Jeruzsálem pusztulása. Jeremiás további sorsa.
39 Cidkijának, Júda királyának 9. esztendejében, a tizedik hónapban, Nebukadnezár babiloni király felvonult egész seregével Jeruzsálem alá, és ostrom alá vette. Cidkija 11. évében, a negyedik hónapban, a hónap kilencedik napján rést ütöttek a város falán. Erre bevonult a babiloni király összes vezére, és megszállták a középső kapu környékét. Ezek: Nergalszárecer, a Szin-Magirból való fejedelem, a főparancsnok; Nebushazbán főtiszt és Babilon királyának többi főembere. Amikor Júda királya, Cidkija ezt látta, a sötétség leple alatt elmenekült, valamennyi harcosával együtt. A királyi kerten keresztül hagyták el a várost, a két fal közötti kapun át, és Araba felé vették útjukat. De a káldeusok serege űzőbe vette őket és elfogták Cidkiját a jerikói síkságon. Foglyul ejtették s elvitték Nebukadnezárhoz, Babilon királyához, a Hamat földjén lévő Riblába, hogy ítéletet tartson fölötte. A babiloni király ekkor megölette Riblában Cidkijának a fiait a szeme láttára; Júda valamennyi vezető emberét is halálra adta Babilon királya. Aztán megvakíttatta Cidkiját, és bilincsbe verve Babilonba hurcolta. A káldeusok felgyújtották a királyi palotát és a magánházakat, majd lerombolták Jeruzsálem falait. Nebuzaradán meg, a testőrség parancsnoka, Babilonba hurcoltatta azokat, akik a nép közül megmaradtak a városban; aztán azokat is, akik átszöktek hozzá, és az életben maradt kézműveseket. A szegény köznépből némelyeket Júda földjén hagyott Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, sőt szőlőket és szántóföldeket adott nekik. Jeremiásra vonatkozóan ezt a parancsot adta Nebukadnezár babiloni király Nebuzaradannak, a testőrség parancsnokának: Vedd magadhoz és viselj rá gondot! Ne tégy vele semmi rosszat, hanem bánj vele úgy, ahogy akarja. Erre Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka, Nebushazbán főtiszt, Nergalszárecer főparancsnok, meg a babiloni király többi vezére embereket küldött és elhozatták Jeremiást az őrség udvarából, s azt is megengedték neki, hogy szabadon járjon-keljen. Így ezután a nép között lakott.Jövendölés Ebed-Melech megmeneküléséről.
Amikor Jeremiás még az őrség udvarában tartózkodott, az Úr ezt a szózatot intézte hozzá: Menj, és mondd meg a kusita Ebed-Melechnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Bizony beteljesítem szavaimat: veszedelmet hozok erre a városra, és nem jólétet. De amikor ez végbemegy majd azon a napon a szemed láttára, megmentelek téged azon a napon – mondja az Úr. Nem kerülsz azok kezére, akiktől félsz. Egész biztosan megszabadítalak; nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet, mivel bíztál bennem – mondja az Úr.További részletek Jeremiás sorsáról.
40 Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka elengedte Rámából. Ott ugyanis különválasztotta Jeremiást a többiektől, mert éppúgy meg volt bilincselve, mint a Jeruzsálemből és Júdából való többi fogoly, akiket Babilonba akartak hurcolni. Akkor a testőrség parancsnoka magához hívatta Jeremiást és így szólt hozzá: „Az Úr, a te Istened veszedelmet mondott ki erre az országra, és most rá is hozta. Az Úr megtette, amivel fenyegetett benneteket, mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok szavára. Ezért történt veletek ez a dolog. Nézd, most megszabadítalak ma a kezeden lévő láncoktól. Ha el akarsz jönni velem Babilonba, csak gyere, s majd gondodat viselem. De ha nem akarsz velem jönni Babilonba, maradj itt. Nézd, előtted az egész ország. Választhatsz, és oda mehetsz, ahová akarsz. Vagy menj vissza Gedaljához, Safán fiának, Achikámnak fiához, akit Babilon királya kormányzóul rendelt Júda városai fölé. Lakjál nála néped körében, vagy menj oda, ahová tetszik!” A testőrség parancsnoka még élelmet és ajándékot is adott neki, aztán elbocsátotta. Jeremiás elment Micpába Gedaljához, Achikám fiához, és ott maradt nála, az országban visszamaradt nép körében.A Gedalja kormányzó ellen szőtt gyilkos terv.
