra.” 8 Az Úr így folytatta Mózesnek: „Parancsold meg Áronnak: nyújtsd ki kezedet a bottal a folyók, a csatornák, és a mocsarak fölé, hogy békák lepjék el Egyiptomot.” Áron kinyújtotta karját Egyiptom vizei fölé, erre előjöttek a békák és elborították Egyiptom földjét. De a varázslók ugyanezt tették tudományukkal, és békákat hoztak Egyiptom földjére. A fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Kérjétek az Urat, hogy vegye el a békákat rólam és népemről, én viszont elengedem a népet, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak.” Mózes ezt felelte a fáraónak: „Rendelkezzél velem. Mikor imádkozzam érted, szolgáidért és népedért, melyik időt kell kijelölnöm, hogy a békák tőled, alattvalóidtól és házaitoktól eltávozzanak, s csak a folyóban maradjanak meg?” „A holnapot” – felelte. Ő pedig így folytatta: „Történjék akaratod szerint: ebből majd megtudod, hogy senki sem hasonló Jahvéhoz, a mi Istenünkhöz. A békák eltávoznak tőled házadból, szolgáidtól és népedtől, s csak a folyóban maradnak meg.” Mózes és Áron eljöttek a fáraótól, Mózes meg az Úrhoz fohászkodott a békák miatt, amellyel elárasztotta a fáraót. Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a békák elpusztultak a házakban, az udvarokon és a földeken. Rakásra hordták őket, s az ország bűzlött tőlük. De amikor a fáraó látta az enyhülést, újra megkeményedett, s nem akart Mózesre és Áronra hallgatni, ahogy azt az Úr előre megmondta.A 3. csapás: a szúnyogok.
Akkor az Úr így szólt Mózeshez: „Mondd meg Áronnak: nyújtsd ki a botodat, üss rá a föld porára, s az szúnyoggá változik egész Egyiptomban.” Áron kinyújtotta kezét a bottal, és ráütött a föld porára. Erre szúnyogok lepték el az embereket és az állatokat. Egész Egyiptomban minden por szúnyoggá változott. Az egyiptomi varázslók is megkísérelték, hogy mesterségükkel szúnyogot hívjanak elő, de nem volt sikerük. A szúnyogok ellepték az embereket és az állatokat. A varázslók azt mondták a fáraónak: ez az Isten ujja. A fáraó szíve mégis megkeményedett, s nem hallgatott Mózesre és Áronra, ahogy az Úr azt előre megmondta.A 4. csapás: a bögölyök.
Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Holnap reggel, amikor a fáraó lemegy a Nílus partjára, járulj eléje és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr: engedd el népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Ha nem engeded kivonulni népemet, akkor bögölyöket bocsátok rád, szolgáidra, alattvalóidra és házaidra. Az egyiptomiak házai tele lesznek velük, sőt, még a föld is, amelyen állasz. Gósen földjével azonban, ahol népem lakik, kivételt teszek azon a napon, s ott nem jelennek meg a bögölyök. Ebből felismerheted majd, hogy én, az Úr, itt vagyok az országban. Megkülönböztetem népemet a népedtől. Holnap következik be ez a csodajel.” Az Úr így is tett. A bögölyök nagy tömegben ellepték a fáraó házát, szolgáinak a lakását és egész Egyiptomot. Az ország nagyon szenvedett a bögölyök miatt. Ezért a fáraó hívatta Mózest és Áront, s így szólt hozzájuk: „Mehettek áldozatot bemutatni Isteneteknek, de itt az országban.” Ám Mózes ellenkezett: „Ezt nem tehetjük. Mi olyan állatokat áldozunk fel az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyeknek bemutatása az egyiptomiak szemében szörnyűség. Ha mi olyan áldozatot mutatnánk be, amelytől az egyiptomiak borzadnak, nemde, megköveznének bennünket? Mi ki akarunk menni háromnapi járásra a pusztába, és ott bemutatni az áldozatot az Úrnak, a mi Istenünknek, amelyet követel tőlünk.” A fáraó így válaszolt: „Elengedlek titeket, mutassátok be az áldozatot az Úrnak, Isteneteknek, de nem mehettek el messzire. Könyörögjetek értem is.” Mózes ezt mondta: „Mihelyt eltávozom tőled, azonnal imádkozni fogok érted. Holnap megszabadul a fáraó, a szolgái és alattvalói a bögölyöktől. Csak még egyszer rá ne szedje a fáraó a népet olyképpen, hogy nem engedi el áldozatot bemutatni az Úrnak.” Mózes eljött a fáraótól, és könyörgött az Úrhoz. Az Úr meghallgatta Mózes kérését, a bögölyök elhagyták a fáraót, a szolgáit és az alattvalóit: egy sem maradt belőlük. De a fáraó szíve újra megkeményedett, és nem bocsátotta el a népet.Előző nap Olvasási terv Következő nap