Kis türelmet
1. BEVEZETÉS; JEREMIÁS, AZ IGAZ PRÓFÉTA
Jeremiás elítélése a templom elleni beszéde miatt.
26 Jojakim, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked. Ne hallgass el egyetlen szót sem. Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor én is megbánom azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni tetteik gonoszsága miatt. Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényeim szerint, amelyet elétek tártam, és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, ezt a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt. A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: Halállal kell lakolnod! Miért jövendöltél az Úr nevében így: „Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad?” Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában. Amikor ezeket az eseményeket meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt. Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: Ez az ember halált érdemel, mert ez a város ellen jövendölt, amint azt saját fületekkel hallottátok. Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert akkor az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket. Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak és helyesnek látjátok. De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam a fületek hallatára.” Ekkor a főemberek és az egész nép így szóltak a papokhoz és a prófétákhoz: „Nem szabad halálra ítélni ezt az embert, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében beszélt hozzánk.” Néhányan felálltak az ország vénei közül, és így szóltak a nép egész gyülekezetéhez: „A moreseti Mikeás, aki Hiszkijának, Júda királyának idejében prófétált, így beszélt egykor Júda egész népéhez: Ezt mondja a Seregek Ura: Siont felszántják, mint a szántóföldet; Jeruzsálem romhalmazzá válik, és a templom hegye erdős magaslattá lesz. Vajon halálra ítélte ezért őt Júda királya, Hiszkija és egész Júda? Nem, hanem inkább félni kezdték az Urat és könyörögtek hozzá, erre az Úr megbánta a veszedelmet, amellyel fenyegette őket. Mi meg ilyen nagy gonoszságot követnénk el a saját kárunkra?” Volt egy másik férfi is, aki az Úr nevében jövendölt: Semaja fia, Urija, Kirjat-Jearimból. Pontosan ugyanazt jövendölte a városról és az országról, mint Jeremiás. Amikor Jojakim király vezéreivel és főembereivel együtt tudomást szerzett beszédéről, a király halálra kerestette. Meghallotta ezt Urija, megijedt és elmenekült Egyiptomba. Jojakim király azonban Achbor fiát, Elnatánt más férfiakkal együtt Egyiptomba küldte érte. Ezek visszahozták Uriját Egyiptomból, és Jojakim király elé vezették, aki aztán megölette karddal, és holttestét a köznép temetőjébe vetette. De Achikám, Safán fia megoltalmazta Jeremiást. Így nem került a nép kezére és nem ölték meg.
2. JÖVENDÖLÉSEK A FOGSÁGGAL KAPCSOLATBAN
Jelképes cselekedet az igával.
27 [Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának uralkodása kezdetén az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:] Így szólt hozzám az Úr: Csinálj magadnak köteleket és egy igát, és vedd a nyakadba őket. Aztán üzenj Edom királyának, Moáb királyának, az ammoniták királyának, Tírusz királyának és Szidón királyának azoknak a követeknek a közvetítésével, akik Cidkijához, Júda királyához jöttek Jeruzsálembe. Ezt az üzenetet adják át uralkodóiknak: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene, így szóljanak uralkodóikhoz: Én teremtettem a földet, az embert és az állatokat, amelyek a föld színén vannak, nagy hatalommal és kinyújtott karral. Én annak adom, akinek akarom. Most ezeket az országokat mind Nebukadnezárnak, Babilon királyának a kezébe adtam, aki az én szolgám; még a vadállatokat is neki adtam, hogy őt szolgálják. [Valóban, neki szolgál majd minden nép; sőt, fiának és unokájának is mindaddig, amíg el nem jön az ő országának ideje is, amikor hatalmas nemzetek és nagy királyok őt is szolgaságba vetik.] Amelyik nemzet és ország nem hódol meg Nebukadnezárnak, Babilon királyának, és nem hajtja nyakát Babilon királyának igájába, azt karddal, éhínséggel és döghalállal sújtom – mondja az Úr –, amíg csak kezébe nem adom őket. Ne hallgassatok hát prófétáitokra, jósaitokra, álomfejtőitekre, jövendőmondóitokra és varázslóitokra, akik azt mondogatják nektek: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói. Mert hazugságot jövendölnek nektek, ezért számkivetésbe visznek benneteket országotokból; kiűzlek benneteket, és elvesztek. Azt a nemzetet azonban, amely Babilon királyának igájába hajtja nyakát, és meghódol neki, azt békén hagyom országában – mondja az Úr –, hogy művelje és lakjék benne.” Ugyanígy szóltam Cidkijához, Júda királyához: „Hajtsátok nyakatokat – mondtam neki – Babilon királyának igájába; hódoljatok meg előtte és népe előtt, így életben maradtok. [Miért is halnátok meg, te és a te néped, kard, éhínség és döghalál által, amint az Úr megfenyegette azt a népet, amely nem akar meghódolni Babilon királyának?] Ne hallgassatok a próféták szavára, akik így beszélnek hozzátok: Nem lesztek Babilon királyának alattvalói; hiszen hazugságot jövendölnek nektek. Mert nem én küldtem őket – mondja az Úr –, és így hazug módon beszélnek nevemben. A vége aztán az lesz, hogy elűzlek titeket, elvesztek, és elvesznek a próféták is, akik jövendölnek nektek.” Majd a papokhoz és az egész néphez így beszéltem: „Ezt mondja az Úr: Ne hallgassatok azoknak a prófétáknak a szavára, akik ilyenformán jövendölnek nektek: Íme, az Úr templomának edényei [nemsokára] visszakerülnek Babilonból, mert hazugságot mondanak nektek. [Ne hallgassatok rájuk! Inkább hódoljatok meg Babilon királya előtt, mert így életben maradtok; miért is jusson ez a város pusztulásra?] Ha ők valóban próféták, és az Úr szava van bennük, akkor inkább járuljanak könyörögve a Seregek Ura elé, hogy ne jussanak azok az edények is Babilonba, amelyek még megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben. Mert ezt mondja a Seregek Ura [az oszlopokról, a medencéről, az üstlábakról] és a többi edényről, amelyek még megmaradtak ebben a városban, amiket annak idején nem vitt el Babilon királya, Nebukadnezár, amikor Jeruzsálemből Babilonba fogságba hurcolta Jechonját, Jojakim fiát, Júda királyát [Júda és Jeruzsálem vezető embereivel együtt]. Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azokról az edényekről, amelyek megmaradtak az Úr templomában, Júda királyának palotájában és Jeruzsálemben: Babilonba viszik őket, [és ott is maradnak addig a napig, amelyen majd megkeresem őket] – mondja az Úr. [Akkor majd visszahozom és visszatétetem őket erre a helyre.]”

Minden fejezet...
1 0