1311 Épp jött néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus áldozatuk vérével vegyítette. 22 Erre ezt mondta: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? 33 Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mind. 44 Vagy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony, és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? 55 Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”
A terméketlen fügefa.
66 Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 77 Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? 88 De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, 99 hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.”
A nyomorék asszony meggyógyítása.
1010 Szombaton az egyik zsinagógában tanított. 1111 Volt ott egy asszony, akit már tizennyolc éve gyötört a betegség lelke; teljesen meg volt görbedve, úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. 1212 Amikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” 1313 Közben rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent. 1414 Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” 1515 De az Úr válaszolt neki: „Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? 1616 De Ábrahám leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett feloldani kötelékeitől szombati napon?” 1717 E szavakra ellenfelei mind elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.
A mustármag.
1818 Aztán így szólt: „Mihez hasonlít az Isten országa, mihez hasonlítsam? 1919 Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott és elvetette a kertjében. Kikelt, és hatalmas fává terebélyesedett, úgyhogy az ég madarai tanyáztak ágai között.”
A kovász.
2020 Majd folytatta: „Mihez hasonlítsam Isten országát? 2121 Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérő lisztbe, és az egész megkelt tőle.”
Az üdvözülők száma.
2222 A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. 2323 Valaki megkérdezte tőle: „Uram, ugye kevesen üdvözülnek?” Ezt válaszolta neki: 2424 „Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni. 2525 A ház ura feláll és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. 2626 Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcánkon tanítottál. 2727 De ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! 2828 Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatokat meg kirekesztve. 2929 Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. 3030 És íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”
Heródes terve.
3131 Még abban az órában fölkereste néhány farizeus. Figyelmeztették: „Menj el innen, ne maradj itt tovább! Heródes meg akar ölni.” 3232 Ezt válaszolta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be. 3333 Mégis, ma, holnap és holnapután folytatnom kell utamat, mert nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
Jeruzsálem siratása.
3434 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek! Hányszor volt, hogy egybe akartam gyűjteni gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartad. 3535 Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, nem láttok többé, míg el nem jön az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!”
Egy vízkóros meggyógyítása.
1411 Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála étkezzék, figyelték. 22 Íme, előtte állt egy vízkóros ember. 33 Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad?” 44 Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. 55 Aztán hozzájuk fordult: „Ha valamelyikteknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?” 66 Erre nem tudtak mit felelni.
Az első helyek.
77 A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az első helyeket. 88 „Amikor lakodalomba hívnak – kezdte –, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. 99 Ha ez megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. 1010 Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. 1111 Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.” 1212 Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat, nehogy visszahívjanak és viszonozzák neked. 1313 Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. 1414 S boldog leszel, mert nem tudják neked viszonozni. De az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”
A visszautasított meghívás.
1515 Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” 1616 Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. 1717 Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. 1818 De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. 1919 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. 2020 Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. 2121 Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. 2222 A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. 2323 Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. 2424 Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”
Krisztus követése.
2525 Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: 2626 „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. 2727 Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. 2828 Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? 2929 Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: 3030 Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. 3131 Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? 3232 Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. 3333 Így hát, aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom. 3434 A só hasznos. De ha a só elveszti az ízét, mivel ízesítik meg? 3535 Sem földnek, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
Az elveszett bárány.
1511 A vámosok és a bűnösök mind jöttek, hogy hallgassák. 22 A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez bűnösökkel áll szóba, sőt eszik is velük” – mondták. 33 Erre mondott nekik egy példabeszédet: 44 „Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? 55 Ha megtalálja, örömében vállára veszi, 66 hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat! 77 Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
Az elveszett drachma.
88 Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 99 És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett drachmámat! – 1010 Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
A tékozló fiú.
1111 Majd így folytatta: „Egy embernek volt két fia. 1212 A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! Erre szétosztotta köztük vagyonát. 1313 Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. 1414 Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. 1515 Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára a sertéseket őrizni. 1616 Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. 1717 Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. 1818 Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 1919 Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. 2020 Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. 2121 Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. 2222 Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. 2323 Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, 2424 hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. 2525 Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. 2626 Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. 2727 Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben előkerült – felelte. 2828 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. 2929 De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. 3030 Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. – 3131 Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. 3232 S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”
A hűtlen intéző.
1611 Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. 22 Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. 33 Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. 44 Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. 55 Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? 66 Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. 77 Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat. 88 Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
A pénz helyes felhasználása.
99 Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. 1010 Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is. 1111 Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hűen, ki bízza rátok az igazit? 1212 És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? 1313 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”
A farizeusok megrovása.
1414 Hallották ezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták érte. 1515 De ő kijelentette: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel. 1616 A törvény és próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed, és senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül. 1717 Hamarabb ér véget ég és föld, mint hogy egyetlen vessző is elvesszen a törvényből. 1818 Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.
A dúsgazdag és a szegény Lázár.
1919 Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. 2020 Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. 2121 Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 2222 Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. 2323 Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. 2424 Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. 2525 Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. 2626 Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. 2727 Akkor arra kérlek, atyám – mondta újra –, küldd el legalább az atyai házba. 2828 Van még öt testvérem, hadd figyelmeztesse őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. 2929 Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. 3030 De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. 3131 Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”
1010 Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. 1111 Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát. 1212 Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki.