Messiási jövendölések. Az eljövendő király.
23 1Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait – mondja az Úr. 2Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint – mondja az Úr. 3De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak. 4Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük – mondja az Úr. 5Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban. 6Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk.” 7Jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem azt mondják többé: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéről”, 8hanem: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki visszavezette és hazahozta Izrael házának ivadékát észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket.” És a saját földjükön laknak majd.Fenyegető beszéd az álpróféták ellen
9A prófétákról: A szívem megszakad bensőmben, minden csontom remeg. Olyan vagyok, mint a részeg, mint a bortól mámoros ember, az Úr miatt és szent szavai miatt: 10„Tele van az ország házasságtörőkkel. [Igen, az ilyenek miatt borult gyászba az ország és száradtak ki a puszta legelői.] Gonoszságot művelni, arra gyorsak; és minden erejük a hamisságuk. 11Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált; még házamban is találkoztam gonoszságukkal – mondja az Úr. 12Ezért síkos talajjá lesz az útjuk, elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek. Mert rájuk hozom a veszedelmet, a büntetés esztendejét – mondja az Úr.” 13Szamária prófétáiban istentelenséget láttam: Baál nevében prófétáltak, és félrevezették népemet, Izraelt. 14Jeruzsálem prófétáiban utálatosságot láttam: házasságtörést, hazug életmódot. Még bátorítják is a gonoszokat, nehogy megtérjenek gonoszságaikból. Szodomához lettek hasonlóvá valamennyien, a lakói meg Gomorrához. 15Ezért ezt mondja a Seregek Ura a prófétákról: Nézzétek, férgeket adok nekik eledelül, és mérgezett vizet italul. Mert Jeruzsálem prófétáitól árad szét minden istentelenség az országban. 16Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok arra, amit ezek a próféták mondanak nektek, mert félrevezetnek benneteket. A maguk kitalálta látomást hirdetik, nem az Úr ajkáról valót. 17Akik elvetik az Úr szavát, azoknak ezt mondják: „Békétek lesz.” És azoknak, akik szívük gonoszsága szerint járnak: „Semmi baj nem érhet titeket.” 18[De ki vett részt az Úr tanácsában? Ki látta őt és ki hallotta szavát? Ki figyelt oda szavára, hogy hírül adhatná?] 19Igen, kitör az Úr haragjának vihara; pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére. 20Az Úr haragja nem fordul vissza, míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti szívének szándékát. Majd az idők végén értitek ezt meg világosan. 21Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak. Nem is szóltam hozzájuk, mégis prófétálnak. 22Ha részt vettek volna tanácsomban, tudtára adták volna népemnek szavaimat, és visszatérítették volna őket gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől. 23Tán csak a közelből vagyok Isten – mondja az Úr –, s nem vagyok a távolból is Isten? 24Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg? – mondja az Úr. Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? – mondja az Úr. 25Hallottam, miket mondanak a próféták, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. „Álmot láttam – mondják –, álmot láttam.” 26Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik? 27Azt remélik, hogy álmaik miatt, amelyeket egymásnak elmesélnek, népem megfeledkezik nevemről, úgy, amint atyáik elfeledkeztek a nevemről Baál miatt? 28Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tőlem veszi a szót, hát hirdesse hűségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? – mondja az Úr. 29Nem olyan-e szavam, mint a tűz? – mondja az Úr –, és mint a sziklát szétzúzó pöröly? 30Azért én a próféták ellen fordulok – mondja az Úr –, akik ellopják egymástól szavaimat. 31Igen, a próféták ellen fordulok – mondja az Úr –, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják. 32A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak – mondja az Úr –, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr. 33Ha pedig azt kérdi tőled ez a nép, vagy egy próféta, vagy egy pap: „Mi az Úr terhe?” – ezt válaszold neki: „Ti magatok vagytok az Úr terhe; de elvetlek benneteket magamtól. Az Úr mondja ezt.” 34A prófétát, papot vagy bárki mást, aki azt mondja, hogy „az Úr terhe”, megbüntetem háza népével együtt. 35Inkább így kell beszélnetek egymással, szomszéd a szomszédjával, testvér a testvérével: „Mit válaszolt az Úr?” és: „Mit mondott az Úr?” 36De ne említsétek többé „az Úr terhe” kifejezést, mert mindenkinek terhes lesz a szava, ha kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek a szavait. 37Ezt mondd a prófétának: „Mit felelt neked az Úr?” és: „Mit mondott neked az Úr?” 38Ha azonban az Úr terhét emlegetitek, akkor ezt mondja majd az Úr: „Mivel ezt a kifejezést használjátok: »az Úr terhe«, bár figyelmeztettelek titeket, hogy ne mondjátok többé, hogy »az Úr terhe«, 39azért felkaplak és elviszlek benneteket színem elől; elhagylak titeket és a várost is, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. 40Örökös szégyent hozok rátok és véget nem érő gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha.”Nebukadnezár álma.
