5
1Akkor a próféták, Aggeus és Iddó fia, Zakariás prófétálni kezdtek a júdeai és jeruzsálemi zsidóknak, Izrael Istenének a nevében, aki fölöttük volt.
2Erre Sealtiel fia, Zerubbábel és Joszadak fia, Jesua munkához láttak, és újra elkezdték építeni az Isten házát Jeruzsálemben. Az Isten prófétái mellettük álltak és biztatták őket.
3Ebben az időben a folyamon túli terület kormányzója Tattenai, valamint Setar-Boznai és társaik fölkeresték őket, és így szóltak hozzájuk: „Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és ezeket a falakat újra felhúzzátok?
4Mi a nevük azoknak az embereknek, akik ezt az építkezést vezetik?”
5Istenük szeme azonban a zsidók vénein volt, és nem akadályozták meg őket, amíg tudtul nem adták (a dolgot) Dáriusnak, és írás nem érkezett az ügyben.
6Annak a levélnek a másolata, amelyet a folyamon túli kormányzó, Tattenai, Setar-Boznai és társaik, a folyamon túli tanácsosok Dárius királynak küldtek;
7jelentést küldtek neki, s ez volt a szövege: „Dárius királynak minden jót!
8Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júdea tartományába a nagy Isten templomához. Faragott kövekből épült, s fával borították a falait. A munka gondosan folyt és előrehaladt a kezük alatt.
9Megkérdeztük véneiket, így szóltunk hozzájuk: Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és hogy a falakat újra felhúzzátok?
10Érdeklődtünk tőlük nevük felől is, hogy tájékoztathassunk, s feljegyeztük azoknak az embereknek a nevét, akik az élükön álltak.
11Ezt válaszolták nekünk: Mi az ég és föld Istenének szolgái vagyunk. Azt a házat építjük föl újra, amely sok évvel ezelőtt már állott, s amelyet Izrael nagy királya épített és fejezett be.
12Mivel azonban atyáink haragra ingerelték az ég Istenét, Babilon királyának, a káld Nebukadnezárnak kezére adta őket. Ő lerombolta ezt a templomot, a népet pedig fogságba hurcolta Babilonba.
13Ám Cirusznak, Babilon királyának első évében Cirusz király parancsot adott Isten e házának fölépítésére.
14Az Isten házának arany és ezüstedényeit, amelyeket Nebukadnezár kihordatott a jeruzsálemi templomból és Babilon templomába vitetett, Cirusz király kihozatta Babilon templomából és átadta egy Sesbaccár nevű embernek, akit kormányzónak nevezett ki.
15Így szólt hozzá: Vedd ezeket az edényeket, menj, és vidd el őket a jeruzsálemi templomba! Az Isten házát meg újra föl kell építeni régi helyén.
16Erre ez a Sesbaccár eljött, és lerakta az Isten házának alapját Jeruzsálemben. Az attól kezdve épül, csak még nem fejezték be.
17Éppen ezért, ha a király jónak látja, kutassanak Bábelben a király kincseskamrájában, vajon valóban adott-e engedélyt Cirusz király, hogy Isten háza Jeruzsálemben fölépüljön. Azután a király tudassa velünk döntését ebben az ügyben.” 6
1Ekkor Dárius király megparancsolta, hogy kutassanak Babilonban a kincseskamrában, ahol a levelek voltak elhelyezve.
2Találtak is Ekbatanában, Média tartományának várában egy tekercset, amelyen a következő följegyzés volt: „Emlékirat.
3Cirusz király első évében rendeletet bocsátott ki Cirusz király az Isten házáról, amely Jeruzsálemben van: Ezt a házat föl kell építeni, hogy legyen hely, ahol áldozatot mutatnak be. Le kell rakni az alapjait. A magassága hatvan könyök és a szélessége is hatvan könyök legyen.
4Három rétege kőtömbökből legyen, egy pedig fából. A kiadásokat a királyi udvar fedezi.
5Ezenkívül vissza kell adni az Isten házának arany és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból és Babilonba hurcolt. Vissza kell vinni a jeruzsálemi templomba, a helyükre, és el kell helyezni őket az Isten házában.
6Éppen ezért Tattenai, a folyamon túli helytartó, Setar-Boznai és társaik, a folyamon túli elöljárók, tartsátok magatokat távol tőlük.