Amikor a sereg főtisztjei, akik embereikkel még mindig a környéken bolyongtak, meghallották, hogy Babilon királya Gedalját, Achikám fiát rendelte az ország kormányzójául, és hogy az ő gondjára bízta a férfiakat, nőket, gyermekeket meg az országnak azokat a szegényeit, akiket nem hurcoltak el Babilonba, elmentek Gedaljához Micpába, embereikkel együtt. A következők: Netanja fia, Jismael, Kárea fia, Jochanan, Tanchumet fia, Szeraja; aztán a Netofátiból való Efaj fiai és Jezanja, egy Maakitból való embernek a fia. Gedalja, Safan fiának, Achikámnak a fia – szavát esküvel megerősítve – így beszélt hozzájuk és embereikhez: „Ne féljetek a káldeusok szolgálatától! Maradjatok az országban; engedelmeskedjetek Babilon királyának, mert így jó dolgotok lesz. Magam itt maradok Micpában, hogy a hozzánk jövő káldeusoknak a rendelkezésükre álljak; ti meg szüreteljétek le a szőlőt, gyűjtsétek be a termést, töltsétek meg olajjal korsóitokat. És lakjatok azokban a városokban, amelyeket elfoglalni szándékoztok.” Ugyanígy, amikor a Moáb földjén az ammoniták közt, az Edomban és a többi országban élő júdaiak is meghallották, hogy Babilon királya meghagyott egy maradékot Júdában, és kormányzóul Safan fiának, Achikámnak a fiát, Gedalját rendelte föléjük, ezek a júdaiak is mind előjöttek azokról a helyekről, ahová szétszóródtak. Júda földjére Gedaljához, Micpába visszatérve bőven szüreteltek bort, és sok termést gyűjtöttek be. Ekkor Kárea fia, Jochanan és a sereg többi főtisztje, aki még a környéken tartózkodott, elmentek Gedaljához Micpába, és így szóltak hozzá: „Tudsz-e róla, hogy Baalisz, az ammoniták királya elküldte Jismaelt, Netanja fiát, hogy öljön meg?” De Achikám fia, Gedalja nem akart hinni nekik. Kárea fia, Jochanan négyszemközt is beszélt Gedaljával Micpában, és ezt mondta neki: „Elmegyek és megölöm Jismaelt, Netanja fiát, úgyhogy senki sem tudja meg. Miért öljön meg ő téged? Hiszen így a köréd gyűlt júdaiak újra szétszóródnak. Miért vesszen el Júda maradéka?” De Achikám fia, Gedalja, ezt válaszolta Jochanannak, Kárea fiának: „Ne tedd ezt! Hazugság, amit Jismael felől mondasz.” 41 De a hetedik hónapban történt, hogy a királyi vérből származó Jismael, Elisama fiának, Netanjának a fia tíz emberével együtt elment Gedaljához, Achikám fiához Micpába. Amikor együtt lakomáztak Micpában, Netanja fia, Jismael felállt tíz emberével, és karddal rátámadt Gedaljára, Safán fiának, Achikámnak a fiára, s megölték azt a férfit, akit Babilon királya kormányzóul rendelt az ország fölé. Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelenlevő káldeus harcosokkal egyetemben. A Gedalja meggyilkolása utáni második napon, amikor még senki sem tudott a dologról, nyolcvan férfi érkezett Szichemből, Silóból és Szamáriából lenyírt szakállal, megszaggatott ruhában és megvagdosott testtel: azért jöttek, hogy étel és italáldozatot mutassanak be az Úr templomában. Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, ők meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: „Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!” De mihelyt beértek a városba, emberei segítségével lemészárolta őket Jismael, Netanja fia, és egy ciszternába dobta őket. Akadt köztük tíz férfi, akik így szóltak Jismaelhez: „Ne ölj meg bennünket, mert készleteink vannak búzából, árpából, olajból és mézből, jól elrejtve a mezőn.” Erre megkímélte őket, és nem ölte meg úgy, mint testvéreiket. Az a ciszterna, amelybe Jismael bedobta a meggyilkolt férfiak holttestét, ugyanaz a nagy ciszterna volt, amelyet még Aza király építtetett Bása, Izrael királya ellenében. Ezt töltötte meg Jismael, Netanja fia holttestekkel. Majd elhurcolta Jismael a Micpában visszamaradt nép maradékát, meg a királyi családból való nőket, akiket Nebuzaradan, a testőrök parancsnoka Achikám fiának, Gedaljának a gondjaira bízott. Ezeket fogságában tartva Netanja fia, Jismael jó korán elindult, hogy átmenjen az ammonitákhoz. Amikor Kárea fia, Jochanan, és a vele tartó tisztek mind tudomást szereztek azokról a gonosztettekről, amelyeket Netanja fia, Jismael elkövetett, harcosaikat maguk mellé véve elindultak, hogy megtámadják Jismaelt, Netanja fiát. A gibedoni nagy tónál akadtak rá. Amint a Jismaelnél lévő nép meglátta Jochanant, Kárea fiát és a vele levő tiszteket, igen megörültek. Azok, akiket Jismael elhurcolt Micpából, mind visszafordultak, és Jochananhoz, Kárea fiához csatlakoztak. De Jismael, Netanja fia, nyolc emberével együtt elmenekült Jochanan elől, és az ammonitákhoz futott. Akkor Jochanan, Kárea fia, és a vele tartó tisztek összegyűjtötték a népnek azt a maradékát, amelyet Jismael, Netanja fia hurcolt el Micpából, azután, hogy megölték Achikám fiát, Gedalját, tehát azokat a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket meg udvari szolgákat, akiket (Jochanan) visszahozott Gibeonból. Aztán útra keltek, majd pihenőt tartottak Gerut Kimhámnál, Betlehem közelében. Az volt a tervük, hogy Egyiptomba mennek, a káldeusok miatt. Féltek ugyanis tőlük, mert Netanja fia, Jismael megölte Gedalját, Achikám fiát, akit Babilon királya az ország kormányzójává rendelt.Előző nap Olvasási terv Következő nap