5. A KIRÁLYSÁG UTOLSÓ ÉVEI
Joacház uralma.
36 Ekkor a föld népe fogta Joacházt, Jozija fiát, és atyja helyébe megtette Jeruzsálem királyává. Huszonhárom éves volt Joacház, amikor trónra lépett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Egyiptom királya ugyanis elmozdította a királyságból, Jeruzsálemből, az országra pedig száz talentum ezüst és száz talentum arany sarcot vetett ki. Aztán testvérét, Eljákimot tette meg Egyiptom királya Júda és Jeruzsálem királyává, de nevét Jojakimra változtatta. Aztán testvérét, Joacházt magával hurcolta Nechó, és Egyiptomba vitte.Jojakim uralma.
Jojakim huszonöt éves volt, amikor a trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében. Nebukadnezár, Bábel királya felvonult ellene, bilincsbe verette, és Bábelbe hurcolta. A templomi fölszerelésekből is sokat elvitt Nebukadnezár Bábelbe, és a maga palotájában, Bábelben helyezte el. Jojakim egyéb tettei és iszonyatos dolgai, amelyeket elkövetett és amelyek megvoltak benne; ezek, lám, meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében. Fia, Jojachin lett helyette a király.Jojachin uralma.
Jojachin nyolcéves volt, amikor trónra lépett, aztán három hónapig és tíz napig volt király Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úr szemében. Esztendő fordultával Nebukadnezár sereget küldött, és elvitette Bábelbe a templom értékes fölszerelésével együtt. Júda és Jeruzsálem királyává pedig testvérét, Cidkiját tette.Cidkija uralma.
Cidkija huszonegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Azt tette, ami gonosz az Úrnak, az ő Istenének szemében, és nem alázkodott meg Jeremiás próféta előtt sem, aki az Úr nevében szólt hozzá. Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig az az Isten nevére eskette meg. Megkeményítette a nyakát, megmakacsolta a szívét, és nem tért meg az Úrhoz, Izrael Istenéhez.Az ország pusztulása.
Nemcsak a nép, hanem a papok összes elöljárói is sok-sok hűtlenséget követtek el, utánozva a nemzetek valamennyi iszonyatos dolgát. Megszentségtelenítették az Úr templomát, amelyet pedig ő tett szentté Jeruzsálemben. Az Úr, atyáik Istene követei által még jókor és ismételten küldte hozzájuk figyelmeztetéseit. Kímélni akarta népét és a maga lakóhelyét. De ők kigúnyolták az Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult. Felvonultatta ellenük a kaldeusok királyát, szentélyük falai között karddal megölette ifjaikat. Nem volt kímélet sem ifjúnak, sem hajadonnak, de még az öregnek vagy az aggastyánnak sem, hanem kezébe adta valamennyiüket. A templom teljes fölszerelését, mind a nagyját, mind az apraját, a templom kincseit, meg a király és a főemberek kincseit mind Bábelbe vitette. A templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait lerombolták, összes palotáit és minden drágaságát elhamvasztották és teljesen elpusztították. Aki megmenekült a kardtól, Bábelbe került fogságba. Szolgái lettek a királynak és utódainak, míg uralomra nem jutott a perzsa királyság. Így teljesedett be az Úrnak Jeremiás próféta által mondott szava: Míg az ország le nem tölti szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt kénytelen lesz szombatot tartani, míg le nem telik a hetven esztendő.Cirusz felhívása.
Az Úr teljesíteni akarta Jeremiás próféta által mondott szavát. Azért Cirusznak, a perzsák királyának első esztendejében fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét. A következő felhívást intézte egész birodalmához, mégpedig írásban is: „Így szól Cirusz, Perzsia királya: Az Úr, az ég Istene nekem adta a föld minden országát. Ő parancsolta nekem, hogy templomot építsek neki a Júdában fekvő Jeruzsálemben. Aki közületek az ő népéhez tartozik, azzal legyen vele az ő Istene és térjen haza!”Ezdrás könyve
I. HAZATÉRÉS ÉS A TEMPLOM ÚJJÁÉPÍTÉSE
BEVEZETÉS EZDRÁS ÉS NEHEMIÁS KÖNYVEIHEZ
Cirusz rendelete.
