Tírusz összeomlása
27 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Te, emberfia, kezdj siratóénekbe Tíruszról, és mondd Tírusznak, amely a tenger kapujánál lakik, és sok sziget népével kereskedik: Így szól az én Uram, az ÚR: Tírusz, te azt mondtad: Tökéletesen szép vagyok! A tenger közepén van a birodalmad, tökéletesen szépnek építettek. Szenír ciprusaiból készítették összes oldaldeszkádat, libánoni cédrust hoztak, abból csinálták árbocodat. Básáni tölgyfából készítették evezőidet, elefántcsonttal díszített fedélzetedet ciprusfából készítették, mely a kittiek szigeteiről való. Egyiptomi tarka vászonból volt a vitorlád, hogy felismerjenek; Elísá szigeteiről való kék és piros bíbort használtál ponyvának. Szidón és Arvad lakói voltak evezőseid, Tírusz legügyesebb emberei voltak matrózaid. Gebál legtapasztaltabb és legügyesebb emberei javítgatták sérüléseidet. A tenger minden hajója és hajósa megfordult nálad, hogy veled kereskedjék. Perzsák, lídek és pútiak voltak hadsereged katonái, pajzsot és sisakot akasztottak rád: azok díszítettek.Falaidon körös-körül arvadiak álltak seregedben, bástyáidon pedig gammádiak. Pajzsaikat körös-körül falaidra akasztották, ezek tették teljessé szépségedet. Tarsís sokféle árut vásárolt tőled, piacodra pedig ezüstöt, vasat, ónt és ólmot hoztak, Jáván, Túbal és Mesek kalmárai rabszolgákkal és rézből készült tárgyakkal fizettek áruidért, Bét-Tógarmából hátaslovakat, kocsi elé valókat és öszvéreket hoztak piacodra. Dedáni kalmárokkal és sok szigettel kereskedtél, elefántcsontot és ébenfát hoztak neked fizetségül. Az arámok is vásároltak tőled sokféle készítményt, és türkizt, bíborszínű gyapjút, tarka szőtteseket, fehér gyolcsot, korallokat és rubint hoztak piacodra. Júda és Izráel kalmárai minníti búzát, fügét, mézet, olajat és balzsamot adtak cserébe áruidért. Damaszkusz is vásárolt tőled sokféle készítményt, mindenféle árut helbóni borért és hófehér gyapjúért. Vedán és Jáván Uzzálból kovácsolt vasat, fahéjat és illatos nádat hozott piacodra; ezeket adták cserébe áruidért. A dedáni kalmárok lótakarókat hoztak. Arábiával és Kédár összes fejedelmével kereskedtél: bárányokkal, kosokkal és bakokkal kereskedtek veled. Sába és Ramá kalmárai a legfinomabb balzsamot, mindenféle drágakövet és aranyat hoztak piacodra. Hárán, Kanné, Eden és Sába kalmárai, Assúr és Kilmad kalmárai díszruhákat, kék bíbor köpenyeket és tarka ruhákat árusítottak vásáraidon, színes szőnyegeket, fonott és sodrott köteleket. Tarsís-hajók szállították áruidat; gazdag és tekintélyes lettél a tenger közepén. Nagy vizekre vittek evezőseid, de szétzúzott a keleti szél a tenger közepén. Kincseid és piaci áruid, hajósaid és matrózaid, azok, akik javítgatták sérülésedet, akik áruiddal kereskedtek és az összes katonád: a rajtad levő sokaság elsüllyed mindenestül a tenger közepén, összeomlásod idején. Matrózaid jajkiáltásától megrendülnek a partvidékek. Kiszáll a hajókból minden evezős, a tengeri hajósok és a matrózok mind a szárazföldre lépnek. Hangosan jajgatnak miattad, és keservesen kiáltoznak; port hintenek a fejükre, és meghemperegnek a hamuban. Kopaszra nyiratkoznak miattad és gyászruhát öltenek, sírnak miattad keserű lélekkel, siratnak keservesen. Fájdalmukban siratóénekbe kezdenek, és így énekelnek rólad: Kicsoda pusztult el úgy, mint Tírusz a tenger közepén?! Amikor áruid a tengerről megérkeztek, sok népet elláttál, kincset érő portékáid tömegével gazdaggá tetted a föld királyait. Most pedig hajótörött lettél a tengeren, a vizek mélyén, elsüllyedtek áruid és a rajtad levő egész embertömeg. A szigetek összes lakója rajtad szörnyülködik, királyaikat rémület fogja el, eltorzul az arcuk. A népek kereskedői fölszisszennek miattad. Rettenetes véged lett, nem lesz belőled soha semmi!
