Kis türelmet
Találkozás Ézsauval.
33 Jákob fölemelte szemét és körülnézett. Ott jött Ézsau négyszáz emberével. A gyerekeket elosztotta Lea, Ráchel és a két szolgáló között. A szolgálókat gyermekeivel az élre állította, utána Leát gyermekeivel, és végül Ráchelt Józseffel. Ő maga előre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez. Ézsau eléje sietett, megölelte, nyakába borult és sírt. Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: „Kik ezek veled?” „Ezek a gyermekeim – válaszolta –, akikkel Isten megajándékozta szolgádat.” Erre a szolgálók gyermekeikkel odamentek és meghajoltak. Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elő Józseffel, és meghajtotta magát. Erre ő megkérdezte: „Mit akartál azzal az egész táborral, amellyel találkoztam?” „Kegyelmet akartam találni uram színe előtt” – válaszolta. Ézsau ezt mondta: „Több van nekem, testvér, mint amennyi elég, maradjon meg neked, ami a tied.” De Jákob ellenkezett: „Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed előtt, akkor fogadd el az ajándékot kezemből. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. Fogadd el tehát az üdvözlő ajándékot, amit neked vittek. Hiszen Isten gazdaggá tett és jól megy a sorom.” Erre az ösztönzésre elfogadta.
Jákob elválik Ézsautól.
Aztán így szólt: „Induljunk el, menjünk tovább, és majd melletted megyek.” De ő ezt válaszolta neki: „Uram tudja, hogy a gyerekek még gyengék, s a nyájból meg a barmok közül a szoptató állatok ápolásra szorulnak. Hacsak egy nap is túlságosan megerőltetjük őket, az egész nyáj tönkremegy. Uram azért csak menjen szolgája előtt, én pedig lassan tovább vonulok az előttem járó nyáj lépésében és a gyerekek lépésében, amíg eljutok uramhoz Szeirbe.” Ézsau azt felelte: „Akkor néhány embert azok közül, akik velem vannak, odaadok neked kísérőül.” „Minek az?” – kérdezte. „Csak találjak kegyelmet uram szemében!” Így Ézsau aznap visszatért útjáról Szeirbe, Jákob pedig elindult Szukkot felé és házat épített magának, az állatok számára pedig aklot csinált. Ezért nevezte a helyet Szukkotnak. Jákob Paddan-Aramból való visszatérése után szerencsésen elért Szichem városához, amely Kánaán földjén fekszik. A város előtt ütötte fel sátortáborát. A darab földet, ahol táborát felállította, száz pénzegységért megvásárolta Szichem atyjának, Hámornak a fiaitól. Ott oltárt épített, és elnevezte El-nek, Izrael Istenének.
Dina meggyalázása.
34 Dina, Lea lánya, akit Jákobnak szült, egy napon elment meglátogatni a vidék leányait. Amikor Szichem, a vidék fejedelmének, a hivvita Hámornak a fia meglátta, elrabolta, vele hált és erőszakot követett el rajta. A szíve vonzódott Dinához, Jákob lányához. Szerette a lányt és barátságosan beszélt vele. Szichem így szólt apjához, Hámorhoz: „Szerezd meg nekem ezt a lányt, hogy a feleségem legyen.” Jákob megtudta, hogy lányát, Dinát meggyalázták. De mivel fiai a nyájnál voltak a mezőn, visszatérésükig Jákob hallgatott.
Házassági szerződés a szichemiekkel.
