4
1Ha vissza akarsz térni, Izrael – mondja az Úr –, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem.
2És ha újra így esküszöl: „Amint igaz, hogy él az Úr”, és megtartod esküdet hűségesen, igazsággal, becsülettel; akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.
3Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé!
4Metéljétek körül magatokat az Úrnak és távolítsátok el szívetek előbőrét, [ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói]! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.
Egy észak felől jövő ellenség betörése
5Hirdessétek Júdában és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassatok meg kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba! 6Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. 7Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük. 8Ezért öltözzetek szőrzsákba; sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk. 9Ezt mondja az Úr: Azon a napon elcsügged majd a király szíve, és elhagyja a fejedelmeket a bátorságuk. A papok megdöbbennek, és a próféták megremegnek. 10És így szólnak majd: „Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti.” 11Abban az időben így szólnak majd ehhez a néphez és Jeruzsálemhez: Perzselő szél fúj a kopár magaslatokról, a sivatag felől, népem leányára; de nem azért, hogy megrostálja és megtisztítsa. 12Rettenetes szél kerekedik parancsomra; és kimondom rájuk ítéletemet. 13„Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. Jaj nekünk! Elvesztünk!” 14Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak? 15Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik! 16Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: „Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen.” 17Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mert hűtlenül elhagyott – mondja az Úr. 18Utaid s a tetteid okozták ezt neked. A gonoszságod miatt történt ez veled! Ó, milyen keserves! Kínja egészen a szívedig hatolt. 19Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót. 20Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim. 21Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát? 22Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek. 23Ha a földre nézek, lám, puszta és üres, ha fel az égre, kihunyt a világossága. 24Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. 25Körülnézek, és nincsen ember; az ég madarai is mind elmenekültek. 26Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. 27Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! 28Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle. 29Arra a kiáltásra, hogy „Lovasok és nyilasok jönnek!”, elmenekül az egész ország. Elrejtőznek a sűrűségbe, felmásznak a sziklákra. Minden város elhagyottá lesz, ember nem lakik többé bennük. 30És te? Mit fogsz csinálni? Hiába öltözöl bíborba, ékesíted magadat arany ékszerekkel, és fested ki a szemedet festékkel; bizony, hiába szépítgeted magad, szeretőid megutáltak, s az életedre törnek. 31Igen, kiáltozást hallok, mintha vajúdó asszony kiáltozna, mintha az jajgatna, aki elsőszülöttét hozza a világra. Ez Sion Leányának hangja! Kiterjeszti kezét és így jajgat: „Ó, jaj nekem! Eleped a lelkem! A gyilkosok miatt, akik körülvesznek.”A cédrus, Egyiptom hatalmának jelképe.
31 1A 11. esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2Emberfia, mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának és egész népének: Nagyságodban ki mérhető hozzád? 3Lám, a Libanon cédrusához vagy hasonló, amely szép ágazatú, dús lombozatú, magas növésű, a koronája a felhőkig ér. 4Vizek növelték naggyá, az árvíz tette magassá. A folyók elárasztották a vidéket, ahová ültették, a patakok eljutottak a vidék minden fájához. 5Ezért magasabbra nőtt a környék minden fájánál: gallyai megsokasodtak, ágai magasra nyúltak, mert bőséges víz táplálta őket. 6Ágai közt rakott fészket az ég minden madara, lombozata alatt ellett az erdő minden vadja, és számtalan nép lakott árnyékában. 7Pompás volt termete és lombozata, mert gyökerei bőséges vízig hatoltak le. 8Az Isten kertjének cédrusai sem hasonlítottak hozzá, és a ciprusokat sem lehetett hozzámérni ágaihoz. A platánoknak sem volt olyan lombjuk, mint neki. Isten kertjének egyetlen fája sem volt olyan szép. 9Széppé tettem sűrű lombozatával, ezért irigyelte az Éden minden fája az Isten kertjében. 10Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Mivel igen magasra nőtt, koronája a felhőkig nyúlt, és nagyságában büszke lett, 11elvetettem, a legerősebb nép kezébe adtam, hadd bánjon vele gonoszsága szerint. 12Az idegenek – a népek között a leghatalmasabbak – kivágták és ledöntötték. Ágai szétterültek a hegyeken és a völgyekben, gallyai letörtek, s az ország szakadékaiba hullottak, árnyékából elmenekült a föld minden népe és elhagyta. 13Ledőlt törzsére rátelepedtek az égi madarak, s ágai közé gyűlt a környék minden vadja. 14Ezért egyetlen víz mentén álló fa se törjön a magasba, és ne nyúljon koronája a felhőkig, és ha vízben bővelkednek, nagyságukban ne váljanak önteltté. Mert az ilyeneket halálra szántam, az alvilágba kerülnek, azok közé az emberek közé, akik a sírgödörbe szálltak. 15Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amikor az alvilágba szállt, a gyász jeléül bezártam fölötte a mélységet, folyamait visszatartottam, és megállítottam a nagy áradást. Gyászba öltözött miatta a Libanon, és a mező minden fája elszáradt miatta. 16Dőlésének robajával megremegtettem a népeket, amikor letaszítottam az alvilágba, azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. Az alvilágban megvigasztalódott az Éden minden fája, a Libanon legszebb és legkiválóbb, vízzel öntözött fái. 17Ekkor szálltak le az alvilágba a kard áldozataihoz azok is mind, akik az árnyékában laktak a népek közül. 18Melyik hasonlított hozzád nagyságban és dicsőségben az Éden fái közül? És mégis letaszíttattál az Éden fáival együtt az alvilágba, hogy a körülmetéletlenek közt pihenj majd a kard áldozataival együtt. Ez a fáraó és számtalan alattvalója – mondja az Úr, az Isten.A krokodil.
