8Amikor Izrael meglátta József fiait, megkérdezte tőle: »Kik ezek?« Ő így felelt: »A fiaim, akiket itt adott nekem Isten.« Azt mondta erre: »Vezesd csak őket ide hozzám, hadd áldjam meg őket!« – Elhomályosodott ugyanis Izrael szeme a késő öregségtől, így nem látott tisztán. – Odavitte tehát hozzá őket, ő pedig megcsókolta és megölelte őket. Aztán ezt mondta a fiának: »Nem fosztottak meg látásodtól, sőt Isten még utódodat is megmutatta nekem!« József erre elvette őket az apja öléből, és földig borult. Aztán Efraimot a maga jobbjára, azaz Izrael balkeze elé, Manasszét meg a maga baljára, azaz apjának jobb keze elé állította, és mindkettőjüket odavezette hozzá. Erre ő kinyújtotta jobbkezét, és Efraimnak, a fiatalabb testvérnek a fejére tette, a balkezét pedig Manasszénak, az idősebbnek a fejére, kezeit keresztbe téve. Aztán megáldotta Jákob Józsefet ezekkel a szavakkal:
»Isten, akinek színe előtt
jártak atyáim, Ábrahám és Izsák,
Isten, aki pásztorom volt
ifjúságomtól kezdve mind a mai napig,
az angyal, aki megszabadított engem minden bajtól,
áldja meg ezeket a gyermekeket,
szálljon át rájuk az én nevem,
atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak a neve,
és növekedjenek sokasággá a földön!«
Efraimot tehát Manassze elé helyezte.
‘Úgy cselekedjék veled Isten,
mint Efraimmal és mint Manasszéval!’«
Jákob áldása 49 1Jákob azután hívatta a fiait. Azt mondta nekik: »Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, mi vár rátok a távoli napokban!
Gyűljetek össze, s halljátok, Jákob fiai,
halljátok atyátokat, Izraelt!
Rúben, elsőszülöttem,
te erőm és erősségem kezdete:
a méltóságból elsőbbség,
a hatalomból nagyobb rész illetne!
De kicsaptál, mint a víz!
Nem lesz elsőbbséged,
mert atyád fekhelyére léptél,
és ágyamat beszennyezted.
Simeon és Lévi: testvérek ők,
fegyvereik az erőszak edényei.
Tanácsukba a lelkem ne menjen,
gyülekezetükben dicsőségem ne legyen,
mert férfit gyilkoltak dühükben,
bikákat erőtlenné tettek önkényükben!
7 Átkozott a dühük, mert nyakas,
és a haragjuk, mert kemény.
Elosztom őket Jákobban,
és szétszórom őket Izraelben.
Júda: téged dicsőítenek majd testvéreid;
ellenségeid nyakán lesz a kezed,
és atyád fiai meghajolnak előtted.
Júda fiatal oroszlán,
zsákmányért indulsz, fiam,
s megpihenve lefekszel, mint az oroszlán,
mint a nőstény oroszlán – ki merné felkelteni?
El nem vétetik a fejedelmi pálca Júdától,
sem a vezér botja az ő térdei közül,
míg el nem jön az, akié az,
akinek a népek engedelmeskednek.
Szőlőtőhöz köti csikaját,
az indához a szamara vemhét.
Borban mossa ruháját,
és szőlő vérében a palástját.
Szeme feketébb a bornál,
s a foga fehérebb a tejnél.
Zebulon a tenger partján lakik,
hajók kikötőjénél, és elér egész Szidonig.
Isszakár mint erős szamár
hever a karámok között.
Látja, hogy jó a nyugalom,
és hogy a földje kiváló.
Vállát tehát teher alá hajtja
s lesz belőle adózó szolga.
16 Dán igazságot szolgáltat népének,
mint bármely törzse Izraelnek.
Kígyó lesz Dán az úton,
vipera az ösvényen,
amely megmarja a ló patáját,
hogy lovasával hanyatt essék.
A te szabadításodra várakozom, Uram!
19 Gád ellen rablók támadnak,
de harcra készen ő követi nyomukat.
Áser kenyere kövér,
királyoknak adhatna csemegét!
Naftali iramló szarvas,
viseli szép szarvait.
Gyümölcsöző fa József,
gyümölcstermő fa a forrás felett,
ágai áthajolnak a falon.
Megkeserítették azonban, és belekötöttek,
ellene fordultak a dárdavetők.
Ám összetört az íjuk,
s karjuk inai szétszakadtak
Jákob Hatalmasának keze által,
Izrael Pásztorának, Kövének neve által.
Atyád Istene segítőd lesz,
s a Mindenható meg fog áldani téged
az ég áldásaival onnan felülről,
és a lent fekvő mélység áldásaival,
a mell és az anyaméh áldásaival.
Atyád áldásai erősebbek
az örök hegyek áldásainál,
az ősi halmok kívánságánál!
Szálljanak József fejére,
testvérei nazírjának homlokára!
Benjamin ragadozó farkas:
reggel prédát eszik,
este pedig zsákmányt osztogat.«
Aztán megparancsolta nekik: »Én immár népemhez térek. Temessetek engem atyáimhoz a Makpéla barlangba, amely a hetita Efron mezején van, Mamréval szemben, Kánaán földjén, amelyet Ábrahám vett meg a hetita Efrontól, a mezővel együtt, temetőbirtokul. Ott temették el őt, és a feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot is a feleségével, Rebekkával együtt, és ott fekszik eltemetve Lea is.«
Amikor aztán befejezte parancsait, amelyeket fiainak adott, felhúzta lábát az ágyra, meghalt, és népéhez tért.
