3211 Íme, igazságosan uralkodik egy király, és a fejedelmek a törvény szerint ítélkeznek.
Az igazságos király uralma
22 Olyan lesz mindegyikük, mint a rejtekhely a szél elől, mint a menedék a viharban, mint a patakok vize a szárazságban, és a magas szikla árnyéka a szomjas földön. 33 A látók nem csukják be a szemüket, és a hallók füle felfigyel. 44 Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet, s a dadogók nyelve érthetően beszél. 55 A balgát nem nevezik többé nemesnek, s nem mondják becsületesnek az álnokot.
Ellentét a balga és a nemes lelkű között
66 Mert a balga balgaságot beszél, és szíve gonoszságot forral, hogy istentelenséget vigyen végbe, és álnokul az Úr ellen szóljon; hogy éhen hagyja az éhezőket, és megtagadja az italt a szomjazóktól. 77 Az álnok ember fegyverei igen gonoszak: mert gonosz terveket kovácsol, hogy hazug beszéddel tönkretegye a szegényt, még akkor is, ha bebizonyítja igazát. 88 Ám a nemes nemeshez méltóan gondolkodik, és kitart a nemes dolgokban.
Az elbizakodott asszonyok ellen
99 Ti könnyelmű asszonyok, figyeljetek! Halljátok meg szavamat! Elbizakodott nők, hallgassatok ide! 1010 Esztendő múltán, rövid időn belül remegni fogtok, ti elbizakodottak, mert vége lesz a szüretnek, és a gyümölcsszedés ideje nem jön el többé. 1111 Reszkessetek, könnyelmű asszonyok, remegjetek, elbizakodottak! Vessétek le ruhátokat, vetkőzzetek le, és öltsetek magatokra gyászruhát! 1212 Verjétek melleteket a gyönyörű mezőkért, a termékeny szőlőkért, 1313 népem szántóföldjéért, amelyet tövis és bojtorján ver föl, és minden boldog otthonért, a boldog városért! 1414 Mert üresen állnak a paloták, a zajos város elhagyatott, az Ofel és az Őrhely búvóhellyé lett örökre, vadszamarak tanyája, nyájak legelője.
Az Úrtól jövő szabadulás
1515 És újra kiáradt ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő. 1616 Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben. 1717 Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre. 1818 Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban. 1919 De földre sújtják az erdőt, és a várost megalázzák. 2020 Ti azonban boldogan vettek majd a vizek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat.
Bizalom az Úrban.
3311 Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak. 22 Uram, irgalmazz nekünk, mert benned remélünk! Reggelente légy erős karunk, és gyámolunk a szükség idején. 33 Fenyegető szavadra megfutamodnak a népek, ha fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek, 44 és úgy kapkodják zsákmányukat, ahogyan a szöcske kapkod, úgy nekiesnek, mint a sáska szokott. 55 Magasztos az Úr, mert a magasban lakik, s betölti Siont joggal és igazsággal. 66 Biztonságban telnek majd napjai, bővében lesz jólétnek, bölcsességnek és tudománynak, és az Úr félelme lesz a kincse.
Az Úr közbelép
77 Nézzétek, hogy jajveszékel odakinn Áriel! A béke követei keservesen sírnak. 88 Elhagyottak az utak, s az ösvényeken nem jár senki: megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe veszik az embereket. 99 Gyászol az ország és senyved, szégyenében hervadozik a Libanon. Sáron síksága olyan lett, mint a sivatag, a Básán és a Kármel, akár a lombja vesztett fa. 1010 Most fölkelek – mondja az Úr –, felállok és fölemelkedem. 1111 Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket. 1212 A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tűzben. 1313 Akik távol vagytok, halljátok: mit vittem végbe, és akik közel vagytok: ismerjétek meg hatalmamat! 1414 Rémület fogta el Sionban a bűnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztő tűzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel? 1515 Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti az erőszakkal szerzett nyereséget, s elhárítja kezével a megvesztegetést; aki süketté teszi a fülét, nehogy vérontásról halljon, és behunyja a szemét, nehogy rosszat lásson: 1616 az ilyen a magasságban fog lakni, sziklák csúcsán lesz biztonságos vára, megkapja kenyerét, s nem fogy ki a vize.
A dicsőséges jövő
1717 Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át. 1818 Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki megszámolta a tornyokat? 1919 Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni. 2020 Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl soha, és egyetlen kötele sem szakad el. 2121 Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket. Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta. 2222 Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket. 2323 Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak. 2424 Egyetlen lakója sem mondja: beteg vagyok – a nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát.