A hírszerzők jelentése 13
1Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez:
»Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.«
Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint:
Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát,
Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát,
Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát,
Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát,
Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát,
Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát,
Zebulon törzséből: Geddiélt, Szódi fiát,
József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát,
Dán törzséből: Ammielt, Gemálli fiát,
Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát,
Naftali törzséből: Nahábit, Vápszi fiát,
Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát.
Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: »Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre, vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok, maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek, a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.« – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
21Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van. Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. – Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. – Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is, a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«
Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.« Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.« Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«
14 Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen: »Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?« Majd azt mondták egymásnak: »Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba.«
Amikor ezt Mózes és Áron meghallották, arcukkal a földre borultak Izrael fiainak egész közössége előtt. Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat, s szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: »A föld, amelyet bejártunk, felette jó. Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet. Ne lázongjatok az Úr ellen, s ne féljetek annak a földnek a lakóitól, mert úgy megehetjük őket, mint a kenyeret. Eltávozott tőlük minden oltalmuk: az Úr velünk van, ne féljetek!«
Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt. Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük? Megverem tehát döghalállal, s elpusztítom, téged pedig nagy és ennél erősebb nemzet fejedelmévé teszlek.«
Azt mondta erre Mózes az Úrnak: »Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet, meg ennek a földnek a lakói – akik azt hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy és színről színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka –, hogy megöltél egy ekkora sokaságot, mint egy embert, s azt mondják: ‘Nem tudta bevinni a népet arra a földre, amely felől megesküdött, azért ölte meg őket a pusztában!’ Bizonyuljon tehát nagynak az Úr ereje és tégy úgy, amint megesküdtél, mondván: ‘Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön.’ Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig.«
Azt mondta erre az Úr: »Megbocsátom szavad szerint. De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével, olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak, nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg! Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt. Mivel az amalekiták s a kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort és térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton.«
26Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását! Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem, be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek, fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában. Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat, mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában.«
36Ekkor mindazokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy szemléljék meg a földet, s akik visszatértük után fellázították ellene az egész sokaságot, gyalázva a földet, hogy rossz, halál sújtotta az Úr színe előtt. Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.
39Amikor Mózes elmondta mindezeket Izrael valamennyi fiának, igen elszomorodott a nép. Kora reggel aztán felkeltek, s fel akartak menni a hegytetőre és azt mondták: »Készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyet az Úr mondott, mert vétkeztünk.« Azt mondta nekik Mózes: »Miért szegitek meg az Úr parancsát? Nem fog az javatokra válni! Minthogy az Úr nincsen közöttetek, ne menjetek fel, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt. Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek.« Azok mégis elindultak elvakultan a hegytetőre, de az Úr bizonyságának ládája és Mózes nem mozdultak a táborból. Ekkor lerohantak az amalekiták és a kánaániak, akik a hegyen laktak és verve-vágva kergették őket egészen Hormáig.
Áldozat és engesztelés 15 1Így szólt az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak, mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal, italáldozatul pedig adjon ugyanannyi mennyiségű bort az egészen elégő áldozathoz vagy a békeáldozathoz, bárányonként. Koshoz két tizednyi lisztláng legyen az ételáldozat, egy harmad hínnyi olajjal meghintve, italáldozatul pedig ugyanezen mértékegység harmadrészét kell bemutatni kellemes illatul az Úrnak. Ha pedig szarvasmarhából készítesz egészen elégő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom teljesítése végett vagy békeáldozatul, három tized lisztlángot adj bikánként, egy fél hín mennyiségű olajjal meghintve, italáldozatul pedig ugyanennyi mennyiségű bort, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak. Így cselekedjél bikánként, kosonként, bárányonként vagy gödölyénként. Aszerint, hogy mennyi áldozatot mutattok be, ezt kell mindig tennetek.
Minden bennszülött ugyanazzal a szertartással mutassa be az égőáldozatot kedves illatul az Úrnak.
És minden jövevény, aki veletek lakik vagy köztetek tartózkodik nemzedékről nemzedékre, az égőáldozatot ugyanúgy mutassa be kellemes illatul az Úrnak, ahogyan ti.
