IV. MÓZES HALÁLA
Józsue küldetése.
31 Mózes elment, és e szavakat intézte egész Izraelhez, ezt mondta nekik: „Immár 120 esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni. Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta. S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyaival, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt. Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek. Legyetek bátrak, és erősek! Ne féljetek s ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni.” Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre az Úr megesküdött atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el és nem hagy cserben. Ne félj és ne csüggedj!”A törvény ünnepélyes felolvasása.
Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással: „Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen, amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, a nőket és a gyerekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják, s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására. Különösen gyermekeiteknek kell, akik nem ismerik, hallaniuk s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most a Jordánon túl bevonultok, hogy birtokba vegyétek.”Az Úr rendelkezései.
Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátorába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!” Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt. Akkor így szólt az Úr Mózeshez: „Íme, most megtérsz atyáidhoz. Ez a nép ellenben elindul, s hűtlenül összeadja magát annak az országnak idegen isteneivel, ahova most bevonul. Elhagy és megszegi a szövetséget, amelyet kötöttem vele. De azon a napon újra fölgerjed ellene haragom, elhagyom és elrejtem előle arcom, úgyhogy megérnek a pusztulásra, és sok baj és szorongatás éri őket. Akkor majd kérdezik: Nem amiatt ért-e engem ez a sok nyomorúság, mert Istenem nincs velem? Abban az időben könyörtelenül rejtve tartom az arcomat, a miatt a gonoszság miatt, amelyet elkövet, amikor majd más istenekhez szegődik.A bizonyság éneke.
Ezért írd le most magadnak ezt az éneket és tanítsd meg rá Izrael fiait! Add ajkukra, hogy ez az ének bizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen. Ha bevezetem abba az országba, amelyet atyáinak esküvel ígértem, a tejjel-mézzel folyó országba, majd jóllakik, meghízik és más istenekhez szegődik, nekik szolgál, tőlem pedig elfordul, szövetségemet megszegi, aztán ha sok baj és szorongatás éri, akkor ez az ének – utódai ajkáról nem szabad kihalnia! – bizonyságul szolgál majd, hogy én már most, mielőtt elvezettem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem (atyáinak), tudtam, mit fog tenni a maga kedvét keresve.” Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait. Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: „Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!”A törvény helye.
Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezt a törvényt szó szerint leírja egy könyvbe, Mózes megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték: „Vegyétek ezt a könyvet – a törvény van benne –, s tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened. Ismerem ugyanis engedetlenségedet és nyakasságodat. Lám, már most, amikor még köztetek élek, lázadoztok az Úr ellen. Mennyivel inkább fogtok majd halálom után!”Izrael egybegyűl az éneket meghallgatni.
„Gyűjtsétek elém törzseitek véneit és elöljáróitokat, hadd hirdessem nekik hangosan ezeket a szavakat, s hadd hívjam tanúul ellenük az eget és a földet. Mert tudom, hogy halálom után egészen megvetendő módon fogtok viselkedni és letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek; azt teszitek, ami az Úr tetszése ellenére van, kezetek műveivel haragra ingerlitek, ezért a napok végén utolér benneteket a nyomorúság. Ekkor Mózes hangosan kihirdette Izrael egész közösségének a következő ének szavait, egészen végig.MÓZES ÉNEKE
32 Halljátok, egek, szólni szándékozom! A föld figyeljen ajkam szavára! Esőként permetezzen tanításom, harmatként hulljon a szavam, mint a zápor a sarjadó fűre, a záporeső a lankadt gyepre. Mert az Úr nevét hirdetem, dicsőítsétek Istenünket. Kőszikla! Amit csak tesz, tökéletes, mert igazság minden útja, igaz és egyenes. Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! Ezzel fizettek az Úrnak, te ostoba és balga nép? Hát nem atyád és teremtőd? Hűséges Isten, ment minden álnokságtól, létet adott neked és életben tart! Emlékezzél a rég letűnt napokra, vedd fontolóra az esztendőket nemzedékről nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, véneidet, ők majd elbeszélik! Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, amikor az emberek fiait különválasztotta, a népeknek határokat az Isten fiainak számához mérten szabott. Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. A pusztában sajátjává fogadta, a sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védőn körülvette, oltalmazta, óvta, mint szeme világát. Mint a sas, amelyik a fészkét védi, ott lebeg a fiókja fölött, kiterjeszti szárnyát, felkapja, tulajdon szárnyán hordozza. Az Úr vezérelte egymaga, idegen isten nem volt vele. Fölvezette az ország magaslataira, a földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, olajat a kemény kőből. Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, hozzá a búza java és a szőlő vére, a mámorító ital. Jákob evett a jóllakásig, telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, üdvössége szikláját megvetette. Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, undoksággal haragra ingerelték. Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, ismeretlen isteneknek, újaknak – akkor bukkantak fel, atyáik nem félték őket. Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. Az Úr látta, s fiai, lányai fölkeltette haragjában kimondta, hogy elveti őket. Így szólt: Elrejtem előlük arcomat, hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, a fiakban nincsen semmi hűség. Nem létező istennel féltékennyé tettek, kivetnivaló bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem őket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bőszítem őket. Haragomban lángra lobban a tűz, elhatol az alvilág mélyéig. Elpusztítja a földet és hozamát, megemészti a hegyek alapját. Elhalmozom őket bajjal, kilövöm rájuk minden nyilam. Éhséggel rakott csűr lesz majd az íj, láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, a földön kúszók mérgével együtt. Kívül kard ragadja el a fiakat, belül a rettenet. (Utolér) ifjat és leányt, csecsemőt és ősz öreget. Azt mondanám: „Megsemmisítem őket, kitörlöm emlékezetüket az emberek közül.” Ha nem félnének az ellenség gőgjétől: másban keresnék a támadót. Azt mondanák: „A mi hatalmas karunk, nem az Úr tette ezt mind!” Rövidlátó nép ez, nincs benne belátás. Ha bölcsek volnának, felfognák, fontolóra vennék sorsukat. Hogy üldözhetne ezret egy, mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, az Úr kiszolgáltatta őket! Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk. Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk. Mert szőlőtövük Szodoma szőlőtövéről való, szőlővesszejük meg Gomorra kertjeiből. A szőlőszemek mérgezettek, keserű bogyók. Boruk sárkánytajték, viperának gyilkos mérge. Nincs-e nálam, mint drágakő, pecsét alatt kincstáramban? Enyém a bosszúállás és a jutalmazás, arra az időre, mikor meginog lábuk, mert közel van pusztulásuk napja, sorsuk hamarosan utoléri őket. (Mert az Úr igazságot szolgáltat népének, megkönyörül szolgáin.) Látja, hogy minden erejük elhagyta őket, nincs többé sem szolga, sem szabad. Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak? Akik ették áldozataik kövérjét, s itták italáldozataik borát? Keljenek fel és segítsenek! Szolgáljanak menedékül nektek! Lássátok végre, hogy én vagyok, csak én, s nincs más Isten rajtam kívül! Ölök és életre keltek, lesújtok és gyógyítok. (Nincs, aki kimenthetne kezemből!) Igen, az égre emelem kezem s mondom: úgy éljek örökké, ahogy igaz! Ha kiélezem villámló kardom, érvényt szerzek a jognak, bosszút állok ellenségeimen, s megfizetek gyűlölőimnek. Nyilamat vérrel itatom részegre, kardom hússal lakatom jól – az elesettek és a sebesültek vérével, az ellenséges vezérek fejével. Ti egek, ujjongjatok, Istennek fiai, imádjátok! Ti népek, ujjongjatok népével, Istennek küldöttei, magasztaljátok hatalmát! Mert megtorolja szolgáinak vérét, hasonlóval fizet ellenségeinek. Bosszút áll gyűlölőin, népének földjét megtisztítja a bűntől. Mózes tehát ment, s hangosan előadta a népnek ennek az éneknek minden szavát, ő és Józsue, Nun fia.A törvény mint az élet forrása.
Amikor Mózes elkészült vele, hogy ezeket a szavakat mind egész Izrael elé tárja, ezt mondta nekik: „Vegyétek fontolóra ezeket a szavakat mind, amelyeket ma ünnepélyesen a szívetekbe vések. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, ügyeljenek rá, hogy a törvénynek ezeket a szavait mind valóra váltsák. Mert nem üres szóbeszéd az, hanem maga az élet a számotokra! Ennek a törvénynek a jóvoltából ugyanis hosszú életetek lesz azon a földön, amelyre most a Jordánon átkelve elérkeztek, hogy birtokba vegyétek.”Mózes halálának hírüladása.
Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez: „Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz – megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hor hegyén, mivel Kádesban, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt. Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be a földre, amelyet Izrael fiainak adok.”Mózes áldása.
