111 Saul halála után, az amalekiták elleni csatából hazatérve Dávid két napig Ciklagban maradt. 22 A harmadik nap egy ember érkezett Saul táborából. A ruhája meg volt szaggatva és hamu volt a fején. Amikor Dávid elé ért, a földre vetette magát és leborult előtte. 33 Dávid megkérdezte: „Honnét jössz?” „Izrael táborából menekültem” – felelte. 44 „Mi történt? – kérdezte Dávid. – Beszéld el nekem!” „A nép elmenekült a csatából – válaszolta –, s az emberek közül sokan elestek. Saul és fia, Jonatán is halott!” 55 Ekkor Dávid megkérdezte a legényt, aki a hírt hozta neki: „Hogy tudtad meg, hogy Saul és fia, Jonatán is halott?” 66 A legény, aki a hírt hozta, ezt felelte: „Épp Gilboa hegyére tévedtem, s láttam, amint Saul lándzsája fölé hajolt – nyomában a kocsik és lovasok. 77 Amikor megfordult és észrevett, megszólított: 88 „Ki vagy?” „Egy amalekita” – válaszoltam. 99 Erre megparancsolta: „Gyere ide és add meg a kegyelemdöfést, mert bár kínlódom, még teljesen bennem van az élet.” 1010 Odamentem hát és megadtam neki a kegyelemdöfést, mert tudtam, hogy nem éli túl bukását. Aztán levettem a fejéről a koronát meg a karjáról a karperecet és elhoztam ide, uramnak.” 1111 Erre Dávid fogta a ruháját, és megszaggatta. Ugyanígy az emberei is, akik vele voltak, mind. 1212 Jajgattak és sírtak, és egészen estig böjtöltek Saulért és fiáért, Jonatánért, az Úr népéért és Izrael házáért, amiért elhullottak a kard élén. 1313 Dávid ezután megkérdezte a legénytől, aki a hírt hozta neki: „Hova való vagy?” „Egy amalekitának, egy betelepült jövevénynek vagyok a fia” – válaszolta. 1414 Erre Dávid azt mondta: „Hát nem féltél kinyújtani a kezed és megölni az Úr fölkentjét?” 1515 Aztán Dávid odaszólította egyik legényét, és megparancsolta neki: „Gyere ide és szúrd le!” Az leszúrta, úgyhogy meghalt. 1616 Dávid így szólt hozzá: „Véred szálljon a fejedre! Saját szád vallott ellened, hiszen ezt mondtad: Megadtam az Úr fölkentjének a kegyelemdöfést.”
Dávid siratóéneke.
1717 Dávid ezt a siratóéneket énekelte Saulra és Jonatánra – 1818 följegyezték az Igazak könyvében, hogy Júda gyermekeit megtanítsák rá. Így hangzik: 1919 Izrael, dicsőséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hősök? 2020 Ne adjatok hírt róla Gátban, ne híreszteljétek Aszkolon utcáin. A filiszteusok lányai ne örüljenek, a körülmetéletlenek lányai ne ujjongjanak. 2121 Gilboa hegyei, se harmat, se eső ne öntözzön benneteket, hitszegő földeteket, ahol szégyen érte a hős pajzsát: nem olajjal kenték fel Saul vértjét, 2222 hanem az elesettnek a vérével, a bajnoknak a velejével. Jonatán íja sose tévesztett célt, Saulnak kardja nem tért haza soha zsákmány nélkül. 2323 Saul és Jonatán – hogy kedvelték és szerették egymást! Elválaszthatatlanok voltak életben s halálban. Gyorsabbak voltak a sasnál, erősebbek az oroszlánnál. 2424 Izrael lányai, sirassátok hát Sault, aki bíborba és patyolatba öltöztetett benneteket, s arany ékszert tűzött ruhátokra. 2525 Hogy estek el a hősök az ádáz csatában? Halálod mély gyászba borít, Jonatán, 2626 szívem bánkódik miattad testvérem, Jonatán. Jobban szerettelek mindenkinél, igen, barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél.
