Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése

Miért boldogulnak a bűnösök?

12 Igaz vagy, URam, ha perlek is veled. Hadd tegyem szóvá mégis azt, ami igazságtalan! Miért szerencsés a bűnösök sorsa? Miért boldogulnak mind, akik csalárdul élnek? Elültetted őket, gyökeret is vertek, fejlődnek, gyümölcsöt is hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de a szívüktől távol. Te ismersz engem, URam! Látod, mert megvizsgáltad, hogy tied a szívem. Válaszd külön őket, mint levágni való juhokat, és készítsd őket elő az öldöklés napjára! Meddig gyászol még a föld, meddig maradnak szárazak a mezei növények? Lakóinak gonoszsága miatt elpusztul jószág és madár, ők pedig ezt gondolják: Nem látja meg Isten a mi végünket! Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?!
Testvéreid és rokonaid is elárultak téged, teli torokból kiabálnak a hátad mögött. Ne higgy nekik, még ha szépen beszélnek is veled!

Az elpusztult ország szomorú képe

Elhagytam házamat, magára hagytam örökségemet, ellenség kezébe adtam azt, akit lelkem kedvel. Úgy bánt velem örökségem, mint oroszlán az erdőben. Hangosan ordított rám, ezért meggyűlöltem. Tarka madár az én örökségem, körülfogják a madarak. Gyűljetek össze, ti, mezei vadak, jöjjetek, egyetek! Sok pásztor pusztította szőlőmet, taposta osztályrészemet. Drága osztályrészemet sivár pusztává tették. Sivárrá tették, gyászba borult előttem, mint a sivatag. Sivárrá vált az egész ország, de senki sem törődik vele. A puszta kopár hegyein pusztítók jönnek. Mert az ÚR fegyvere pusztítja az országot egyik szélétől a másikig. Nincs békessége egy embernek sem! Búzát vetettek, de tövist aratnak, hasztalan fáradoztak. Szégyent vallanak termésükkel az ÚR izzó haragja miatt.

Intelem a népekhez

Ezt mondja az ÚR minden rossz szomszédomról, aki hozzányúl az örökséghez, amelyet népemnek, Izráelnek adtam: Kigyomlálom őket a földjükből, Júda házát is kigyomlálom! De miután kigyomláltam őket, újból megkönyörülök rajtuk: visszahozok mindenkit a maga örökségébe, a maga földjére. És ha majd jól megtanulják, hogy az én népem szokása szerint hogyan kell az én nevemre, az élő ÚRra esküdni – ahogyan egykor ők tanították Baalra esküdni a népemet –, akkor újra felépülnek majd népemmel együtt. De amelyik nem hallgat rám, azt a népet gyökerestül kigyomlálom és elpusztítom! – így szól az ÚR.

Az övről mondott példázat

13 Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje! Meg is vettem az övet az ÚR parancsa szerint, és a derekamra kötöttem.
Másodszor így szólt hozzám az ÚR igéje: Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban! Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az ÚR parancsolta nekem.
Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az ÚR: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott! Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt.
Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Ezt mondja az ÚR: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét! Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen. Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól az ÚR –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám.

A boroskorsók példázata

Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? – akkor ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal. Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól az ÚR. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket!

Óvás az elbizakodottságtól

Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, mert az ÚR szól. Dicsőítsétek az URat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt elbotlanátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az ÚR vakhomályt hoz el, és sűrű sötétséget támaszt. Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az ÚR nyája. Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek: Alázkodjatok meg, és üljetek a porba, mert leesett fejetekről ékes koronátok! Körül vannak zárva a Délvidék városai, nincs aki felszabadítsa őket. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba mindenestül.

Panaszdal Jeruzsálem fölött

Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad? Mit fogsz mondani, amikor föléd rendeli, nyakadba ülteti azokat az ÚR, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt rajtad a fájdalmak, mint a vajúdó asszonyon? Ha pedig ezt kérded magadtól: Miért történt ez velem? – sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek el rajtad erőszakot. Ha majd fehérre változtatja bőrét az etióp, vagy ha a párduc elrejti foltjait, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat! Úgy szétszórom őket, akár a pelyvát, amelyet elsodor a pusztai szél. Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád – így szól az ÚR –, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál! Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy kilássék gyalázatod. Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!

41 Azután bevitt a templomba, és megmérte a pilléreket. Hat könyök széles volt az egyik oldalon, és hat könyök széles a másik oldalon: ilyen szélesek voltak a pillérek. A bejárat szélessége tíz könyök volt, a bejárat oldalfala pedig öt könyök volt az egyik oldalon, és öt könyök a másik oldalon. Megmérte a templom hosszúságát is: negyven könyök volt, a szélessége pedig húsz könyök. Azután bement a legbelső részbe, és megmérte a bejárat pilléreit: két könyök vastagok voltak. A bejárat hat könyök széles volt, a bejárat oldalfalai pedig hét könyök hosszúak voltak. Megmérte a hosszúságát: húsz könyök volt, a szélessége pedig a templom felől húsz könyök. Akkor ezt mondta nekem: Ez a szentek szentje.

A templom körül levő építmények

Ezután megmérte a templom falát: hat könyök volt, a templomot körülvevő oldalépítmény szélessége pedig mindenütt négy könyök volt. Harminc oldalfülke volt, egyik fülke a másik mellett, három sorban egymás fölött. A templom fala lépcsőzetesen volt építve az oldalfülkék számára körös-körül, hogy erősen álljanak, és a templom falába ne kelljen belekötni őket. Az oldalfülkék emeletről emeletre szélesedtek, mert a templom fala lépcsőzetesen épült emeletről emeletre körös-körül: ezért lettek az oldalfülkék emeletről emeletre egyre szélesebbek. Az alsó sorról a középsőn át lehetett fölmenni a felsőre. Láttam, hogy a templom mellett körös-körül kiemelkedő kövezet van, az oldalfülkék alapjától oldalra egy teljes mérőnádnyira, vagyis hatkönyöknyire. Az oldalépítmény külső falának szélessége öt könyök volt. Volt egy szabad térség is a templom oldalfülkéi és a kamrák között: ez húsz könyök széles volt mindenütt a templom körül. Az oldalépítmény bejáratai a szabad térségre nyíltak, az egyik bejárat észak felé, a másik bejárat dél felé. A szabad térségen körös-körül volt egy öt könyök széles fal. Az elkülönített helyen, a nyugat felőli melléképület hetven könyök széles volt; a melléképület fala öt könyök széles volt körös-körül, a hosszúsága pedig kilencven könyök volt.
Azután megmérte a templomot: száz könyök hosszú volt. Az elkülönített hely, a melléképület és annak falai száz könyök hosszúak voltak. A templom eleje és az elkülönített hely keleti része száz könyök széles volt.

A templom belső díszítése

Megmérte a melléképület hosszúságát a mögötte levő elkülönített hely felől: a két oldalán levő falakkal együtt száz könyök volt. A templom belseje és az udvari csarnok meg a küszöbök, az ablakkeretek és az ablakmélyedések is a bejárattal szemben három oldalon faburkolattal voltak ellátva körös-körül, a földtől az ablakokig, az ablakok pedig zárhatók voltak. A bejárattól a templom legbelsejéig meg onnan kifelé az egész falat körös-körül befelé és kifelé egyforma méretű kerúbok és pálmák díszítették, úgyhogy minden pálma egy-egy kerúb közé került. Mindegyik kerúbnak két arca volt: emberarc nézett az egyik oldalon levő pálmára, oroszlánarc a másik oldalon levő pálmára. Ilyen díszítés volt az egész templomban körös-körül. A földtől a bejárat felső részének a magasságáig kerúbok és pálmák díszítették a templom falát. A templom ajtófélfái négyszögletesek voltak. A szentély előtt pedig olyasmi látszott, mint egy faoltár. Három könyök volt a magassága, két könyök a hosszúsága. Fából voltak a sarkai, az alapja meg az oldalai. Akkor így szólt hozzám: Ez az ÚR színe előtt álló asztal. Kétszárnyú ajtaja volt a templomnak és a szentélynek. Ezeknek az ajtóknak két szárnyuk volt, két lengő ajtószárny: kettő volt az egyik ajtón, és két szárnya volt a másik ajtónak is. A templom ajtószárnyait ugyanolyan kerúbok és pálmák díszítették, mint a falakat. A csarnok előtt kívül fakorlát volt. Kőkeretes ablakok és pálmadíszek voltak mind az egyik, mind a másik oldalon, a csarnok oldalainál. A templom oldalfülkéinél is korlátok voltak.