Egy törvény s egy rendelet legyen számotokra is, a föld jövevénye számára is.«
Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, és esztek annak az országnak a kenyeréből, adjatok adományt az Úrnak étketekből. Mint ahogy a szérűről adtok adományt, úgy adjatok a tésztából is zsengét az Úrnak.
Hogyha tudatlanságból elmulasztotok valamit azok közül, amiket az Úr Mózesnek mondott és általa tinektek azon a napon, amelyen parancsolni kezdett, vagy azután, parancsolt: a következőképpen tegyetek. Ha a közösség felejt el valamit megtenni: mutasson be egy fiatal bikát a csordából egészen elégő áldozatul, kellemes illatul az Úrnak, a szertartások által megkívánt étel- és italáldozatával együtt, meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul. A pap aztán könyörögjön Izrael fiainak egész közösségéért, s ők bocsánatot nyernek, minthogy nem szántszándékkal követték el a bűnt és bemutatták a tűzáldozatot az Úrnak magukért, bűnükért és tévedésükért; bocsánatot nyer Izrael fiainak egész népe s a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli a tudatlanságból elkövetett bűn.
Hogyha egy személy követ el tudtán kívül bűnt, mutasson be egy egyesztendős nőstény kecskét bűnéért, s a pap esedezzék érte, mert tudtán kívül bűnt követett el az Úr előtt, s eszközölje ki neki a bocsánatot, s ő bocsánatot nyer. Bennszülöttnek, jövevénynek, egy törvénye legyen mindenkinek, aki tudtán kívül követ el bűnt.
Aki azonban kevélységből követ el valamit, akár bennszülött, akár idegen (minthogy lázadt az Úr ellen), vesszen el népéből; mivel az Úr szavát megvetette, s parancsát megszegte, azért irtassék ki: viselje gonoszságát.«
32Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján. Erre elvitték őt Mózeshez és Áronhoz meg az egész közösséghez. Azok tömlöcbe zárták, mert nem tudták, mit kell vele tenniük. Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg az egész nép a táboron kívül.« Ki is vitték és halálra kövezték, amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
37Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak felsőruhájuk sarkaira bojtokat, azokra pedig tegyenek egy-egy kékszínű zsinórt. Ha ezeket látják, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról és ne kövessék gondolataikat és szemüket, amelyek oly sokféle dologban paráználkodnak, hanem inkább emlékezzenek meg az Úr parancsairól, s tegyék meg azokat, s legyenek szentek Istenüknek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek«.
Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: »Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre, vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok, maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek, a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.« – Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
21Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van. Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. – Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. – Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is, a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei, s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit és elbeszélték, mondván: »Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható, de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott. Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.«
Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: »Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.« Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: »Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.« Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: »A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű, láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.«
14 Jajveszékelve sírt emiatt az egész sokaság azon az éjszakán és Izrael valamennyi fia zúgolódott Mózes és Áron ellen: »Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, s bárcsak elpusztulnánk ebben a kietlen pusztában, s ne vinne be minket az Úr arra a földre, hogy magunk kardélre ne hulljunk, feleségeink és gyermekeink pedig fogságba ne jussanak! Nem jobb-e visszatérnünk Egyiptomba?« Majd azt mondták egymásnak: »Állítsunk magunk fölé vezért és térjünk vissza Egyiptomba.«
Amikor ezt Mózes és Áron meghallották, arcukkal a földre borultak Izrael fiainak egész közössége előtt. Józsue, Nún fia pedig, meg Káleb, Jefóne fia, akik szintén bejárták azt a földet, megszaggatták ruháikat, s szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: »A föld, amelyet bejártunk, felette jó. Ha az Úr kegyelmes lesz, bevisz minket rá, s ideadja azt a tejjel s mézzel folyó földet. Ne lázongjatok az Úr ellen, s ne féljetek annak a földnek a lakóitól, mert úgy megehetjük őket, mint a kenyeret. Eltávozott tőlük minden oltalmuk: az Úr velünk van, ne féljetek!«
