Sára megérkezése Tóbit elbeszélte nekik fennhangon dicsérve Istent, milyen könyörületes volt iránta Isten, és megnyitotta szemét. Amikor Tóbit közel ért Sárához, fiának Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá ezekkel a szavakkal: »Isten hozott, leányom! Legyen áldott a te Istened, aki hozzánk vezetett téged, leányom! Lépj be a te otthonodba egészségben, áldással és örömmel, jöjj leányom!« Ezen a napon nagy örömünnep volt a Ninivében élő minden zsidó számára. Eljött Ahikár és Nádáb a testvérei közül és örültek Tóbiással. Befejeződött a menyegző nagy örömmel hét nap múlva és nagyon sok ajándékot adtak nekik.
Ráfael felfedi kilétét 12 Miután befejeződött a menyegző, Tóbit hívta fiát, Tóbiást és ezt mondta neki: »Adjuk meg a bérét annak az embernek, aki veled ment és toldjuk is meg a bért.« Tóbiás így szólt hozzá: »Apám, mennyi bért adjak neki? Nem sajnálnám neki adni mindannak felét, amit hoztunk. Jó egészségben visszahozott, feleségemet meggyógyította, elhozta nekem a pénzt és téged is meggyógyított. Mit adhatnánk neki mindezért?« Tóbit így szólt hozzá: »Valóban, őt illeti meg fiam, a fele mindannak, amit hoztál.« Hívta Ráfaelt és ezt mondotta: »Fogadd el béredül felét mindannak, amit hoztál, és menj békében.« Akkor Ráfael félre hívta mindkettőt és ezt mondta nekik: »Dicsőítsétek Istent és valljátok meg minden élőlény előtt azért a jóért, amit velünk tett. Áldjátok és dicsőítsétek nevét. Isten tetteit hirdessétek és ne szűnjetek megvallani. A király titkát jó elrejteni, Isten tetteit azonban föl kell fedni és meg kell vallani. Tegyétek a jót és akkor a gonosz nem árthat nektek. 8Jó az imádság böjttel és az alamizsna igazsággal. Többet ér a kevés igazsággal, mint a sok igazságtalansággal. Jobb alamizsnát adni, mint aranykincset gyűjteni. Az alamizsna megment a haláltól és megtisztít minden bűntől. Akik jótékonykodnak, életet nyernek: de akik bűnt és igazságtalanságot cselekszenek, ellenségei saját maguknak. Megmondom nektek a teljes igazságot és semmit sem titkolok el előttetek. Mondtam már nektek: A király titkát jó elrejteni, Isten tetteit azonban dicséretes fölfedni. Nos tehát, amikor imádkoztál, te és Sára, imádságtokat Isten fölséges színe elé vittem, hasonlóképpen azt is, amikor eltemetted a halottakat. Mivel nem haboztál fölkelni és otthagyni ebédedet és elmentél eltemetni a halottat, megbízást kaptam, hogy próbára tegyelek. Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak téged és menyedet, Sárát. Én Ráfael vagyok, egy a hét szent angyal közül, akik készen állunk, hogy az Úr fönséges színe elé lépjünk.« Erre mindkettőjüket elfogta a félelem és arcra borultak. De ő így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! Békesség nektek! Istent áldjátok örökké. Amikor veletek voltam, nem a magam akaratából történt, hanem Isten akaratából. Ezért őt dicsőítsétek minden nap, neki énekeljetek. Láttátok, hogy semmit sem ettem, mert látomást láttatok. Ezért dicsőítsétek az Urat ezen a földön és magasztaljátok Istent. Most visszatérek ahhoz, aki küldött engem. Írjatok le mindent, ami történt veletek.« Ezzel fölemelkedett. Amikor fölkeltek, már nem látták őt. Magasztalták Istent dicsőítő énekkel és hálát adtak mindazokért a nagy tettekért, amelyeket cselekedett velük, mert Isten angyala jelent meg nekik.
A SZABADÍTÓ ISTEN DICSÉRETE BEFEJEZŐ INTELMEK: 13,1-14,15
Tóbit dicsőítő éneke 13 Tóbit örvendező imádságot írt és így szólt:
»Áldott legyen az élő Isten és az ő országa mindörökké;
mert ő megfenyít és irgalmaz, levisz az alvilág mélységeibe,
és felhoz a nagy pusztulásból és senki sem menekülhet el kezéből.