A papok használatára rendelt kamrák

42 Azután kivitt engem a külső udvarba északi irányban, és odavitt azoknak a kamráknak az épületéhez, amelyek az elkülönített hellyel szemben és a melléképülettel szemben északra voltak. Hossza száz könyök volt, szélessége pedig ötven könyök; a bejárat északra nézett. A belső udvar húszkönyöknyi térségével és a külső udvar kövezett részével párhuzamosan teraszok voltak egymással szemben, három szinten. Belül a kamrák előtt tíz könyök széles, száz könyök hosszú járda volt; bejárataik északra néztek. Az építmény felső kamrái rövidebbek voltak az alsó és a középső kamráknál, mert a teraszok helyet vettek el belőlük. Mivel három szinten voltak, és nem voltak olyan oszlopaik, mint az udvari oszlopok, azért kellett az alsókhoz, majd a középsőkhöz képest, a földszinttől fölfelé egyre kisebbre készíteni. Volt kívül egy fal, amely a kamrákkal párhuzamosan a külső udvar irányában húzódott a kamrák mentén, ennek a hossza ötven könyök volt. A kamrák teljes hosszúsága a külső udvar felől ötven könyök volt, a templom felől pedig száz könyök. Ezek alatt a kamrák alatt kelet felől volt egy bejárat azok számára, akik a külső udvar felől érkeztek.
Az udvar falának szélességében dél felől is voltak kamrák az elkülönített hellyel és a melléképülettel szemben, és előttük futott egy út. Ugyanolyanok voltak, mint az északi kamrák, ugyanolyan hosszúak és szélesek voltak, azoknak megfelelők voltak a kijárataik és a bejárataik is: olyanok voltak, mint a dél felőli kamrák bejáratai. Az út elejénél egy bejárat volt: ez az út a megfelelő fal előtt volt, amelyen kelet felől lehetett bemenni.
Azután ezt mondta nekem: Az északi és a déli kamrák, amelyek az elkülönített hely előtt vannak, szent kamrák. Ott ehetik meg a papok, akik az ÚRhoz járulnak, az igen szent áldozatokat. Ott helyezik el az igen szent áldozatokat: az ételáldozatot, a vétekáldozatot és a jóvátételi áldozatot, mert szent az a hely. Ha a papok bemennek oda, nem jöhetnek ki addig a szent területről a külső udvarra, míg ott bent le nem teszik ruháikat, amelyekben a szent szolgálatot végzik, mert szentek azok. Más ruhába kell öltözködniük, úgy mehetnek a nép számára kijelölt helyre.

A templomtér kerülete

Miután lemérte a belső építményeket, kivitt engem a kelet felé néző kapuhoz, és mérni kezdett körös-körül. Megmérte a keleti oldalt mérőnáddal: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, és megmérte az északi oldalt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Majd megfordult, és a déli oldalt is megmérte: az is ötszáz könyök volt, mérőnáddal mérve. Azután a nyugati oldal felé fordulva megmérte azt: ötszáz könyök volt mérőnáddal mérve. Mind a négy égtáj felől megmérte. Kőfala volt körös-körül, amelynek a hosszúsága is ötszáz, a szélessége is ötszáz könyök volt. Ez választotta el a szent területet a közönségestől.

Utálja az ÚR a bűnös útját, de szereti az igazságra törekvőt. Rosszul esik az intés annak, aki letér az ösvényről, pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást. A halál és az enyészet helye is az ÚR előtt van, mennyivel inkább az emberek szíve! Nem szereti a csúfolódó, ha feddik, és nem jár a bölcsekhez.