IV. DÁVID
2727 Hogy estek el a hősök, harci fegyvereik hogy törtek szét?
1. DÁVID, JÚDA KIRÁLYA
Dávid fölkenése Hebronban.
211 Ezután Dávid megkérdezte az Úrtól: „Fölmenjek-e Júda valamelyik városába?” Az Úr ezt a feleletet adta neki: „Föl!” Aztán azt kérdezte Dávid: „Hová menjek?” A válasz így hangzott: „Hebronba.” 22 Így hát Dávid odament, s vele a két asszony is, a jiszreeli Achinoam, valamint Abigail, a kármeli Nabal felesége. 33 Azokat az embereket is odavonultatta Dávid, akik vele tartottak, mindegyiküket a családjával együtt; Hebron falvaiban telepedtek le. 44 Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává.
Üzenet Jábes lakóinak. Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault.
55 Erre Dávid követeket küldött a gileádi Jábes lakóihoz ezzel az üzenettel: „Áldjon meg benneteket az Úr, hogy könyörülettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek. 66 Legyen hozzátok könyörületes és jóságos az Úr! S magam is jót teszek veletek, amiért így viselkedtetek. 77 De most szedjétek össze magatokat és legyetek bátrak. Mert uratok, Saul halott, ám engem Júda háza fölkent királyává.”
Abner megteszi Isbaalt Izrael királyává.
88 Abner azonban, Nernek a fia, Saul seregének a vezére fogta Isbaalt, Saul fiát, és elvitte Machanajimba, 99 és megtette Gileád, valamint az aseriták, Jiszreel, Efraim, Benjamin és egész Izrael királyává. 1010 Saul fia, Isbaal negyvenesztendős volt, amikor Izrael királya lett és két évig uralkodott. Csak Júda háza csatlakozott Dávidhoz. 1111 Az az idő, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki.
Háború Júda és Izrael között.
1212 Ner fia, Abner azonban kivonult Saul fiának, Isbaalnak az embereivel Machanajimból Gibeon tájára. 1313 Ám Ceruja fia, Joáb is hadba szállt Dávid embereivel. Gibeon tavánál találkoztak. Egyikük a tavon innen, a másikuk azon túl ütött tábort. 1414 Akkor Abner így szólt Joábhoz: „Álljanak ki a fiatalok, és vívjanak meg előttünk egymással!” „Jó, álljanak!” – válaszolta Joáb. 1515 Ki is álltak, és számba vették őket: tizenkettő Benjamin fiai közül, Isbaalnak, Saul fiának a részéről, és tizenkettő Dávid emberei közül. 1616 Mindegyik megragadta ellenfele fejét és egymás oldalába döfték a kardjukat, úgyhogy mindnyájan elestek. Ezért azt a helyet elnevezték az Oldal mezejének. Gibeon mellett van. 1717 Ezután igen heves harc tört ki azon a napon, s Dávid csapatai megverték Abnernak és Izraelnek a csapatait. 1818 Ceruja három fia is ott volt: Joáb, Abisáj és Azahel. Azahel olyan fürge volt, mint egy vad gazella; 1919 Azahel tehát nyomába eredt Abnernak, és üldözése közben nem tágított se jobbra, se balra. 2020 Abner ezért hátrafordult, és megkérdezte: „Te vagy az, Azahel?” „Igen, én!” – felelte. 2121 Erre Abner azt mondta neki: „Térj jobbra vagy balra, ragadd meg az egyik fiatalt és annak vedd el a fegyverét!” De Azahel nem tágított. 2222 Abner újra felszólította Azahelt: „Hagyd abba, mert földre terítlek, aztán hogy nézek testvérednek, Joábnak a szemébe?” 