Dicsőítsétek őt Izrael fiai a nemzetek előtt,
mert ha szétszórt is benneteket közéjük,
ott mutatta meg nektek nagyságát is.
Magasztaljátok őt minden élőlény előtt,
mert ő a mi Urunk, ő a mi atyánk
és ő a mi Istenünk örökkön örökké.
Megfenyített titeket vétkeitekért,
de meg is könyörül rajtatok,
és összegyűjt titeket minden nép közül,
akik közé szétszórt titeket.
Ha hozzátértek teljes szívetekből és lelketekből,
és az igazságot cselekszitek színe előtt,
akkor felétek fordul és nem rejti el többé előletek arcát.
És most fontoljátok meg, hogy mit tett veletek,
és magasztaljátok fennhangon.
Áldjátok az igazságos Urat,
és magasztaljátok az örökkévalóság Királyát.
Én számkivetésem földjén dicsőítem őt
és hirdetem hatalmát és fönségét a bűnös népnek.
Térjetek meg bűnösök,
igaz tetteket vigyetek végbe színe előtt.
Ki tudja, talán hozzátok fordul
és megkönyörül rajtatok.
Én és az én lelkem öröméneket mondunk az ég Királyának,
és az én lelkem örvend élete minden napján.
Áldjátok az Urat összes választottai,
és mindnyájan magasztaljátok fönségét.
Tartsatok örömnapot és dicsőítsétek őt.
Jeruzsálem, te szent város,
Isten megvert téged kezed művéért.
Dicsőítsd az Urat jótettben,
és magasztald az örökkévalóság Királyát,
hogy szentélye felépüljön benned örömmel,
és vidámmá tegyen benned minden száműzöttet,
és szeresse benned a szenvedőket minden nemzedéken át örökké.
Ragyogó világosság támad a föld minden határán;
Számtalan nép jön hozzád messziről,
és a föld határairól szent Nevedhez,
s ajándékot hoznak kezükben az ég Királyának.
Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével,
és a kiválasztott neve megmarad örökkön örökké.
Átok mindazokra, akik durván beszélnek veled.
Átok rá, aki elpusztít,
lebontja falaidat,
ledönti tornyaidat,
és fölégeti házaidat.
Áldottak mindazok örökké, akik félnek téged.
Örülj és vigadj igaz fiaid miatt,
mert mindnyájan összegyűlnek,
és dicsőítik az örökkévaló Urat.
Boldogok, akik szeretnek,
és boldogok, akik örülnek a te békédben.
Boldog minden ember,
aki szomorkodott pusztulásodon,
mert örvendenek tebenned,
és meglátják mindörökké örömödet.
Áldjad lelkem az Urat, a nagy Királyt,
mert Jeruzsálem újra felépül
és az ő háza minden időkre.
Boldog lennék, ha nemzetségemből valaki megérné,
megláthatná dicsőségedet
és magasztalhatná az ég Királyát.
Jeruzsálem kapui zafírból és smaragdból épülnek,
és drágakőből minden fala,
Jeruzsálem tornyai aranyból, védőfalai színaranyból.
Jeruzsálem utcái rubinnal és ofíri kővel lesznek kirakva.
Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének,
és minden háza ezt énekli: ‘Alleluja!
