Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Aza szövetsége a pogányokkal.
16 Aza uralkodásának 36. esztendejében Bása, Izrael királya felvonult Júda ellen. Kiépítette Rámát, hogy Aza, Júda királya számára lehetetlenné tegye a szabad mozgást. Ekkor Aza kihozatta az Úr templomából és a királyi palotának a kincstárából az ezüstöt és az aranyat. Aztán követséget küldött a Damaszkuszban lakó Benhadadhoz, Arám királyához, ezzel az üzenettel: „Szövetség van köztem és közted, atyám és atyád között. Nos, azért küldtem neked aranyat és ezüstöt, hogy bontsd fel a szövetséget Básával, Izrael királyával, hogy eltávozzon tőlem.” Benhadad hallgatott Aza királyra, és elküldte seregének vezéreit Izrael városai ellen. Azok megverték Ijont, Dánt, Abelmajimot és Naftali minden raktárvárosát. Amint ezt Bása meghallotta, abbahagyta Rámában az építkezést és beszüntette a munkáját. Aza király pedig felszólította egész Júdát, és elhordták Rámából a követ és a fát, amelyet Bása az építkezésre szánt. Belőle építtette ki Gebát és Micpát.
Rechabeám tettei.
11 Amikor Rechabeám Jeruzsálembe érkezett, összehívta Júda és Benjamin egész házát, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy háborút kezdjenek Izrael ellen, és visszaszerezzék a királyságot Rechabeámnak. De az Úr szózatot intézett Semajához, Isten emberéhez: „Szólj Rechabeámhoz, Salamon fiához és egész Izraelhez, mely Júdában és Benjaminban lakik! Ezt üzeni az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne szálljatok harcba testvéreitekkel! Térjen vissza mindenki a házába, mert tőlem eredt ez a dolog!” Hallgattak is az Úr szavára, és abbahagyták a Jerobeám ellen indított hadjáratot. Rechabeám Jeruzsálemben lakott. Júdában fallal megerősített városokat épített. Kiépítette Betlehem, Etam, Tekoa, Bet-Cur, Szokot, Adullám, Gát, Maresa, Cif, Adoraim, Lakis, Azéka, Corea, Ajalon és Hebron júdai és benjamini helységeket erős városokká. Miután így biztosította az erődítményeket, parancsnokokat rendelt föléjük, továbbá étel, olaj és bor számára raktárakat rendezett be. Minden városban volt fegyverraktár a pajzsok és a dárdák számára, s ezeket nagy gonddal megerősítette. Csak Júda és Benjamin volt az övé.
A papok és leviták átköltözése Júdába.
Ám a papok és a leviták, akik szerte egész Izraelben voltak, eddigi lakóhelyükről hozzápártoltak. A leviták ugyanis elhagyták legelőiket és birtokaikat, és átköltöztek Júdába vagy Jeruzsálembe, mert Jerobeám és utódai megfosztották őket attól, hogy az Úr papjai lehessenek. Ő ugyanis más papokat rendelt a magaslatokra, a bálványokhoz és az általa készített borjakhoz. Utánuk Izrael többi törzséből is, akik elhatározták szívükben, hogy az Urat, Izrael Istenét keresik, Jeruzsálembe jártak, hogy áldozzanak az Úrnak, atyáik Istenének. Ezzel is megszilárdították Júda királyságát, és megerősítették Rechabeámot, Salamon fiát három esztendeig. Mert csak három évig járt Dávid és Salamon útjain.
Rechabeám családja.
Rechabeám Machalatot, Dávid fiának, Jerimotnak a lányát meg Abihailt, Eliábnak, Izáj fiának a lányát vette feleségül. Ez fiúkat szült neki: Jeust, Semarját és Zahámot. Azután elvette Maachát is, Absalom leányát, s ez Abiját, Attait, Zizát és Selomitot szülte neki. Rechabeám Maachát, Absalom lányát minden feleségénél és mellékfeleségénél jobban szerette. Tizennyolc feleséget tartott ugyanis, meg hatvan mellékfeleséget. Huszonnyolc fiút és hatvan leányt nemzett. Rechabeám Abiját, Maacha fiát állította első helyre, fejedelmül testvérei közül, mert őt szánta királynak. Előrelátó volt, és fiait szétosztotta Júda és Benjamin egész területére, az összes megerősített városba. Bőségesen gondoskodott megélhetésükről és sok asszonyt szerzett nekik.
Rechabeám hűtlensége és bűnhődése.
