2111 A sátán Izrael ellen fordult és rászedte Dávidot, hogy számlálja meg Izraelt. 22 Dávid így szólt Joábhoz és a nép főembereihez: „Menjetek és vegyétek számba Izraelt Beersebától Dánig. Hozzátok el (az eredményt), hogy megtudjam a számát.” 33 De Joáb ellene vetette: „Az Úr növelje népét a százszorosára, uram király. Nemde mindnyájan uramnak az alattvalói? Miért követeli az én uram ezt? Miért terhelje ez a vétek Izraelt?” 44 De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe. 55 Joáb átadta a népszámlálás eredményét Dávidnak. Egész Izraelben egymillió-százezer kardforgató ember volt. Júdának 470 000 kardforgató embere volt. 66 Lévit és Benjamint nem is számolta össze, mivel Joáb csak kelletlenül teljesítette a király parancsát.
A pestis és a megbocsátás.
77 Isten nemtetszéssel nézte az eseményt, és megbüntette Izraelt. 88 Akkor Dávid így imádkozott Istenhez: „Súlyosan vétkeztem ezzel a tettemmel. Mégis bocsásd meg szolgád vétkét, mivel ostoba módon jártam el.” 99 Ekkor az Úr így szólt Gádhoz, Dávid látóemberéhez: 1010 „Menj és közöld Dáviddal: Ezt üzeni az Úr: Három dolgot tárok eléd, válassz egyet, és azzal büntetlek meg.” 1111 Gád elment Dávidhoz, s így szólt: „Ezt üzeni az Úr: Válassz, 1212 hogy három évig éhség dühöngjön-e, vagy három hónapig ellenség pusztítson és ellenségeid kardja járja át veséteket, vagy pedig az Úr kardja, három napig tartó pestis, az Úr angyala pusztítson Izrael egész földjén: Mondd, hogy milyen választ vigyek annak, aki küldött.” 1313 Dávid így felelt Gádnak: „Igen szorult helyzetben vagyok. Mégis inkább az Úr kezébe akarok esni, mivel az ő irgalma mérhetetlen. Emberek kezébe nem szeretnék esni.” 1414 Az Úr tehát pestist küldött Izraelre, és hetvenezer ember halt meg Izraelből. 1515 Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: „Elég, vond vissza a kezed!” Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérűje mellett állt. 1616 Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklőruhába öltözött vének arcra borultak, 1717 Dávid pedig így beszélt Istenhez: „Nemde én parancsoltam meg, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztor tettem rosszat. De mit tettek ők, a juhok? Uram, Istenem, rám nehezedjen a kezed és atyám házára, de a népet ne sújtsd.”