44
1József ezután megparancsolta a háza felügyelőjének: »Töltsd meg zsákjaikat gabonával, amennyi csak fér beléjük, s tedd mindegyikük pénzét a zsákja szájába.
A legfiatalabbnak a zsákja szájába pedig tedd be az ezüstpoharamat, és azt a pénzt, amelyet a gabonáért adott!« Úgy is történt.
Hajnalhasadtakor aztán elbocsátották őket szamaraikkal együtt. Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: »Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni! Nagyon nagy gonoszságot műveltetek!«
Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk. Ők azt felelték: »Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el? Azt a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából? Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak!«
Ő azt mondta nekik: »Legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok.« Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta. Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.
Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra, és visszatértek a városba. Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez – ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről –, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte. Ő azt mondta nekik: »Miért tettétek ezt? Nem tudjátok, hogy nincs hozzám hasonló a jósolás tudományában?« Júda azt válaszolta neki: »Mit feleljünk uramnak, mit szóljunk, vagy mit hozhatnánk fel mentségünkre? Isten feltárta szolgáid vétségét. Íme, mindannyian rabszolgái vagyunk uramnak: mi is, és az is, akinél megkerült a pohár!« József azt felelte: »Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!«
Júda ekkor közelebb járult és bizakodva így szólt: »Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót a füledbe, és ne haragudj meg szolgádra, hiszen olyan vagy, mint a fáraó! Az én uram a múltkor azt kérdezte szolgáitól: ‘Van-e atyátok vagy testvéretek?’ Mi azt feleltük uramnak: Van egy idős apánk és egy kisöcsénk, aki az ő öregségében született. Az édes testvére meghalt, így egyedül ő maradt meg anyjától, és az apja igen szereti. Ekkor te azt mondtad szolgáidnak: ‘Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt!’ Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. Te azonban azt mondtad szolgáidnak: ‘Ha el nem jön veletek legkisebb öcsétek, ne kerüljetek többé a színem elé!’
Amikor tehát felmentünk szolgádhoz, az apánkhoz, elbeszéltünk neki mindent, amit uram mondott. Amikor aztán azt mondta apánk: ‘Menjetek el ismét, és vegyetek egy kis gabonát nekünk,’ mi azt mondtuk neki: Nem mehetünk. Ha eljön velünk legkisebb öcsénk, vele együtt elmegyünk. Mert ha ő nem lesz velünk, nem merünk annak az embernek a színe elé kerülni. Erre ő azt felelte: ‘Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem. Az egyik elment tőlem, és így szóltam: Fenevad falta fel! És mindeddig nem került elő. Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba.’
Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú – mivel az ő lelke ennek a lelkén csüng –, amikor meglátja, hogy nincs velünk, meghal, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba. A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre!
Hadd maradjak tehát én, a te szolgád, a gyermek helyett uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel! Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám!«
45 1József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: »Menjen ki mindenki!« Senki más nem volt vele, amikor felfedte kilétét testvérei előtt. Aztán hangos sírásra fakadt – úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza – és így szólt testvéreihez: »Én vagyok József! Él-e még az atyám?« Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: »Gyertek ide hozzám!« Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: »Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Előre küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket, és életeteket nagy szabadítással. 8Nem a ti elhatározásotok, hanem Isten akarata küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává, egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé.
Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: ’Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! 10Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel, te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. Én pedig ellátlak ott élelemmel – mert még öt esztendő van hátra az éhínségből –, hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van!‘ Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet, és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám!«
Azután Benjaminnak, az öccsének a nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva. Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele.
Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: »Eljöttek József testvérei!« Örült neki a fáraó, és egész házanépe. Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: »Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére, és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek. Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket! Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb! Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptomnak minden java a tiétek lesz!«
Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát is, Benjaminnak pedig háromszáz ezüstöt és öt drága ruhát adott. Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel. Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: »Ne veszekedjetek az úton!«
Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, és elmondták neki: »József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!« Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, és így szólt: »Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!«
Jákob családja Egyiptomban 46 1El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének. Hallotta, hogy Isten szólítja őt éjszakai látomásban, és azt mondja neki: »Jákob, Jákob!« Ő így felelt: »Itt vagyok!« Isten azt mondta neki: »Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged! Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével.«
Fölkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős embert 6és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával: fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt.
Izrael fiainak neve, akik vele és gyermekeikkel Egyiptomba bementek, a következő volt.
Az elsőszülött Rúben. Rúben fiai: Hénok, Fállu, Ezron és Kármi.
Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szohár és Saul, a kánaáni asszony fia.
Lévi fiai: Gerson, Kaát és Merári.
Júda fiai: Her, Onán, Sela, Fáresz és Zára. Her és Onán azonban meghalt Kánaán földjén. Fáresznek ezek a fiai születtek: Ezron és Hámul.
Isszakár fiai: Tóla, Fúa, Jasúb és Semron.
Zebulon fiai: Száred, Élon és Jáhelél.
Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Arámban szült, éppúgy, mint Dínát, a lányát. Fiainak és lányainak száma összesen harminchárom.
Gád fiai: Széfion, Hággi, Súni, Eszebon, Heri, Árodi és Áreli.
Áser fiai: Jimna, Jisva, Jisvi és Béria, a nővérük pedig Sára. Béria fiai: Héber és Melkiel.
Ezek Zilpának a fiai, akit Lábán adott Leának, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak: tizenhat személyt.
Ráchelnek, Jákob feleségének a fiai: József és Benjamin. Józsefnek Egyiptom földjén ezek a fiai születtek, ezeket szülte neki Ászenet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya: Manassze és Efraim.
Benjamin fiai: Bela, Bekor, Ásbel, Gera, Námán, Ehi, Rós, Mofím, Ofím és Áred.
Ezek Ráchel fiai, ezeket szülte Jákobnak; összesen tizennégy személy.
23Dán fia: Húsim.
Naftali fiai: Jásziel, Gúni, Jeszer és Sillem.
Ezek Bilha fiai, akit Lábán adott Ráchelnek, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak; összesen hét személy.
Azok száma tehát, akik Jákobbal Egyiptomba bementek, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kívül, összesen hatvanhat. Ezenkívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt.
Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elé Gósenbe. Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és felment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte és hosszan sírt. Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: »Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged.«
31Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: »Felmegyek, jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám házanépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám. Juhpásztorok azok az emberek, és nyájak tenyésztésével foglalkoznak. Juhaikat és marháikat, s mindenüket, amijük csak volt, elhozták magukkal. Ha aztán majd ő hívat titeket, és megkérdezi: ‘Mi a foglalkozásotok?’ feleljétek azt: ‘Pásztoremberek vagyunk mi, szolgáid, ifjúságunktól kezdve a mai napig, mi is, mint atyáink.’ Ezt kell mondanotok, hogy Gósen földjén lakhassatok, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálnak.«
47 Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: »Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak.« Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította a király elé. Az megkérdezte őket: »Mi a foglalkozásotok?« Ők azt felelték: »Juhpásztorok vagyunk mi, szolgáid is, mint atyáink.« Aztán elmondták a fáraónak: »Eljöttünk, hogy egy darabig földeden tartózkodjunk, mert nincs füve szolgáid nyájainak, mivel elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén. Arra kérünk tehát, engedd meg, hogy mi, szolgáid, itt lehessünk Gósen földjén.«
A király erre azt mondta Józsefnek: »Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. Előtted van Egyiptom földje: telepítsd le őket a legjobb helyen, és add nekik Gósen földjét. Ha pedig tudsz közöttük ügyes férfiakat, tedd meg őket jószágaim felügyelőivé!«
Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót. Amikor az megkérdezte tőle: »Hány esztendős vagy?« – 9ő azt felelte: »Vándorlásom ideje százharminc esztendő, kevés és mostoha, és nem érte el atyáim vándorlásának idejét.« Aztán megáldotta a királyt, és elment.
József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel.
József intézkedései Egyiptomban Nem volt ugyanis kenyér sehol a föld kerekségén, és az éhség ránehezedett a földre, főként Egyiptomra és Kánaánra. Össze is szedett ezekből minden pénzt az eladott gabona fejében, és bevitte a király kincstárába.
