IV. A KÉT KIRÁLYSÁG ILLÉS KORÁIG
I. Jerobeám további uralma (931– 910).
14 Ez idő tájt megbetegedett Jerobeám fia, Abija. Jerobeám ezért így szólt feleségéhez: „Nosza, öltözz álruhába, ne vegyék észre, hogy Jerobeám felesége vagy, és menj el Silóba. Ott lakik Achija próféta, aki megjövendölte, hogy király leszek e nép fölött. Vigyél magaddal tíz kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet, és keresd föl. Majd ő megmondja, mi lesz a fiúval.” Jerobeám felesége így tett. Elindult, elment Silóba és betért Achija házába. Achija már nem látott, mert szeme elgyöngült az öregségtől. Az Úr azonban így szólt Achijához: „Nézd, ott jön Jerobeám felesége, hogy fia felől tudakozódjék nálad, mivel beteg. Így és így beszélj hozzá!” Amikor belépett, másnak mondta magát. De alighogy meghallotta a neszt, amikor belépett az ajtón, Achija így szólt hozzá: „Gyere csak, Jerobeám felesége! De miért mondod magad másnak? Kemény üzenetet kell átadnom neked. Menj, és mondd meg Jerobeámnak: Ezt üzeni az Úr: Kiválasztottalak a népből, s megtettelek népem fejedelmévé. Elvettem Dávid házától a királyságot és neked adtam. De te nem lettél olyan, mint szolgám, Dávid, aki megtartotta parancsaimat és egész szívvel követett: csak azt tette, ami kedves a szememben. Te nagyobb gonoszságot vittél végbe, mint bárki előtted, fogtad magad és más isteneket csináltál, öntött bálványokat, csak azért, hogy ingerelj, nekem pedig hátat fordítottál. Nézd, ezért most szerencsétlenséget hozok Jerobeám házára, kiirtom Jerobeám (házából) mind, aki férfi, akár kicsi, akár nagy egész Izraelben. Elsöpröm Jerobeám házát, ahogyan a szemetet kisöpri az ember, az utolsóig. Aki Jerobeám házából a városban hal meg, felfalják a kutyák, s az, aki a határban hal meg, az ég madarainak lesz a martaléka. Igen, az Úr mondja ezt. Indulj hát és menj haza! Mihelyt a lábad eléri a várost, a fiú meghal. Egész Izrael meg fogja siratni és el is temetik. Jerobeám (házából) ő lesz az egyetlen, akit sírba tesznek, mert Jerobeám (házából) csak benne talál az Úr, Izrael Istene tetszésére valót. Aztán az Úr olyan királyt tesz Izrael fölé, aki kiirtja a Jerobeámokat. Az Úr megtöri Izraelt, ahogy a nád meghajol a vízben. Kitépi Izraelt ebből a szép földből, amelyet atyáinak adott. Szétszórja őket a folyón túl, mert szent fákat csináltak maguknak – ingerelték velük az Urat. Kiszolgáltatja Izraelt Jerobeám bűne miatt, amelyet elkövetett, s amelybe Izraelt is belevitte.” Akkor Jerobeám felesége útnak indult és Tircába ment. Éppen amikor átlépte a ház küszöbét, meghalt a fiú. Eltemették és egész Izrael elsiratta, ahogyan az Úr szolgája, Achija próféta által előre megmondta. Jerobeám történetének többi részét, azt, hogy milyen háborút viselt, hogyan uralkodott, följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. Az az idő, amíg Jerobeám király volt, huszonkét esztendőt tett ki. Aztán megtért atyáihoz, és fia, Nadab lett helyette a király.Rechabeám uralma (931–913).