Amikor erre az egész közösség felkiáltott, és meg akarta kövezni őket, megjelent az Úr dicsősége a szövetség sátra felett, Izrael minden fia előtt. Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Meddig gyaláz engem ez a nép, meddig nem hisz nekem, mindazon jelek ellenére, amelyeket véghezvittem előttük? Megverem tehát döghalállal, s elpusztítom, téged pedig nagy és ennél erősebb nemzet fejedelmévé teszlek.«
Azt mondta erre Mózes az Úrnak: »Hogy meghallják az egyiptomiak, akik közül kihoztad ezt a népet, meg ennek a földnek a lakói – akik azt hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy és színről színre engeded látni magad, s felhőd védi őket, s felhőoszlopban jársz előttük nappal, s tűzoszlopban éjszaka –, hogy megöltél egy ekkora sokaságot, mint egy embert, s azt mondják: ‘Nem tudta bevinni a népet arra a földre, amely felől megesküdött, azért ölte meg őket a pusztában!’ Bizonyuljon tehát nagynak az Úr ereje és tégy úgy, amint megesküdtél, mondván: ‘Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön.’ Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét irgalmasságod nagysága szerint, mint ahogy megbocsátottál nekik Egyiptomból való kijövetelüktől kezdve eddig a helyig.«
Azt mondta erre az Úr: »Megbocsátom szavad szerint. De amilyen igaz, hogy én élek, s az egész föld tele van az Úr dicsőségével, olyan igaz, hogy mindazok a férfiak, akik látták dicsőségemet s a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában műveltem, s mégis próbára tettek már vagy tízszer, s nem engedelmeskedtek szavamnak, nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem atyáiknak; azok közül, akik gyaláztak engem, senki sem látja meg! Szolgámat, Kálebet, aki más lélekkel telten követett engem, beviszem majd arra a földre, amelyet bejárt, s utóda bírni fogja azt. Mivel az amalekiták s a kánaániak laknak a völgyben, holnap indítsátok el a tábort és térjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton.«
26Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Meddig fog még zúgolódni ellenem ez a felette gonosz közösség? Hallottam Izrael fiainak zúgolódását! Mondd meg tehát nekik: Amilyen igaz, hogy én élek – ezt üzeni az Úr –, olyan igaz, hogy amint szólni hallottalak benneteket, úgy fogok tenni veletek. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek. Senki, akit megszámláltak a húszesztendősök s az idősebbek közül, aki zúgolódott ellenem, be nem megy arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy lakóivá teszlek titeket, kivéve Kálebet, Jefóne fiát és Józsuét, Nún fiát. Gyermekeiteket azonban, akikről azt mondtátok, hogy ellenség zsákmányává lesznek, beviszem: hadd lássák a földet, amely nektek nem tetszett. Ebben a pusztában fog heverni holttestetek, fiaitok ebben a pusztában fognak kóborolni negyven esztendeig, s viselni fogják a ti paráznaságotok következményeit, amíg meg nem emésztődik atyáik holtteste a pusztában. Annak a negyven napnak megfelelően, amely alatt szemügyre vettétek a földet, egy-egy esztendőt számítva minden napért, negyven esztendeig lakoltok gonoszságaitokért és ismeritek meg bosszúmat, mert amint mondtam, úgy teszek ezzel a felette gonosz sokasággal, amely felkelt ellenem: elpusztul és meghal ebben a pusztában.«
36Ekkor mindazokat a férfiakat, akiket elküldött Mózes, hogy szemléljék meg a földet, s akik visszatértük után fellázították ellene az egész sokaságot, gyalázva a földet, hogy rossz, halál sújtotta az Úr színe előtt. Csak Józsue, Nún fia és Káleb, Jefóne fia maradt életben mindazok közül, akik elmentek, hogy szemügyre vegyék a földet.
39Amikor Mózes elmondta mindezeket Izrael valamennyi fiának, igen elszomorodott a nép. Kora reggel aztán felkeltek, s fel akartak menni a hegytetőre és azt mondták: »Készek vagyunk felmenni arra a helyre, amelyet az Úr mondott, mert vétkeztünk.« Azt mondta nekik Mózes: »Miért szegitek meg az Úr parancsát? Nem fog az javatokra válni! Minthogy az Úr nincsen közöttetek, ne menjetek fel, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt. Az amalekiták s a kánaániak ott vannak előttetek, s kardjuk által elhullotok: mivel nem akartatok engedelmeskedni az Úrnak, az Úr sem lesz veletek.« Azok mégis elindultak elvakultan a hegytetőre, de az Úr bizonyságának ládája és Mózes nem mozdultak a táborból. Ekkor lerohantak az amalekiták és a kánaániak, akik a hegyen laktak és verve-vágva kergették őket egészen Hormáig.
