Kis türelmet
Hiszkija betegsége és fölépülése.
20 Azokban a napokban Hiszkija halálos beteg lett. Elment hozzá Ámoc fia, Izajás, és így szólt hozzá: „Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben.” Erre arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz: „Ó, Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen, mennyire osztatlan szívvel jártam színed előtt, azt tettem, ami kedves a szemedben!” S keservesen sírt Hiszkija. Izajás még nem hagyta el a középső udvart, amikor történt, hogy az Úr e szavakat intézte hozzá: „Térj vissza és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz. S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel. És kiszabadítalak Asszíria királyának hatalmából ezzel a várossal együtt; megvédem ezt a várost, magam miatt és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.” Akkor Izajás meghagyta: „Hozzatok nekem fügét!” Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult. Hiszkija azonban megkérdezte Izajástól: „Mi lesz a jel arra, hogy az Úr meggyógyít és harmadnap fölmehetek az Úr templomába?” „Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért – kérdezte Izajás –, hogy az árnyék 10 fokkal előremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?” „Túl könnyű volna – felelte Hiszkija – az árnyéknak 10 fokkal előremennie; nem, menjen inkább 10 fokkal hátrafelé az árnyék.” Erre Izajás próféta az Úrhoz könyörgött, s ő Acház lépcsőjén 10 fokkal visszahúzta az árnyékot.
Merodach-Baladan küldetése.
Abban az időben Bábel királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegsége és fölépülése felől. Hiszkija örült, és megmutatta nekik kincseskamráját, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerfélét, a finom olajat, egész fegyvertárát, s mindent, ami csak volt a kincsesházban. Nem volt a palotájában és a székhelyén semmi, amit meg ne mutatott volna. Izajás próféta elment a királyhoz és megkérdezte: „Mi hírt hoztak ezek az emberek és honnan jöttek?” „Egy távoli országból érkeztek, Bábelből” – felelte Hiszkija. Izajás folytatta a kérdezősködést: „Mit láttak palotádban?” „Mindent láttak – válaszolta Hiszkija –, ami csak van palotámban. Nincs semmi kincseskamráimban, amit meg ne mutattam volna nekik.” Erre Izajás így szólt Hiszkijához: „Halld az Úr szavát! Eljön a nap, amikor mindent, ami csak van házadban, amit atyáid gyűjtöttek a mai napig, Bábelbe hurcolnak, nem marad belőle semmi! Így hangzott az Úr szava. S utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek néhányat, és Babilonban a király palotájában fognak szolgálni tisztséget viselve.” Hiszkija azt felelte Izajásnak: „Az Úr szava, amelyet tudtomra adtál, jó!” Arra gondolt ugyanis: „Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!”
Hiszkija uralmának vége.
Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében. Akkor Hiszkija megtért atyáihoz, és fia, Manassze lett helyette a király.
2. KÉT ISTENTELEN KIRÁLY
Manassze uralma Júdában (687– 642).
21 Manassze tizenkét esztendős volt, amikor király lett és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefci-Bahnak hívták. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében: azoknak a népeknek iszonyatos tetteit követte, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől. Újra fölépítette a magaslati helyeket, amelyeket atyja, Hiszkija lerombolt, oltárokat emelt Baálnak, oszlopokat emelt, mint Izrael királya, Acháb; imádta az ég egész seregét és szolgált nekik. Még az Úr templomába is épített oltárokat, pedig az Úr megmondta: „Jeruzsálemben szerzek hajlékot nevemnek.” Az Úr temploma két előudvarában oltárt emelt az ég seregének. A fiát tűzbe küldte, jóslásra és bűbájosságra adta magát, halottidézőket és jövendőmondókat tartott, általában sok olyant művelt, ami gonosznak számít az Úr szemében, s így ingerelte. Sőt, még bálványt is csináltatott az oszlopra és az Úr templomában állította fel, pedig az Úr megmondta Dávidnak és Salamonnak: „Ebben a templomban szerzek hajlékot nevemnek örökre, és Jeruzsálemben, amelyet Izrael törzsei