2323 Bárkába szállt, s tanítványai követték. 2424 Egyszerre csak nagy vihar támadt a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a bárkát. Ő azonban aludt. 2525 Odamentek hozzá, fölkeltették és kérték: „Uram, ments meg minket, elveszünk!” 2626 Jézus ezt mondta nekik: „Mit féltek, kishitűek?” Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, s nagy nyugalom támadt. 2727 Az emberek csodálkozva kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?”
A gadarai ördöngösök.
2828 Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtől megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elő. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. 2929 Így kiabáltak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” 3030 Messze tőlük nagy sertéskonda legelészett. 3131 Ezért az ördögök kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába!” 3232 „Menjetek!” – mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekről a tóba és vízbe fúlt. 3333 A kanászok elfutottak, és a városba érve mindent elmondtak, azt is, ami a megszállottakkal a szemük láttára történt. 3434 Az egész város kiment Jézus elé, és amikor megpillantották, kérték, hagyja el határukat.