Jeruzsálem benépesítése…
11 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le, a nép többi része meg sorsot vetett, hogy tízből egy ember Jeruzsálembe, a szent városba jöjjön lakni, a többi kilenc pedig maradjon a városokban. A nép áldotta azokat az embereket, akik önként ajánlkoztak, hogy Jeruzsálemben telepszenek le. Ezek a tartomány fejei, akik Jeruzsálemben és Júda városaiban telepedtek le, ki-ki a saját birtokán, a maga városában: Izrael, a papok, a leviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak fiai.Jeruzsálem lakói.
Jeruzsálemben laktak Júda és Benjamin fiai. Júda fiai közül: Ataja, Uzijának a fia, az Sefatja fia, az pedig Mahalaleel fia Perec fiai közül; Maaszeja, Báruknak a fia, (aki) Kol-Hozé fia volt, az Hazaja fia, az Adaja fia, az Jojarib fia, az Zakariás fia, az pedig Sela fia. Perecnek Jeruzsálemben letelepedett fiai összesen négyszázhatvannyolc hadba vonulásra alkalmas férfit tettek ki. Benjamin fiai közül: Szallu, Mesullamnak a fia, (aki) Joed fia volt, az Pedaja fia, az pedig Izajás fia; testvéreikkel kilencszázhuszonnyolc hadviselésre alkalmas férfit tettek ki. Zikri fia, Joel volt az elöljárójuk, és Hasszenua fia, Júda volt a város második elöljárója. A papok közül Jojakim fia, Jedaja, (aki) Szeraja fia volt, az Hilkija fia, az Mesullam fia, az Cádok fia, az Isten házának elöljárója; a testvéreikkel, akik a templom szolgálatát látták el, nyolcszázhuszonketten; Adaja, Jerocham fia, (aki) Pelalja fia volt, az Amci fia, az Zakariás fia, az Passur fia, az pedig Malkia fia; a testvéreikkel, a családok fejeivel kétszáznegyvenketten; Amaszai, Azareelnek a fia, (aki) Ahzai fia volt, az Mesillemot fia, az meg Immer fia; a testvéreikkel százhuszonnyolc hadba vonulásra alkalmas férfi. Zabdiel, Haggadolnak a fia volt az elöljárójuk. A leviták közül: Semaja, Hasubnak a fia, (aki) Aszrikám fia volt, az Hasabja fia, az meg Bunni fia; a leviták elöljárói közül Sabtai és Jozabad a templom külső ügyeit intézték. Mattanja, Michának a fia, (aki) Zabdi fia volt, az meg Aszaf fia – ő vezette imádság közben a dicsőítő énekeket, továbbá Bakbukja, a testvérek közül a második; Obadja, Sammuának a fia, (aki) Galal fia volt, az meg Jedutun fia. A szent városban élő leviták száma összesen: kétszáznyolcvannégy. A kapuőrök: Akkub, Talmon és testvéreik, akik a kapuknál őrséget álltak: százhetvenkettő. A templomszolgák az Ofelen laktak. Sziha és Gispa volt a templomszolgák elöljárója. A levitáknak Jeruzsálemben Uzi volt a felügyelőjük, Baninak a fia, (aki) Hasabja fia volt, az Mattanja fia, az meg Micha fia Aszaf fiai közül, akik énekesek voltak az Isten házának szolgálatában. Ebben a dologban királyi rendelet intézkedett, az határozta meg az énekesek napi szolgálatát. Mesezabeel fia, Petachja volt a király megbízottja a nép minden ügyében, aki Júda fiának, Zerachnak a fiai közé tartozott. Izraelből a többiek, a papok és leviták Júda többi városaiban telepedtek le, ki-ki a maga birtokán, a határaikban szétszórt tanyákon.A tartomány lakói.
Júda fiai közül némelyek Kirjat-ha-Arbában és a hozzá tartozó helységekben telepedtek le, Dibonban és a hozzá tartozó helységekben, Jekhabszeelben és a hozzá tartozó helységekben, Jesuában, Moladában, Bet-Peletben, Haszar-Sualban, Beersebában és a hozzá tartozó helységekben, Ciklágban, Mechonában, és a hozzá tartozó helységekben, Ain-Rimmonban, Szoreában, Jarnutban, Zanoachban, Adullamban és falvaiban, Lachisban és vidékén, Azekában és a hozzá tartozó helységekben. Tehát Beersebától a Hinnom völgyéig telepedtek le. Benjamin fiai Gebában, Michmászban, Ajjában és Bételben, valamint az ezekhez tartozó helységekben, Anatotban, Nobban, Ananjában, Hacorban, Rámában, Gittajimban, Hadidban, Szehoimban, Neballatban, Lodban és Onóban, valamint a Kézművesek völgyében laktak. Levita csoportok Júdában is, Benjaminban is voltak.A zsidók harca és győzelme.