2323 De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik odamentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak. 2424 Joáb és Abisáj azonban tovább üldözték Abnert. Mire a nap lement, Amma dombjához értek, amely a völgy keleti részén van, a Gebába vezető út mentén. 2525 Benjamin fiai most Abner köré gyűltek, csapatot alkottak, és megszállták Amma dombjának a tetejét. 2626 Abner odaszólt Joábnak: „Hát örökké kaszaboljon a kard? Nem tudod, hogy a végén megkeserülöd? Mikor parancsolod meg már embereidnek, hogy hagyják abba testvéreik üldözését?” 2727 Joáb így válaszolt: „Amint igaz, hogy az Úr él: ha nem szóltál volna, az emberek csak holnap reggel hagyták volna abba testvéreik üldözését!” 2828 Aztán Joáb megfúvatta a kürtöket. Erre az egész nép nyomban megállt, nem üldözte tovább Izraelt és nem folytatta a harcot. 2929 Abner és emberei egész éjszaka folytatták útjukat az Arabán keresztül, majd átkeltek a Jordánon, és egész délelőtt meneteltek, míg végül Machanajimba nem értek. 3030 Amikor Joáb abbahagyta Abner üldözését és összegyűjtötte az egész hadinépet, Dávid emberei közül tizenkilencen hiányoztak és Azahel. 3131 Ugyanakkor Dávid emberei, Benjamin fiai, Abner emberei közül háromszázhatvan embert megöltek. 3232 Azahelt elvitték, és atyja sírboltjában temették el, Betlehemben. Aztán Joáb és emberei egész éjszaka meneteltek: hajnal lett, mire Hebronba értek. 311 Saul háza és Dávid háza között még sokáig folytatódott a háborúskodás. Dávid egyre hatalmasabb lett, Saul háza pedig mindig gyengébb.
Dávidnak Hebronban született fiai.
22 Hebronban fiai születtek Dávidnak. Elsőszülötte Amnon volt, a jiszreeli Achinoamtól; 33 második fia Kileáb, a Kármelbe való Nabal feleségétől, Abigailtól; a harmadik Absalom, a gesuri király, Talmai lányának, Machának a fia; 44 a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abital fia; 55 a hatodik Jitream, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek születtek Dávidnak Hebronban.
Kenyértörés Abner és Isbaal között.
66 Míg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abner szilárdan kitartott Saul háza mellett. 77 Ám Saulnak volt egy mellékfelesége; Ricpának hívták, és Ajjának volt a lánya. Abner magáévá tette. Erre Isbaal kérdőre vonta Abnert: „Miért közeledtél atyám mellékfeleségéhez?” 88 Abner nagy haragra gerjedt Isbaal szavai miatt, úgyhogy ezt mondta: „Tán kutyának vagyok a feje? Mind a mai napig jóindulattal voltam atyádnak, Saulnak háza, valamint testvérei és barátai iránt. Nem hagytam, hogy Dávid kezére kerülj. S most szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt? 99 Ezt meg azt tegye Isten Abnerral – igen, amit az Úr esküvel ígért Dávidnak, azt én fogom keresztülvinni. 1010 Elveszem Saul házától a királyságot, és megszerzem Dávidnak a trónt Izrael fölött és Júda fölött, Dántól Beersebáig.” 1111 Isbaal egyetlen szót sem válaszolt Abnernak, mert félt tőle.
Abner egyezkedése Dáviddal.
1212 Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: „…Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék.” 1313 Dávid így válaszolt: „Jól van, szövetséget kötök veled, de van egy kikötésem: Nem kerülhetsz a szemem elé, csak ha Saul lányát, Michalt is magaddal hozod, amikor eljössz, hogy színem elé járulj.” 1414 Akkor Dávid követeket küldött Saul fiához, Isbaalhoz ezzel az üzenettel: „Add ki nekem a feleségemet, Michalt, akit száz filiszteus előbőre árán szereztem magamnak.” 1515 Erre Isbaal elküldött és elhozatta férjétől, Paltieltől, Lajis fiától. 1616 A férje azonban vele ment, sírva kísérte egészen Bachurimig. Ott Abner azt mondta neki: „Menj vissza!” S ő visszament. 1717 Most Abner Izrael véneivel egyezkedett. Azt mondta nekik: „Régi vágyatok, hogy Dávid legyen a királyotok. 1818 Most hát vigyétek keresztül! Az Úr is azt mondta Dávidnak: Szolgám, Dávid keze által szabadítom ki népemet, Izraelt a filiszteusok és minden ellenségük hatalmából.” 1919 Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai előtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza. 2020 Amikor Abner Hebronba érkezett húsz férfi kíséretében, Dávid lakomát adott Abnernak és azoknak az embereknek, akik vele voltak. 2121 Abner azonban így szólt Dávidhoz: „Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyűjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved.” Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s ő el is ment békében.
Abner meggyilkolása.
2222 Épp akkor tértek vissza Dávid és Joáb emberei egy portyáról, gazdag zsákmánnyal. De Abner már nem volt ott Dávidnál, hiszen (Dávid) elbocsátotta, s ő el is ment békében. 2323 Amikor most Joáb és az egész csapat, amely vele volt, hazaért, tudtára adták Joábnak: „Ner fia, Abner eljött a királyhoz, és ő elengedte, úgyhogy elmehetett békében.” 2424 Erre Joáb elment a királyhoz és szemére vetette: „Mit tettél? Itt járt nálad Abner. Miért hagytad, hogy békében elmehessen? 2525 Hát nem látod, hogy Ner fia, Abner csak azért jött, hogy becsapjon, megfigyelje, hol, merre jársz és kifürkéssze, mit szándékozol tenni?” 2626 Joáb ezzel távozott Dávidtól, és követeket küldött Abner után. Ezek Szira kútjától visszahozták anélkül, hogy Dávid tudta volna. 2727 Amikor Abner visszaérkezett Hebronba, Joáb félrevonta a kapu mögé, mintha csak zavartalanul akarna vele beszélni. Ott halálos döfést adott a hasába testvére, Azahel véréért. 2828 Amikor Dávid tudomást szerzett róla, azt mondta: „Én és királyságom minden időkre ártatlanok vagyunk az Úr előtt Ner fiának, Abnernak a vére ontásában. 2929 Folyjék vissza Joáb fejére és atyjának egész házára. Sose legyen Joáb háza olyannak híjával, aki folyásban vagy leprában szenved, sem olyan férfinak, aki csak arra való, hogy orsót fogjon, aki kardélen hull el, s akinek nincs kenyere.” 3030 [Mert Joáb és testvére, Abisáj gyilkolták meg Abnert, amiért testvérüket, Azahelt a gibeoni csatában megölte.] 3131 Aztán Dávid megparancsolta Joábnak és az egész vele tartó népnek: „Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek gyászruhát és sirassátok meg Abnert!” Dávid király maga kísérte a koporsót. 3232 S amikor eltemették Abnert Hebronban, a király hangosan sírt Abner sírjánál, és vele sírt az egész nép. 3333 Aztán a király siratóénekbe kezdett Abnerra. Így szólt: „Úgy kellett meghalnia Abnernak, mint valami elvetemültnek. 3434 Kezed nem volt megkötözve, sem lábad bilincsbe verve. Úgy pusztultál el, ahogy a gonosztevő szokott veszni!” 3535 Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: „Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielőtt lemegy a nap.” 3636 Ezt az egész nép hallotta és helyeselte. 3737 S azon a napon az egész nép és egész Izrael megtudta, hogy Ner fiának, Abnernak a meggyilkolásában a királynak semmi része nem volt. 3838 A király akkor így szólt szolgáihoz: „Hát nem tudjátok, hogy ma Izraelben egy fejedelem, egy ember halt meg? 3939 Ami engem illet, bár fölkent király vagyok, ma gyengének bizonyulok; ezek az emberek, Ceruja fiai túl erősek nekem. Az Úr torolja meg a gonoszon a gonoszságát!”