Hámor, Szichem apja, kiment Jákobhoz, hogy beszéljen vele. Amikor Jákob fiai hazajöttek a mezőről és meghallották, a férfiak megdühödtek és nagy haragra lobbantak. Mert azzal, hogy ő Jákob lányával hált, gyalázatot követett el Izrael ellen. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Hámor így szólt hozzájuk: „Szichemnek, a fiamnak a szíve hozzátapadt lányotokhoz. Adjátok neki feleségül, lépjetek velünk sógorságba. Adjátok nekünk lányotokat, és vegyétek el a mi lányainkat, s lakjatok nálunk. Az ország nyitva áll előttetek, maradjatok, járjátok be és telepedjetek le rajta.” Szichem így szólt (Dina) apjához és testvéreihez: „Bárcsak kegyelmet találnék szemetekben. Amit követeltek tőlem, megadom. Ha sok menyasszonyi hozományt és ajándékot követeltek, mindent megadok, amit kívántok. Csak a lányt engedjétek feleségül hozzám.” Jákob fiai válaszoltak Szichemnek és apjának, de ravaszul beszéltek, mivel húgukat meggyalázták. „Nem engedhetjük meg magunknak – mondták –, hogy húgunkat körülmetéletlen férfinak adjuk. Ez nálunk szégyennek számít. Csak akkor járhatunk kedvetekben, ha olyanok lesztek mint mi, vagyis ha mindenki körülmetélkedik, aki a férfinemen van köztetek. Akkor nektek adjuk lányainkat és elvesszük a ti lányaitokat. Nálatok fogunk lakni és egy néppé válunk veletek. De ha nem fogadjátok el feltételünket, hogy körülmetélkedtek, akkor vesszük a lányunkat és elmegyünk.” Beszédük tetszett Hámornak és Szichemnek, Hámor fiának. A fiatalember nem késlekedett úgy tenni, mivel szerette Jákob lányát, és környezetében nagy volt a tekintélye. Hámor és fia, Szichem a város kapujához mentek és így beszéltek a város férfiaihoz: „Ezek az emberek békés szándékúak. Szeretnének nálunk lakni az országban, és rajta végigvonulni. Földünkön minden irányban elég a térség számukra. Az ő lányaikat mi vesszük feleségül, a mi lányainkat pedig nekik adjuk. De a férfiak csak egy feltétel alatt készek nálunk maradni és velünk egy néppé válni: ha nálunk is mindenkit körülmetélnek, aki a férfinemhez tartozik, mint ahogy ők is körül vannak metélve. Nyájaik, vagyonuk és marhaállományuk, nemde, hasznunkra lesz? Ezért tegyük meg a kedvüket, hogy nálunk maradjanak.” Mindnyájan egyetértettek Hámorral és fiával, Szichemmel. Minden férfi körülmetéltette magát.
Simeon és Lévi bosszúja.
A harmadik napon azonban, amikor seblázban feküdtek, Jákob két fia, Simeon és Lévi, Dina testvérei kardot ragadtak, merészen rátámadtak a városra és megöltek minden férfit; Hámort és fiát, Szichemet is megölték karddal. Dinát kihozták Szichem házából és elvonultak. Jákob fiai azután rátámadtak a megöltekre, kifosztották a várost, mivel meggyalázták húgukat. Elvitték nyájukat, barmaikat, s mindent, ami a városban és a mezőn volt. Egész vagyonukat, minden gyermeket és minden asszonyt elvittek, s elraboltak mindent, ami a házakban volt. Jákob így szólt Simeonhoz és Lévihez: „Szerencsétlenségbe sodortok azzal, hogy gyűlöletessé tesztek az ország lakói, a kánaániták és a periziták előtt. Nekem csak kevés emberem van. Ha összefognak ellenem, legyőznek, és elpusztítanak családommal együtt.” De ők így feleltek: „Szabad volt nekik úgy bánni húgunkkal, mint egy kéjnővel?”
Jákob Bételben.