12 Amikor Rechabeám uralma megszilárdult és megerősödött, elhagyta az Úr törvényét, és vele egész Izrael. Mivel elpártoltak az Úrtól, Rechabeám király ötödik esztendejében felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen ezerkétszáz harci szekérrel és hatvanezer lovassal. Tömérdek népség jött vele Egyiptomból: líbiaiak, szukiak és kusiak. Elfoglalta a Júdában levő megerősített városokat, és egészen Jeruzsálemig eljutott. Ekkor Semaja próféta fölkereste Rechabeámot és Júda fejedelmeit, akik Sisáktól való félelmükben Jeruzsálemben jöttek össze. Azt mondta nekik: „Ezt üzeni az Úr: Elhagytatok, azért hát én is Sisák kezére adlak benneteket.” Izrael fejedelmei a királlyal együtt megalázkodtak és elismerték: „Igazságos az Úr!” Amikor az Úr látta, hogy megalázkodtak, szózatot intézett Semajához: „Mivel megalázkodtak, nem pusztítom el őket, hanem adok nekik egy kis lehetőséget a menekülésre. Nem zúdítom rá Sisák által haragomat Jeruzsálemre. Mindazonáltal a szolgái lesznek, hadd tudják meg, mi a különbség az én szolgálatom, meg a világ hatalmasainak szolgálata között.” Sisák, Egyiptom királya fel is vonult Jeruzsálem ellen, és elvitte az Isten házának és a királyi palotának a kincseit. Mindent elvitt, még az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon készíttetett. Helyettük Rechabeám király bronzpajzsokat készíttetett, és rábízta a királyi palota kapuját őrző testőrök tisztjeinek kezére. Valahányszor a király az Úr templomába ment, ezeket vitték a kíséretében haladó testőrök. Azután ismét visszavitték a fegyverraktárba. Mivel tehát megalázkodtak, elfordult tőlük az Úr haragja, és nem pusztított el mindent teljesen, mert Júdában is csak akadt valami jó. Rechabeám király ezután újra erőre kapott Jeruzsálemben, és tovább uralkodott. Negyvenegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztott az Úr, hogy az viselje a nevét. Anyja ammonita volt és Naamának hívták. Gonosz tetteket vitt végbe, mert szíve nem volt állhatatos az Úr szolgálatában. Rechabeám dolgai az elsőktől az utolsókig gondosan meg vannak írva Semaja próféta és Iddó látóember krónikáiban. Rechabeám és Jerobeám között állandó volt az ellenségeskedés. Végül Rechabeám is megtért atyáihoz, és eltemették Dávid városában. Fia, Abija lett helyette a király.
2. HŰSÉG A TÖRVÉNYES PAPSÁGHOZ ABIJA URALKODÁSA ALATT
A háború folytatása Abija alatt.
13 Abija Jerobeám király 18. esztendejében lett Júda királya. Három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja a gibeai Uriel leánya volt és Michajának hívták. A háború Abija és Jerobeám között is tovább folyt. A támadást Abija kezdte négyszázezer válogatott harcossal. Jerobeám pedig nyolcszázezer válogatott vitéz harcost állított csatarendbe vele szemben.
Abija beszéde.
Ekkor Abija felállt Cemarájim hegyére, amely Efraim hegységében van, és így kezdett beszélni: „Figyeljetek ide, Jerobeám és egész Izrael! Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök időre szóló sószövetség alapján. Jerobeám, Nebat fia, Dávid fiának, Salamonnak a szolgája mégis fölkelt és fellázadt ura ellen. Erre köré gyűltek a mihaszna emberek, a semmirekellő alakok, és fölébe kerekedtek Rechabeámnak, Salamon fiának. Rechabeám tapasztalatlan és félénk szívű ember volt, azért nem tudott nekik ellenállni. Most tehát ti azt gondoljátok, hogy ellen tudtok állni az Úr királyságának, amelyet Dávid fiainak kezére bízott? Azért, mert nagy tömeggel jöttetek, és veletek vannak az aranyborjak, amelyeket Jerobeám készített nektek istenekül? Hát nem ti űztétek el az Úr papjait, Áron fiait meg a levitákat? S nem ti szereztetek magatoknak papokat úgy, mint a világ többi népei? Minden jöttment, aki megragadott egy bikaborjút és hét kost, mindjárt papjává lett azoknak, akik nem is istenek. Ami minket illet, nekünk az Úr az Istenünk, mi nem hagytuk el. Papjaink, akik az Úr előtt szolgálatot teljesítenek, Áron fiai, meg a leviták is a maguk szolgálatában. Minden reggel és minden este bemutatják az Úrnak az égőáldozatokat, az