Koré, Dátán és Abirám lázadása 16
1Azonban Kóré, aki Jichárnak, Lévi fiának, Kaát fiának a fia volt, meg Dátán és Abiron, Eliáb fiai és Hon, Felet fia, akik Rúben fiai közül valók voltak
és más kétszázötven olyan férfi Izrael fiai közül, akik fejedelmei voltak a gyülekezetnek s akiket tanácskozás idején név szerint szoktak meghívni, felkeltek Mózes ellen
és szembeszálltak Mózessel és Áronnal és azt mondták: »Legyen elég nektek! Hiszen az egész közösség szent, s közöttük van az Úr! Miért emelitek hát magatokat az Úr népe fölé?«
Amikor ezt Mózes meghallotta, arcára borult, majd így szólt Kóréhoz és egész közösségéhez: »Meglátogat az Úr, hisz ismeri ő az övéit: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá. Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted, töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok, Lévi fiai!«
Azt mondta továbbá Kórénak: »Halljátok, Lévi fiai! Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönített titeket az egész néptől és magához fűzött, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában és a nép közössége elé álljatok, s nevében szolgáljatok? Azért engedte-e meg, hogy közelítsetek hozzá, te és minden testvéred, Lévi fiai, hogy még a papságot is magatoknak követeljétek, s egész pártod szembe szálljon az Úrral? Hiszen, micsoda Áron, hogy ő ellene zúgolódtok?«
Aztán elküldött Mózes, hogy elhívassa Dátánt és Abiront, Eliáb fiait. Ám azok azt felelték: »Nem megyünk. Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk? Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk.«
Nagyon megharagudott erre Mózes és azt mondta az Úrnak: »Ne tekints áldozatukra! Te tudod, hogy soha még egy fia-szamarat sem vettem el tőlük és senkit sem bántottam közülük.«
Aztán azt mondta Kórénak: »Álljatok a holnapi napon az Úr elé, külön te és egész gyülekezeted és külön Áron. Vegyétek mindnyájan füstölőtöket, tegyetek rá füstölőszert, s vigyétek az Úr elé a kétszázötven füstölőt, s Áron is tartsa füstölőjét.« Amikor ezt megtették, s Mózes és Áron is odaállt, s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége.
Akkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd veszítem el őket egyszerre.« Ám ők arcra borultak, s azt mondták: »Minden test lelkének hatalmas Istene: vajon egy ember vétke miatt az egész népre zúdul-e haragod?« Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Parancsold meg az egész népnek, hogy álljon félre Kóré, Dátán és Abiron sátrától.«
Felkelt tehát Mózes és elment Dátánhoz s Abironhoz, s követték őt Izrael vénei és azt mondta a népnek: »Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek a sátrától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övék, hogy el ne sodródjatok bűneik miatt.« Miután ők körben eltávoztak sátraiktól, Dátán és Abiron kijöttek és megálltak sátruk bejáratánál feleségeikkel, gyermekeikkel s egész háznépükkel együtt.
Azt mondta ekkor Mózes: »Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy megtegyem mindazt, amit láttok, s hogy nem a magam szívéből csináltam: ha ők az emberek szokott halálával múlnak ki, s az a csapás látogatja meg őket, amely a többi embert szokta meglátogatni, akkor nem küldött engem az Úr; de ha új dolgot művel az Úr, úgyhogy a föld nyitja fel száját és nyeli el őket s mindazt, ami az övék, s elevenen szállnak le az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy káromolták az Urat.«
S nyomban, ahogy befejezte a beszédet, meghasadt lábuk alatt a föld és felnyitotta száját, s elnyelte őket sátrukkal s minden holmijukkal együtt, s leszálltak elevenen az alvilágba, s a föld befödte őket, és így vesztek ki a közösségből. Ekkor egész Izrael, amely ott állt körben, elfutott az elveszők kiáltására, mondván: »El ne találjon nyelni minket is a föld.« Aztán tűz jött ki az Úrtól, s megölte azt a kétszázötven férfit, akik bemutatták a füstölőszert.
17 1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Parancsold meg Eleazárnak, Áron pap fiának, hogy szedje össze a füstölőket, amelyek a tűzvész helyén hevernek, tüzüket szórja szerteszét, mert szentekké lettek a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek – hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai.« Fogta tehát Eleazár pap a rézfüstölőket, amelyekben azok, akiket a tűzvész megemésztett, áldoztak, lemezekké kalapálta, és rászegezte azokat az oltárra, hogy a jövőben figyelmeztessék Izrael fiait, hogy idegen ember, aki nem Áron magvából való, ne álljon elő füstölőszert bemutatni az Úrnak, és úgy ne járjon, mint Kóré és egész közössége járt, amint az Úr megmondta Mózesnek.
6Másnap aztán fellázadt Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, mondván: »Ti öltétek meg az Úr népét.« Amikor aztán lázadás támadt, s a zűrzavar növekedett, Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége és azt mondta az Úr Mózesnek: »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd pusztítsam el most őket is.« Erre ők földre borultak és Mózes azt mondta Áronnak: »Fogd a füstölőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, s menj gyorsan a nép közé és esedezzél értük, mert kiáradt immár a harag az Úrtól és dúl a csapás.« Megtette ezt Áron, s elfutott a közösség közé, amelyet már pusztított a tűzvész és bemutatta a füstölőszert és odaállt a holtak és az élők közé és esedezett a népért és megszűnt a csapás. Tizennégyezer-hétszázan voltak a megöltek, azokon kívül, akik Kóré lázadásában vesztek el. Amikor aztán megszűnt a pusztulás, Áron visszatért Mózeshez, a szövetség sátrának ajtajához.
16Így szólt erre az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiainak és végy tőlük, minden nagycsaládból törzseik minden fejedelmétől egy-egy vesszőt, vagyis tizenkét vesszőt, s írd rá kinek-kinek a nevét a maga vesszejére. Áron neve Lévi törzséén legyen, egy külön vessző pedig foglaljon egybe minden nagycsaládot. Aztán tedd őket a szövetség sátrába, a bizonyság elé, ahol szólni szoktam hozzád. Akit ezek közül kiválasztok, annak a vesszeje ki fog hajtani; így fogom lecsendesíteni magam körül Izrael fiainak panaszkodásait, amelyekkel zúgolódnak ellenetek.«
Szólt erre Mózes Izrael fiainak, s törzsről-törzsre minden fejedelem adott neki egy-egy vesszőt, úgyhogy tizenkét vessző volt, Áron vesszején kívül. Ezeket Mózes odatette a bizonyság sátrában az Úr elé, s amikor másnap visszatért, azt találta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, a duzzadó bimbókból virágok fakadtak, s azok kitárták szirmaikat és mandulává alakultak. Erre Mózes kivitte valamennyi vesszőt az Úr színe elől Izrael valamennyi fiához, s megnézte és visszavette mindenki a vesszejét.
Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: »Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak.« Mózes úgy is tett, ahogy az Úr parancsolta.
Azt mondták ekkor Izrael fiai Mózesnek: »Íme, elpusztulunk, mindnyájan elveszünk, mindenki, aki az Úr hajlékához közelít, meghal; el kell-e vesznünk valamennyiünknek egy szálig?«
A papok és leviták szolgálata és javadalmazása 18 1Így szólt erre az Úr Áronhoz: »A szentély ellen elkövetett gonoszságokat te és veled fiaid meg családod viseljétek, a papságtok ellen elkövetett bűnöket pedig te és veled fiaid vállaljátok. Testvéreidet, Lévi törzsét, atyád nemzetségét is vedd azonban magad mellé, hogy rendelkezésedre álljanak és szolgáljanak neked. Te és fiaid a bizonyság sátrában szolgáljatok, a leviták pedig teljesítsék parancsaidat és lássák el a sátor minden dolgát, úgy azonban, hogy a szentély szereihez és az oltárhoz ne közelítsenek, hogy halállal ne lakoljanak, s ti is velük ne vesszetek. Ők legyenek melletted, s ők lássák el a sátor dolgait és minden szolgálatát: más ne keveredjék közétek. Ti pedig lássátok el a szentély dolgait és az oltár szolgálatát, hogy harag ne zúduljon Izrael fiaira. Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában. Neked pedig, s fiaidnak papságotokat kell ellátnotok: mindazt, ami az oltár szolgálatához tartozik, s ami a függönyön belül van, a papoknak kell végezniük. Ha másvalaki közelít hozzájuk, meg kell ölni.«
Így szólt továbbá az Úr Áronhoz: »Íme, neked adtam adományaim meghagyott részét: mindazt, amit Izrael fiai szentté tesznek, neked s fiaidnak engedtem át a papi tisztségért örök járandóságul. Ezt kapd tehát azokból, amiket szentségessé tesznek és az Úrnak áldoznak: minden olyan áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár bűnért vagy vétekért való áldozat, amelyet nekem adnak, s amely szent lesz, tiéd és fiaidé legyen. Szent helyen edd meg, csak a férfiak egyenek belőle, mert szent dolog az számodra.