35 Isten szólt Jákobhoz: „Kelj útra, menj föl Bételbe és maradj ott! Építs ott oltárt Istennek, aki megjelent neked, amikor menekültél bátyád, Ézsau elől.” Erre Jákob megparancsolta egész házának és mindazoknak, akik nála voltak: „Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyeket őriztek. Tisztálkodjatok meg, és váltsatok ruhát. Útra kell kelnünk és Bételbe mennünk, hogy ott oltárt építsünk Istennek, aki szükség idején meghallgatott és velem volt utamon, amerre jártam.” Átadtak Jákobnak minden idegen istent, ami birtokukban volt, és a karikákat is, amelyeket a fülükben viseltek. Jákob elásta őket a Szichem mellett álló tölgyfa alá, azután útra keltek. A környező városokat elfogta az Istentől való félelem, és nem üldözték Jákob fiait. Így Jákob elérkezett a Kánaán földjén levő Luszba, azaz Bételbe, ő és mindazok, akik vele voltak. Ott oltárt épített, és a helyet elnevezte Bételnek, mivel Isten ott nyilatkoztatta ki magát neki, amikor testvére elől menekült. Itt Debora, Rebekka dajkája meghalt és Bétel mellett egy tölgyfa alá temették. Ezt attól fogva Gyásztölgynek nevezték. Isten másodszor jelent meg Jákobnak Paddan-Aramból való visszatérése után, és megáldotta. Isten így szólt hozzá: „A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved.” Így az Izrael nevet adta neki. Isten tovább beszélt hozzá: „Én vagyok a magasságbeli Isten. Légy termékeny és szaporodj. Nép, sőt népek sokasága fog tőled származni, és királyok erednek véredből. A földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet.” Azután Isten eltávozott tőle. Jákob emlékkövet állított fel a helyen, ahol vele beszélt, egy kőből való emléket, italáldozatot öntött rá és megkente olajjal. Jákob Bételnek nevezte el a helyet, ahol Isten beszélt vele.
Benjamin születése és Ráchel halála.
Azután tovább vonultak Bételből. Csak kis távolságra voltak Efrátától, amikor Ráchelt elővette a szülés fájdalma; nehéz szülése volt. Nagyon szenvedett vajúdás közben, de a bába azt mondta neki: „Ne félj, most is fiad lett.” Mikor élete megszűnőben volt – meg kellett ugyanis halnia –, Benoninak nevezte őt. Az apja azonban a Benjamin nevet adta neki. Ráchel meghalt, és az Efráta, azaz Betlehem felé vezető út mellett temették el. Jákob emlékkövet állított a sírja fölé. Ez Ráchel sírja a mai napig.
Jákob fiai.
Izrael tovább vonult, és sátrát Mikdál-Éderen túl verte fel. Míg Izrael ezen a vidéken táborozott, Ruben bement Bilhához, apja mellékfeleségéhez, és vele hált. Izrael tudomást szerzett róla. Jákobnak tizenkét fia volt. Lea fiai: Ruben, Jákob elsőszülötte, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár és Zebulun. Ráchel fiai: József és Benjamin. Bilhának, Ráchel szolgálójának fiai: Dán és Naftali. Szilpának, Lea szolgálójának fiai: Gád és Áser. Ezek Jákob fiai, akik Paddan-Aramban születtek.
Izsák halála.
Jákob elérkezett apjához, Izsákhoz, Mamrébe, Kirjat-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák jövevényként laktak. Izsák életkora 180 évet tett ki. Izsák öreg korában, az életet megelégelve költözött el. Fiai, Ézsau és Jákob eltemették.
Ézsau feleségei és gyermekei.
36 Ézsaunak, vagyis Edomnak ezek az utódai: Ézsau Kánaán leányai közül vett feleséget: Adát, a hettita Elon lányát és Oholibámát, Anának, a horita Cibeon fiának lányát, továbbá Bászmátot, Izmael lányát, Najobot húgát. Ada szülte Ézsaunak Elifázt, Bászmát szülte Reuelt, Oholibáma szülte Jeust, Jalamot és Korachot. Ezek Ézsau fiai, akik Kánaán földjén születtek. Ézsau vette feleségeit, fiait és leányait, egész háza népét, minden legelőállatát, minden háziállatát és minden vagyonát, amit Kánaán földjén szerzett, s elköltözött öccsétől Szeir földjére. Vagyonuk ugyanis túl nagy volt ahhoz, hogy együtt maradjanak, és a vendéglátó ország sem bírta el őket sok vagyonuk miatt. Így Ézsau a Szeir-hegységben telepedett le. Ézsau (neve) Edom is.
Ézsau utódai Szeirben.