50 József ráborult apja arcára, siratta és csókolgatta őt. Aztán megparancsolta rabszolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be apját. Mialatt azok a parancsot teljesítették, elmúlt negyven nap, mert így szokott az lenni a holttestek bebalzsamozásánál. Egyiptom siratta őt hetven napig.
Amikor letelt a siratás ideje, így szólt József a fáraó házanépéhez: »Ha kegyelmet találtam előttetek, mondjátok meg a fáraónak, hogy apám megesketett engem: ‘Íme, én meghalok. Temess engem az én síromba, amelyet Kánaán földjén ástam meg magamnak!’ Hadd menjek fel tehát, hadd temessem el atyámat, aztán majd visszatérek!« A fáraó azt üzente neki: »Menj csak fel, és temesd el atyádat, amint megesketett!«
Felment tehát, és vele ment a fáraó összes szolgája, házának vénei és Egyiptom földjének összes nagyja, valamint József házanépe és testvérei. Csak a gyermekek, a nyájak és a csordák nem, ezeket Gósen földjén hagyták. Szekerek és lovasok is voltak a kíséretében, így nem volt kicsi a tábor. 10Amikor aztán eljutottak Átád szérűjéhez, amely a Jordánon túl fekszik, ott nagy és keserves siránkozással gyászszertartást tartottak. Hét napot töltöttek el ezzel. Amikor Kánaán földjének lakosai látták ezt, így szóltak: »Nagy gyászuk van az egyiptomiaknak!« Azt a helyet elnevezték tehát Egyiptom gyászának.
Jákob fiai úgy tettek tehát, ahogy apjuk megparancsolta nekik: elvitték őt Kánaán földjére, és eltemették a Makpéla barlangba, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hetita Efrontól, temetőbirtokul, Mamréval szemben.
József utolsó évei és halála 14Miután apját eltemette, József visszatért Egyiptomba testvéreivel és egész kíséretével együtt.
Mivel Jákob meghalt, a testvérei félni kezdtek, és azt mondták egymásnak: »Csak meg ne emlékezzen arról a bántalomról, amelyet elszenvedett! Nehogy visszafizesse nekünk mindazt a gonoszságot, amelyet elkövettünk!« Azt üzenték tehát neki: »Atyád meghagyta nekünk, mielőtt meghalt, hogy az ő szavaival ezt mondjuk neked: ‘Kérlek, felejtsd el testvéreid vétkét, a bűnt és a gonoszságot, amelyet ellened elkövettek!’ Mi magunk is kérünk, bocsásd meg ezt a gonoszságot azoknak, akik szolgái atyád Istenének!« Ennek hallatára József sírni kezdett. Ezután a testvérei maguk is eléje járultak, és földig borulva azt mondták: »A szolgáid vagyunk!« Ő azonban ezt felelte: »Ne féljetek! Ellene szegülhetünk-e Isten akaratának? Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen. Ne féljetek, én gondoskodom rólatok és gyermekeitekről.« Megvigasztalta tehát őket, és barátságosan, szelíden beszélt hozzájuk.
22Ettől kezdve Egyiptomban lakott apja egész házanépével együtt. Száztíz esztendőt élt, 23és meglátta Efraim fiainak harmadik nemzedékét. Manassze fiának, Mákirnak a fiai is József térdén születtek.
Ezek megtörténte után azt mondta testvéreinek: »Halálom után meg fog emlékezni rólatok Isten, és felvisz titeket erről a földről arra a földre, amelyet esküvel ígért Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.« Azután megeskette őket: »Ha majd megemlékezik rólatok Isten, vigyétek fel magatokkal csontjaimat erről a helyről!« Végül meghalt, miután száztíz esztendőt ért meg életében. Bebalzsamozták, és koporsóban eltemették Egyiptomban.
Jegyzetek
48,3 Jákob örökbe fogadja József fiait, így lesznek ők is törzsfőkké.
48,8 Az elbeszélő tudja, hogy később a két törzs közül Efraim lett a hatalmasabb.
49,1 Jákob áldása az egyes törzsekről szóló áldó, átkozó és magyarázó mondások gyűjteménye. A gyűjtemény megalkotója jól ismerte a törzsek későbbi történetét. Az áldások, ill. mondások sokszor annyira tömörek, hogy az értelmük nem világos.
49,7 Simeon és Lévi törzse beolvadtak a többi törzsbe. Júda (akitől Dávid származik; 9-12.v.) és József (azaz Efraim; 22-26.v.) törzse lettek a nép politikai vezérei. Nevük a két országrészt is jelenti (Júda: Dél, József: Észak).
49,16 Szójáték: Dán jelentése „ítél”.
49,19 Szójáték: Gád jelentése „szorongat”.
50,10 A helységeket nem tudjuk azonosítani.
50,14 Isten az emberek gonosz tervein keresztül a maga jó tervét valósította meg.
50,22 József kérése teljesül majd a kivonuláskor (Kiv 13,19; Józs 24,32).
50,23 József örökbe fogadja Manassze fiait.