Azokat az adományokat pedig, amelyeket Izrael fiai megfogadnak és felajánlanak, neked, fiaidnak és lányaidnak adtam örök járandóságul. Aki házadban tiszta, ehet belőlük. – Az olaj, a bor s a gabona minden javát, mindazt, amit ezekből zsengéül hoznak az Úrnak, neked adtam: minden termés zsengéje, amelyet földjük terem, s amelyet elhoznak az Úrnak, a tiéd legyen; aki házadban tiszta, ehet belőle. – Mindaz, amit fogadalomból adnak Izrael fiai, a tiéd legyen. – Mindaz, ami elsőként megnyitja valamelyik olyan testnek a méhét, amelyet be szoktak mutatni az Úrnak, akár ember, akár állat, a tiéd legyen: úgy azonban, hogy az ember elsőszülöttéért váltságdíjat kell szedned, és minden olyan állatot, amely tisztátalan, meg kell váltatnod. Ezek megváltása egy hónap után történjék öt sékel ezüstön, a szentély súlyegysége szerint; egy sékel húsz gera. De a szarvasmarha, a juh és a kecske elsőszülöttjét meg ne váltasd, mert azokat az Úrnak kell szentelni: vérüket öntsd az oltárra, s hájukat égesd el az Úrnak kellemes illatul; húsuk azonban a tied legyen: éppúgy, mint a felajánlott szegy s a jobb lapocka, a tied legyen. 19A szentély minden adományát, amelyet Izrael fiai az Úrnak hoznak, neked, fiaidnak s lányaidnak adtam örök járandóságul. Örök só-szövetség ez az Úr előtt számodra és fiaid számára.«
Azt mondta továbbá az Úr Áronnak: »Földjükön semmi birtokot sem kaptok, s osztályrészetek nem lesz közöttük: én vagyok a te osztályrészed s örökséged Izrael fiai között. Lévi fiainak pedig Izrael minden tizedét adtam birtokul azért a szolgálatért, mellyel nekem a szövetség sátrában szolgálnak, hogy Izrael fiai ne közelítsenek többé a sátorhoz, s így el ne kövessenek olyan bűnt, amely halált hoz rájuk, hanem csak Lévi fiai szolgáljanak nekem a sátorban, s ők viseljék a nép bűneit. Örök törvény legyen ez nemzedékeitek számára. Semmi más birtokot nem kapnak: elégedjenek meg a tized adományával, amelyet használatukra és szükségleteikre kijelöltem.«
25Így szólt azután az Úr Mózeshez: »Parancsold meg és hirdesd ki a levitáknak: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, amelyet nektek adtam, hozzatok belőle adományt, vagyis egy tizedet a tizedből az Úrnak, hogy ez úgy számítson nektek, mintha a szérűről vagy a sajtóból hoztatok volna adományt. Mindabból, amiből tizedajándékot kaptok, hozzatok az Úrnak, s adjatok Áron papnak. Mindaz, amit a tizedből hoztok, s adományként az Úrnak adtok, a legjobb s a legkiválóbb legyen.