Rechabeám, Salamon fia, Júdának volt a királya. Negyvenegy éves volt Rechabeám, amikor király lett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Úr Izrael összes törzse közül kiválasztott nevének hajlékául. Anyját Naamának hívták és ammonita nő volt. Olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és ezzel még jobban fölkeltette haragját, mint bárki atyái közül, elkövetett bűneivel. Mert ők is emeltek magaslati szentélyeket, kőoszlopokat és szent fákat minden kiemelkedő dombra meg minden zöldellő fa alá. Sőt még kéjelgést űző férfiak is voltak az országban. Igen, minden gyalázatos tettét utánozták a pogányoknak, akiket az Úr elűzött Izrael fiai elől. Rechabeám királyságának 5. évében történt, hogy Sisák, Egyiptom királya felvonult Jeruzsálem ellen. Elvitte a kincseket az Úr templomából, s ugyanígy a királyi palota kincseit is elvitte, s egyáltalán, mindent elvitt. Az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon veretett. Rechabeám király bronzpajzsokat csináltatott a helyükbe, és a testőrök kapitányaira bízta őket, akik a királyi palota kapuit őrizték. Amikor a király az Úr templomába ment, a testőrök utána vitték, aztán vissza is hozták a testőrök őrhelyére. Rechabeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Rechabeám és Jerobeám állandóan hadakoztak egymással. Aztán Rechabeám megtért atyáihoz. Dávid városában temették el. Helyette fia, Abijam lett a király.3. AZA URALKODÁSA ÉS KULTUSZREFORMJAI
Békés időszak Aza idejében.
14 Aza azt tette, ami jó és helyes az Úr, az ő Istene szemében. Eltávolította az idegen oltárokat és a magaslatokat, összetörette az emlékoszlopokat és a bálványokat. Júdának meghagyta, hogy az Urat, atyáinak Istenét kövesse, tartsa meg a törvényt és a parancsolatokat. Júda minden városából eltávolította a magaslatokat és a Nap-bálványokat. Alatta békében élt az ország. Majd megerősített városokat épített Júdában. Békében élt ugyanis az ország, és nem volt háború ezekben az években, mert az Úr békességet adott. Azt mondta Júdának: „Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül fallal, erősítsük meg bástyákkal, kapukkal és zárakkal! Még miénk az ország! Mi ugyanis az Urat, a mi Istenünket kerestük, és ő békét adott minden felől.” Ezért tudtak építkezni és sikerük is volt. Aztán Júdából háromszázezer főnyi serege volt, amely pajzzsal és dárdával volt fölszerelve, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzzsal is ellátott íjásza volt. Ezek mindnyájan vitéz emberek voltak.Zerach támadása.
Ám a kusita Zerach kivonult ellenük ezerszer ezer főnyi seregével és háromszáz harci szekérrel. El is jutott egészen Maresáig. Erre Aza elébe vonult és a Maresa melletti Szefata-völgyben csatarendbe álltak. Majd Aza segítségül hívta az Urat, az ő Istenét, és így fohászkodott: „Uram, kívüled nincs senki, aki meg tudná segíteni a sokasággal szemben az erőtlent. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mivel benned bíztunk és a te nevedben vonultunk ki e sokaság ellen. Urunk, te vagy a mi Istenünk, ne engedd, hogy szembeszegüljön veled az ember!” Ekkor az Úr megverte a kusitákat Aza és Júda előtt, és a kusiták megfutamodtak. Aza és a vele levő nép egészen Geráig üldözte őket. Olyan sokan estek el a kusiták közül, hogy senki se maradt életben közülük, mert szétszóródtak az Úrnak és seregének színe előtt. Ezek pedig nagy zsákmányra tettek szert, és megverték az összes várost Gerár környékén, az Úr akkora félelmet bocsátott rájuk. Aztán kifosztották az összes várost. Sok zsákmány volt ugyanis bennük. Még a juhaklokat is feldúlták, rengeteg juhot, és tevét zsákmányoltak. Azután visszatértek Jeruzsálembe.Azarja próféta beszéde.