Amikor aztán a vásárlóknak elfogyott a pénzük, egész Egyiptom Józsefhez ment, és így szólt: »Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg a szemed előtt pénz hiányában!« Ő azt felelte nekik: »Hozzátok el jószágaitokat, azokért adok én nektek élelmet, ha pénzetek nincsen!« Amikor elhozták, adott nekik élelmet a lovakért, a juhokért, a marhákért és a szamarakért. Ellátta őket abban az esztendőben is, cserébe a jószágaikért.
A következő esztendőben ismét elmentek hozzá, és azt mondták neki: »Nem titkoljuk el urunk elől, hogy elfogyott a pénzünk, és elfogyott a jószágunk is. Az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kívül semmink sincsen. Miért haljunk meg tehát szemed láttára? Hadd legyünk a tieid: mi magunk is, a földünk is. Végy meg minket és földünket a király szolgálatára, csak adj vetőmagot, nehogy elpusztuljanak a föld művelői, és sivataggá váljék!«
Megvette tehát József Egyiptom egész földjét – mert mindenki eladta birtokát a nagy éhínség miatt –, és a fáraó tulajdonává tette azt, és minden népét szolgaságba vetette, Egyiptom egyik határától a másik határáig. Csak a papok földjét nem vette meg, amelyet a király adott nekik. Ők ugyanis meghatározott élelmet is kaptak az állami raktárakból, így nem kellett eladniuk birtokaikat.
József ekkor azt mondta a népnek: »Íme, amint látjátok, ti magatok is, a földetek is a fáraó tulajdona. Vigyétek a magot, és vessétek be a földeket, hogy legyen gabonátok! Egy ötödrészt be kell szolgáltatnotok a királynak, a többi négyet nektek hagyom vetésre és házatok népének s gyermekeiteknek élelmére!« Azok azt felelték: »A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömest leszünk rabszolgái a királynak.«
Attól az időtől kezdve mind a mai napig Egyiptom egész földjén egy ötödrész a királynak jár – s ez József óta mintegy törvénnyé vált –, kivéve a papi földet, amely mentes volt ettől a kötelességtől.
Jákob utolsó kívánsága 27Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott, és nagyon megsokasodott. Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki.
Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: »Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget: ne temess el engem Egyiptomban. Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába!« József azt felelte neki: »Megteszem, amit parancsoltál!« Erre ő azt mondta: »Akkor esküdj is meg nekem!« Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent, a botjának végére borulva.
Hajnalhasadtakor aztán elbocsátották őket szamaraikkal együtt. Amikor kiértek a városból és haladtak egy keveset, József hívatta háza felügyelőjét, és azt mondta neki: »Kelj fel, menj azok után a férfiak után, és ha utolérted őket, mondd nekik: Miért fizettetek rosszal a jóért? Az a pohár, amelyet elloptatok, uram ivópohara, abból szokott jósolni! Nagyon nagy gonoszságot műveltetek!«
Az úgy tett, ahogy József megparancsolta, és amikor utolérte őket, az utasítás szerint beszélt hozzájuk. Ők azt felelték: »Miért mondja ezt a mi urunk, mintha szolgáid ekkora vétket követtek volna el? Azt a pénzt, amit a zsákjaink szájában találtunk, Kánaán földjéről visszahoztuk neked: hogyan loptunk volna tehát aranyat vagy ezüstöt urad házából? Ha szolgáid közül bárkinél előkerül, amit keresel, az haljon meg, mi pedig rabszolgái leszünk urunknak!«
Ő azt mondta nekik: »Legyen, ahogy állítjátok! De ha bárkinél előkerül, az rabszolgám lesz, ti pedig sértetlenek maradtok.« Erre mindegyik sietve lerakta zsákját a földre, és kinyitotta. Ő végigkutatta mindegyiket, a legnagyobbtól kezdve a legkisebbig, és Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.
Erre megszaggatták ruháikat, újra felrakodtak a szamarakra, és visszatértek a városba. Júda a testvéreivel együtt bement Józsefhez – ő ugyanis még nem távozott el arról a helyről –, és mindnyájan a földre vetették magukat előtte. Ő azt mondta nekik: »Miért tettétek ezt? Nem tudjátok, hogy nincs hozzám hasonló a jósolás tudományában?« Júda azt válaszolta neki: »Mit feleljünk uramnak, mit szóljunk, vagy mit hozhatnánk fel mentségünkre? Isten feltárta szolgáid vétségét. Íme, mindannyian rabszolgái vagyunk uramnak: mi is, és az is, akinél megkerült a pohár!« József azt felelte: »Távol álljon tőlem, hogy így cselekedjek! Aki a poharat ellopta, az legyen a rabszolgám, ti pedig menjetek szabadon atyátokhoz!«
Júda ekkor közelebb járult és bizakodva így szólt: »Kérlek, uram, hadd szóljon szolgád egy szót a füledbe, és ne haragudj meg szolgádra, hiszen olyan vagy, mint a fáraó! Az én uram a múltkor azt kérdezte szolgáitól: ‘Van-e atyátok vagy testvéretek?’ Mi azt feleltük uramnak: Van egy idős apánk és egy kisöcsénk, aki az ő öregségében született. Az édes testvére meghalt, így egyedül ő maradt meg anyjától, és az apja igen szereti. Ekkor te azt mondtad szolgáidnak: ‘Hozzátok el hozzám, hadd lássam őt!’ Mi kijelentettük uramnak: Nem hagyhatja el az a gyermek az apját, mert ha elhagyja, meghal az apja. Te azonban azt mondtad szolgáidnak: ‘Ha el nem jön veletek legkisebb öcsétek, ne kerüljetek többé a színem elé!’
Amikor tehát felmentünk szolgádhoz, az apánkhoz, elbeszéltünk neki mindent, amit uram mondott. Amikor aztán azt mondta apánk: ‘Menjetek el ismét, és vegyetek egy kis gabonát nekünk,’ mi azt mondtuk neki: Nem mehetünk. Ha eljön velünk legkisebb öcsénk, vele együtt elmegyünk. Mert ha ő nem lesz velünk, nem merünk annak az embernek a színe elé kerülni. Erre ő azt felelte: ‘Tudjátok, hogy csak kettőt szült nekem ez a feleségem. Az egyik elment tőlem, és így szóltam: Fenevad falta fel! És mindeddig nem került elő. Ha ezt is elviszitek, és valami éri az úton, ősz fejemet bánatával juttatjátok az alvilágba.’
Ha tehát én most elmegyek szolgádhoz, az apánkhoz, és hiányzik a fiú – mivel az ő lelke ennek a lelkén csüng –, amikor meglátja, hogy nincs velünk, meghal, és ősz fejét bánatával juttatják szolgáid az alvilágba. A gyermek helyett hadd legyek én a rabszolgád, aki kezességet vállaltam apámnál ezekkel a szavakkal: Ha vissza nem hozom, bűnös legyek atyám előtt minden időre!
Hadd maradjak tehát én, a te szolgád, a gyermek helyett uram szolgálatában, a gyermek pedig hadd menjen fel testvéreivel! Úgysem tudnék visszatérni apámhoz e gyermek nélkül, hogy ne legyek tanúja a bajnak, amely alatt összeroskad az apám!«
45 1József nem tudta tovább tartóztatni magát, noha sokan álltak körülötte. Felkiáltott: »Menjen ki mindenki!« Senki más nem volt vele, amikor felfedte kilétét testvérei előtt. Aztán hangos sírásra fakadt – úgyhogy meghallották az egyiptomiak, és a fáraó egész háza – és így szólt testvéreihez: »Én vagyok József! Él-e még az atyám?« Testvérei nagy félelmükben a rémülettől felelni sem tudtak. Ő azonban szelíden szólt hozzájuk: »Gyertek ide hozzám!« Amikor aztán közelebb jöttek, azt mondta nekik: »Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. Ne féljetek, és ne is szörnyülködjetek azon, hogy eladtatok engem ebbe az országba! Hiszen a ti megmentésetekre küldött engem Isten előttetek Egyiptomba. Két esztendeje ugyanis, hogy elkezdődött az éhség ezen a földön, és még öt olyan esztendő van hátra, amelyben sem szántani, sem aratni nem lehet. Előre küldött tehát engem Isten, hogy megtartson a földön titeket, és életeteket nagy szabadítással. 8Nem a ti elhatározásotok, hanem Isten akarata küldött engem ide. Ő tett engem szinte a fáraó atyjává, egész házának urává, és Egyiptom egész földjének fejedelmévé.
