Kis türelmet
Ábrahám Gerárban.
20 Ábrahám onnan a Negebre ment, Kádes és Sur között lakott, s mint jövevény, Gerárban tartózkodott. Ábrahám azt mondta a feleségéről: a húgom. Akkor Abimelek, Gerár királya érte küldött és elvitette Sárát. Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: „Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség.” De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: „Uram, te az ártatlant is megölöd? Maga mondta nekem: a húgom, s ő is így nyilatkozott: a bátyám. Szívem egyszerűségében és tiszta kézzel cselekedtem.” Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: „Én is tudom, hogy szíved egyszerűségében tetted. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel ő próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied.” Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek. Abimelek hívatta Ábrahámot és így szólt hozzá: „Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy rám és országomra ilyen bűnt hoztál? Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.” Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: „Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?” Ábrahám válaszolt: „Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent, és megölnek a feleségem miatt. Különben is ő valóban a húgom, az atyám leánya, de nem az anyám leánya, így lehetett a feleségem. Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám.” Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett, s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta. Abimelek még hozzáfűzte: „Nézd, földem nyitva áll előtted, lakjál ott, ahol neked tetszik.” Sárához pedig így szólt: „Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüstsékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájunk előtt.” Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy, hogy azok (újra) gyermeket szültek. Az Úr ugyanis Sára miatt, Ábrahám felesége miatt Abimelek házában bezárt minden méhet.
Izsák születése.
21 Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta. Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. Sára így szólt: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.” Aztán folytatta: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút.”
Hágár és Izmael eltávolítása.
Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik. Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.” Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt, de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni. De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.” Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott. Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá. Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni. Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van. Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem.” Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek. Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett. Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
Ábrahám és Abimelek.
Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: „Isten veled van mindenben, amit teszel. Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol.” Ábrahám így válaszolt: „Megesküszöm.” De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek. Abimelek tiltakozott: „Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla.” Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással. Ábrahám azonban hét bárányt különállított a nyájból. Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet különállítottál?” Ő így válaszolt: „Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam.” Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak. Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére, Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.

Minden fejezet...
1 0