4 1Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban. 2De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvőhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak. 3Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését. 4El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni. 5Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat: 6Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem. 7A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén. 8A fa magas volt és erős, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni. 9Lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető. Árnyékot adott a mező vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élőlény róla táplálkozott. 10A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, egyszerre egy szent őrt pillantottam meg, amint leszállt az égből. 11Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak. 12De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas és rézbilincsbe verve a mező füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze. 13Szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét időszak. 14Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élők: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti. 15Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van.Dániel megfejti az álmot.
16Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: „Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!” Béltsacár ezt a feleletet adta: „Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése. 17Az a fa, amelyet láttál, magas és erős, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni; 18lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető, alatta tanyáznak a mező vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai –, 19te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát. 20Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte. 21Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár: 22Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja. 23Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát. 24Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.”Az álom beteljesedése.
25Ez mind utol is érte Nebukadnezár királyt. 26Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott. 27Akkor azt mondta a király: „Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erőmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsőségemet?” 28A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égből: „Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat. 29Kitaszítanak az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.” 30Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szőre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok. 31Mihelyt letelt a kiszabott idő, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt: Hatalma örök hatalom, országa megmarad nemzedékről nemzedékre. 32A föld lakóit olyannak tekinti, mint a semmit, tetszése szerint jár el az égi seregekkel és a föld lakóival. Nincs senki, aki ellenállhatna kezének, vagy azt mondhatná neki: Miért tetted ezt? 33Ugyanabban az időben visszanyertem értelmemet, királyi méltóságom mellé visszakaptam tekintélyemet és dicsőségemet. Szolgáim és főembereim fölkerestek, és visszahelyeztek királyságomba, sőt még nagyobb hatalomra tettem szert. 34Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsőítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni.5. BALTAZÁR KIRÁLY LAKOMÁJA
Baltazár lakomát rendez.
5 1Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek – szám szerint ezren voltak –, és ezer ember előtt itta a bort. 2A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a főemberei, feleségei és mellékfeleségei. 3Erre előhozták az arany és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belőlük ittak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. 4Itták a bort és dicsérték arany, ezüst, réz, vas, fa és kőisteneiket. 5Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. 6Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek. 7A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” 8A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. 9Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de főemberei is megrémültek. 10Annak hírére, mi történt a király és főemberei előtt, a királyné azonnal besietett az ebédlőterembe és így szólt: „Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod! 11Van országodban egy férfiú, akiben a szent Isten lelke lakik. Már atyád napjaiban tudták, hogy kiváló szellem, értelem és isteni bölcsesség van benne. Azért atyád, Nebukadnezár a tudósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok fejévé tette. 12Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot!”Dániel elolvassa a csodás írást.
13Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? 14Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, kiváló szellem, értelem és bölcsesség található benned. 15Az előbb iderendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, és adják meg a magyarázatát, de nem tudták megmondani a dolog értelmét. 16De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.” 17Dániel erre azt felelte a királynak: „Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét. 18Ó király, a fölséges Isten királyságot és nagyságot, dicsőséget és méltóságot adott atyádnak, Nebukadnezárnak. 19Nagysága miatt, amelyet adott neki, minden nép, nemzet és nyelv remegett és félt tőle. Megölhette, akit csak akart, életben hagyhatta, akit csak akart; felmagasztalhatta, akit csak akart, és megalázhatta, akit csak akart. 20Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle. 21Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar. 22S neked, Baltazárnak, az ő fiának szintén nem alázkodott meg a szíved, noha ezeket mind jól tudtad. 23Sőt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az ő házának edényei vannak előtted, és azokból ittátok a bort, te és főembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst, arany, réz, vas, fa és kőisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsőítetted. 24Ezért küldte a kezet és ujjat, amely ezt az írást felrótta. 25Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin. 26A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. 27Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. 28Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.” 29Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó.Beteljesedik a látomás.
30Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.
16
1A szívben meghányni-vetni – ez az emberek dolga, de a felelet az Úrtól jön a nyelvre.
2A férfi útja tiszta a maga szemében, ám a lelket az Úr veti latra.
3Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak.
4Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is, a balsors napjára.