közül kiválasztottam. Nem engedem, hogy Izrael lába elhagyja a földet, amelyet atyáidnak adtam, ha hűségesen aszerint élnek, amint meghagytam nekik, a törvény szerint, amelyet szolgám, Mózes szabott nekik.” De nem hallgattak rá, és Manassze annyira tévútra vezette őket, hogy nagyobb gonoszságokat műveltek, mint azok a népek, amelyeket az Úr kiirtott Izrael fiai elől. Ezért az Úr így szólt szolgái, a próféták által: „Mivel Júda királya, Manassze ezeket a szörnyűségeket művelte: nagyobb gonoszságokat követett el, mint előtte az amoriták, és ráadásul bálványaival még Júdát is bűnbe vitte, azért azt mondja az Úr, Izrael Istene: Bizony, szerencsétlenséget hozok Jeruzsálemre és Júdára, úgyhogy akik hallanak felőle, zúgni fog tőle mindkét fülük. Olyan mérőzsinórt vetek Jeruzsálemre, mint Szamáriára, és olyan mérőónt, mint Acháb házára. Kitörlöm Jeruzsálemet, ahogy a tálat szokták kitörölni, aztán, amikor kitörülték, lefordítják. Eltaszítom örökségem maradékát, ellenségei kezére adom, hadd legyenek ellenségeik zsákmánya és prédája, mivel azt tették, ami gonosznak számít a szememben, és ingereltek attól a naptól kezdve, hogy atyáik kivonultak Egyiptomból, mind a mai napig.” Manassze ártatlan vért is ontott, annyit, hogy teljesen elöntötte Jeruzsálemet egészen fönti határáig, nem tekintve azt a bűnét, hogy Júdát tévútra vezette, hogy azt tegye, ami gonosznak számít az Úr szemében. Manassze történetének többi részét, amit végbevitt, s elkövetett bűneit mind megírták Júda királyai történetének könyvében. Akkor Manassze megtért atyáihoz, és palotája kertjében, mégpedig Uza kertjében temették el. Fia, Ámon lett helyette a király.
Ámon uralma Júdában (642–640).
Ámon huszonkét esztendős volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Mesullemetnek hívták, s a Jotbába való Harucnak volt a lánya. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, akárcsak apja, Manassze. Egészen azon az úton járt, amelyen apja járt, ő is azoknak a bálványoknak szolgált, akiknek apja szolgált, és imádta őket. Elhagyta az Urat, atyái Istenét, s nem az Úr útjain járt. Ámon szolgái összeesküvést szőttek ellene, és meggyilkolták a királyt a palotájában. A föld népe azonban mind megölte azokat, akik Ámon király ellen összeesküdtek. S az ország népe fiát, Joziját tette meg helyette királynak. Ámon történetének többi részét, amit végbevitt, följegyezték Júda királyai történetének könyvében. Atyja sírjában temették el, Uza kertjében. Fia, Jozija lett helyette a király.
3. JOZIJA ÉS A VALLÁSI MEGÚJULÁS
Jozija uralmának (640–609) kezdete.
22 Jozija nyolcesztendős volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jedidának hívták, és a Bockatból való Adajának volt a lánya. Azt tette, ami kedves az Úr szemében, egészen ősének, Dávidnak útján járt, nem tért le róla se jobbra, se balra.
A törvénykönyv megtalálása.
Jozija király 18. esztendejében a király elküldte Safán írnokot, Acaljahu fiát, Mesulam unokáját a templomba, ezzel a megbízatással: „Menj fel a főpaphoz, Hilkijához, hogy öntse együvé azt a pénzt, amelyet az Úr templomába vittek, s azt, amelyet a küszöb őrei a néptől beszedtek. Át kell adni azoknak a mestereknek, akik az Úr templomában a felügyeletet ellátják, hogy adják oda az Úr templomában dolgozó munkásoknak, akik a templom kijavításán fáradoznak, az asztalosoknak, az építőknek és a kőműveseknek, s vegyenek rajta fát és faragott követ a templom javításához. De nem kell őket elszámoltatni a nekik átadott pénzről, mert hűségesen és becsületesen kezelik.” Akkor Hilkija főpap közölte Safán írnokkal: „Megtaláltam a törvénykönyvet, az Úr templomában.” És Hilkija átadta a könyvet Safán írnoknak, és az elolvasta. Aztán Safán írnok visszatért a királyhoz és közölte vele a hírt ezekkel a szavakkal: „Szolgáid összeöntették, ami pénz volt a templomban, és átadták a mestereknek, akiket felügyelőnek az Úr templomába rendeltek.” Aztán ezt is jelentette Safán írnok a királynak: „Egy könyvet adott át nekem Hilkija”, és Safán felolvasta a királynak.
Hulda prófétaasszony.
