511 Hadd énekeljem el barátomnak szőlője iránti szerelme énekét. A barátomnak volt egy szőlőskertje, termékeny domboldalon. 22 Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlőfajtákkal ültette be. A közepére tornyot épített, és sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott. 33 Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! 44 Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt? 55 Most azért tudtotokra adom, mit fogok tenni szőlőmmel: Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze. 66 Parlaggá teszem, amit metszetlen hagynak, és nem kapálnak meg, hadd verje föl a bozót és a gaz. És megparancsolom a felhőknek: ne hullassanak rá esőt. 77 Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.
Jajkiáltások
88 Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nem csak ők lakják az egész országot. 99 Megesküdött a Seregek Ura fülem hallatára: „Bizony, rommá lesz a sok ház, és a szép nagy paloták lakatlanná válnak. 1010 Tíz hold szőlő csak egy korsóra valót hoz majd, és tíz véka vetőmag csak egy vékát terem.” 1111 Jaj azoknak, akik kora reggeltől fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti őket. 1212 Citera és hárfa, dob és fuvola – az van, meg bor a lakomáikon, de az Úr tetteire nem ügyelnek, és kezének művét észre sem veszik. 1313 Bizony, fogságba hurcolják majd népemet, mert nincsen benne érteni akarás. A hatalmasok éhen vesznek, maga a nép meg szomjúságtól eped el. 1414 Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népemből a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak. 1515 Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket. 1616 Ám a Seregek Ura megdicsőül ítéletében, s a szent Isten felragyogtatja szentségét igazságossága által. 1717 Bárányok legelnek ott mint legelőjükön, és a gazdagok romjai közt kosok tanyáznak. 1818 Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret. 1919 Akik így szólnak: „Rajta! Igyekezzék művével, hadd lássuk! Közeledjék és valósuljon meg, amit Izrael Szentje tervez, hadd érjük meg!” 2020 Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserű, azt édesnek, az édeset meg keserűnek. 2121 Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat. 2222 Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek. 2323 Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik őket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát. 2424 Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fű elhamvad a tűzben, az ő gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.
Az Úr haragja
2525 Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen, fölemelte kezét és lesújtott rá. Megölte fejedelmeit, s hulláik úgy hevernek, mint a szemét az utcán. De ezzel még nem csillapult le haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
Az asszírok betörése
2626 Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan. 2727 Nincs közte fáradt, sem beteg, egyik sem álmos, egyik sem alszik. Derekán egyiknek sincs oldva az öve, s nem szakad el sarujának szíja. 2828 Nyilai hegyesek, s íjai mind kifeszítve. Lovainak patája akár a kovakő, s mint a forgószél, olyanok harci szekereinek kerekei. 2929 Ordítása olyan, mint az oroszláné, úgy bömböl, mint egy oroszlánkölyök. Ordít és megragadja a zsákmányt, s ha elviszi, nincs, aki elvegye tőle. 3030 Azon a napon úgy bömböl majd fölötte, mint ahogy a tenger bömböl. S ha az ember a földre néz: lám, szorongást keltő sötétség van rajta, és világosságát homály fedi.
2. AZ IMMÁNUEL-KÖNYV
Izajás meghívása.
611 Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. 22 Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. 33 És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” 44 Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. 55 Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.” 66 Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. 77 Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.” 88 Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” 99 Erre így szólt: „Menj, mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl. 1010 Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.” 1111 Erre megkérdeztem: „Meddig tart ez, Uram?” Így válaszolt: „Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, 1212 s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban. 1313 De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag.”