15 Ekkor Azarjára, Oded fiára leszállt az Úr lelke. Kiment Aza elé, és azt mondta neki: „Hallgass meg, Aza, egész Júda és Benjamin! Az Úr veletek van, mert ti is vele voltatok. Ha keresitek, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket. Sok-sok nap jön Izraelre, amikor igaz Isten nélkül, oktató pap nélkül és törvény nélkül lesznek. De ha nyomorúságukban visszatérnek az Úrhoz, Izrael Istenéhez, és keresik, akkor meg fogják találni. De azokban az időkben nem lesz békesség a ki s bejáróknak, sőt nagy félelem száll a világ összes lakóira. Ugyanis nemzet nemzet ellen fog harcolni, és város város ellen, mert az Isten mindenféle nyomorúsággal fogja sanyargatni őket. Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjon kezetek, mert meglesz munkátok jutalma.”Aza reformjai.
Amikor Aza meghallotta ezeket a szavakat, vagyis Oded fiának, Azarja prófétának jövendölését, felbuzdult, és eltávolította a bálványokat Júda és Benjamin egész földjéről, sőt még azokból a városokból is, amelyeket Efraim hegységében elfoglalt. Azután megújította az Úr oltárát, amely az Úr előcsarnoka előtt volt. Majd egybegyűjtötte egész Júdát és Benjamint, valamint a köztük lakó, Efraimból, Manasszéból és Simeonból való jövevényeket. Sokan menekültek ugyanis hozzá, mert látták, hogy vele van az Úr, az ő Istene. Aza uralkodásának 15. esztendejében, a harmadik hónapban jöttek össze Jeruzsálembe. Azon a napon hétszáz szarvasmarhát és hétezer juhot mutattak be az Úrnak véresáldozatul abból a zsákmányból, amelyet magukkal hoztak. Azután szövetségre léptek, hogy az Urat, atyáik Istenét fogják követni szívük és lelkük mélyéből. Halállal bűnhődik mindenki, aki nem követi az Urat, Izrael Istenét, akár kicsi, akár nagy, férfi vagy nő. Esküt is tettek az Úrnak emelt hangon, ujjongás, trombitaszó és harsonazengés közepette. Egész Júda örült az eskütételnek, mert egész szívükből esküdtek. Teljes jóakarattal keresték, azért meg is találták, az Úr pedig békét adott nekik minden tájon. Sőt, Aza király Maachát, az édesanyját is megfosztotta a királynéi méltóságtól, mert Aserának szobrot készíttetett. Aza összetörette a bálványt és szétzúzva elégette a Kidron völgyében. A magaslatokat ugyan nem távolította el, de azért szíve tökéletes volt egész életében. Amit atyja, meg maga is az Úrnak szentelt: az aranyat, ezüstöt és az edényeket, bevitette az Isten házába. Aza uralkodásának 35. esztendejéig nem volt háború.
3
Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. De hiába kerestem, nem találtam.
„Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem.” Hiába kerestem, nem találtam!
Találkoztam az őrökkel, akik a várost járták. „Nem láttátok, akit szeret a lelkem?”
Alig mentem tovább, otthagyva őket, megtaláltam, akit szeret a lelkem. Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott.
A VŐLEGÉNY
A HARMADIK ÉNEK
Jeruzsálem lányai, kérlek benneteket, a gazellákra s a mezők szarvasára, ne zavarjátok meg a szerelmemet, s föl ne ébresszétek, amíg nem akarja!A KAR
Ki az ott, aki a puszta felől erre tart, mint füstnek oszlopa? Mirhának és tömjénnek illata árad körülötte, és mindenféle különleges fűszeré. Nézzétek, Salamon gyaloghintója! Hatvan hős van körülötte, Izraelnek legjava. Mindnek kardja van, és jártasak a harcban, oldalukon a kard az éj rémei ellen. Trónust építtetett magának Salamon király, a Libanon fáiból. Az oszlopokat ezüstből csináltatta, a támláját aranyból, az ülését meg bíborból, középütt ébenfa betéttel. Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta lakodalma napján, szíve örömének napján!Előző nap Olvasási terv Következő nap