Amikor a király meghallotta a törvénykönyv szavait, megszaggatta a ruháját. Aztán ezt a parancsot adta a király Hilkijának, Safán fiának, Achikámnak, Michaja fiának, Achbornak, Safán írnoknak és Azajának, a király szolgájának: „Menjetek, kérdezzétek meg nekem és a népnek az Urat ennek a könyvnek a szavai felől, amelyet találtak. Mert nagy az Úrnak ellenünk fellobbant haragja, mivel atyáink nem hallgattak e törvény szavaira, nem ahhoz igazodtak, ami benne elő van írva.” Erre Hilkija pap, Achikám, Achbor, Safán és Azaja elmentek Hulda prófétaasszonyhoz, Tikva fiának és Harchának, a ruhafélék őre unokájának, Sallumnak a feleségéhez, aki Jeruzsálemben az új városrészben lakott, és beszéltek vele. Ő azt mondta nekik: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Jelentsétek annak a férfinak, aki ide küldött benneteket: Ezt mondja az Úr: Nézd, romlást hozok erre a helyre és lakóira, azt mind (valóra váltom), ami abban a könyvben írva van, amelyet Júda királya olvasott, mert elhagytak, és más isteneknek égettek tömjént, engem pedig kezük művével ingereltek. Ezért fellobbant haragom e hely ellen, és nem lohadt le. Júda királyának azonban, aki ideküldött benneteket megkérdezni az Urat, mondjátok meg: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szavak, amelyeket hallottál… Mert a szíved meglágyult és meghajoltál az Úr előtt, amikor meghallottad, mit mondtam ki erre a helyre és lakóira, azt ugyanis, hogy pusztulás és átok a sorsuk, s megszaggattad ruhádat és könnyeztél színem előtt, én is meghallgattalak – mondja az Úr. Ezért ha atyáid közé szólítalak, békében szállsz sírodba, és szemed nem fogja látni azt a pusztulást, amit erre a helyre hozok.” Közölték a királlyal a hírt.
A törvény ünnepélyes felolvasása.
23 Erre a király magához hívatta Júda és Jeruzsálem véneit. Aztán elment a király az Úr templomába, s vele Júda férfiai és Jeruzsálem minden lakója, a papok és a próféták és az egész nép apraja-nagyja. És felolvastatta az Úr templomában talált törvénykönyv egész tartalmát. Aztán a király az oszlop elé állt, és az Úr színe előtt megkötötte a szövetséget, hogy az Urat követik, szívük, lelkük mélyéből megtartják parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, s valóra váltják annak a szövetségnek a törvényeit, amelyek abban a könyvben írva vannak. S az egész nép magáévá tette a szövetséget.
Vallási megújulás Júdában.
Akkor a király megparancsolta Hilkijának és a második papnak, valamint a küszöb őreinek, hogy hordják ki az Úr templomából az összes fölszerelést, amelyet Baálnak, Aserának és az ég egész seregének csináltak, aztán elégette őket a Kidron mentén a mezőkön, a hamuját pedig Bételbe vitette. Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baálnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek. Kivitette Aserát is az Úr templomából Jeruzsálemen kívülre, a Kidron völgyébe és elégette a Kidron völgyében, porrá zúzta, és porát a köznép sírhelyeire szórta. Az Úr temploma közeléből eltávolította a kéjelgők lakhelyét, ahol az asszonyok Aserának a fátyolt szokták szőni. Júda városaiból magához rendelte mind a papokat, a magaslati helyeket meg, ahol a papok tömjéneztek, Gebától egészen Beersebáig, tisztátalanná tette, és a kecskebakok szentélyét is leromboltatta, amely Józsuénak, a város parancsnokának kapuja előtt állt, ahogy az ember a város kapuja felé haladt, balra. A magaslatok papjai nem mehettek föl Jeruzsálemben az Úr oltárára, csak kovásztalan kenyeret ettek, testvéreik közt. Ben-Hinnom völgyében tisztátalanná tette a tűzrakó helyeket, hogy többé senki ne küldje fiát vagy lányát Moloch tiszteletére tűzbe. Eltávolította a lovakat is, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére az Úr temploma bejáratánál, Netanmelech udvari tisztviselő szobája közelében az új szárnyban felállítottak. A nap szekerét tűzbe vetette és elégette. Az emeleti oltárokat, amelyeket Júda királyai emeltek, továbbá azokat az oltárokat, amelyeket Manassze az Úr temploma előudvaraiban építtetett, lerombolta a király, összezúzta és kihordatta, aztán törmeléküket a Kidron völgyébe szórta. A Jeruzsálemtől keletre, az Olajfák hegyétől délre álló magaslati helyeket, amelyeket Salamon, Izrael királya a szidóniak szörnyének, Aserának tiszteletére és Kamosnak, a moábiták szörnyének tiszteletére és Milkomnak, az ammoniták szörnyének tiszteletére emelt, a király tisztátalanná tette. A kőoszlopokat összetörette, a szent fákat kidöntötte, helyükre pedig emberi csontokat hordatott.
