Kis türelmet
Izsák Gerárban.
26 Az országban éhínség tört ki. Ez más ínség volt, mint az, amely Ábrahám idejében dühöngött. Ekkor Izsák elment a filiszteus királyhoz, Abimelekhez Gerárba. Itt megjelent neki az Úr és így szólt: „Ne menj le Egyiptomba, hanem maradj azon a földön, amelyet mutatok neked. Lakjál jövevényként abban az országban. Én veled leszek és megáldalak. Ezt a földet úgyis mind neked és utódaidnak adom, és megtartom eskümet, amelyet atyádnak, Ábrahámnak esküdtem. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és utódaidnak adom ezt a földet mind, és ivadékodban nyer áldást a föld minden népe, mert Ábrahám hallgatott szavamra és megtartotta parancsomat, rendelkezésemet és utasításomat.” Így Izsák Gerárban maradt. Amikor a helység lakói felesége iránt érdeklődtek, így szólt: „A húgom.” Félt ugyanis azt mondani: „A feleségem”, különben a helység férfiai megölhetnék Rebekka miatt, mert ő szép. Mikor már hosszabb időt eltöltött ott, a filiszteus király kinézett az ablakán és látta, hogy Izsák szeretgeti feleségét. Abimelek hívatta Izsákot, és így szólt hozzá: „Egészen biztos, hogy a feleséged, hogyan mondhattad tehát: a húgom!” „Azt gondoltam, hogy miatta meg kell halnom” – válaszolta Izsák. Abimelek folytatta: „Miért tetted ezt? Népünkből valaki könnyen közeledhetett volna az asszonyhoz, s te nagy bűnt hoztál volna ránk.” Azután Abimelek megparancsolta az egész népnek: „Aki ezzel a férfival vagy ezzel az asszonnyal erőszakoskodik, halállal bűnhődik.” Izsák vetett a földön, és abban az esztendőben százszorosan aratott, mivel Isten megáldotta. Az ember gazdag lett, egyre gazdagabb, amíg nagy jóléthez nem jutott. Voltak juhai, marhacsordái és számos szolgája. Ezért a filiszteusok irigykedtek rá.
A Gerár és Beerseba közti kutak.
A filiszteusok betömtek és földdel megtöltöttek minden kutat, amelyet atyjának, Ábrahámnak szolgái még atyja életében ástak. Abimelek pedig így szólt Izsákhoz: „Távozz tőlünk, mert túl hatalmas lettél számunkra.” Ezért Izsák elvonult onnan, sátrát a Gerár völgyében ütötte fel és ott maradt. Azután Izsák újra kiásta a kutakat, amelyet atyjának szolgái ástak, de a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek. Ugyanazokat a neveket adta nekik, mint amelyeket Ábrahám adott. Izsák szolgái a völgyben is ástak, és folyóvizű forrást találtak ott. Ezért a gerári pásztorok vitába szálltak Izsák pásztoraival. Azt mondták: „A mienk a víz!” Ő a forrást Eszeknek nevezte, mivel azok vitáztak vele. Azután más kutat ástak. E körül a kút körül is vita támadt, azért Szitnának nevezte. Majd tovább vonult és más kutat ásott. Ezen aztán már nem vitáztak. Ezért a Rechobot nevet adta neki, mivel úgymond: „Az Úr tág teret adott nekünk, hogy terjeszkedhessünk a vidéken.” Innét fölment Beersebába. Azon az éjszakán megjelent neki az Úr, és így szólt hozzá: „Atyádnak, Ábrahámnak Istene vagyok. Ne félj, veled vagyok. Megáldalak és megsokasítom utódaidat szolgám, Ábrahám miatt.” Erre oltárt épített azon a helyen és segítségül hívta az Úr nevét. Ott verte fel a sátrát, Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.
Szövetség Abimelekkel.
Abimelek eljött hozzá Gerárból bizalmasával, Achuszattal és vezérével, Pichollal. Izsák megkérdezte: „Miért jöttök hozzám, hiszen gyűlöltök és elküldtetek magatoktól?” Így feleltek: „Saját szemünkkel láttuk, hogy az Úr veled van. Ezért azt mondtuk: Legyen köztünk és közted esküvel megerősített kapcsolat. Szerződést akarunk veled kötni. Ne tégy nekünk rosszat, ahogy mi sem bántottunk, hanem csak jót tettünk veled, és engedtük, hogy békében elvonulj. Te az Úr kedveltje vagy!” Erre lakomát készített nekik, ettek és ittak. Másnap reggel kölcsönösen megesküdtek, majd Izsák elbocsátotta őket, s azok békében váltak el tőle. Azon a napon jöttek Izsák szolgái és jelentést tettek a kútról, amelyet ástak: „Találtunk vizet!” – mondták. Ő Sebuának nevezte el. Ezért nevezik a helyet Beersebának mind a mai napig.