7Hagyjátok, dolgozzanak az Isten házán Júda helytartója és a zsidók vénei, ők építsék föl az Isten házát az eredeti helyén!
8Ugyanakkor megszabom, mit kell fizetnetek a zsidók véneinek azért, hogy fölépítik az Istennek ezt a házát: a királyi kincstárból, vagyis a folyamon túli adókból térítsék meg ezeknek az embereknek kiadásaikat, pontosan, megszakítás nélkül.
9Amire pedig az ég Istenének áldozatához szükségük van: fiatal bikákra, kosokra és bárányokra, gabonára, sóra, borra és olajra, azt késedelem nélkül ki kell adni napról napra a jeruzsálemi papok utasításának megfelelően,
10hogy az ég Istenének kellemes illatú áldozatot mutassanak be, és imádkozzanak a király és fiai életéért.
11Elrendelem továbbá: aki áthágja ezt a rendeletet, annak a házából tépjenek ki egy gerendát, s kössék fel a szégyenfára, a házát meg tegyék ezért a gonoszságért romhalmazzá.
12Isten, aki nevének ott lakóhelyet szerzett, pusztítson el minden királyt és népet, ha kinyújtja kezét azért, hogy ezen változtasson és lerombolja az Isten házát Jeruzsálemben. Én, Dárius adtam ki ezt a parancsot. Pontosan végre kell hajtani!”
13A folyamon túli helytartó, Tattenai, valamint Setar-Boznai és társaik gondosan végrehajtották, amit Dárius király elrendelt.
Az építés befejezése és a templom fölszentelése.
14A zsidók vénei pedig folytatták az építkezést, eredményesen, Aggeus prófétának és Iddo fiának, Zakariásnak a sugallatára. S be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsa szerint, továbbá Cirusz, Dárius és Artaxerxész perzsa királyok parancsa szerint. 15Adár hónap harmadik napjára készült el ez a ház Dárius király uralkodásának 6. évében. 16Izrael fiai, a papok, a leviták és a többiek, akik hazatértek a fogságból, örömmel ünnepelték meg Isten házának fölszentelését. 17Az Isten házának e fölszentelésekor száz bikát, kétszáz kost, négyszáz bárányt mutattak be, egész Izraelért engesztelő áldozatul, meg tizenkét kecskebakot, Izrael törzsei számának megfelelően. 18Azután Jeruzsálemben az Isten házának szolgálatára rendelték a papokat, osztályaik szerint, és a levitákat, csoportjaik szerint, amint Mózes könyvében elő volt írva.A húsvét megünneplése 515-ben.
19Az első hónap tizennegyedik napján a száműzetés fiai megülték a húsvétot. 20Amikor a papok és leviták már mind megtisztultak, s mindnyájan tiszták voltak, leölték a húsvéti bárányt mindazoknak, akik hazatértek a fogságból, testvéreiknek, a papoknak és saját maguknak. 21Ették a húsvéti bárányt Izraelnek fogságból hazatért fiai, s mindnyájan, akik szakítottak az ország népeinek tisztátalanságával, s hozzájuk csatlakoztak, hogy az Urat, Izrael Istenét keressék. 22Örömmel ülték meg hét napon át a kovásztalan kenyér ünnepét, mert az Úr örömmel töltötte el őket, feléjük hajlította Asszur királyának szívét, hogy megerősítse kezüket az Isten – Izrael Istene – házának építésére.Az ötödik látomás: a lámpa és az olajfák.
4 1Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. 2Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égő a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. 3Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.” 4Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” 5Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.”Megjegyzések Zerubbábelről.
6Erre így felelt: „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?” [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre ő: „Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földön.” Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: Nem hatalom által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura. 7Mi vagy te, nagy hegy? Zerubbábel előtt síksággá változol. Ő majd fölteszi a zárókövet, s közben ezt mondják: Szép, milyen szép! 8Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 9Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, az ő keze fogja be is fejezni. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött hozzátok.] 10Vajon van-e valaki, aki megveti e szerény kezdet napját? Örülni fognak majd, ha látják a választott követ Zerubbábel kezében.A hatodik látomás: a repülő könyv.