Áldott Izrael Istene,
és áldottak, akik dicsőítik szent nevét mindörökké!’«
Tóbit száztizenkét éves korában halt meg és tisztességgel eltemették Ninivében. Hatvankét éves volt, amikor megvakult. Miután visszanyerte látását, jómódban élt, alamizsnát osztott és nem szűnt meg magasztalni Istent, és dicsőíteni Isten nagyságát. Amikor közeledni érezte halálát, hívatta Tóbiás fiát és meghagyta neki: »Fiam, vedd gyermekeidet és költözz velük Médiába, mert hiszek Isten szavának, amelyet Náhum által mondott Ninive ellen: minden beteljesedik Asszíria és Ninive felett, amit Izrael prófétái mondtak, akiket Isten küldött. Minden beteljesedik és semmi sem hiúsul meg a szavaikból, hanem megtörténik a maga idejében. Médiában nagyobb biztonság lesz, mint Asszíriában és Babilóniában, mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mondott, bekövetkezik és megvalósul, és nem hiúsul meg a szavaiból semmi sem. Testvéreink, akik Izrael földjén laknak, mind szétszóródnak és fogságba kerülnek a szép földről. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztaság lesz, Isten háza szomorúságra jut és felgyújtják, s elhagyatott lesz egy ideig. Isten azonban újra megkönyörül rajtuk és visszavezeti őket Izrael földjére. Újra fölépítik majd az ő házát, de nem úgy, mint előbb volt, amíg be nem telik büntetésének ideje. Ezután mindnyájan visszatérnek fogságukból és teljes pompájában fölépítik Jeruzsálemet és az Isten háza felépül benne, amint Izrael prófétái szóltak róla. Minden nemzet az egész földön megtér és Istent féli. Elhagyják minden bálványukat, amelyek félrevezették őket. Igazságban áldják az örök Istent. Izrael minden fia, aki megszabadul azokban a napokban, igazságban emlékezik Istenre, egybegyűlnek és Jeruzsálembe jönnek és biztonságban laknak mindörökké Ábrahám földjén, amely az övék lesz. Örvendeznek majd, akik szeretik Istent igazságban. Akik pedig gonoszságot és bűnt követnek el, eltűnnek a földről. Most pedig fiam, meghagyom nektek: szolgáljátok az Urat igazságban és azt tegyétek színe előtt, ami neki tetszik. Parancsoljátok meg gyermekeiteknek, hogy az igazságot szolgálják, adjanak alamizsnát és emlékezzenek meg Istenről és áldják nevét minden időben igazságban, minden erejükből. Te pedig fiam, hagyd el Ninivét és ne maradj itt, 10hanem azon a napon, amikor eltemetted anyádat mellém, ne maradj az ő határaikban. Látom ugyanis, hogy sok a gonoszság benne, sok hűtlenséget követnek el és nem szégyenkeznek. Látod fiam, mit tett Nádáb Ahikárral, aki fölnevelte őt. Nemde élve akarta a föld alá juttatni? Isten az ő színe elé hozta gonoszságát és Ahikárt a világosságra hozta, Nádáb pedig az örök sötétségre került, mert meg akarta ölni Ahikárt. Mivel alamizsnát adott, kikerülte a halálos csapdát, amelyet Nádáb állított neki, Nádáb pedig beleesett a halálos csapdába és elpusztult. Látjátok gyermekeim, mit tesz az alamizsna és mit tesz a gonoszság, ez utóbbi elpusztít. De lassan elhagy az élet.« Ágyára fektették, meghalt és tisztességgel eltemették.
BEFEJEZÉS: 14,12-15
Amikor anyja meghalt, Tóbiás eltemette apja mellé. Azután Médiába költözött feleségével és Ekbatanában lakott apósával Ráguellel. Gondjukat viselte öregségükben és tisztességgel eltemette őket a médiai Ekbatanában. Övé lett Ráguel öröksége ugyanúgy, mint Tóbité, az apjáé. Száztizenhét éves korában halt meg tisztességben. Még halála előtt értesült Ninive pusztulásáról és látta, hogyan viszi őket fogságba Artaxerxész Média királya. Áldotta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Halála előtt örvendezett Ninive sorsa miatt és áldotta az Urat, az Istent, örökkön örökké.Jegyzetek
12,8 Ima, böjt, alamizsna: a jótettek felsorolása. Az ima az Isten iránti, a böjt saját magunk iránt való, az alamizsna pedig a felebarát iránti kötelesség teljesítése.
14,10 Nádáb Ahikár rokona volt, akivel ő jót tett, és aki példátlan hálátlansággal, nem csak hogy megfeledkezett a kapott jótéteményről, hanem megrágalmazta jótevőjét. Ahikárnak futva kellett elrejtőznie a rágalmak miatt. Amikor a hamis vád lelepleződött, Nádábot megbüntették, és Ahikár visszanyerte becsületét. A szerző tanítása: az alamizsnaadás gyakorlása, amely itt a földön a legtöbbször nem nyer sem elismerést, sem viszonzást, Isten szemében kedves, ő soha nem feledkezik meg róla, és mindig megjutalmazza.