Mondd továbbá nekik: Ha elhoztátok a tized színe-javát, ez úgy számít nektek, mintha a szérűről és a présből megadtátok volna a zsengét, s akkor a többit ti is, családotok is bármely helyeteken megehetitek, mert ez a jutalmatok azért a szolgálatért, mellyel a bizonyság sátrában szolgáltok. Ne kövessetek el tehát bűnt azáltal, hogy magatoknak tartjátok meg a színe-javát, hogy meg ne szentségtelenítsétek Izrael fiainak ajándékait és halállal ne lakoljatok.«
A tisztító víz 19 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: »A következő áldozati szertartást rendelte el az Úr, mondván: Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak hozzád kifejlett vörös tehenet, amely hibátlan, s amely jármot még nem viselt. Ezt aztán adjátok oda Eleazár papnak, ő pedig vitesse ki a táboron kívülre és vágassa le mindenki láttára. Aztán mártsa bele ujját a vérébe, és hintsen vele hétszer a sátor ajtaja felé. Majd égettesse el mindenki láttára: mind bőrét és húsát, mind vérét és trágyáját vettesse a tűzbe, a pap pedig vessen cédrusfát és izsópot meg kétszer festett karmazsin színű fonalat a tűzbe, amely a tehenet emészti. Végül aztán mossa meg ruháját és testét, s menjen be a táborba, de tisztátalan legyen estig. Aki elégette, szintén mossa meg ruháját és testét és legyen tisztátalan estig. Egy tiszta ember pedig szedje össze a tehén hamuját, s öntse egy, a táboron kívül levő tiszta helyre, hogy megőrizzék Izrael fiainak közössége számára, a tisztítóvíz céljára, mert bűnért való áldozatul égett el e tehén. Aki a tehén hamvát egybehordta, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig. Legyen ez Izrael fiai s a közöttük lakó jövevény számára szent, örök törvény.
Aki emberi holttestet érint, s ezért hét napra tisztátalanná válik, azt hintsék meg a harmadik és a hetedik napon ezzel a vízzel, s akkor tisztává válik. Ha a harmadik napon nem hintik meg, a hetediken nem válhat tisztává. Mindaz, aki emberi lény holttestét illeti, s e keverékkel meg nem hintik, tisztátalanná teszi az Úr hajlékát, s vesszen el Izraelből; mivel az engesztelő vízzel nem hintette meg magát, tisztátalan legyen, s maradjon rajta tisztátalansága.
14Ez legyen a törvény: ha valaki sátorban hal meg, akkor mindenki, aki belép sátrába, s minden holmi, amely ott van, tisztátalanná válik hét napra; ha edény, amelynek nincsen rákötött fedele, szintén tisztátalanná válik. Ha valaki a mezőn érinti megölt vagy magától meghalt ember holttestét, csontját vagy sírját, tisztátalanná válik hét napra. Vegyenek ilyenkor a bűnért elégetett áldozat hamujából, töltsenek rá egy edényben élővizet, s egy tiszta ember mártson bele izsópot és hintse meg vele az egész sátort s minden holmiját, meg az effajta tisztátalanság által tisztátalanná vált embereket, s tisztítsa meg ekként a tiszta a tisztátalant a harmadik s a hetedik napon, s az a hetedik napon megtisztul: mossa meg önmagát és ruháját, s aznap estig legyen tisztátalan. Ha valaki ezzel a szertartással meg nem tisztítja magát, vesszen el a gyülekezetből, mert tisztátalanná teszi az Úr szentélyét, mivel nem hinteti meg magát a tisztulás vizével. Örök törvény legyen ez a parancsolat. Az, aki a vizet hintette, szintén mossa ki ruháit: mindaz, aki a tisztulás vizét érinti, tisztátalan legyen estig. Bármit érint a tisztátalan, tisztátalanná teszi, s aki valami ilyesmit érint, tisztátalan legyen estig.«
Amikor ezt Mózes meghallotta, arcára borult, majd így szólt Kóréhoz és egész közösségéhez: »Meglátogat az Úr, hisz ismeri ő az övéit: a szenteket magához engedi, s választottjai közelíthetnek hozzá. Ezt tegyétek tehát: Vegye mindenki a füstölőjét, te, Kóré, s egész gyülekezeted, töltsétek meg holnap tűzzel, s tegyetek rá füstölőszert az Úr előtt, s akit Ő kiválaszt, az legyen a szent. Nagyon nekibátorodtatok, Lévi fiai!«
Azt mondta továbbá Kórénak: »Halljátok, Lévi fiai! Kevés-e nektek, hogy Izrael Istene elkülönített titeket az egész néptől és magához fűzött, hogy szolgáljatok neki a hajlék szolgálatában és a nép közössége elé álljatok, s nevében szolgáljatok? Azért engedte-e meg, hogy közelítsetek hozzá, te és minden testvéred, Lévi fiai, hogy még a papságot is magatoknak követeljétek, s egész pártod szembe szálljon az Úrral? Hiszen, micsoda Áron, hogy ő ellene zúgolódtok?«
Aztán elküldött Mózes, hogy elhívassa Dátánt és Abiront, Eliáb fiait. Ám azok azt felelték: »Nem megyünk. Talán bizony kevés neked, hogy kihoztál minket arról a földről, amely tejjel s mézzel folyt, hogy megölj minket a pusztában? Még uralkodni is akarsz rajtunk? Igazán tejjel s mézzel patakokban folyó földre vittél minket, s valóban adtál nekünk szántó- és szőlőbirtokot! Ki akarod talán szúrni a szemünket is? Nem megyünk.«
Nagyon megharagudott erre Mózes és azt mondta az Úrnak: »Ne tekints áldozatukra! Te tudod, hogy soha még egy fia-szamarat sem vettem el tőlük és senkit sem bántottam közülük.«
Aztán azt mondta Kórénak: »Álljatok a holnapi napon az Úr elé, külön te és egész gyülekezeted és külön Áron. Vegyétek mindnyájan füstölőtöket, tegyetek rá füstölőszert, s vigyétek az Úr elé a kétszázötven füstölőt, s Áron is tartsa füstölőjét.« Amikor ezt megtették, s Mózes és Áron is odaállt, s ők egybegyűjtötték ellenük az egész közösséget a sátor ajtajához, és megjelent mindnyájuknak az Úr dicsősége.