9 A tizenkettedik hónapban – ez Adar hónapja –, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, s épp az ellenkezője történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket. Achasvéros király minden tartományában összegyűltek a zsidók városaikban, és kezet vetettek azokra, akik gonoszat forraltak ellenük. Senki sem volt képes ellenállni, mert a tőlük való félelem hatalmába kerített minden népet. A tartományok fejedelmei, a szatrapák, a királyi tisztviselők támogatták a zsidókat, Mardokeustól való félelmükben. Mardokeus ugyanis nagy ember volt a királyi udvarban, s hírneve terjedt minden tartományban, mert ez az ember, Mardokeus, egyre nagyobb hatalomra tett szert. A zsidók tehát kardélre hányták minden ellenségüket, lemészárolták és megsemmisítették őket, s úgy bántak ellenségeikkel, amint akartak. Szuza várában ötszáz férfit legyilkoltak és elpusztítottak a zsidók. Parsandatát, Dalfont, Aszpatát, Poratát, Adalját, Aridatát, Parmastát, Ariszájt, Aridájt és Jezatát, Ámánnak, Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének tíz fiát is megölték, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. A Szuza várában megölt áldozatok számát még azon a napon megtudta a király is. Így szólt akkor a király Eszter királynéhoz: „A zsidók magában Szuza várában ötszáz embert a halálba küldtek, köztük Ámán tíz fiát is. Hát akkor mit művelhettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megteszem neked. Mi a kívánságod? Teljesítem.” Eszter így szólt: „Ha a király jónak látja, engedje meg a Szuzában élő zsidóknak, hogy holnap is megtehessék, amit ma megtehettek, Ámán tíz fiát meg köttesse akasztófára.” A király megparancsolta, hogy így történjék. Az engedélyt kihirdették Szuzában, Ámán fiait pedig felakasztották. A Szuzában lakó zsidók összegyűltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyűlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm és ünnepnapként ülték meg. A Szuzában élő zsidók a tizenharmadik és a tizennegyedik napon is összegyűltek és a tizenötödik napon pihentek, ezt tették vidám ünnepnappá. A vidéken és a meg nem erősített városokban lakó zsidók ezért ünneplik Adar hónap tizennegyedik napját ünnepnapként vidámság és lakomák közepette, s küldözgetnek egymásnak kóstolót, míg a városokban lakók számára Adar tizenötödik napja az öröm napja, amelyen vigadnak és kóstolót küldenek egymásnak.A purim ünnep bevezetése.
Mardokeus írásba foglalta ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött Achasvéros király minden tartományába az ott lakó zsidókhoz, a közelbe és a távolba egyaránt. Meghagyta nekik, hogy ünnepeljék meg minden évben Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napját, mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek. A zsidók elfogadták hagyományként, amit már azelőtt is megültek, s aminek ügyében Mardokeus írt nekik: „Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözője vesztükre tört a zsidóknak, s »purt«, azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra. Amikor azonban azzal a kéréssel ment a királyhoz, hogy Mardokeust felakaszthassa, gonosz terve, amelyet a zsidók ellen agyalt ki, őellene fordult: akasztófára került fiaival együtt. Ezért nevezik ezeket a napokat »purim«-nak a »pur« szó alapján.” Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak, a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évről évre megünneplik – ez megváltoztathatatlan törvényük lesz. Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szűnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében. Eszter királyné, Abichail lánya egész tekintéllyel írt, hogy érvényt szerezzen ennek a második purim-levélnek. Leveleket küldött Achasvéros király százhuszonhét tartományába az ott élő zsidóknak, a béke és a hűség szavaival, hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott időben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte őket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást. Eszter parancsa megerősítette a purim-előírásokat, és könyvbe írták őket.
A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti meg az olajat.
Az igazért a gonosz a váltságdíj, a becsületes helyett az áruló.
Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal, aki csak veszekszik és csak zsörtölődik.
A bölcs lakásában van tartalék és olaj, de a bolond ember ezt is, azt is csak lenyeli.