Siessetek, menjetek fel atyámhoz, és mondjátok neki: ’Ezt üzeni a fiad, József: Isten Egyiptom egész földjének urává tett engem! Ne késlekedj, gyere le hozzám! 10Gósen földjén fogsz majd lakni, a közelemben leszel, te és a fiaid, s fiaidnak fiai, juhaid és marháid, és mindened, amid van. Én pedig ellátlak ott élelemmel – mert még öt esztendő van hátra az éhínségből –, hogy el ne vessz házad népével és mindeneddel együtt, amid van!‘ Íme, saját szemetek és testvérem, Benjamin szeme látja, hogy én beszélek hozzátok. Mondjátok el atyámnak minden dicsőségemet, és mindazt, amit Egyiptomban láttatok! Siessetek, hozzátok el hozzám!«
Azután Benjaminnak, az öccsének a nyakába borult, megölelte, és sírt. Ugyanúgy sírt Benjamin is a nyakába borulva. Majd a többi testvérét is megcsókolta József, átölelte őket és sírt. Erre aztán szóba mertek állni vele.
Amikor tudomást szereztek erről, a szokásos szóbeszéd által elterjedt a király udvarában: »Eljöttek József testvérei!« Örült neki a fáraó, és egész házanépe. Sőt, meghagyta Józsefnek, hogy parancsolja meg testvéreinek: »Rakodjatok fel a teherhordó állataitokra, menjetek el Kánaán földjére, és hozzátok el onnan atyátokat és rokonságotokat, és jöjjetek el hozzám! Nektek adom Egyiptom minden javát, úgyhogy majd ennek a földnek a javából éltek. Parancsold meg azt is: vigyetek magatokkal szekereket Egyiptom földjéről, hogy elhozhassátok gyermekeiteket és feleségeiteket! Hozzátok atyátokat, és siessetek, gyertek minél előbb! Ne sajnáljatok semmit a holmitokból, mert Egyiptomnak minden java a tiétek lesz!«
Úgy is tettek Izrael fiai, ahogy parancsolták nekik. József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát is, Benjaminnak pedig háromszáz ezüstöt és öt drága ruhát adott. Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonával és útravaló kenyérrel. Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: »Ne veszekedjetek az úton!«
Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, és elmondták neki: »József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén!« Apjuk szíve azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, s mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, és így szólt: »Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!«
Jákob családja Egyiptomban 46 1El is indult Izrael mindenével, amije volt. Amikor eljutott Beersebába, ott áldozati állatokat vágott atyja, Izsák Istenének. Hallotta, hogy Isten szólítja őt éjszakai látomásban, és azt mondja neki: »Jákob, Jákob!« Ő így felelt: »Itt vagyok!« Isten azt mondta neki: »Én vagyok Isten, atyád Istene! Ne félj, csak menj le Egyiptomba, mert ott nagy nemzetté teszlek téged! Lemegyek oda veled, és amikor majd visszatérsz, felhozlak onnan. József fogja lezárni a szemedet saját kezével.«
Fölkerekedett erre Jákob Beersebából. Fiai feltették őt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt azokra a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elhozzák rajtuk az idős embert 6és mindenét, amit Kánaán földjén szerzett. El is jutott Egyiptomba Jákob minden utódával: fiaival, unokáival, lányaival és egész nemzetségével együtt.
Izrael fiainak neve, akik vele és gyermekeikkel Egyiptomba bementek, a következő volt.
Az elsőszülött Rúben. Rúben fiai: Hénok, Fállu, Ezron és Kármi.
Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szohár és Saul, a kánaáni asszony fia.
Lévi fiai: Gerson, Kaát és Merári.
Júda fiai: Her, Onán, Sela, Fáresz és Zára. Her és Onán azonban meghalt Kánaán földjén. Fáresznek ezek a fiai születtek: Ezron és Hámul.
Isszakár fiai: Tóla, Fúa, Jasúb és Semron.
Zebulon fiai: Száred, Élon és Jáhelél.
Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Arámban szült, éppúgy, mint Dínát, a lányát. Fiainak és lányainak száma összesen harminchárom.
Gád fiai: Széfion, Hággi, Súni, Eszebon, Heri, Árodi és Áreli.
Áser fiai: Jimna, Jisva, Jisvi és Béria, a nővérük pedig Sára. Béria fiai: Héber és Melkiel.
Ezek Zilpának a fiai, akit Lábán adott Leának, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak: tizenhat személyt.
Ráchelnek, Jákob feleségének a fiai: József és Benjamin. Józsefnek Egyiptom földjén ezek a fiai születtek, ezeket szülte neki Ászenet, Putifárnak, a heliopoliszi papnak a lánya: Manassze és Efraim.
Benjamin fiai: Bela, Bekor, Ásbel, Gera, Námán, Ehi, Rós, Mofím, Ofím és Áred.
Ezek Ráchel fiai, ezeket szülte Jákobnak; összesen tizennégy személy.
23Dán fia: Húsim.
Naftali fiai: Jásziel, Gúni, Jeszer és Sillem.
Ezek Bilha fiai, akit Lábán adott Ráchelnek, a lányának. Ezeket szülte ő Jákobnak; összesen hét személy.
Azok száma tehát, akik Jákobbal Egyiptomba bementek, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kívül, összesen hatvanhat. Ezenkívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt.
Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elé Gósenbe. Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és felment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte és hosszan sírt. Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: »Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged.«
31Erre ő így szólt testvéreihez és apja egész házához: »Felmegyek, jelentem a fáraónak, és megmondom neki: Testvéreim és atyám házanépe, akik Kánaán földjén voltak, eljöttek hozzám. Juhpásztorok azok az emberek, és nyájak tenyésztésével foglalkoznak. Juhaikat és marháikat, s mindenüket, amijük csak volt, elhozták magukkal. Ha aztán majd ő hívat titeket, és megkérdezi: ‘Mi a foglalkozásotok?’ feleljétek azt: ‘Pásztoremberek vagyunk mi, szolgáid, ifjúságunktól kezdve a mai napig, mi is, mint atyáink.’ Ezt kell mondanotok, hogy Gósen földjén lakhassatok, mert az egyiptomiak minden juhpásztort utálnak.«
47 Bement tehát József, és jelentette a fáraónak: »Atyám és testvéreim, juhaik és marháik, és mindenük, amijük van, eljöttek Kánaán földjéről, s most Gósen földjén állnak.« Maga mellé vett ötöt a testvérei közül, és odaállította a király elé. Az megkérdezte őket: »Mi a foglalkozásotok?« Ők azt felelték: »Juhpásztorok vagyunk mi, szolgáid is, mint atyáink.« Aztán elmondták a fáraónak: »Eljöttünk, hogy egy darabig földeden tartózkodjunk, mert nincs füve szolgáid nyájainak, mivel elhatalmasodott az éhség Kánaán földjén. Arra kérünk tehát, engedd meg, hogy mi, szolgáid, itt lehessünk Gósen földjén.«
A király erre azt mondta Józsefnek: »Atyád és testvéreid eljöttek hozzád. Előtted van Egyiptom földje: telepítsd le őket a legjobb helyen, és add nekik Gósen földjét. Ha pedig tudsz közöttük ügyes férfiakat, tedd meg őket jószágaim felügyelőivé!«
Ezután József bevitte apját is a királyhoz. Eléje állította, és ő megáldotta a fáraót. Amikor az megkérdezte tőle: »Hány esztendős vagy?« – 9ő azt felelte: »Vándorlásom ideje százharminc esztendő, kevés és mostoha, és nem érte el atyáim vándorlásának idejét.« Aztán megáldotta a királyt, és elment.
József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban, az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel.
József intézkedései Egyiptomban Nem volt ugyanis kenyér sehol a föld kerekségén, és az éhség ránehezedett a földre, főként Egyiptomra és Kánaánra. Össze is szedett ezekből minden pénzt az eladott gabona fejében, és bevitte a király kincstárába.
