Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 211. nap

Fogság, Iz43-44, Ezek4-5, Péld12,5-8


Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Izrael megszabadítása
43 Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted. Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért. Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet, és összegyűjtelek napnyugatról. Azt mondom majd északnak: Add vissza őket! És délnek: ne tartsd vissza őket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól. Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.
Egyedül az Úr az Isten
Lépjen elő a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket. Gyűljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a régvolt dolgokat? Hozzák elő tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja őket, azt mondhassa: Úgy van! Magatok vagytok a tanúim – mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha. Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító. Én hirdettem előre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim – mondja az Úr. Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?
Babilon elpusztul
Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki. Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok.
Az új kivonulás csodái
Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben, aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja. Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak. A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.
Izrael hálátlansága
Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael! Nem hoztad el nekem bárányaidat égőáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsőítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek. Nem vettél nekem pénzen jó szagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál. Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé. Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elő ügyedet és igazold magad. Ősatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem, fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.
Áldás Izraelre
44 Most mégis halld, szolgám, Jákob, Izrael, akit kiválasztottam! Ezt mondja az Úr, aki teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob, Jesurun, akit kiválasztottam. Mert elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővízű patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra, és áldásomat gyermekeidre. Úgy sarjadzanak majd, mint a fű a forrás közelében, mint a fűzfák a vízfolyások mellett. Az egyik így szól majd: „Én az Úré vagyok”, a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére: „Úr”, az meg Izrael nevével dicsekszik.
Egyedül az Úr az Isten
Ezt mondja Izrael Királya s Megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs más isten. Ki hasonlít hozzám? Álljon fel és szóljon: jelentse be és igazolja magát előttem! Ki adta hírül a jövőt már kezdettől fogva? Mondja el hát nekünk, ami ezután történik! Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.
A bálványimádás kigúnyolása.
A bálványkészítők mind semmik. Tetszetős alkotásaik is haszontalanok. Akik ilyeneket szolgálnak, nem látnak és nem értenek, ezért szégyent vallanak. Aki bálványt csinál és bálványképet önt magának, annak nem lesz belőle semmi haszna. Igen, tisztelőik mind csalódnak majd, a készítőik meg szégyent vallanak. Gyűljenek mind össze, álljanak elő! Megrettennek és megszégyenülnek mindannyian. A kovács ott dolgozik az izzó szénparázs fölött, és kalapálja művét. Erős karral alakítja, amíg meg nem éhezik, s el nem fárad; közben vizet sem iszik, egészen ellankad. Az ács mérőzsinórt feszít ki, írószerszámával vázlatot csinál, majd vésőjével alakítani kezdi a fát, és formát ad neki a körző vonalai szerint. Valamilyen emberi képmást alakít ki belőle, emberi arcvonásokat kölcsönöz neki, hogy majd valamelyik templomban lakjék. Egy másik meg cédrusfát vág ki, vagy ciprust és tölgyet vesz elő, amelyet az erdő fái közül választott magának. Vagy pedig fenyőfát ültet. Ezt az eső fölneveli, hogy az embernek legyen tüzelője. Vesz belőle, hogy melegedjék mellette, vagy hogy a tüzénél kenyeret süssön magának. Aztán istent is alkot belőle és imádja; bálványt csinál és leborul előtte. A fa egyik részét elégeti a tűzön, a parazsán húst süt magának és jóllakik. Amikor kimelegszik, így beszél: „Jaj, de melegem lett, érzem a tüzet!” A megmaradt fából meg istent készít, bálványt csinál magának. Aztán meghajlik előtte, leborul, és így fohászkodik hozzá: „Segíts rajtam, mert te vagy az én istenem!” Az ilyenek bizony nem tudnak és nem értenek semmit. Szemük zárva van, hogy ne lássanak, a szívük meg csupa értetlenség. Nem akad köztük, aki elgondolkodna, akiben értelem és belátás volna és így szólna: „A felét elégettem a tűzben, a parazsán kenyeret sütöttem, sőt húst is sütöttem és megettem. A maradékából meg bálványt faragjak, hogy egy fatuskó előtt boruljak le?” Aki a hamuban leli kedvét, azt álnok szíve vezette félre, de nem menti meg az életét, mert nem mondja: „Nem valami hamisság az, amit a jobbomban tartok?”
Figyelmeztető szó
Gondolj ezekre, Jákob, és arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem feledkezem el rólad, Izrael. Elsöpröm gonoszságaidat, mint a felhőt, és vétkeidet, mint a ködöt. Térj vissza hozzám: megváltottalak.
Örömének
Ujjongjatok, egek, mert az Úr végbevitte tettét; zengjetek dalt örömötökben, földnek mélységei, énekeljetek, hegyek, s te, erdő, a fákkal egyetemben, mert az Úr megváltotta Jákobot, és dicsősége felragyogott Izraelben.
Az Úr hatalma
Így szól az Úr, a te Megváltód, aki anyád méhében alkotott: Én vagyok az Úr, a mindenség teremtője; én terjesztettem ki az egeket egyedül, és amikor a földet megformáltam, nem volt szükségem segítségre. Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan. Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom. Én parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is. Én mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat. S azért azt mondod: Jeruzsálem épüljön újjá! És: A templomnak rakják le alapjait!
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Jeruzsálem jelképes ostroma.