Ézsau hettita feleségei.
Amikor Ézsau 40 éves volt, feleségül vette Jehuditot, a hettita Beeri lányát és Bászmát, a hettita Elon leányát. Ezek szívfájdalom voltak Izsák és Rebekka számára.
Izsák áldása.
27 Mikor Izsák megöregedett és szeme elhomályosult, úgyhogy nem látott, magához hívta idősebb fiát, Ézsaut, és így szólt: „Fiam!” „Itt vagyok” – felelte. Akkor azt mondta: „Látod, hogy megöregedtem, halálom napját azonban nem tudom. Vedd azért vadászszerszámodat, a tegezt és az íjat, menj ki a mezőre, és ejts nekem vadat. Készítsd el ízletesen, ahogy szeretem. Hozd be nekem, majd megeszem, hogy a lelkem megáldjon, mielőtt meghalok.” Rebekka hallgatózott, amikor Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen atyja számára. Rebekka akkor így szólt fiához, Jákobhoz. „Éppen most hallottam, hogy atyád mondta bátyádnak, Ézsaunak: Szerezz vadat és készítsd el ízletesen, majd eszem belőle és megáldalak az Úr színe előtt, mielőtt meghalok. Most tehát, fiam, hallgass rám, arra, amit mondok neked. Menj ki gyorsan a nyájhoz és hozz onnan két szép kecskegidát! Én elkészítem atyádnak ízletesen, ahogy szereti. Te beviszed atyádnak, hogy megegye és megáldjon, mielőtt meghal.” Jákob ezt válaszolta anyjának, Rebekkának: „De bátyám, Ézsau, szőrös férfi, én pedig sima vagyok. Hátha megtapogat atyám. Akkor olyan leszek a szemében, mint aki tréfát űz vele, s átka ér áldása helyett.” De anyja megnyugtatta: „Az átok, ami neked szól, érjen engem! Hallgass csak rám, menj és hozd ide nekem!” Elment hát, elhozta és odaadta anyjának. Anyja pedig elkészítette ízletesen, ahogy atyja szereti. Rebekka ezután elővette idősebb fiának, Ézsaunak legjobb ruháját, ami nála volt a házban, s ráadta fiatalabb fiára, Jákobra. A kecskegidák bőrével pedig befödte karját és sima nyakát. Azután kezébe adta fiának, Jákobnak az ízletes ételt és a kenyeret, amit készített. Ez így ment be atyjához és megszólította: „Atyám!” „Itt vagyok” – válaszolta. „Ki vagy te, fiam?” Jákob ezt mondta atyjának: „Ézsau vagyok, elsőszülötted. Megtettem, amit parancsoltál. Ülj fel tehát és egyél a vadból, hogy megáldjon a lelked.” Izsák megkérdezte fiát: „Hogyan találtál valamit ilyen gyorsan, fiam?” „Az Úr, a te Istened hozta utamba” – válaszolta. Izsák így szólt Jákobhoz: „Lépj közelebb, hogy megtapogassalak fiam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem.” Jákob odalépett atyjához, Izsákhoz, az megtapogatta, és mondta: „A hang Jákob hangja, de a kar Ézsau karja.” Nem ismerte fel, mivel a karja szőrös volt, mint bátyjának, Ézsaunak a karja. Ezért ráadta áldását. Megkérdezte: „Valóban te vagy hát a fiam, Ézsau?”„Az vagyok” – válaszolta. „Tedd akkor elém – mondta –, hadd egyem fiamnak zsákmányából, hogy lelkem megáldjon.” Eléje tette és evett. Aztán bort hozott neki, és ő ivott. Majd atyja, Izsák így szólt hozzá: „Gyere közelebb, és csókolj meg, fiam!” Odalépett hozzá és megcsókolta. Amikor megérezte ruhája illatát, e szavakkal áldotta meg: „Lám, fiam illata olyan, mint a termékeny föld illata, amit az Úr megáldott. – Isten adjon neked az ég harmatából és a föld kövérségéből búzát és bort bőségben. – Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak előtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg előtted anyád fiai. – Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.” Amikor Izsák épp befejezte Jákob megáldását és Jákob kijött atyjától, bátyja, Ézsau