Vallási megújulás északon.
Vallási megújulás északon.
A bételi oltárt, a magaslati helyet, amelyet Nebat fia, Jerobeám épített, aki Izraelt bűnbe vitte – ezt az oltárt és magaslati helyet is lerombolta, a köveket darabokra törte, porrá zúzta, a szent fát pedig elégette. Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette őket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta, megkérdezte: „Miféle sír az, amelyet ott látok?” A város lakói így feleltek: „Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind előre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél.” Erre megparancsolta: „Hagyjátok békében! Senki ne háborgassa csontjait!” Így hát érintetlenül hagyták csontjait, s a Szamáriából való próféta csontjait is. Jozija azokat a magaslati szentélyeket is eltávolította Szamária városaiból, amelyeket Izrael királyai emeltek, hogy az Urat ingereljék, ugyanúgy elbánt velük, mint Bételben az oltárral. A magaslati szentélyek papjait, akik ott voltak, mind feláldozta az oltárokon, és emberi csontokat égetett rajtuk. Aztán visszatért Jeruzsálembe.
A húsvét ünnepe.
A király megparancsolta az egész népnek: „Üljetek húsvétot az Úrnak, a ti Isteneteknek tiszteletére, amint meg van írva a szövetség könyvében!” Mert már nem ünnepelték így a húsvétot a bírák korától, akik Izrael fiai fölött ítélkeztek, s Izrael királyai, valamint Júda királyai idejében sem. Először Jozija király 18. esztendejében ülték így meg a húsvétot Jeruzsálemben az Úr tiszteletére.
A vallási tisztogatás befejezése.
A halottidézőket és a jósokat, a házi isteneket és a bálványokat, általában minden szörnyűséget, ami csak volt Júda földjén és Jeruzsálemben, sorra eltávolította Jozija, s így teljesítette annak a törvénynek a szavait, amelyeket Hilkija pap az Úr templomában talált. Nem volt előtte király hozzá hasonló, aki szíve, lelke mélyéből, minden erejével megtért volna az Úrhoz, Mózes törvénye szerint. S azóta sem született hozzá hasonló. De az Úr izzó haragja nem csillapult, amely egykor fellobbant Júda ellen azok miatt a botrányok miatt, amelyekkel Manassze bosszantotta. Az Úr ugyanis elhatározta: „Júdát is eltaszítom színem elől, amint Izraelt eltaszítottam, s elvetem ezt a várost is, amelyet kiválasztottam: Jeruzsálemet, a templommal egyetemben, amelyről azt mondtam: ott lesz a nevem.”
Jozija uralmának vége.
Jozija történetének többi részét, amit végbevitt, mind megírták Júda királyai történetének a könyvében. Az ő idejében Nechó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen vonult az Eufrátesz folyóhoz. Jozija király szembeszállt vele, de az Megiddónál megölte, mihelyt összecsaptak. Szolgái szekérre tették és Megiddóból holtan Jeruzsálembe vitték, s ott a saját sírjába temették. Az ország népe fogta Jozija fiát, Joachászt, fölkente és megtette atyja helyett királynak.
4. JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA
Joachász uralma Júdában (609).
Joachász huszonhárom esztendős volt, amikor király lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették. Nechó fáraó azonban Hamat földjén, Riblában foglyul ejtette, és 100 ezüsttalentumot és 10 arany talentumot rótt büntetésül az országra. Aztán Nechó fáraó Jozija fiát, Eljákimot tette meg apja helyett királynak, és nevét Jojakimra változtatta. Joachászt pedig magával vitte Egyiptomba, ott is halt meg. Jojakim megadta a fáraónak az ezüstöt és az aranyat. De kénytelen volt megadóztatni az országot, hogy megadhassa a pénzt, amit a fáraó követelt. A föld egész népe vitte az ezüstöt és az aranyat, ahogyan vagyona szerint mindenkire kivetette, hogy megadhassa Nechó fáraónak.
Jojakim uralma Júdában (609–598).
Jojakim huszonöt esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebidának hívták, s a Rumába való Pedajának volt a lánya. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint atyái tették.

Minden fejezet...
1 0