Kis türelmet
III. A LÁTOMÁSOK
Az első látomás: a sáskák
7 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fű sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált. Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” És az Úr megkönyörült. „Nem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.
A második látomás: a szárazság
Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten előhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezőt is fölperzselte. Akkor így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” És az Úr megkönyörült. „Ez sem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.
A harmadik látomás: a mérőón
Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, egy ember állt a falon, a kezében mérőónt tartott. Az Úr megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Mérőónt.” Az Úr így szólt: „Nézd, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem kegyelmezek neki! Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadok Jerobeám házára.”
Ellentét Amacjával. Ámoszt elűzik Bételből.
Amacja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jerobeámnak, Izrael királyának: „Ámosz összeesküvést sző ellened Izrael házában. Az ország nem tűrheti tovább beszédeit. Mert, lám, ezt mondja Ámosz: Jerobeámot karddal ölik meg, Izraelt meg fogságba hurcolják tulajdon földjéről.” Ámosznak pedig azt mondta Amacja: „Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj! Bételben többé ne jövendölj, mert királyi szentély, és a királyság temploma!” Ámosz így felelt Amacjának: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam és szikomort gyűjtögettem. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: „Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek! Halljad hát az Úr szavát! Azt mondod: Ne jövendölj Izrael ellen, ne beszélj Izsák háza ellen! Azért ezt mondja az Úr: Feleséged a város cédája lesz, fiaid és lányaid kard élén vesznek el, felosztják földedet kötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg. Izraelt fogságba hurcolják tulajdon földjéről.”
A negyedik látomás: érett gyümölccsel telt kosár
8 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, volt ott egy érett gyümölccsel teli kosár. Akkor megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Egy kosarat, tele érett gyümölccsel.” Erre azt mondta nekem az Úr: Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki. A palota énekesei jajveszékelnek majd azon a napon – mondja az Úr –, sok holttest lesz szerteszórva mindenfelé… Csönd!
A csalók és kizsákmányolók ellen
Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! Azt mondjátok: „Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját.” Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem! Ugye remeg a föld, és gyászol minden lakója; emelkedik, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama?
Titokzatos büntetés: sötétség és gyász
Azon a napon – mondja az Úr, az Isten – délben kell majd a napnak lenyugodnia; nappal is sötétséget borítok a földre. Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden főt. Olyanná teszem, mint amikor az elsőszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserűség napja.
Isten szavának szomjúhozása
Igen, jönnek napok – mondja az Úr, az Isten –, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására. Vándorolnak az egyik tengertől a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.
Újabb jövendölés a büntetésről
Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat, azokat, akik a szamariai Asimára esküsznek, akik ezt mondják: „A te istened életére, Dán!” és: „A te utad életére, Beerseba!” Elesnek, és föl sem kelnek többé.
Ötödik látomás: a szentély pusztulása
9 Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt. Azt mondta: Sújts az oszlopfőre, rendüljön meg a mennyezet! Összetöröm mindannyiuk fejét, karddal ölöm meg, aki megmarad. Senki nem menekülhet meg közülük, nem lesz számukra sehol menedék. Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is visszahozza őket; ha az egekbe menekülnek, onnan is leszállítom őket. Ha elrejtőznek a Kármel csúcsán, felkutatom, és onnan is visszahozom őket; ha szemem elől a tenger mélyére bújnak, ott is parancsolok a sárkánynak, hogy marja meg őket. Ha ellenségeik előtt fogságba mennek, ott is parancsolok a kardnak, hogy ölje meg őket. Rajtuk lesz a szemem, de romlásukra, nem javukra.
Dicsőítés
Az Úr, a Seregek Istene… Ha megérinti a földet, kiszárad, és gyászol minden lakója; emelkedik minden, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama. Lakóhelyét az égben ő építette fel, boltozatát ő emelte a föld fölé. Ő hívja elő a tenger vizét, és ő önti a föld színére: az Úr az ő neve.
Izraelnek nincsenek előjogai
Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? – mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kirből?
Csak a bűnösök vesznek el
Nos, rajta tartom szememet a bűnös országon, hogy eltöröljem a föld színéről. De Jákob házát mégsem pusztítom el egészen – mondja az Úr. Mert, lám, parancsot adok, és szétszórom Izrael fiait a különféle népek közé, mint amikor rostál az ember, anélkül, hogy egy szem is a földre esnék. Kard élén hullik el népemben minden gonosztevő, mind, aki mondja: „A vész nem közeleg, nem érkezik el hozzánk.”
IV. AZ ÚJJÁSZÜLETÉS REMÉNYE. PARADICSOMI BOLDOGSÁG
Azon a napon felállítom Dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt. Hadd foglalják el azt, ami Edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet – mondja az Úr, és meg is teszi. Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor együtt jár a szántóvető és az arató, a sajtoló és a magvető, újbor fakad a hegyekből, patakzik minden halomból. Népemet, Izraelt helyreállítottam: fölépítik a romba dőlt városokat és bennük laknak, szőlőskerteket ültetnek, és isszák a borát, kerteket telepítenek, és eszik a gyümölcsét. Letelepítem őket földjükre, soha többé nem tépik ki őket földjükből, amelyeket nekik adtam – mondja az Úr, a te Istened.

Ozeás könyve

Címzés.
1 Az Úr szózatot intézett Ozeáshoz, Beeri fiához, Uzija, Jotam, Acház és Hiszkija júdeai királyok idejében, s Jerobeámnak, Joás fiának, Izrael királyának idejében.
I. OZEÁS HÁZASSÁGA;
A HÁZASSÁG JELKÉPES ÉRTELME
Ozeás házassága és gyermekei.
Amikor az Úr szólni kezdett, ezt mondta az Úr Ozeásnak: „Menj, végy feleségül egy parázna asszonyt, és legyenek paráznától fogant gyermekeid; mert parázna módon elhagyta az ország az Urat.” El is ment, feleségül vette Gomert, Diblaim lányát. Az asszony fogant, és fiuk született. Ekkor azt mondta az Úr: „Nevezd el Jiszreelnek, mert rövidesen megtorlom Jiszreel vérét Jehu házán, és megszüntetem Izrael házának királyságát. Jiszreel völgyében azon a napon összetöröm Izrael íját.” Amikor az asszony ismét fogant és leányt szült, így szólt az Úr: „Hívd »Nincs irgalom«-nak, mert ezentúl nem irgalmazok Izrael házának, nem bocsátok meg neki többé. [Júda házában azonban irgalmas leszek: megmentem őket az Úr, az ő Istenük által; nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal vagy lovasokkal mentem meg őket].” Amikor „Nincs irgalmat” elválasztotta, fogant és fiút szült. Erre így szólt az Úr: „Nevezd el »Nem népem«-nek, mert nem vagytok többé az én népem, és én sem vagyok többé a ti Istenetek.”

Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0