hazaérkezett a vadászatból. Ő is ízletes ételt készített, bevitte apjának és azt mondta: „Ülj fel atyám, és egyél fiad vadászatából, hogy megáldjon a lelked.” Atyja, Izsák így szólt: „Ki vagy te?” „Elsőszülötted, Ézsau vagyok” – felelte. Erre Izsák szerfölött megijedt és azt kérdezte: „Ki volt akkor az, aki elejtett egy vadat és behozta nekem? Én jóhiszeműen ettem belőle, mielőtt jöttél volna és megáldottam. Áldott is marad.” Amikor Ézsau apja szavát hallotta, hangosan, elkeseredve felkiáltott és ezt mondta apjának: „Áldj meg engem is, atyám!” Az így válaszolt: „Öcséd csellel jött és elvitte áldásodat.” Erre így szólt: „Joggal nevezték Jákobnak. Már kétszer becsapott. Elvette elsőszülöttségi jogomat és most az áldást is elvitte tőlem.” Majd megkérdezte: „Számomra nem tartogattál áldást, atyám?” Izsák e szavakkal felelt: „Nézd, úrrá tettem fölötted és minden testvérét szolgául adtam neki. Elláttam búzával és borral. Mit tehetek még érted, fiam?” Ézsau így szólt apjához: „Csak egy áldásod van-e atyám? Áldj meg, atyám!” Izsák hallgatott, mire Ézsau elkezdett hangosan sírni. Apja felelt Ézsaunak és így szólt: „Nézd, lakóhelyed messze lesz a termékeny földtől és messze az ég harmatától. Kardodból kell élned és testvérednek kell szolgálnod. De ha rugdalódzol, lerázod igáját magadról.” Ézsau ettől fogva gyűlölte Jákobot az áldás miatt, amellyel apja megáldotta. Ézsau így szólt magában: „Nemsokára közeledik a gyász ideje atyám halála miatt, akkor majd leütöm testvéremet, Jákobot.” Rebekkával közölték idősebb fiának szavait. Ezért odaküldött és hívatta ifjabb fiát, Jákobot, és így szólt hozzá: „Nézd, testvéred, Ézsau bosszút forral ellened, agyon akar ütni. Hallgasd meg hát tanácsomat, fiam! Kelj útra és menekülj testvéremhez, Lábánhoz, Háránba. Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja lecsillapul. Ha majd bátyád haragja enged irányodban és elfelejti, amit tettél vele, érted küldök és elhozatlak onnan. Miért vesztenélek el mindkettőtöket egy napon?”
Jákob távozása.
Ezután Rebekka így szólt Izsákhoz: „Meguntam életemet a hettita nők miatt. Ha Jákob is ilyen hettita nőt vesz feleségül, mint ez itt, egy az ország leányai közül, akkor mi marad még nekem az életből?” 28 Erre Izsák hívatta Jákobot és megáldotta. Utasítást adott neki, és így szólt: „Ne végy magadnak feleséget Kánaán leányai közül. Kelj útra és menj Paddan-Aramba, Betuelnek, anyád atyjának házába és onnan vegyél feleséget magadnak, Lábánnak, anyád testvérének leányai közül! A mindenható Isten áldjon meg, tegyen termékennyé, sokasítson meg, hogy a népek sokaságává légy! Adja neked Ábrahám áldását, neked és veled együtt utódaidnak, hogy az idegen földet, amelyet Isten Ábrahámnak adott, sajátodul megkapjad.” Így bocsátotta el Izsák Jákobot, az meg elment Paddan-Aramba, Lábánhoz, az aramita Betuel fiához, Jákob és Ézsau anyjának, Rebekkának testvéréhez.
Ézsau újabb házassága.
Ézsau megtudta, hogy Izsák megáldotta Jákobot és Paddan-Aramba küldte, hogy onnan hozzon feleséget, s hogy áldásával együtt utasítást adott neki: „Ne végy feleséget a kánaániták lányai közül”, és hogy Jákob hallgatott apjára és anyjára, s elment Paddan-Aramba. Ézsau így megtudta, hogy a kánaániak leányai nem tetszenek apjának, Izsáknak. Ezért elment Izmaelhez és feleségeihez, még feleségül vette Machalatot, Izmaelnek, Ábrahám fiának leányát, Nebajot testvérét.
Jákob álma.
Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel­ és lejártak rajta. Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: „Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom. Nemzetséged olyan lesz, mint a föld homokja, ki kell terjesztened nyugatra és keletre, északra és délre, általad s utódaid által nyer áldást a föld minden népe. Nézd, én veled vagyok. Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy, és visszavezetlek erre a földre. Nem hagylak el, amíg véghez nem viszem, amit megígértem neked.” Jákob fölébredt álmából és így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen és én nem tudtam.” Megborzadt, és azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és itt van az ég kapuja.” Amikor Jákob másnap reggel fölébredt, vette a követ, amelyen fejét nyugtatta, felállította emlékkőül és olajat öntött rá. A helynek a Bétel nevet adta: azelőtt Lusznak hívták a várost. Jákob fogadalmat tett: „Ha Isten velem lesz és védelmez az úton, amelyen most járok, s ad kenyeret ennem, és ruhát, amit fölveszek magamra, és ha egészségben visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem. Ez a kő, amelyet emlékkőül felállítottam, az Isten háza lesz, és mindenből, amit adsz nekem, hűségesen tizedet adok neked.”
Jákob Lábánnál.
29 Ezután Jákob elindult és elérkezett kelet fiainak országába. Körülnézett, és a pusztában meglátott egy kutat, amelynél éppen három juhnyáj tartózkodott. Ugyanis ebből a kútból itatták a nyájakat. A kút nyílását elzáró kő igen nagy volt. A követ csak akkor hengerítették el a kút nyílásáról, ha minden nyáj együtt volt. Megitatták a juhokat, és a követ ismét visszatolták a helyére, a kút nyílása fölé. Jákob megszólította őket: „Testvéreim, honnét valók vagytok?” „Háránból vagyunk” – válaszolták. Tovább kérdezte: „Ismeritek-e Lábánt, Nachor fiát?” „Ismerjük” – felelték. Azután ezt kérdezte: „Jól megy a sora?” Azok így feleltek: „Jól, éppen ott jön a lánya, Ráchel a juhokkal.” Erre ezt mondta: „Nézzétek, még hosszú a nap, még nincs itt az ideje, hogy az állatokat összetereljétek. Itassátok meg a juhokat és legeltessétek őket tovább.” Azok ezt válaszolták: „Addig nem tehetjük, amíg nincs együtt minden nyáj. Majd csak akkor hengerítjük el a követ a kút nyílásáról és itatjuk meg a juhokat.” Amíg velük beszélt, megérkezett Ráchel, apja juhaival, ő ugyanis pásztor volt. Mikor Jákob meglátta Ráchelt, anyja testvérének, Lábánnak lányát és anyja testvérének, Lábánnak juhait, Jákob odalépett, elhengerítette a követ a kút nyílásáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait. Azután Jákob megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt. Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának. Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nővére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Ő pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt. Lábán így szólt hozzá: „Igen, te az én csontom és húsom vagy.” Ő pedig egy hónapig nála maradt.
Jákob két házassága.
Lábán így szólt Jákobhoz: „Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?” Lábánnak két lánya volt: az idősebbet Leának, a fiatalabbat Ráchelnek hívták. Lea szeme kifejezéstelen volt, Ráchel azonban alakra és arcra is szép. Jákob szerette Ráchelt, azért így szólt: „Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráchelért.” Lábán ezt válaszolta: „Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinak, maradj hát nálam.” Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tűnt szemében, mint egy nap, annyira szerette. Azután Jákob így szólt Lábánhoz: „Add ki feleségemet, hogy elvegyem, az időm letelt.” Lábán összehívta a helység minden emberét, és ünnepi lakomát rendezett. Este azonban vette a lányát, Leát, és bevitte hozzá, s ő vele hált. Lábán a rabszolganőjét, Szilpát adta Leának szolgálóul. Reggel kiderült, hogy Lea volt. Jákob ezt mondta Lábánnak: „Miért szedtél rá?” Lábán így felelt: „Vidékünkön nem szokás a fiatalabbat férjhez adni az idősebb előtt. Töltsd ki vele végig a menyegzős hetet, s akkor majd a másikat is neked adom azért a szolgálatért, amit további hét esztendőn át teljesítesz.” Jákob így is tett. Kitöltötte vele a menyegzős hetet. Akkor feleségül adta neki a lányát, Ráchelt. Lábán lányának, Ráchelnek a Bilha nevű rabszolganőjét adta szolgálóul. Ezentúl Ráchellel is együtt élt. Őt jobban szerette, mint Leát. Így még további hét éven át szolgált neki.
Jákob gyermekei.
Amikor az Úr látta, hogy Lea háttérbe szorul, megnyitotta méhét, Ráchel ellenben meddő maradt. Lea fogant és fiút szült, akit Rubennek nevezett, „mivel – úgymond – az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem.” Azután ismét fogant, és fiút szült. Ezt mondta: „Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem.” Simeonnak nevezte el. Újra fogant, és fiút szült. Ezt mondta: „Most végre felém fordul a férjem, mivel három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek nevezte. Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: „Most már dicsőíteni akarom az Urat!” Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült.

Minden fejezet...
1 0