Akkor így szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd veszítem el őket egyszerre.« Ám ők arcra borultak, s azt mondták: »Minden test lelkének hatalmas Istene: vajon egy ember vétke miatt az egész népre zúdul-e haragod?« Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Parancsold meg az egész népnek, hogy álljon félre Kóré, Dátán és Abiron sátrától.«
Felkelt tehát Mózes és elment Dátánhoz s Abironhoz, s követték őt Izrael vénei és azt mondta a népnek: »Távozzatok ezeknek az istentelen embereknek a sátrától, s ne nyúljatok semmihez sem, ami az övék, hogy el ne sodródjatok bűneik miatt.« Miután ők körben eltávoztak sátraiktól, Dátán és Abiron kijöttek és megálltak sátruk bejáratánál feleségeikkel, gyermekeikkel s egész háznépükkel együtt.
Azt mondta ekkor Mózes: »Erről tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem, hogy megtegyem mindazt, amit láttok, s hogy nem a magam szívéből csináltam: ha ők az emberek szokott halálával múlnak ki, s az a csapás látogatja meg őket, amely a többi embert szokta meglátogatni, akkor nem küldött engem az Úr; de ha új dolgot művel az Úr, úgyhogy a föld nyitja fel száját és nyeli el őket s mindazt, ami az övék, s elevenen szállnak le az alvilágba, akkor tudjátok meg, hogy káromolták az Urat.«
S nyomban, ahogy befejezte a beszédet, meghasadt lábuk alatt a föld és felnyitotta száját, s elnyelte őket sátrukkal s minden holmijukkal együtt, s leszálltak elevenen az alvilágba, s a föld befödte őket, és így vesztek ki a közösségből. Ekkor egész Izrael, amely ott állt körben, elfutott az elveszők kiáltására, mondván: »El ne találjon nyelni minket is a föld.« Aztán tűz jött ki az Úrtól, s megölte azt a kétszázötven férfit, akik bemutatták a füstölőszert.
17 1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Parancsold meg Eleazárnak, Áron pap fiának, hogy szedje össze a füstölőket, amelyek a tűzvész helyén hevernek, tüzüket szórja szerteszét, mert szentekké lettek a bűnösök halála által, aztán pedig lapítsa lemezekké azokat és szegezze az oltárra, mivel füstölőszert mutattak be azokban az Úrnak és szentekké lettek – hogy intő jelként tekintsenek rájuk Izrael fiai.« Fogta tehát Eleazár pap a rézfüstölőket, amelyekben azok, akiket a tűzvész megemésztett, áldoztak, lemezekké kalapálta, és rászegezte azokat az oltárra, hogy a jövőben figyelmeztessék Izrael fiait, hogy idegen ember, aki nem Áron magvából való, ne álljon elő füstölőszert bemutatni az Úrnak, és úgy ne járjon, mint Kóré és egész közössége járt, amint az Úr megmondta Mózesnek.
