Aki emberi holttestet érint, s ezért hét napra tisztátalanná válik, azt hintsék meg a harmadik és a hetedik napon ezzel a vízzel, s akkor tisztává válik. Ha a harmadik napon nem hintik meg, a hetediken nem válhat tisztává. Mindaz, aki emberi lény holttestét illeti, s e keverékkel meg nem hintik, tisztátalanná teszi az Úr hajlékát, s vesszen el Izraelből; mivel az engesztelő vízzel nem hintette meg magát, tisztátalan legyen, s maradjon rajta tisztátalansága.
14Ez legyen a törvény: ha valaki sátorban hal meg, akkor mindenki, aki belép sátrába, s minden holmi, amely ott van, tisztátalanná válik hét napra; ha edény, amelynek nincsen rákötött fedele, szintén tisztátalanná válik. Ha valaki a mezőn érinti megölt vagy magától meghalt ember holttestét, csontját vagy sírját, tisztátalanná válik hét napra. Vegyenek ilyenkor a bűnért elégetett áldozat hamujából, töltsenek rá egy edényben élővizet, s egy tiszta ember mártson bele izsópot és hintse meg vele az egész sátort s minden holmiját, meg az effajta tisztátalanság által tisztátalanná vált embereket, s tisztítsa meg ekként a tiszta a tisztátalant a harmadik s a hetedik napon, s az a hetedik napon megtisztul: mossa meg önmagát és ruháját, s aznap estig legyen tisztátalan. Ha valaki ezzel a szertartással meg nem tisztítja magát, vesszen el a gyülekezetből, mert tisztátalanná teszi az Úr szentélyét, mivel nem hinteti meg magát a tisztulás vizével. Örök törvény legyen ez a parancsolat. Az, aki a vizet hintette, szintén mossa ki ruháit: mindaz, aki a tisztulás vizét érinti, tisztátalan legyen estig. Bármit érint a tisztátalan, tisztátalanná teszi, s aki valami ilyesmit érint, tisztátalan legyen estig.«
A Perlekedés vize; Mirjám és Áron halála 20 1Az első hónapban aztán eljutottak Izrael fiai az egész közösséggel együtt a Szín-pusztába és Kádesben telepedett meg a nép. Ott meghalt Mirjám és ugyanott el is temették.
2Mivel pedig nem volt vize a népnek, egybegyűltek Mózes és Áron ellen, s pörölni kezdtek és azt mondták: »Bárcsak elvesztünk volna akkor, amikor testvéreink, az Úr színe előtt! Miért hoztátok ki az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába, hogy meghaljunk mi is, jószágaink is? Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, s vezettetek erre a felette rossz helyre, amelyet bevetni nem lehet, amely nem terem sem fügét, sem szőlőt, sem gránátalmát, sőt még csak ivóvize sincsen?«
Erre Mózes és Áron otthagyták a közösséget és bementek a szövetség sátrába, s arcukkal a földre borultak, és megjelent nekik az Úr dicsősége. Az Úr így szólt Mózeshez: »Vedd a botot és gyűjtsd egybe, te, meg Áron bátyád, a népet és szóljatok előttük a sziklának, s az vizet fog adni. Ha aztán így vizet fakasztottál a sziklából, ihat az egész közösség és jószága.«
Fogta tehát Mózes az Úr színe előtt levő botot, amint parancsolta neki, s egybegyűjtötte a népet a szikla elé, és azt mondta nekik: »Halljátok, ti lázadók s hitetlenek! Fogunk-e tudni vizet fakasztani nektek ebből a sziklából?« Azzal felemelte Mózes a kezét, ráütött kétszer a bottal a sziklára és bőséges víz fakadt, úgy, hogy ihatott a nép és jószága.
Azt mondta erre az Úr Mózesnek és Áronnak: »Mivel nem hittetek nekem, s így nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai előtt, nem viszitek be a népet arra a földre, amelyet nekik adok.« – Ez a Pörölés-vize: ott pöröltek Izrael fiai az Úr ellen, s ő ott bizonyította be rajtuk szentségét.
14Közben Mózes követeket küldött Kádesből Edom királyához, hogy mondják neki: »Ezt üzeni testvéred, Izrael. Tudod mindazt a viszontagságot, amely minket ért, hogy miképpen mentek le atyáink Egyiptomba, hogy ott hosszú ideig laktunk, hogy az egyiptomiak nyomorgattak minket s atyáinkat, s hogy miképpen kiáltottunk az Úrhoz, s hogy ő meghallgatott minket, s angyalt küldött, aki kihozott minket Egyiptomból. Íme, itt vagyunk Kádes városában, amely határod szélén van, s kérünk, hadd vonulhassunk át földeden. Nem megyünk át sem szántón, sem szőlőn, kútjaidból nem iszunk vizet, csakis az országúton megyünk, s nem térünk le sem jobbra, sem balra, míg át nem vonulunk területeden.« Azt felelte neki Edom: »Nem vonulsz át rajtam, különben fegyveresen szállok szembe veled.« Azt mondták erre Izrael fiai: »A járt úton megyünk, s ha iszunk vizedből, mi vagy állataink, megadjuk ami jár, semmi nehézség sem lesz a fizetség körül, csak hamarosan átvonulhassunk.« Ám ő így felelt: »Nem vonulsz át!« Rögtön ki is vonult eléje vég nélküli sokasággal és fegyveres kézzel, s nem akarta meghallgatni, amikor kérte, hogy engedje meg a területén való átvonulást. Éppen azért kitért előle Izrael.