32 1A 12. esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2Emberfia, mondj siratóéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról, és mondd meg neki: Te népeknek oroszlánja, elpusztultál! Olyan voltál, mint a krokodil a tengerben. Orrlyukaidon át lövellted, s lábaddal zavarossá tetted a vizet, és felkavartad hullámait. 3Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiterjesztem fölötted hálómat, a nép összecsődül, s partra húznak a hálómmal. 4Kivezetlek a földre, a nyílt mezőre doblak, hogy rád telepedjenek az ég madarai és a föld minden vadja jóllakjék belőled. 5Húsodat a hegyekre vetem, hulláddal megtöltöm a völgyeket. 6Romlott véreddel megöntözöm a földet egészen a hegyekig, és megtelnek véreddel a patakok. 7Ha majd kioltom életedet, beborítom az eget és elsötétítem csillagait. Befödöm felhővel a napot, s a hold nem ad többé világosságot. 8Az égen minden égitestet elsötétítek miattad, és sötétséget hozok földedre – mondja az Úr, az Isten. 9Számos nép szívét megszomorítom, amikor foglyaidat a népek közé viszem, olyan országba, amelyeket nem ismersz. 10Sok népet döbbenetbe ejtek miattad, és királyaik is megborzadnak miattad, amikor kardomat előttük villogtatom. Folyvást remegnek majd életükért pusztulásod napján. 11Mert ezt mondja az Úr, az Isten: Üldözőbe vesz Babilon királyának kardja: 12a hősöknek kardjával, akik mind a legvadabb népek közé tartoznak, tömérdek alattvalódat földre terítem. Ők majd véget vetnek Egyiptom kevélységének, és kiirtják egész népességét. 13Kipusztítom vizeiből mind az állatait. Nem zavarja fel őket többé ember lába, sem állat patája nem kavarja fel. 14Akkor majd lecsendesítem vizeit, folyói úgy fognak folydogálni, mint az olaj – mondja az Úr, az Isten. 15Amikor majd sivataggá teszem Egyiptom földjét, és az országot kifosztják mindenből, amikor majd megverem minden lakóját, akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 16Siratóének ez, amelyet majd a népek leányai énekelnek; Egyiptom és egész népessége fölött éneklik majd, éneklik ezt a siratóéneket – mondja az Úr, az Isten.A fáraó az alvilágba száll.
17A 12. esztendőben, az első hónapban, a hónap tizenötödik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 18Emberfia, mondj siratóéneket Egyiptom tömérdek lakójáról, és hagyd, hadd szálljanak le a hatalmas népek leányaival egyetemben az alvilágba azok közé, akik a sírgödörbe szálltak. 20Azok közé hullanak majd, akiket karddal öltek meg, és akiket minden erejük cserbenhagyott. 21Akkor így szólítják meg a legerősebb hősök az alvilágból: Kit múlsz felül kiválóságban? Szállj le, és légy a körülmetéletlenek, a karddal megöltek között. 22Ott van Asszíria és egész serege sírja körül, mindannyian megölve – kard élén hulltak el. 23A verem legmélyén van a sírja, és serege a sírja körül hever, mindegyik megölve – kard élén hulltak el. Ők voltak azok, akik egykor rettegésben tartották az élők földjét. 24Ott van Elám és egész serege a sírja körül, mindannyian megölve – kard élén hulltak el, s körülmetéletlenül szálltak le az alvilágba, akik azelőtt rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak. 25Az elesettek között adtak neki nyugvóhelyet, csapatai veszik körül a sírját. Mind körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. Most azokkal együtt viselik szégyenüket, akik leszálltak a sírgödörbe. A megöltek közt van a helyük. 26Ott van Mesek, Tubal és egész serege a sírja körül. Mindannyian körülmetéletlenek, kard ölte meg őket, mert rettegésben tartották az élők földjét. 27Nem pihennek azokkal a hősökkel, akik az őskorban estek el, akik fegyvereikkel együtt szálltak le az alvilágba, és fejük alá tették kardjukat és csontjaik alá pajzsukat, mert rettegtek a hősöktől az élők földjén. 28Neked is a körülmetéletlenek közt kell pihenned, azok között, akiket a kard ölt meg. 29Ott van Edom minden királya és fejedelme, akik hőstetteik ellenére is a kard áldozatai közé kerültek. A körülmetéletlenek között pihennek, azokkal, akik leszálltak a sírgödörbe. 30Ott van észak összes fejedelme és minden szidóni. Leszálltak az elesettekhez, noha remegtek erejüktől. Most körülmetéletlenül pihennek azok mellett, akiket kard ölt meg, és azokkal együtt viselik gyalázatukat, akik a sírgödörbe szálltak. 31Meglátja majd őket a fáraó, és megvigasztalódik nagy sokaságukon. Kard élén hullott el a fáraó, és egész serege – mondja az Úr, az Isten. 32Mert rettegésben tartotta az élők földjét, azért a fáraó és egész serege a körülmetéletlenek közt pihen, azok között, akiket kard ölt meg – mondja az Úr, az Isten.
17Aki hirtelen haragra gerjed, bolondságot csinál, a meggondolt ember sok mindent elvisel.
18Az együgyűnek balgaság a szerzett vagyona, az okosak fejét tudás koronázza.
19A jók előtt meghajolnak a rosszak, az igazak kapuja előtt a gonoszak.
20A szegényt gyűlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jó barátja.