6Másnap aztán fellázadt Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, mondván: »Ti öltétek meg az Úr népét.« Amikor aztán lázadás támadt, s a zűrzavar növekedett, Mózes és Áron a szövetség sátrához menekültek. Miután bementek, befedte ezt a felhő, megjelent az Úr dicsősége és azt mondta az Úr Mózesnek: »Váljatok ki ebből a közösségből, hadd pusztítsam el most őket is.« Erre ők földre borultak és Mózes azt mondta Áronnak: »Fogd a füstölőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, s menj gyorsan a nép közé és esedezzél értük, mert kiáradt immár a harag az Úrtól és dúl a csapás.« Megtette ezt Áron, s elfutott a közösség közé, amelyet már pusztított a tűzvész és bemutatta a füstölőszert és odaállt a holtak és az élők közé és esedezett a népért és megszűnt a csapás. Tizennégyezer-hétszázan voltak a megöltek, azokon kívül, akik Kóré lázadásában vesztek el. Amikor aztán megszűnt a pusztulás, Áron visszatért Mózeshez, a szövetség sátrának ajtajához.
16Így szólt erre az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiainak és végy tőlük, minden nagycsaládból törzseik minden fejedelmétől egy-egy vesszőt, vagyis tizenkét vesszőt, s írd rá kinek-kinek a nevét a maga vesszejére. Áron neve Lévi törzséén legyen, egy külön vessző pedig foglaljon egybe minden nagycsaládot. Aztán tedd őket a szövetség sátrába, a bizonyság elé, ahol szólni szoktam hozzád. Akit ezek közül kiválasztok, annak a vesszeje ki fog hajtani; így fogom lecsendesíteni magam körül Izrael fiainak panaszkodásait, amelyekkel zúgolódnak ellenetek.«
Szólt erre Mózes Izrael fiainak, s törzsről-törzsre minden fejedelem adott neki egy-egy vesszőt, úgyhogy tizenkét vessző volt, Áron vesszején kívül. Ezeket Mózes odatette a bizonyság sátrában az Úr elé, s amikor másnap visszatért, azt találta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, a duzzadó bimbókból virágok fakadtak, s azok kitárták szirmaikat és mandulává alakultak. Erre Mózes kivitte valamennyi vesszőt az Úr színe elől Izrael valamennyi fiához, s megnézte és visszavette mindenki a vesszejét.
Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: »Vidd vissza Áron vesszejét a bizonyság hajlékába, hogy ott megőrizzék, jelül Izrael lázongó fiainak, hogy megszűnjenek előttem panaszkodásaik és halállal ne lakoljanak.« Mózes úgy is tett, ahogy az Úr parancsolta.
Azt mondták ekkor Izrael fiai Mózesnek: »Íme, elpusztulunk, mindnyájan elveszünk, mindenki, aki az Úr hajlékához közelít, meghal; el kell-e vesznünk valamennyiünknek egy szálig?«
A papok és leviták szolgálata és javadalmazása 18 1Így szólt erre az Úr Áronhoz: »A szentély ellen elkövetett gonoszságokat te és veled fiaid meg családod viseljétek, a papságtok ellen elkövetett bűnöket pedig te és veled fiaid vállaljátok. Testvéreidet, Lévi törzsét, atyád nemzetségét is vedd azonban magad mellé, hogy rendelkezésedre álljanak és szolgáljanak neked. Te és fiaid a bizonyság sátrában szolgáljatok, a leviták pedig teljesítsék parancsaidat és lássák el a sátor minden dolgát, úgy azonban, hogy a szentély szereihez és az oltárhoz ne közelítsenek, hogy halállal ne lakoljanak, s ti is velük ne vesszetek. Ők legyenek melletted, s ők lássák el a sátor dolgait és minden szolgálatát: más ne keveredjék közétek. Ti pedig lássátok el a szentély dolgait és az oltár szolgálatát, hogy harag ne zúduljon Izrael fiaira. Testvéreiteket, a levitákat adtam én mellétek Izrael fiai közül, s őket adtam oda ajándékul az Úrnak, hogy szolgáljanak sátra szolgálatában. Neked pedig, s fiaidnak papságotokat kell ellátnotok: mindazt, ami az oltár szolgálatához tartozik, s ami a függönyön belül van, a papoknak kell végezniük. Ha másvalaki közelít hozzájuk, meg kell ölni.«
Így szólt továbbá az Úr Áronhoz: »Íme, neked adtam adományaim meghagyott részét: mindazt, amit Izrael fiai szentté tesznek, neked s fiaidnak engedtem át a papi tisztségért örök járandóságul. Ezt kapd tehát azokból, amiket szentségessé tesznek és az Úrnak áldoznak: minden olyan áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár bűnért vagy vétekért való áldozat, amelyet nekem adnak, s amely szent lesz, tiéd és fiaidé legyen. Szent helyen edd meg, csak a férfiak egyenek belőle, mert szent dolog az számodra.