illatáldozatokat és a tiszta asztalra kitett kenyerek rendjét. Nálunk van az arany mécstartó a mécseseivel együtt, amelyeket minden este meggyújtanak. Mi ugyanis megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek törvényeit, ti azonban elhagytátok őt. Nézzétek, nekünk Isten áll az élünkön, meg az ő papjai, és a riadó trombiták, amelyek ellenetek harsognak. Izrael fiai, ne harcoljatok az Úr, atyáitok Istene ellen, mert nem hoz rátok szerencsét!” Közben Jerobeám cselt vetve mögéjük osont. Így Júda előtt is ott álltak, s mögöttük is ott voltak a cselvetők. Amint Júda megfordult és rádöbbent, hogy elöl is, hátul is ellenség, felkiáltottak az Úrhoz. A papok megfújták a trombitákat, Júda harcosai meg nagy lármát csaptak. Amikor Júda harcosai kiáltozni kezdtek, Isten megverte Jerobeámot és egész Izraelt Abija és Júda szeme láttára. Ekkor Izrael fiai megfutamodtak Júda elől, de Isten a kezükbe adta őket. Abija és népe akkora vereséget mért rájuk, hogy Izraelből ötszázezer válogatott férfi esett el sebeiben. Így maradtak alul abban az időben Izrael fiai, ellenben Júda fiai erősebbnek bizonyultak, mert az Úrban, atyáik Istenében bíztak. Abija azután üldözőbe vette Jerobeámot, és néhány várost elfoglalt tőle: Bételt a leányvárosaival együtt, Jesanát a leányvárosaival együtt és Efront, szintén a leányvárosaival együtt. Nem is tudott többé Jerobeám Abija napjaiban erőre kapni, sőt az Úr úgy megverte, hogy belehalt.
Abija családja és egyéb dolgai.
Abija ellenben megerősödött. Tizennégy asszonyt vett feleségül, és huszonkét fiút meg tizenhat leányt nemzett. Abija egyéb dolgai, tettei és szavai meg vannak írva Iddó próféta feljegyzéseiben. Mikor aztán Abija megtért atyáihoz, Dávid városában temették el. Fia, Aza lett helyette a király. Az ő napjaiban tíz évig békét élvezett az ország.
3. AZA URALKODÁSA ÉS KULTUSZREFORMJAI
Békés időszak Aza idejében.
14 Aza azt tette, ami jó és helyes az Úr, az ő Istene szemében. Eltávolította az idegen oltárokat és a magaslatokat, összetörette az emlékoszlopokat és a bálványokat. Júdának meghagyta, hogy az Urat, atyáinak Istenét kövesse, tartsa meg a törvényt és a parancsolatokat. Júda minden városából eltávolította a magaslatokat és a Nap-bálványokat. Alatta békében élt az ország. Majd megerősített városokat épített Júdában. Békében élt ugyanis az ország, és nem volt háború ezekben az években, mert az Úr békességet adott. Azt mondta Júdának: „Építsük ki ezeket a városokat, vegyük körül fallal, erősítsük meg bástyákkal, kapukkal és zárakkal! Még miénk az ország! Mi ugyanis az Urat, a mi Istenünket kerestük, és ő békét adott minden felől.” Ezért tudtak építkezni és sikerük is volt. Aztán Júdából háromszázezer főnyi serege volt, amely pajzzsal és dárdával volt fölszerelve, Benjaminból pedig kétszáznyolcvanezer pajzzsal is ellátott íjásza volt. Ezek mindnyájan vitéz emberek voltak.
Zerach támadása.
Ám a kusita Zerach kivonult ellenük ezerszer ezer főnyi seregével és háromszáz harci szekérrel. El is jutott egészen Maresáig. Erre Aza elébe vonult és a Maresa melletti Szefata-völgyben csatarendbe álltak. Majd Aza segítségül hívta az Urat, az ő Istenét, és így fohászkodott: „Uram, kívüled nincs senki, aki meg tudná segíteni a sokasággal szemben az erőtlent. Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, mivel benned bíztunk és a te nevedben vonultunk ki e sokaság ellen. Urunk, te vagy a mi Istenünk, ne engedd, hogy szembeszegüljön veled az ember!” Ekkor az Úr megverte a kusitákat Aza és Júda előtt, és a kusiták megfutamodtak. Aza és a vele levő nép egészen Geráig üldözte őket. Olyan sokan estek el a kusiták közül, hogy senki se maradt életben közülük, mert szétszóródtak az Úrnak és seregének színe előtt. Ezek pedig nagy zsákmányra tettek szert, és megverték az összes várost Gerár környékén, az Úr akkora félelmet bocsátott rájuk. Aztán kifosztották az összes várost. Sok zsákmány volt ugyanis bennük. Még a juhaklokat is feldúlták, rengeteg juhot, és tevét zsákmányoltak. Azután visszatértek Jeruzsálembe.