Sámuel második könyve
Dávid értesül Saul haláláról.
1 Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt. A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult előtte. Dávid megkérdezte: „Honnét jössz?” „Izrael táborából menekültem” – felelte. „Mi történt? – kérdezte Dávid. – Beszéld el nekem!” „A nép elmenekült a csatából – válaszolta –, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!” Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: „Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?” A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: „Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt – nyomában a kocsik és lovasok. Amikor megfordult és észrevett, megszólított: „Ki vagy?” „Egy amalekita” – válaszoltam. Erre megparancsolta: „Gyere ide és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet.” Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak.” Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind. Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén. Dávid ezután megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: „Hova való vagy?” „Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia” – válaszolta. Erre Dávid azt mondta: „Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?” Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: „Gyere ide és szúrd le!” Az leszúrta, úgyhogy meghalt. Dávid így szólt hozzá: „Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést.”Dávid siratóéneke.
Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra – följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik: Izrael, dicsőséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hősök? Ne adjatok hírt róla Gátban, ne híreszteljétek Aszkolon utcáin. A filiszteusok lányai ne örüljenek, a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak. Gilboa hegyei, se harmat, se eső ne öntözzön benneteket, hitszegő földeteket, ahol szégyen érte a hős pajzsát: nem olajjal kenték fel Saul vértjét, hanem az elesettnek a vérével, a bajnoknak a velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül. Saul és Jonatán – hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erősebbek az oroszlánnál. Izrael lányai, sirassátok hát Sault, aki bíborba és patyolatba öltöztetett benneteket, s arany ékszert tűzött ruhátokra. Hogy estek el a hősök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán, szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél.IV. DÁVID
Hogy estek el a hősök, harci fegyvereik hogy törtek szét?1. DÁVID, JÚDA KIRÁLYA
Dávid fölkenése Hebronban.
2 Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Az Úr ezt a feleletet adta neki: „Föl!” Aztán azt kérdezte Dávid: „Hová menjek?” A válasz így hangzott: „Hebronba.” Így hát Dávid odament, s vele a két asszony is, a jiszreeli Achinoam, valamint Abigail, a kármeli Nabal felesége. Azokat az embereket is odavonultatta Dávid, akik vele tartottak, mindegyiküket a családjával együtt; Hebron falvaiban telepedtek le. Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává.Üzenet Jábes lakóinak. Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault.
Erre Dávid követeket küldött a gileádi Jábes lakóihoz ezzel az üzenettel: „Áldjon meg benneteket az Úr, hogy könyörülettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek. Legyen hozzátok könyörületes és jóságos az Úr! S magam is jót teszek veletek, amiért így viselkedtetek. De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává.”Abner megteszi Isbaalt Izrael királyává.
Abner azonban, Nernek a fia, Saul seregének a vezére fogta Isbaalt, Saul fiát, és elvitte Machanajimba, és megtette Gileád, valamint az aseriták, Jiszreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává. Saul fia, Isbaal negyvenesztendős volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. Az az idő, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki.Háború Júda és Izrael között.
Ner fia, Abner azonban kivonult Saul fiának, Isbaalnak az embereivel Machanajimból Gibeon tájára. Ám Ceruja fia, Joáb is hadba szállt Dávid embereivel. Gibeon tavánál találkoztak. Egyikük a tavon innen, a másikuk azon túl ütött tábort. Akkor Abner így szólt Joábhoz: „Álljanak ki a fiatalok, és vívjanak meg előttünk egymással!” „Jó, álljanak!” – válaszolta Joáb. Ki is álltak, és számba vették őket: tizenkettő Benjamin fiai közül, Isbaalnak, Saul fiának a részéről, és tizenkettő Dávid emberei közül. Mindegyik megragadta ellenfele fejét és egymás oldalába döfték a kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Ezért azt a helyet elnevezték az Oldal mezejének. Gibeon mellett van. Ezután igen heves harc tört ki azon a napon, s Dávid csapatai megverték Abnernak és Izraelnek a csapatait. Ceruja három fia is ott volt: Joáb, Abisáj és Azahel. Azahel olyan fürge volt, mint egy vad gazella; Azahel tehát nyomába eredt Abnernak, és üldözése közben nem tágított se jobbra, se balra. Abner ezért hátrafordult, és megkérdezte: „Te vagy az, Azahel?” „Igen, én!” – felelte. Erre Abner azt mondta neki: „Térj jobbra vagy balra, ragadd meg az egyik fiatalt és annak vedd el a fegyverét!” De Azahel nem tágított. Abner újra felszólította Azahelt: „Hagyd abba, mert földre terítlek, aztán hogy nézek testvérednek, Joábnak a szemébe?” De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik odamentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak. Joáb és Abisáj azonban tovább üldözték Abnert. Mire a nap lement, Amma dombjához értek, amely a völgy keleti részén van, a Gebába vezető út mentén. Benjamin fiai most Abner köré gyűltek, csapatot