Azokat az adományokat pedig, amelyeket Izrael fiai megfogadnak és felajánlanak, neked, fiaidnak és lányaidnak adtam örök járandóságul. Aki házadban tiszta, ehet belőlük. – Az olaj, a bor s a gabona minden javát, mindazt, amit ezekből zsengéül hoznak az Úrnak, neked adtam: minden termés zsengéje, amelyet földjük terem, s amelyet elhoznak az Úrnak, a tiéd legyen; aki házadban tiszta, ehet belőle. – Mindaz, amit fogadalomból adnak Izrael fiai, a tiéd legyen. – Mindaz, ami elsőként megnyitja valamelyik olyan testnek a méhét, amelyet be szoktak mutatni az Úrnak, akár ember, akár állat, a tiéd legyen: úgy azonban, hogy az ember elsőszülöttéért váltságdíjat kell szedned, és minden olyan állatot, amely tisztátalan, meg kell váltatnod. Ezek megváltása egy hónap után történjék öt sékel ezüstön, a szentély súlyegysége szerint; egy sékel húsz gera. De a szarvasmarha, a juh és a kecske elsőszülöttjét meg ne váltasd, mert azokat az Úrnak kell szentelni: vérüket öntsd az oltárra, s hájukat égesd el az Úrnak kellemes illatul; húsuk azonban a tied legyen: éppúgy, mint a felajánlott szegy s a jobb lapocka, a tied legyen. 19A szentély minden adományát, amelyet Izrael fiai az Úrnak hoznak, neked, fiaidnak s lányaidnak adtam örök járandóságul. Örök só-szövetség ez az Úr előtt számodra és fiaid számára.«
Azt mondta továbbá az Úr Áronnak: »Földjükön semmi birtokot sem kaptok, s osztályrészetek nem lesz közöttük: én vagyok a te osztályrészed s örökséged Izrael fiai között. Lévi fiainak pedig Izrael minden tizedét adtam birtokul azért a szolgálatért, mellyel nekem a szövetség sátrában szolgálnak, hogy Izrael fiai ne közelítsenek többé a sátorhoz, s így el ne kövessenek olyan bűnt, amely halált hoz rájuk, hanem csak Lévi fiai szolgáljanak nekem a sátorban, s ők viseljék a nép bűneit. Örök törvény legyen ez nemzedékeitek számára. Semmi más birtokot nem kapnak: elégedjenek meg a tized adományával, amelyet használatukra és szükségleteikre kijelöltem.«
25Így szólt azután az Úr Mózeshez: »Parancsold meg és hirdesd ki a levitáknak: Amikor megkapjátok Izrael fiaitól a tizedet, amelyet nektek adtam, hozzatok belőle adományt, vagyis egy tizedet a tizedből az Úrnak, hogy ez úgy számítson nektek, mintha a szérűről vagy a sajtóból hoztatok volna adományt. Mindabból, amiből tizedajándékot kaptok, hozzatok az Úrnak, s adjatok Áron papnak. Mindaz, amit a tizedből hoztok, s adományként az Úrnak adtok, a legjobb s a legkiválóbb legyen.
Mondd továbbá nekik: Ha elhoztátok a tized színe-javát, ez úgy számít nektek, mintha a szérűről és a présből megadtátok volna a zsengét, s akkor a többit ti is, családotok is bármely helyeteken megehetitek, mert ez a jutalmatok azért a szolgálatért, mellyel a bizonyság sátrában szolgáltok. Ne kövessetek el tehát bűnt azáltal, hogy magatoknak tartjátok meg a színe-javát, hogy meg ne szentségtelenítsétek Izrael fiainak ajándékait és halállal ne lakoljatok.«
A tisztító víz 19 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: »A következő áldozati szertartást rendelte el az Úr, mondván: Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak hozzád kifejlett vörös tehenet, amely hibátlan, s amely jármot még nem viselt. Ezt aztán adjátok oda Eleazár papnak, ő pedig vitesse ki a táboron kívülre és vágassa le mindenki láttára. Aztán mártsa bele ujját a vérébe, és hintsen vele hétszer a sátor ajtaja felé. Majd égettesse el mindenki láttára: mind bőrét és húsát, mind vérét és trágyáját vettesse a tűzbe, a pap pedig vessen cédrusfát és izsópot meg kétszer festett karmazsin színű fonalat a tűzbe, amely a tehenet emészti. Végül aztán mossa meg ruháját és testét, s menjen be a táborba, de tisztátalan legyen estig. Aki elégette, szintén mossa meg ruháját és testét és legyen tisztátalan estig. Egy tiszta ember pedig szedje össze a tehén hamuját, s öntse egy, a táboron kívül levő tiszta helyre, hogy megőrizzék Izrael fiainak közössége számára, a tisztítóvíz céljára, mert bűnért való áldozatul égett el e tehén. Aki a tehén hamvát egybehordta, mossa ki ruháit és legyen tisztátalan estig. Legyen ez Izrael fiai s a közöttük lakó jövevény számára szent, örök törvény.