1 Cirusznak, a perzsák királyának első évében – hogy az Úrnak Jeremiás által hallatott szava beteljesedjék –, az Úr fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét, így kihirdette – írásban is – egész birodalmában: „Ezt mondja Cirusz, a perzsák királya: az Úr, az ég Istene a föld minden országát nekem adta. Meghagyta nekem, hogy építsek neki házat a júdeai Jeruzsálemben. Aki közületek népéhez tartozik, azzal legyen vele az Istene! Menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdeában van, s építse fel az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ez az Isten Jeruzsálemben lakik. Azoknak, akik még megmaradtak, minden helységben, ahol idegenként élnek, e helységnek lakói legyenek a segítségükre ezüsttel, arannyal, természetbeli adománnyal és jószággal, a Jeruzsálemben lakó Isten háza javára felajánlott önkéntes adományokon kívül.”A száműzöttek hazatérnek.
Júda és Benjamin családjainak vezetői, a papok és a leviták, vagyis azok, akiknek lelkét Isten arra ösztönözte, elindultak, hogy fölépítsék a Jeruzsálemben lakó Úrnak a házát. Szomszédaik minden segítséget megadtak nekik: ezüstöt, aranyat, természetbeli adományt, jószágot és rengeteg értékes holmit, ezenkívül mindenféle önkéntes adományt. Cirusz király kiadatta az Isten házának edényeit, amelyeket Nebukadnezár elhurcolt Jeruzsálemből és istenének házában helyezett el, ajándékképpen. Cirusz, a perzsák királya kincstárosa, Mitredat kezére bízta őket, és az szám szerint átadta Sesbaccárnak, Júda fejedelmének. A számuk: harminc aranycsésze, ezer ezüstcsésze, huszonkilenc kés, harminc aranypohár, négyszáztíz kisebb értékű ezüstpohár, ezer egyéb edény. Az arany és ezüstedények száma összesen ötezer-négyszázat tett ki. Amikor Sesbaccár a fogságban levőkkel Babilonból visszatért Jeruzsálembe, magával vitte őket.Jegyzék a hazatértekről.
2 Ezek voltak azok a tartományba való emberek, akik visszatértek a száműzetésből és a fogságból; Babilon királya, Nebukadnezár Babilonba hurcolta őket, s akik visszatértek Jeruzsálembe és Júdeába, mindenki a maga városába. Zerubbábellel jött Jesua, Nehemiás, Szeraja, Reelaja, Nahmani, Mordekáj, Bilsan, Micpa, Bigvai, Rehum, Baana. Az Izrael népéhez tartozó férfiak száma: Paros fiai: kétezer-egyszázhetvenkettő; Sefatja fiai: háromszázhetvenkettő; Arach fiai: hétszázhetvenöt; Pahat-Moab fiai, vagyis Jesua és Joáb leszármazottai: kétezer-nyolcszáztizenkettő; Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; Zattu fiai: kilencszáznegyvenöt; Zakkai fiai: hétszázhatvan; Bani fiai: hatszáznegyvenkettő; Bebai fiai: hatszázhuszonhárom; Azgad fiai: ezerkétszázhuszonkettő; Adonikam fiai: hatszázhatvanhat; Bigvai fiai: kétezer-ötvenhat; Adin fiai: négyszázötvennégy; Ater, vagyis Jehiszkija fiai: kilencvennyolc; Beszai fiai: háromszázhuszonhárom; Jora fiai: száztizenkettő; Hasum fiai: kétszázhuszonhárom; Gibbar fiai: kilencvenöt; a betlehemi férfiak: százhuszonhárom; a Netofába való férfiak: ötvenhat; az anatoti férfiak: százhuszonnyolc; a Bet-Azmavetba való