alkottak, és megszállták Amma dombjának a tetejét. Abner odaszólt Joábnak: „Hát örökké kaszaboljon a kard? Nem tudod, hogy a végén megkeserülöd? Mikor parancsolod meg már embereidnek, hogy hagyják abba testvéreik üldözését?” Joáb így válaszolt: „Amint igaz, hogy az Úr él: ha nem szóltál volna, az emberek csak holnap reggel hagyták volna abba testvéreik üldözését!” Aztán Joáb megfúvatta a kürtöket. Erre az egész nép nyomban megállt, nem üldözte tovább Izraelt és nem folytatta a harcot. Abner és emberei egész éjszaka folytatták útjukat az Arabán keresztül, majd átkeltek a Jordánon, és egész délelőtt meneteltek, míg végül Machanajimba nem értek. Amikor Joáb abbahagyta Abner üldözését és összegyűjtötte az egész hadinépet, Dávid emberei közül tizenkilencen hiányoztak és Azahel. Ugyanakkor Dávid emberei, Benjamin fiai, Abner emberei közül háromszázhatvan embert megöltek. Azahelt elvitték, és atyja sírboltjában temették el, Betlehemben. Aztán Joáb és emberei egész éjszaka meneteltek: hajnal lett, mire Hebronba értek. 3 Saul háza és Dávid háza között még sokáig folytatódott a háborúskodás. Dávid egyre hatalmasabb lett, Saul háza pedig mindig gyengébb.Dávidnak Hebronban született fiai.
Hebronban fiai születtek Dávidnak. Elsőszülötte Amnon volt, a jiszreeli Achinoamtól; második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétől, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia; a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia; a hatodik Jitream, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.Kenyértörés Abner és Isbaal között.
Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abner szilárdan kitartott Saul háza mellett. Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: „Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?” Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: „Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt? Ezt meg azt tegye Isten Abnerral – igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni. Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig.” Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tőle.Abner egyezkedése Dáviddal.
Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: „…Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék.” Dávid így válaszolt: „Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szemem elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj.” Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: „Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus előbőre árán szereztem magamnak.” Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétől, Paltieltől, Lajis fiától. A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: „Menj vissza!” S ő visszament. Most Abner Izrael véneivel egyezkedett. Azt mondta nekik: „Régi vágyatok, hogy Dávid legyen a királyotok. Most hát vigyétek keresztül! Az Úr is azt mondta Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom ki népemet, Izraelt a filiszteusok és minden ellenségük hatalmából.” Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai előtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza. Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak. Abner azonban így szólt Dávidhoz: „Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved.” Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében.Abner meggyilkolása.
Épp akkor tértek vissza Dávid és Joáb emberei egy portyáról, gazdag zsákmánnyal. De Abner már nem volt ott Dávidnál, hiszen (Dávid) elbocsátotta, s ő el is ment békében. Amikor most Joáb és az egész csapat, amely vele volt, hazaért, tudtára adták Joábnak: „Ner fia, Abner eljött a királyhoz, és ő elengedte, úgyhogy elmehetett békében.” Erre Joáb elment a királyhoz és szemére vetette: „Mit tettél? Itt járt nálad Abner. Miért hagytad, hogy békében elmehessen? Hát nem látod, hogy Ner fia, Abner csak azért jött, hogy becsapjon, megfigyelje, hol, merre jársz és kifürkéssze, mit szándékozol tenni?” Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna. Amikor Abner visszaérkezett Hebronba, Joáb félrevonta a kapu mögé, mintha csak zavartalanul akarna vele beszélni. Ott halálos döfést adott a hasába testvére, Azahel véréért. Amikor Dávid tudomást szerzett róla, azt mondta: „Én és királyságom minden időkre ártatlanok vagyunk az Úr előtt Ner fiának, Abnernak a vére ontásában. Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere.” [Mert Joáb és testvére, Abisáj gyilkolták meg Abnert, amiért testvérüket, Azahelt a gibeoni csatában megölte.] Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: „Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!” Dávid király maga kísérte a koporsót. S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép. Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: „Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek. Kezed nem volt megkötözve, sem lábad bilincsbe verve. Úgy pusztultál el, ahogy a gonosztevő szokott veszni!” Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: „Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielőtt lemegy a nap.” Ezt az egész nép hallotta és helyeselte. S azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy Ner fiának, Abnernak a meggyilkolásában a királynak semmi része nem volt. A király akkor így szólt szolgáihoz: „Hát nem tudjátok, hogy ma Izraelben egy fejedelem, egy ember halt meg? Ami engem illet, bár fölkent király vagyok, ma gyengének bizonyulok; ezek az emberek, Ceruja fiai túl erősek nekem. Az Úr torolja meg a gonoszon a gonoszságát!”Előző nap Olvasási terv Következő nap