Ézsaunak, az edomiták ősatyjának Szeir földjén ezek voltak az utódai: Ézsau fiainak utódai: Elifáz, Adának, Ézsau feleségének a fia. Reuel, Bászmátnak, Ézsau feleségének a fia. Elifáz fiai: Temán, Omár, Cefo, Gatam és Kenász. Timma Elifáznak, Ézsau fiának mellékfelesége volt. Ő szülte Elifáznak Amaleket. Ezek Adának, Ézsau feleségének utódai. Reuel fiai ezek: Nachat, Szerách, Samma és Misza. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének utódai. Ezek pedig Cibeon fia, Ana lányának, Oholibámának, Ézsau feleségének fiai: ő szülte Ézsaunak Jeust, Jalamot és Korachot.
Edom törzsfői.
Ezek a törzsfők, Ézsau fiai: Elifáznak, Ézsau elsőszülöttének fiai voltak: Temán törzsfő, Omár törzsfő, Cefo törzsfő, Kenáz törzsfő, Gatam törzsfő, Amalek törzsfő, akik Elifáztól származtak Edom földjén. Ezek Ada fiai. Reuelnek, Ézsau fiának fiai a következők: Nachat törzsfő, Szerách törzsfő, Samma törzsfő és Misza törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Reueltől származtak, Edom földjén. Ezek Bászmátnak, Ézsau feleségének fiai. Oholibámának, Ézsau feleségének fiai a következők: Jeus törzsfő, Jalám törzsfő, Korách törzsfő. Ezek azok a törzsfők, akik Oholibámától, Ana leányától, Ézsau feleségétől származtak. Ezek Ézsau fiai és ezek a törzsfők. Ez Edom.
A horita Szeir utódai.
Ezek a horita Szeirnek, a vidék őslakójának fiai: Lotán, Sobál, Cibeon, Ana, Dison, Ecer és Disán. Ezek a horiták törzsfői, Szeir fiai Edom földjén. Lotán fiai: Hori és Heman. Lotán nővére Timna. Sobál fiai a következők: Alvan, Manachát, Ebál, Sefo és Onam. Cibeon fiai a következők: Aja és Ana. Ez az az Ana, aki a pusztában megtalálta a meleg forrást, amikor apjának, Cibeonnak a szamarait legeltette. Ana gyermekei ezek: Dison és Oholibáma, Ana leánya. Dison fiai ezek: Hemdán, Esbán, Jitrán és Kerán. Ecer fiai ezek: Bilhán, Zaaván és Akan. Disán fiai: Uc és Aran. A horiták törzsfői ezek: Lotán törzsfő, Sobál törzsfő, Cibeon törzsfő, Ána törzsfő, Dison törzsfő, Ecer törzsfő, Disán törzsfő. Ezek a horiták törzsfői, törzsük szerint Szeir földjén.
Edom királyai.
Ezek a királyok uralkodtak Edom földjén, mielőtt izraelita király uralkodott. Edom királya volt Bela, Beor fia, városát pedig Dinhabának hívták. Bela meghalt, és helyette Jobáb kormányzott, Serah fia Bocrából. Amikor Jobáb király meghalt, helyette a temaniták földjéről való Husám kormányzott királyként. Husám meghalt, és helyette Adad kormányzott mint király, Badad fia, aki a midianitákat a Moáb-síkságon megverte. Városát Avitnak hívták. Adad meghalt, és helyette a masrekai Szamla kormányzott mint király. Szamla meghalt, és helyette a Rechobot-han-Nacharból való Saul kormányzott királyként. Saul meghalt, és helyette Baal-Hanan, Achbor fia kormányzott mint király. Baal-Hanan, Achbor fia meghalt, helyette Hadad kormányzott mint király. Városát Painak hívták. Felesége Mehetábel volt, a Me-Szachab-i Matred lánya.
Edomita törzsfők.
Ezek Ézsau törzsfői, nemzetségük, lakóhelyük és nevük szerint: Timna törzsfő, Alva törzsfő, Jetet törzsfő, Oholibáma törzsfő, Ela törzsfő, Pinon törzsfő, Kenáz törzsfő, Temán törzsfő, Mibcár törzsfő, Magdiel törzsfő, Iram törzsfő. Ezek Edom törzsfői lakóhelyük szerint az országban, amit birtokba vettek. Ez Ézsaunak, az edomiták ősatyjának családfája.

Minden fejezet...
1 0