Amikor aztán a vásárlóknak elfogyott a pénzük, egész Egyiptom Józsefhez ment, és így szólt: »Adj nekünk kenyeret! Miért haljunk meg a szemed előtt pénz hiányában!« Ő azt felelte nekik: »Hozzátok el jószágaitokat, azokért adok én nektek élelmet, ha pénzetek nincsen!« Amikor elhozták, adott nekik élelmet a lovakért, a juhokért, a marhákért és a szamarakért. Ellátta őket abban az esztendőben is, cserébe a jószágaikért.
A következő esztendőben ismét elmentek hozzá, és azt mondták neki: »Nem titkoljuk el urunk elől, hogy elfogyott a pénzünk, és elfogyott a jószágunk is. Az sem titok előtted, hogy testünkön és földünkön kívül semmink sincsen. Miért haljunk meg tehát szemed láttára? Hadd legyünk a tieid: mi magunk is, a földünk is. Végy meg minket és földünket a király szolgálatára, csak adj vetőmagot, nehogy elpusztuljanak a föld művelői, és sivataggá váljék!«
Megvette tehát József Egyiptom egész földjét – mert mindenki eladta birtokát a nagy éhínség miatt –, és a fáraó tulajdonává tette azt, és minden népét szolgaságba vetette, Egyiptom egyik határától a másik határáig. Csak a papok földjét nem vette meg, amelyet a király adott nekik. Ők ugyanis meghatározott élelmet is kaptak az állami raktárakból, így nem kellett eladniuk birtokaikat.
József ekkor azt mondta a népnek: »Íme, amint látjátok, ti magatok is, a földetek is a fáraó tulajdona. Vigyétek a magot, és vessétek be a földeket, hogy legyen gabonátok! Egy ötödrészt be kell szolgáltatnotok a királynak, a többi négyet nektek hagyom vetésre és házatok népének s gyermekeiteknek élelmére!« Azok azt felelték: »A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömest leszünk rabszolgái a királynak.«
Attól az időtől kezdve mind a mai napig Egyiptom egész földjén egy ötödrész a királynak jár – s ez József óta mintegy törvénnyé vált –, kivéve a papi földet, amely mentes volt ettől a kötelességtől.
Jákob utolsó kívánsága 27Izrael letelepedett tehát Egyiptomban, azaz Gósen földjén, és elfoglalta azt. Gyarapodott, és nagyon megsokasodott. Tizenhét esztendeig élt Jákob Egyiptom földjén. Életének napjai összesen száznegyvenhét esztendőt tettek ki.
Amikor aztán látta, hogy közeledik halálának napja, magához hívatta fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: »Ha kegyelmet találtam szemedben, tedd kezedet ágyékom alá, és cselekedj velem irgalmasságot és hűséget: ne temess el engem Egyiptomban. Hadd nyugodjak atyáim mellett! Vigyél ki tehát majd engem erről a földről, és temess őseim sírjába!« József azt felelte neki: »Megteszem, amit parancsoltál!« Erre ő azt mondta: »Akkor esküdj is meg nekem!« Ő pedig megesküdött. Erre Izrael imádta Istent, a botjának végére borulva.
Jegyzetek
44,1 József ki akarja próbálni, vajon a testvérei éppúgy gyűlölik-e Benjamint, ahogyan őt gyűlölték.
45,1 József megismerteti magát, és egyszersmind kimondja az események mélyebb értelmét: nem a testvérei gyűlölete, hanem Isten akarata vezette őt ide Egyiptomba, azért, hogy megmentsen sokakat.
45,8 Az „atya” szó itt főhivatalnokot jelent.
45,10 Gósen a mai Port Said és Suez között elterülő termékeny síkság.
46,1 Jákob Egyiptomba költözése Isten tervei szerint történik.
46,6 Papi hagyományból származó lista [P] az Egyiptomba leköltöző izraelitákról (vö. MTörv 10,22).
46,23 Husim itt tévesen áll Suham helyett (Szám 26,42).
46,31 E szerint a hagyomány szerint a fáraó nem tudott arról, hogy József meghívta családját. József eligazításokat ad a „kihallgatásra”.
47,9 Jákob panasza utal arra, hogy a pásztorélet a földek művelésbe vonásával egyre nehezebbé vált.
47,27 Jákob biztos akar lenni abban, hogy az ígéret földjén temetik el.