41
De a hetedik hónapban történt, hogy a királyi vérből származó Jismael, Elisama fiának, Netanjának a fia tíz emberével együtt elment Gedaljához, Achikám fiához Micpába. Amikor együtt lakomáztak Micpában,
Netanja fia, Jismael felállt tíz emberével, és karddal rátámadt Gedaljára, Safán fiának, Achikámnak a fiára, s megölték azt a férfit, akit Babilon királya kormányzóul rendelt az ország fölé.
Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelenlevő káldeus harcosokkal egyetemben.
A Gedalja meggyilkolása utáni második napon, amikor még senki sem tudott a dologról,
nyolcvan férfi érkezett Szichemből, Silóból és Szamáriából lenyírt szakállal, megszaggatott ruhában és megvagdosott testtel: azért jöttek, hogy étel és italáldozatot mutassanak be az Úr templomában.
Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, ők meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: „Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!”
De mihelyt beértek a városba, emberei segítségével lemészárolta őket Jismael, Netanja fia, és egy ciszternába dobta őket.
Akadt köztük tíz férfi, akik így szóltak Jismaelhez: „Ne ölj meg bennünket, mert készleteink vannak búzából, árpából, olajból és mézből, jól elrejtve a mezőn.” Erre megkímélte őket, és nem ölte meg úgy, mint testvéreiket.
Az a ciszterna, amelybe Jismael bedobta a meggyilkolt férfiak holttestét, ugyanaz a nagy ciszterna volt, amelyet még Aza király építtetett Bása, Izrael királya ellenében. Ezt töltötte meg Jismael, Netanja fia holttestekkel.
Majd elhurcolta Jismael a Micpában visszamaradt nép maradékát, meg a királyi családból való nőket, akiket Nebuzaradan, a testőrök parancsnoka Achikám fiának, Gedaljának a gondjaira bízott. Ezeket fogságában tartva Netanja fia, Jismael jó korán elindult, hogy átmenjen az ammonitákhoz.
Amikor Kárea fia, Jochanan, és a vele tartó tisztek mind tudomást szereztek azokról a gonosztettekről, amelyeket Netanja fia, Jismael elkövetett,
harcosaikat maguk mellé véve elindultak, hogy megtámadják Jismaelt, Netanja fiát. A gibedoni nagy tónál akadtak rá.
Amint a Jismaelnél lévő nép meglátta Jochanant, Kárea fiát és a vele levő tiszteket, igen megörültek.
Azok, akiket Jismael elhurcolt Micpából, mind visszafordultak, és Jochananhoz, Kárea fiához csatlakoztak.
De Jismael, Netanja fia, nyolc emberével együtt elmenekült Jochanan elől, és az ammonitákhoz futott.
Akkor Jochanan, Kárea fia, és a vele tartó tisztek összegyűjtötték a népnek azt a maradékát, amelyet Jismael, Netanja fia hurcolt el Micpából, azután, hogy megölték Achikám fiát, Gedalját, tehát azokat a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket meg udvari szolgákat, akiket (Jochanan) visszahozott Gibeonból.
Aztán útra keltek, majd pihenőt tartottak Gerut Kimhámnál, Betlehem közelében. Az volt a tervük, hogy Egyiptomba mennek,
a káldeusok miatt. Féltek ugyanis tőlük, mert Netanja fia, Jismael megölte Gedalját, Achikám fiát, akit Babilon királya az ország kormányzójává rendelt. 42
Akkor a tisztek mind odajárultak Kárea fiával, Jochanannal és Hosája fiával, Azarjával meg a nép apraja-nagyjával együtt
Jeremiás prófétához, és így szóltak hozzá: „Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért. Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod.
Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk.”
Erre Jeremiás próféta így válaszolt: „Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr, a ti Istenetek majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek.”
Azok erre azt mondták Jeremiásnak: „Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad.
Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz.”
Tíz nap elteltével az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz.
Erre ő elhívatta Kárea fiát, Jochanant, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját.
Aztán így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam:
Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam.
Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle – mondja az Úr –, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből.
Irgalmas leszek hozzátok, és őt is irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre.
De ha azt mondjátok: Nem maradunk ebben az országban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára,
hanem így szóltok: Nem, hanem inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk lakni;
ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le,
ott Egyiptom földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg.
Azok tehát, akik Egyiptomba szándékoznak menni, hogy ott telepedjenek meg, mind kard által, éhínségben és dögvészben halnak meg; senki sem marad meg közülük, és egy sem kerüli el a veszedelmet, amelyet rájuk hozok.
Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Amint rázúdult haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy zúdul majd haragom rátok is, ha Egyiptomba mentek; átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesztek, és ezt a helyet sem látjátok többé.”
„Júda maradéka – válaszolt Jeremiás –, ez az Úr szava hozzátok: Ne menjetek Egyiptomba! Értsétek meg jól: ünnepélyesen figyelmeztettelek ma benneteket.
Saját magatokat csaptátok be, amikor követül küldtetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez és arra kértetek: Járj közben értünk az Úrnál, a mi Istenünknél; add tudtunkra, amit az Úr, a mi Istenünk rendel, és megtesszük.
S most, hogy ezt elmondtam nektek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, aki ezzel az üzenettel küldött hozzátok.
Ezért értsétek meg jól: kard, éhínség és döghalál pusztít el titeket azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok.”