Tírusz elpusztul felfuvalkodottsága miatt
28 Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Felfuvalkodtál, és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten lakóhelyén lakom, a tenger közepén! Pedig csak ember vagy, nem Isten, csak te tartod magad olyan nagyra, akár egy isten. Biztosan bölcsebb vagy Dánielnél, nem marad előtted titokban semmi! Bölcsességeddel és értelmeddel szereztél gazdagságot, aranyat és ezüstöt szereztél kincstáraidba. Nagyon értesz a kereskedéshez, így gyarapítottad egyre gazdagságodat, és felfuvalkodtál, mert meggazdagodtál. Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel olyan okosnak tartottad magad, mint amilyen Isten, ezért íme, idegeneket küldök ellened, a legkegyetlenebb népeket. Kardot rántanak ellened, bármilyen szép és bölcs legyél is, és véget vetnek fényűzésednek. Sírba taszítanak, halálra sebzetten pusztulsz el a tenger közepén. Mondhatod-e majd gyilkosaidnak: Isten vagyok én!? Csak ember vagy te, nem Isten, kiszolgáltatva azoknak, aki az életedre törnek! A körülmetéletlenek módján halsz meg, idegeneknek kiszolgáltatva. Én megmondtam – így szól az én URam, az ÚR!Újabb siratóének Tírusz bukásán
Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Kezdj siratóénekbe Tírusz királyáról, és mondd róla: Ezt mondja az én Uram, az ÚR: Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, tökéletes szépség. Édenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágakő borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd. Aranyból készültek foglalataid, és a rajtad levő vésetek teremtésed napján elkészültek. Kiterjesztett szárnyú, fölkent kerúb voltál. Isten szent hegyén helyeztelek el, tüzes kövek közt járkáltál. Feddhetetlen életű voltál teremtésed napjától fogva, míg álnokság nem találtatott benned. Bősz kufárkodásod közben megteltél erőszakkal, és vétkessé lettél. Azért száműztelek Isten hegyéről, és elkergettelek, te kiterjesztett szárnyú kerúb, a tüzes kövek közül. Szépségedben felfuvalkodtál, rosszra használtad bölcsességedet a fényűzés kedvéért. Ledobtalak hát a földre, látványossággá tettelek a királyok számára. Sok bűnöddel, álnok kufárkodásoddal meggyaláztad szentélyeidet. Azért tüzet gyújtottam benned, és megemésztett téged, hamuvá tettelek a földön mindenki szeme láttára. Akik csak ismertek a népek között, szörnyülködnek rajtad. Rettenetes véged lett, nem lesz belőled soha semmi!Prófécia Szidónról
Így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Fordulj Szidón irányába, és prófétálj ellene! Ezt mondd: Így szól az én Uram, az ÚR: Ellened fordulok, Szidón, és megmutatom rajtad dicsőségemet. Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor ítéletet tartok fölötte, és megmutatom rajta, hogy szent vagyok! Mert dögvészt bocsátok rá, és vérontást utcáira, hullanak benne a halálra sebzettek, mert rátör a fegyver mindenfelől. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!Szidón nem lesz többé Izráel háza számára szúrós tövis és fájdalmas tüske azok között, akik körülötte laknak, és akik megvetik. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr vagyok az Úr!
Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, amelyek közé szétszóródtak, akkor a népek szeme láttára mutatom meg rajtuk, hogy szent vagyok; mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam. Biztonságban laknak ott; házakat építenek, és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak. Amikor ítéletet tartok a körülöttük lakók fölött, akik megvetették őket, megtudják majd, hogy én, az ÚR vagyok az ő Istenük.
Jövendölés Egyiptom lehanyatlásáról
29 A tizedik esztendőben, a tizedik hónap tizenkettedikén így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Fordulj a fáraónak, Egyiptom királyának az irányába, és prófétálj ellene és Egyiptom ellen! Szólj, és mondd ezt: Így szól az én Uram, az ÚR: Én ellened fordulok, te, fáraó, Egyiptom királya, te, nagy szörnyeteg, aki a Nílus ágai között heverészel, és ezt mondod: Enyém a Nílus, én magam alkottam! Horgokat akasztok az álladba, pikkelypáncélodhoz ragasztom a Nílusod halait, aztán kirántalak a Nílusodból a Nílusod halaival együtt, amelyek pikkelypáncélodhoz ragadtak. Kidoblak a pusztába a Nílusod halaival együtt, a nyílt mezőre esel. Nem szednek föl és nem temetnek el, a föld vadjainak és az ég madarainak adlak eledelül. Majd megtudja Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az ÚR. Mert olyan támasz voltál Izráel házának, mint a nád: Ha kézbe fogtak, összetörtél, és végighasítottad vállukat, ha rád támaszkodtak, összeroppantál, és megrogyasztottad derekukat.Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, fegyvert hozok ellened, és kiirtok belőled embert és állatot. Egyiptom földje pusztaság és romhalmaz lesz, mivel azt mondta: Enyém a Nílus, én magam alkottam! Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR! Ezért én ellened fordulok és a Nílus ellen. Egyiptom földjét romhalmazzá, csupa rommá teszem Migdóltól Szevénéig, Etiópia határáig. Nem jár arra ember, állat sem jár arra; lakatlan lesz negyven évig. Egyiptom földjét pusztasággá teszem az elpusztult országok sorában. Városai a romvárosok sorába kerülnek, pusztán maradnak negyven évig. Az egyiptomiakat pedig szétszélesztem a népek közé, és elszórom őket az országokba!
De ezt mondja az én Uram, az ÚR: Negyven év múlva összegyűjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszóródtak. Jóra fordítom Egyiptom sorsát; visszahozom őket Patrósz földjére, eredeti hazájukba, és ott alávetett királyság lesznek. Alávetettebb lesz, mint más királyságok, nem tud többé a népek fölé emelkedni. Erőtlenné teszem őket, hogy ne uralkodhassanak a népeken. Nem ő lesz többé Izráel házának a bizodalma, nem emlékeztet arra a bűnre, hogy hozzá fordultak. Akkor majd megtudják, hogy én, az ÚR vagyok az ÚR!
A huszonhetedik évben, az első hónap első napján így szólt hozzám az ÚR igéje: Emberfia! Nebukadneccar, Babilónia királya nehéz munkát végeztetett haderejével Tírusszal szemben. Mindenkinek belekopaszodott a feje, és feltört a válla, mégsem lett meg a jutalma sem neki, sem haderejének azért a munkáért, amelyet Tírusszal szemben végeztek.
Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Íme, én Nebukadneccarnak, Babilónia királyának adom Egyiptomot. Elveszi kincseit, zsákmányt ejt, és prédát szerez. Ez lesz a jutalma haderejének azért a munkáért, amelyet végzett: neki adom Egyiptomot, mert nekem szolgált vele – így szól az én Uram, az ÚR.
Azon a napon újra megnövelem Izráel háza hatalmát, te pedig nyíltan beszélhetsz közöttük. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR!