1911 A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, 22 és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” Azok így válaszoltak: „Nem, a szabadban akarunk éjszakázni.” 33 De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. 44 Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. 55 Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” 66 Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, 77 és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. 88 Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” 99 Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. 1010 De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. 1111 Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot. 1212 Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: „Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből, 1313 mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.” 1414 Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: „Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. 1515 Amikor hajnalodott, az angyalok siettették Lótot és mondták: „Rajta, vedd feleségedet s két lányodat, akik itt vannak, nehogy a várost sújtó büntető ítélet téged is érjen.” 1616 Mivel még késlekedett, a férfiak kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, mert Isten meg akarta őket menteni, és kivezették, s csak a városon kívül engedték el őket. 1717 Amikor kivezették őket, ezt mondták: „Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.” 1818 Lót így szólt hozzájuk: „Nem, Uram, 1919 hiszen szolgád kegyelmet talált szemedben, s te nagy irgalmasságot gyakoroltál velem azáltal, hogy életben hagytál. De nem menekülhetek a hegyekbe. Hátha mégis utolér a baj, úgy, hogy meg kell halnom. 2020 Nézd, ott az a város elég közel van ahhoz, hogy oda meneküljek, s elég kicsi is. Ott szeretnék meghúzódni – ugyanis elég kicsi –, hogy életben maradhassak.” 2121 Ő így válaszolt neki: „Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyről beszéltél. 2222 Menekülj oda sietve, mivel addig nem tehetek semmit, amíg oda nem érsz.” Ezért nevezik a várost Coárnak. 2323 A nap éppen megjelent a föld felett, amikor Lót megérkezett Coárba. 2424 Akkor Isten kén és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. 2525 Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. 2626 Felesége visszanézett és sóoszloppá változott. 2727 Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt, 2828 és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földből füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez. 2929 Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette őt a pusztulásból, midőn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott.
A moábiták és ammoniták eredete.
3030 Lót később följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Félt ugyanis Coárban maradni. Egy barlangban lakott két lányával. 3131 Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. 3232 Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!” 3333 Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idősebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. 3434 Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: „Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.” 3535 Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. 3636 Így Lót mindkét lánya fogant apjától. 3737 Az idősebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig. 3838 A fiatalabb is fiút szült és Ben-Amminak nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig.
Ábrahám Gerárban.
2011 Ábrahám onnan a Negebre ment, Kádes és Sur között lakott, s mint jövevény, Gerárban tartózkodott. 22 Ábrahám azt mondta a feleségéről: a húgom. Akkor Abimelek, Gerár királya érte küldött és elvitette Sárát. 33 Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: „Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert ő feleség.” 44 De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: „Uram, te az ártatlant is megölöd? 55 Maga mondta nekem: a húgom, s ő is így nyilatkozott: a bátyám. Szívem egyszerűségében és tiszta kézzel cselekedtem.” 66 Ekkor Isten így szólt hozzá álmában: „Én is tudom, hogy szíved egyszerűségében tetted. Magam őriztelek meg attól, hogy vétkezz ellenem. Ezért nem engedtem meg, hogy hozzányúlj. 77 Add vissza tehát az asszonyt férjének. Mivel ő próféta, imádkozzék érted, hogy életben maradj. De ha nem adod vissza, akkor tudd meg, hogy meghalsz, te és minden, ami a tied.” 88 Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek. 99 Abimelek hívatta Ábrahámot és így szólt hozzá: „Mit tettél velünk? Mit vétettem ellened, hogy rám és országomra ilyen bűnt hoztál? Azt tetted velem, aminek soha nem lett volna szabad megtörténnie.” 1010 Abimelek tovább beszélt Ábrahámhoz: „Mi volt a szándékod, hogy ezt tetted?” 1111 Ábrahám válaszolt: „Azt hittem, hogy ezen a vidéken nem félik az Istent, és megölnek a feleségem miatt. 1212 Különben is ő valóban a húgom, az atyám leánya, de nem az anyám leánya, így lehetett a feleségem. 1313 Amikor Isten atyám házától távolra vezetett, ezt mondtam neki: tedd meg nekem a szívességet, s mondd rólam mindenütt, ahová megyünk: hogy ez a bátyám.” 1414 Ekkor Abimelek juhokat, szarvasmarhákat, szolgákat és szolgálókat vett, s Ábrahámnak adta. Feleségét, Sárát is visszaadta. 1515 Abimelek még hozzáfűzte: „Nézd, földem nyitva áll előtted, lakjál ott, ahol neked tetszik.” 1616 Sárához pedig így szólt: „Ezennel átadok bátyádnak ezer ezüstsékelt, bekötni vele mindazoknak a szemét, akik veled vannak. Így igazolva vagy mindnyájunk előtt.” 1717 Ábrahám pedig könyörgött Istenhez, és Isten meggyógyította Abimeleket, a feleségét és szolgálóit, úgy, hogy azok (újra) gyermeket szültek. 1818 Az Úr ugyanis Sára miatt, Ábrahám felesége miatt Abimelek házában bezárt minden méhet.
Izsák születése.
2111 Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. 22 Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. 33 Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta. 44 Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. 55 Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. 66 Sára így szólt: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.” 77 Aztán folytatta: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút.”
Hágár és Izmael eltávolítása.
88 Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. 99 Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia, akit ez Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik. 1010 Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.” 1111 Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt, 1212 de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni. 1313 De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.” 1414 Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment és Beerseba pusztáján bolyongott. 1515 Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá. 1616 Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni. 1717 Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt és azt mondta: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van. 1818 Kelj föl, vedd a gyermeket és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem.” 1919 Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt és inni adott a gyermeknek. 2020 Isten a gyermekkel volt. Az felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett. 2121 Párán pusztájában lakott, s anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
Ábrahám és Abimelek.
2222 Ugyanabban az időben beszélt Abimelek és vezére, Pichol Ábrahámmal. Így szólt: „Isten veled van mindenben, amit teszel. 2323 Azért esküdj meg nekem itt Istenre, hogy sem nekem, sem utódaimnak nem fogsz hűtlenül ártani. Ahogy én szeretetet mutattam irántad, úgy mutass te is irántam és a föld iránt, amelyen mint vendég lakol.” 2424 Ábrahám így válaszolt: „Megesküszöm.” 2525 De (előbb) Ábrahám szót emelt Abimeleknél a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakkal elvettek. 2626 Abimelek tiltakozott: „Nem tudom, ki tette. Te nem szóltál róla semmit, s a mai napig nem hallottam róla.” 2727 Erre Ábrahám juhokat és szarvasmarhákat hozott, Abimeleknek adta, és szövetséget kötöttek egymással. 2828 Ábrahám azonban hét bárányt különállított a nyájból. 2929 Abimelek megkérdezte Ábrahámot: „Mit jelent ez a hét bárány, amelyet különállítottál?” 3030 Ő így válaszolt: „Hét bárányt végy át saját kezemből. Ez legyen a bizonyíték arra, hogy a kutat én ástam.” 3131 Ezért hívják azt a helyet Beersebának, mert ők ketten ott esküdtek meg egymásnak. 3232 Miután Beersebában szövetséget kötöttek, Abimelek és vezére, Pichol elindultak, s visszatértek a filiszteusok földjére, 3333 Ábrahám pedig egy tamariszkuszt ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta Istennek, az örökkévalóság Istenének nevét. Ábrahám hosszú ideig vendégként lakott a filiszteusok földjén.