5 1Ismét fölemeltem tekintetem, és újra látomást láttam: egy repülő könyvtekercset. 2Az angyal, aki hozzám beszélt, megkérdezte: „Mit látsz?” „Egy repülő könyvtekercset látok – feleltem. – A hossza húsz könyök, a szélessége pedig tíz könyök.” 3Erre így szólt: „Ez az az átok, amely rászáll az egész föld színére. Elűz innen minden rablót, és elűz innen mindenkit, aki hamisan esküszik a nevemre. 4Szabadjára engedem – mondja a Seregek Ura –, hadd látogassa meg a rablók házát, és azok házát, akik hamisan esküsznek nevemre; telepedjék meg házukban, és eméssze meg őket minden fájukkal és téglájukkal együtt.”A hetedik látomás: asszony a vékában.
5Előjött az angyal, aki hozzám beszélt, és azt mondta: „Emeld föl tekinteted, és nézd meg, ami közeledik!” 6Megkérdeztem: „Mi az?” Azt mondta: „Egy véka közeledik.” Majd hozzátette: „Ez az egész ország gonoszsága.” 7Akkor az ólomfedél fölemelkedett, és azt láttam, hogy egy asszony ül a vékában. 8Azt mondta: „Ez a Gonoszság!” Azután visszanyomta a vékába, és az ólomlapot a véka szájára tette. 9Amint fölemeltem a tekintetem, látomást láttam: Két asszony jött elő. Szárnyukat szél lengette: olyan szárnyuk volt, mint a gólyának. Fölemelték a vékát az ég és a föld közé. 10Ekkor megkérdeztem az angyalt, aki hozzám beszélt: „Hová viszik a vékát?” 11Azt felelte: „Templomot építenek neki Sineár földjén. Emelvényt csinálnak neki, és azon helyezik el.”A nyolcadik látomás: a kocsik.
6 1Majd ismét fölemeltem a tekintetem, és látomást láttam: Négy kocsi jött elő két hegy közül. A két hegy ércből volt. 2Az első kocsiba vörös lovak voltak fogva, a második kocsiba fekete lovak, 3a harmadik kocsiba fehér lovak, a negyedik kocsiba pedig [hatalmas] deres lovak. 4Megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek, Uram?” 5Az angyal így válaszolt: „Ezek itt a négy égtáj felé tartanak; előbb az egész föld Urának színe előtt álltak. 6A vörös lovak Kelet földje felé tartanak, a fekete lovak Észak földje felé, a fehér lovak Nyugat földje felé, a deres lovak pedig Dél földje felé tartanak.” 7Az igen erősek pedig mentek, nyugtalanok voltak, türelmetlenek, hogy bejárhassák a földet. Azt mondta nekik: „Menjetek, járjátok be a földet!” Be is járták a földet. 8Ő pedig odahívott, és azt mondta nekem: „Látod, azok, amelyek észak felé haladnak, azért mennek, hogy Észak földjén lehívják a földre az Úr lelkét. Akkor azután azok, akik távol vannak, eljönnek, és helyreállítják az Úr szentélyét. [Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzátok.] Ez mind megvalósul, ha egészen megszívlelitek az Úrnak, Isteneteknek szavát.”A fogadalmi korona.
9Az Úr a következő szózatot intézte hozzám: 10Gyűjtsd össze az ajándékokat a foglyoktól, Heldájtól, Tóbiástól és Jedajától. Azután menj el Jozijának, Szofoniás fiának házába, aki megérkezett Babilonból. 11Vedd az ezüstöt és az aranyat, készíts egy koronát, és tedd Józsuénak, Jehocadak fiának, a főpapnak a fejére, 12s így beszélj hozzá: Ezt mondja a Seregek Ura: Íme a férfi, akinek „Sarj” a neve, mert ahol áll, ott sarjadni fog valami [ő állítja majd helyre az Úr szentélyét]. 13Ő fogja helyreállítani az Úr szentélyét. Ő fogja viselni a királyi jelvényeket. Trónon fog ülni, és uralkodik. Pap áll majd a jobbján, és békés egyetértés lesz kettőjük között. 14A korona pedig Heldájnak, Tóbiásnak, Jedajának és Jozijának, Szofoniás fiának dicsőséges emlékezetét fogja őrizni az Úr szentélyében. Kérdés a böjttel kapcsolatban.
8Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt.
9Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől?”
10A kétféle súly és a kétféle mérték, egyaránt utálat tárgya az Úr színe előtt.
11Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.