Miután pedig elindították Kádesből a tábort, eljutottak a Hór hegyéhez, amely Edom földjének határán van. Így szólt ott az Úr Mózeshez: »Térjen meg immár Áron a népéhez, mert nem megy be arra a földre, amelyet Izrael fiainak szántam, minthogy nem hitt az én számnak a Pörölés-vizénél. Vedd Áront s vele fiát, s vidd fel őket a Hór hegyére, s vedd le az atyáról ruháit, s add rá őket Eleazárra, a fiára: Áron pedig térjen meg népéhez és haljon meg ott.« Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta: felmentek a Hór hegyére az egész közösség előtt, s levette Áronról ruháit, s ráadta őket Eleazárra, a fiára. Amikor aztán Áron a hegy tetején meghalt, Mózes Eleazárral együtt lejött. Amikor pedig az egész közösség látta, hogy Áron meghalt, siratta őt harminc napig valamennyi családjában.
Jegyzetek
19,1 A tisztítóvíz készítésének módja igen ősi hagyományra megy vissza. A piros színnek (a vér színe) sok nép tulajdonított démonűző erőt.
19,14 Esetek, amikor a vörös tehén hamva forrásvízzel keverve tisztítóvízként volt használatos.
20,1 Mirjám halála a pusztai vándorlás végének közeledtét jelzi.
20,2 Vö. Kiv 17,2-7. Két elbeszélés keveredik a történetben. Az egyik szerint Mózes botjával a sziklára üt, a másik szerint Mózes és Áron szava fakaszt vizet a sziklából. Ezzel a csodával kapcsolatban beszél az elbeszélő Mózes és Áron kételkedéséről, amely miatt az elbeszélő szerint Mózes és Áron nem juthatott be az Ígéret földjére.
20,14 Most – 38 év vándorlás után – elindul a nép Kádesből az Ígéret földje felé. Az ún. „királyi út” az Akabai öböltől Edom és Moáb területén keresztül vezetett a Jordán völgyébe.
Hadifogoly házassága Ha hadba mégy ellenségeid ellen, s az Úr, a te Istened a kezedbe adja őket és foglyokat ejtesz, s a foglyok között meglátsz egy szép asszonyt, s azt megszereted, s feleségül akarod venni: akkor vidd be házadba, s ő nyírja le haját, vágja le körmeit, vesse le azt a ruhát, amelyben fogságba jutott, lakjék a házadban és sirassa atyját és anyját egy hónapig; akkor aztán bemehetsz hozzá, hálhatsz vele és a feleséged lehet. Ha azonban később nem tetszik neked, akkor szabadon kell bocsátanod: sem pénzért el nem adhatod, sem hatalmaskodással nem sanyargathatod, minthogy megaláztad.
Az elsőszülött fiú öröklési joga Ha valakinek két felesége van, egy kedves meg egy gyűlölt, s azok fiúkat szülnek tőle, s a gyűlöltnek a fia lesz az elsőszülött: akkor, amikor el akarja osztani vagyonát a fiai között, a kedvesnek a fiát nem teheti elsőszülötté, s nem helyezheti a gyűlöltnek a fia elé, hanem a gyűlöltnek a fiát kell elismernie elsőszülöttéül, s annak kell kettős részt adnia mindabból, amije van, mert az az ő gyermekeinek zsengéje, s azt illeti az elsőszülöttség.
Fiú kitagadása 18Ha valakinek nyakas és makacs fia van, aki nem hallgat apja és anyja parancsára, s bár megfenyítik, mégsem akar engedelmeskedni: akkor fogják meg, s vigyék városának véneihez, az ítélkezés kapujához, s mondják nekik: ‘Ez a mi fiunk nyakas és makacs, intéseinkre hallgatni nem akar, lakmározásnak, tobzódásnak, s ivásnak adja magát.’ Erre kövezze meg őt a város népe és haljon meg, hogy eltávolítsátok a gonoszságot magatok közül, s egész Izrael hallja és féljen.
Kivégzettek eltemetése 22Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s kivégzik, s akasztófára függesztik: holtteste ne maradjon a fán, hanem még aznap temessék el, mert Isten átkozottja az, aki a fán függ: semmiképpen se tedd tisztátalanná földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog.
Jegyzetek
21,1 Ha a gyilkos ismeretlen maradt, a bosszuló akárkit megölhetett a gyilkossághoz legközelebb eső településen. Egy ősi mágikus rítus segítségével a település lakói megmenekülhettek a vérbosszútól.
21,18 Az apa hatalma korlátozott a gyermekeivel szemben. Súlyosabb esetekben éppúgy a bíróság elé kell vinnie az ügyet mintha, egy idegenről volna szó.
21,22 A halálraítélt holtteste tisztátalanná teszi a földet, ezért mielőbb el kell temetni (Mt 27,57; Jn 19,31).
Dicsőítő ének bevonuláskor
100 1Zsoltár. Hálaadásra.
Ujjongjatok Istennek, minden földek,
örvendezve szolgáljátok az Urat,
járuljatok eléje lelkendezve!
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten:
ő alkotott minket és az övéi vagyunk
az ő népe s az ő legelőjének nyája.
Lépjetek be kapuiba hálaadással,
udvaraiba magasztalással.
áldjátok őt, dicsérjétek nevét.
Mert jó az Úr;
Örökké tart kegyelme,
nemzedékről nemzedékre hűsége.
Jegyzetek
100,1 Dicsőítő ének a késő fogság utáni időkből, amelyet a szentélybe való ünnepi bevonuláskor énekeltek.