Aki emberi holttestet érint, s ezért hét napra tisztátalanná válik, azt hintsék meg a harmadik és a hetedik napon ezzel a vízzel, s akkor tisztává válik. Ha a harmadik napon nem hintik meg, a hetediken nem válhat tisztává. Mindaz, aki emberi lény holttestét illeti, s e keverékkel meg nem hintik, tisztátalanná teszi az Úr hajlékát, s vesszen el Izraelből; mivel az engesztelő vízzel nem hintette meg magát, tisztátalan legyen, s maradjon rajta tisztátalansága.
14Ez legyen a törvény: ha valaki sátorban hal meg, akkor mindenki, aki belép sátrába, s minden holmi, amely ott van, tisztátalanná válik hét napra; ha edény, amelynek nincsen rákötött fedele, szintén tisztátalanná válik. Ha valaki a mezőn érinti megölt vagy magától meghalt ember holttestét, csontját vagy sírját, tisztátalanná válik hét napra. Vegyenek ilyenkor a bűnért elégetett áldozat hamujából, töltsenek rá egy edényben élővizet, s egy tiszta ember mártson bele izsópot és hintse meg vele az egész sátort s minden holmiját, meg az effajta tisztátalanság által tisztátalanná vált embereket, s tisztítsa meg ekként a tiszta a tisztátalant a harmadik s a hetedik napon, s az a hetedik napon megtisztul: mossa meg önmagát és ruháját, s aznap estig legyen tisztátalan. Ha valaki ezzel a szertartással meg nem tisztítja magát, vesszen el a gyülekezetből, mert tisztátalanná teszi az Úr szentélyét, mivel nem hinteti meg magát a tisztulás vizével. Örök törvény legyen ez a parancsolat. Az, aki a vizet hintette, szintén mossa ki ruháit: mindaz, aki a tisztulás vizét érinti, tisztátalan legyen estig. Bármit érint a tisztátalan, tisztátalanná teszi, s aki valami ilyesmit érint, tisztátalan legyen estig.«
Jegyzetek
16,1 A hatalmi harcokról szóló két különböző történet olvadt egybe ebben a fejezetben. A régebbi a Rúben törzséből való Dátán és Abirám lázadását beszéli el, a későbbi a levita Kóré felkelését, aki több jogot akart kiharcolni a leviták számára a szentély szolgálatában. A lázadásnak istenítélettel vetnek véget.
17,1 Utólagos magyarázat az oltárt borító rézlemezek eredetéről.
17,6 A vezetők után (16,1-35) most maga az egész nép lázad. Áron hathatós közbenjárása igazolja, hogy valóban ő az igazi főpap.
17,16 Maga Isten adta a papságot Áron családjának, nem pedig a levitáknak általában.
18,1 A rendelkezések ismét azt hangsúlyozzák, hogy Isten a levitákat Áron családja alá rendelte.
18,19 Vö. Lev 2,13. Izrael a mezőgazdaság és az állattenyésztés jövedelmének egy tizedét a szentélynek adományozta. Itt ez a tized a levitáknak járó adományként szerepel (ellentétes rendelkezés található a MTörv 14,27-29-ben).
18,25 A leviták ebből a tizedből tizedet adtak Áron családjának.
19,1 A tisztítóvíz készítésének módja igen ősi hagyományra megy vissza. A piros színnek (a vér színe) sok nép tulajdonított démonűző erőt.
19,14 Esetek, amikor a vörös tehén hamva forrásvízzel keverve tisztítóvízként volt használatos.