férfiak: negyvenkettő; a Kirjat-Jearimba, Kefirába és Beerotba való férfiak: hétszáznegyvenhárom; a rámai és gebai férfiak: hatszázhuszonegy; a Michmászba való férfiak: százhuszonkettő; a Bételbe és az Aiba való férfiak: kétszázhuszonhárom; Nebó fiai: ötvenkettő; Magbis fiai: százötvenhat; a másik Elám fiai: ezerkétszázötvennégy; Harim fiai: háromszázhúsz; a Lodba, Hadidba és Onóba való férfiak: hétszázhuszonöt; a jerikóiak: háromszáznegyvenöt; Szenaa fiai: háromezer-hatszázharminc. A papok: Jedaja fiai Józsue házából: kilencszázhetvenhárom; Immer fiai: ezerötvenkettő; Paschur fiai: ezerkétszáznegyvenhét; Harim fiai: ezertizenhét. A leviták: Józsue fiai, azaz Kadmielé, Binnuié és Hodavjáé: hetvennégy. Az énekesek: Aszaf fiai: százhuszonnyolc. A kapuőrök: Sallum fiai, Ater fiai, Talmon fiai, Akkub fiai, Hatita fiai, Sobai fiai együtt: százharminckilenc. A templomszolgák: Sziha fiai, Haszufa fiai, Tabbaot fiai, Kerosz fiai, Szia fiai, Padon fiai, Lebana fiai, Hagaba fiai, Akkub fiai, Hagab fiai, Salmai fiai, Giddel fiai, Gahar fiai, Reaja fiai, Reszin fiai, Nekoda fiai, Gazzam fiai, Uzza fiai, Pazeah fiai, Beszai fiai, Aszna fiai, a meuniták fiai, a nefisziták fiai, Bakbuk fiai, Hakufa fiai, Harhur fiai, Baszlut fiai, Mehida fiai, Harsa fiai, Barkosz fiai, Sziszera fiai, Temah fiai, Nesziah fiai, Hatifa fiai. Salamon szolgáinak fiai: Szotai fiai, Hasz-Szoferet fiai, Peruda fiai, Jaala fiai, Darkon fiai, Giddel fiai, Sefatja fiai, Hattil fiai, Pokeret-Hasz-Szebaim fiai, Ami fiai. A templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai együttesen: háromszázkilencvenkettő. A következők Tel-Melachból, Tel-Harsából, Kerubból, Addanból és Immerből vonultak ki, de nem tudták kimutatni, hogy családjuk és nemzetségük Izraelből származik: Delaja fiai, Tobia fiai, Nekoda fiai: hatszázötvenkettő. A papok közül: Hobajja fiai, Hakkoc fiai, Barzilláj fiai – ez a gileádi Barzilláj leányai közül vett magának feleséget és tőle kapta a nevét. Ezek keresték nemzetségük iratait, de nem találták, ezért kizárták őket a papi szolgálatból mint tisztátalanokat, és a kormányzó megtiltotta nekik, hogy a szent dolgokból egyenek, amíg az urimhoz és tummimhoz újra föl nem lép egy pap. Az egész közösség negyvenkétezer-háromszázhatvan személyt tett ki, nem számítva a szolgákat és szolgálókat, akik hétezer-háromszázharmincheten voltak. Volt köztük kétszáz énekes és énekesnő. A lovak száma hétszázharminchat volt, az öszvéreké kétszáznegyvenöt, a tevéké négyszázharmincöt, szamaraik száma pedig hatezer-hétszázhúszat tett ki. Amikor megérkeztek az Úr házához Jeruzsálembe, a családfők közül némelyek önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy újra fölépüljön, a maga helyén. Tehetségükhöz mérten 61 000 drachma aranyat, 5 000 mina ezüstöt és száz papi ruhát ajánlottak föl az istentisztelet céljára. A papok, a leviták és a nép egy része Jeruzsálemben telepedett le, a kapuk őrei, az énekesek, a templomszolgák és egész Izrael a városaikban.Előző nap Olvasási terv Következő nap