A szövetség ládáját elhozzák Kirjat-Jeárímból – (Vö. 2Sám 6,1-11)
13 Dávid tanácsot tartott az ezredesekkel, századosokkal, valamennyi vezérével, majd ezt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak látjátok, és ha Istenünknek, az ÚRnak úgy tetszik, üzenjük meg otthon maradt testvéreinknek Izráel egész területén, meg a papoknak és a lévitáknak a legelőkkel ellátott városaikban, hogy gyűljenek ide hozzánk, és hozzuk el magunkhoz Istenünk ládáját, mert Saul idejében nem törődtünk vele. Erre azt mondta az egész gyülekezet, hogy így kell tenni, tetszett ugyanis a dolog az egész népnek. Összegyűjtötte azért Dávid egész Izráelt az egyiptomi Síhórtól egészen a Hamátba vezető útig, hogy hozzák el az Isten ládáját Kirjat-Jeárímból.Felvonult tehát Dávid egész Izráellel együtt Baalába, azaz a Júdában levő Kirjat-Jeárímba, hogy elhozzák onnan Istennek, a kerúbokon trónoló ÚRnak a ládáját, akinek a nevét segítségül szokták hívni. Az Isten ládáját egy új szekéren szállították el Abínádáb házából, Uzzá és Ahjó vezették a szekeret. Dávid és egész Izráel pedig szent táncot járt Isten színe előtt teljes erővel, énekelve, citera, lant, dob, cintányér és harsona kíséretével. Amikor Kídón szérűjéhez értek, Uzzá kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát, mert megbotlottak az ökrök. Ezért fellángolt az ÚR haragja Uzzá ellen. Lesújtott rá, mivel kinyújtotta kezét a láda felé, és meghalt ott, az Isten színe előtt. Dávid pedig megdöbbent attól, hogy az ÚR összetörte Uzzát. Ezért nevezik azt a helyet Pérec-Uzzának mindmáig. Akkor félni kezdett Dávid az Istentől, és ezt gondolta: Hogy hozathatnám magamhoz az Isten ládáját? Ezért Dávid nem magához vitette a ládát, Dávid városába, hanem elvitette a gáti Óbéd-Edóm házába. Három hónapig volt az Isten ládája Óbéd-Edóm családjánál, az ő házában, és megáldotta az ÚR Óbéd-Edóm háza népét és mindenét.
A ládát Jeruzsálembe viszik – (Vö. 2Sám 6,12-19)
Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az ÚR szövetségládáját Óbéd-Edóm házából.Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az ÚR szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak. Dávid lenvászon palástot terített magára, csakúgy, mint a ládát vivő összes lévita, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője is; Dávid egy gyolcs éfódot is viselt. Így vitte egész Izráel az ÚR szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett.
De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az ÚR szövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.