33 Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere halála előtt megáldotta Izrael fiait. Így szólt: Az Úr Sínai felől jött, Szeirből ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesből útra keltek, kedvükért délről a hegyekig hatolt. Igen, szeretted az ősöket, a szentek mind a kezedben vannak, elerőtlenedve lábadhoz borultak, azt akarták, hogy te vezesd őket. (Mózes törvényt szabott nekünk.) Jákob népe örökébe lépett, király támadt Jesurunban, amikor egybegyűltek a vezérek, összejöttek Izrael törzsei. Ruben maradjon életben s ne haljon meg, éljen kisszámú harcosa! Júdáról ezt mondta: „Halld meg, Uram, Júda szavát, s vezesd vissza népéhez! Ha hatalmával érte harcba száll, légy segítsége azok ellen, akik szorongatják.” Léviről így beszélt: „Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad. Azt mondta apjáról, anyjáról: nem láttam őket. Nem tudott többé testvéreiről, s gyermekeit sem ismerte. Csak a te szavadra figyeltek, megtartották szövetségedet. Tanítják Jákobot parancsaidra, Izraelt törvényeidre. Áldozat illatát küldik orrodba, oltárodra teszik az égőáldozatot. Áldd meg, Uram, jólétét, keze munkája nyerje el tetszésed! Törd össze derekát ellenfeleinek s gyűlölőinek – ne keljenek fel többé ellene.” Benjaminról ezt mondta: „Az Úrnak kedveltje, éljen biztonságban minden időben! A magasságbeli legyen oltalmazója, lakjék az ő hegyei között!” Józsefről így beszélt: „Földjét áldja meg az Úr! Fönt az ég harmatának legjava, és lent a tenger árja, a legjava annak, amit a nap érlel, a legjava annak, amit a hold sarjaszt, a legjava az ősi hegyeknek, a legjava a letűnt idők halmainak, a legjava a földnek és termésének, s annak tetszése, aki a csipkebokorban lakik, szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére! Mint az elsőszülött bika, legyen tele méltósággal. Szarva erős, mint a bivalyé. Győzze le vele a népeket, mind, egészen a határig. Így legyen Efraim tízezreivel s így Manassze ezreivel is.” Zebulunról ezt mondta: „Örülj, Zebulun, utadnak s te Isszachár, sátradnak! A hegyen hívják össze a népeket, ott mutassák be a méltó áldozatot. Magukba szívják a tenger árját s felszürcsölik a homok rejtett kincseit.” Gád felől így beszélt: „Áldott legyen, aki tág teret ad Gádnak! Mint oroszlán nősténye elnyúlt, szétmarcangolta a kart is, a fejet is. Aztán kiszemelte magának az első részt, a vezér osztályrészét így szabta meg. Ha a hadinép élére áll, az Úr igazsága s az ő törvényei együtt vonulnak Izraellel.” Dánról ezt mondta: „Dán fiatal oroszlán, mely Básánból iramodik ide.” Naftali felől így beszélt: „Naftalinak bőven jusson a szeretetből, töltse el az Úr áldása. Legyen övé a tenger és a dél.” Áserről ezt mondta: „A többi fiú közt Áser legyen áldott, a kedvelt testvérei körében, lába fürödjék olajban! Zárad legyen vasból és ércből, egész életedben élj biztonságban. Nincs hasonló Jesurun Istenéhez, meglovagolja az eget, hogy segítsen rajtad, meg a fellegeket, csak hogy fölemeljen. Fent az ősidők Istene, lent az örök karja. Elűzi az ellenséget, így szól: Pusztulj! Izrael biztonságban élhet, Jákob kútja egyedül az övé. A gabona és a bor földjének az ég megadja harmatát. Boldog vagy, Izrael! Ki hasonló tehozzád, Te győzedelmes nép? Az Úr a védőpajzsod, A küzdő kard, mely dicsőségre emel. Ellenségeid vesztedre törnek, De te hátukon taposol.”Mózes halála.
34 Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, a déli országrészt és a (Jordán)-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának síkságát, egészen Coárig. Így szólt hozzá az Úr: „Ez az a föld, amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: Utódaidnak adom! Megnézheted, saját szemeddel, de oda nem jutsz el!” Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes 120 esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje. Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét és Izrael fiai engedelmeskedtek neki – úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta. Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott. Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón és szolgáin és az egész országon.BEVEZETÉS JÓZSUE KÖNYVÉHEZ
Nagy hatalomról tett tanúságot, s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.Előző nap Olvasási terv Következő nap