4 Te meg, emberfia, végy egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet. Majd indíts támadást ellene, építs ellene falat, emelj töltést, helyezz el vele szemben tábort, és vedd körül faltörő kosokkal. Ezután végy egy vasserpenyőt, és vasfalként tedd magad és a város közé. Fordulj ellene, zárd körül, és vedd ostrom alá! Ez jel Izrael háza számára. Feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izrael házának bűneit. Ahány napig így fekszel, viseld bűneiket. Magam határoztam meg bűneik éveit, napokban kifejezve: háromszázkilencven napig viseled majd Izrael házának bűneit. S amikor ennek végére érsz, feküdj a jobb oldaladra, és hordozd Júda házának vétkeit negyven napig. Minden esztendő helyett egy napot róttam rád. Te meg fordulj az ostromlott Jeruzsálem felé, emeld föl mezítelen kezedet és prófétálj ellene! Nézd, megkötözlek, úgyhogy nem tudsz az egyik oldaladról a másikra fordulni, amíg szorongattatásod ideje le nem telik. Végy gabonát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd egy edénybe, és csinálj belőlük kenyeret. Annyi napig, ameddig oldaladon fekszel – háromszázkilencven napig – ebből egyél. S ez a táplálék, amit naponta magadhoz veszel, húsz sékel súlyú legyen, ezt edd időről időre. Vizet is csak mértékkel igyál, egyhatod hint, s csak időről időre igyál. A táplálékot árpakenyér formájában vedd magadhoz, amely a szemük láttára emberi ürüléken sült meg. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ugyanígy eszik majd Izrael fiai tisztátalan kenyerüket a népek között, ahova szétszórom őket.” Erre így szóltam: „Uram, Isten, még sosem szennyeztem be magam. Gyermekkorom óta egészen mostanáig nem ettem elhullott vagy széttépett állatot, és semmiféle tisztátalan állatot, és semmiféle tisztátalan húst nem vettem a számba.” Az Úr erre azt mondta: „Jól van, megengedem, hogy emberi ürülék helyett tehéntrágyán süsd meg kenyeredet.” Majd így szólt hozzám: „Emberfia, nézd összetöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, úgyhogy rettegve eszik majd a kiszabott kenyeret és szorongva isszák a kimért vizet. Mert nem lesz kenyér és víz, úgyhogy rémülten néznek egymásra, és elpusztulnak gonoszságaik miatt.” 5 Emberfia, fogj egy éles kardot, használd úgy, mint a borbély a beretvát, és húzd végig a fejeden és a szakálladon. Aztán végy egy mérleget és mérd szét a levágott hajat. Egyharmadát vesd tűzre a város közepén, amikor letelik az ostrom ideje. Másik harmadát hányd kardélre a város körül. Az utolsó harmadot szórd szélnek, s majd kardot rántok utánuk. De egy keveset végy belőle, és tedd köntösöd szegélyébe. Aztán még ebből is végy el egy keveset, dobd a tűzbe, és égesd el tűzben. Láng fog belőle kicsapni. Akkor mondd meg Izrael egész házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: „Ez Jeruzsálem, amelyet a népek közé állítottam: idegen országok veszik körül. Fellázadt törvényeim ellen, jobban, mint a nemzetek, és megvetette parancsaimat, jobban, mint a körülötte élő népek. Semmibe vették törvényeimet és nem tartották meg parancsaimat.” Ezért azt mondja az Úr, az Isten: „Mivel lázadóbbak vagytok, mint a körülöttetek élő népek, mivel nem tartjátok meg parancsaimat és annyira sem tartjátok szem előtt törvényeimet, mint a körülöttetek élő nemzetek, azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, én felkelek ellened és végre is hajtom körödben a büntető ítéletet a népek szeme láttára. Iszonyatos tetteid miatt olyan dolgot viszek körödben végbe, amilyet még nem vittem, és soha többé nem viszek végbe. Az apák megeszik gyermekeiket, s a gyermekek megeszik apjukat. Végrehajtom rajtad a büntetést, és a szél minden irányába szétszórom azokat, akik megmaradnak belőled. Ezért, amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten –, mivel borzalmas dolgaiddal és iszonyatos tetteiddel megfertőzted szentélyemet, elvetlek, szemem nem néz rád többé irgalommal és nem kegyelmezek neked. Lakóid egyharmada pestisben hal meg körödben, és éhínség által pusztul el, egyharmada kard élén hull el körülötted, egyharmadot meg szétszórok a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk. Kitöltöm rajtuk haragom, kitombolom dühöm, és bosszút állok rajtuk. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr szóltam féltékenységemben, amikor majd kitöltöm rajtuk haragom. Pusztasággá teszlek, gyalázat tárgyává a körülötted lévő népek között, mindenki szeme láttára. Gyalázat és gúny tárgya leszel, elrettentő példa a nemzetek számára, amelyek körülvesznek, amikor végrehajtom rajtad ítéletemet, haraggal, bosszúval és kemény büntetéssel. Én, az Úr mondtam ezt. Elárasztalak az éhség félelmetes nyilaival a vesztetekre – mert hiszen ezeket pusztulásotokra küldöm –, és éhséget bocsátok rátok, összetöröm a kenyeretek botját. Éhséget és vadállatokat szabadítok rátok, amelyek megfosztanak titeket gyermekeitektől, pestis és vér gázol át rajtad, s kardot fordítok ellened. Én, az Úr mondtam ezt.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul. A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája. Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk. Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen.
Előző nap Olvasási terv Következő nap