Áldozat és engesztelés 15 1Így szólt az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd bejuttok lakóföldetekre, amelyet én nektek adok és szarvasmarhából vagy aprómarhából egészen elégő áldozatul vagy vágóáldozatul tűzáldozatot készítetek az Úrnak, akár fogadalmat róttok le, akár jószántotokból mutattok be áldozatot, akár ünnepeiteken gyújtotok kellemes illatot az Úrnak, mindaz, aki áldozati ajándékot mutat be, mutasson be ételáldozatul egy tized éfa lisztlángot, meghintve egy negyed hín mennyiségű olajjal, italáldozatul pedig adjon ugyanannyi mennyiségű bort az egészen elégő áldozathoz vagy a békeáldozathoz, bárányonként. Koshoz két tizednyi lisztláng legyen az ételáldozat, egy harmad hínnyi olajjal meghintve, italáldozatul pedig ugyanezen mértékegység harmadrészét kell bemutatni kellemes illatul az Úrnak. Ha pedig szarvasmarhából készítesz egészen elégő áldozatot vagy vágóáldozatot, fogadalom teljesítése végett vagy békeáldozatul, három tized lisztlángot adj bikánként, egy fél hín mennyiségű olajjal meghintve, italáldozatul pedig ugyanennyi mennyiségű bort, kellemes illatú tűzáldozatul az Úrnak. Így cselekedjél bikánként, kosonként, bárányonként vagy gödölyénként. Aszerint, hogy mennyi áldozatot mutattok be, ezt kell mindig tennetek.
Minden bennszülött ugyanazzal a szertartással mutassa be az égőáldozatot kedves illatul az Úrnak.
És minden jövevény, aki veletek lakik vagy köztetek tartózkodik nemzedékről nemzedékre, az égőáldozatot ugyanúgy mutassa be kellemes illatul az Úrnak, ahogyan ti.
Egy törvény s egy rendelet legyen számotokra is, a föld jövevénye számára is.«
Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha majd eljuttok arra a földre, amelyet én nektek adok, és esztek annak az országnak a kenyeréből, adjatok adományt az Úrnak étketekből. Mint ahogy a szérűről adtok adományt, úgy adjatok a tésztából is zsengét az Úrnak.
Hogyha tudatlanságból elmulasztotok valamit azok közül, amiket az Úr Mózesnek mondott és általa tinektek azon a napon, amelyen parancsolni kezdett, vagy azután, parancsolt: a következőképpen tegyetek. Ha a közösség felejt el valamit megtenni: mutasson be egy fiatal bikát a csordából egészen elégő áldozatul, kellemes illatul az Úrnak, a szertartások által megkívánt étel- és italáldozatával együtt, meg egy kecskebakot bűnért való áldozatul. A pap aztán könyörögjön Izrael fiainak egész közösségéért, s ők bocsánatot nyernek, minthogy nem szántszándékkal követték el a bűnt és bemutatták a tűzáldozatot az Úrnak magukért, bűnükért és tévedésükért; bocsánatot nyer Izrael fiainak egész népe s a közöttük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terheli a tudatlanságból elkövetett bűn.
Hogyha egy személy követ el tudtán kívül bűnt, mutasson be egy egyesztendős nőstény kecskét bűnéért, s a pap esedezzék érte, mert tudtán kívül bűnt követett el az Úr előtt, s eszközölje ki neki a bocsánatot, s ő bocsánatot nyer. Bennszülöttnek, jövevénynek, egy törvénye legyen mindenkinek, aki tudtán kívül követ el bűnt.
Aki azonban kevélységből követ el valamit, akár bennszülött, akár idegen (minthogy lázadt az Úr ellen), vesszen el népéből; mivel az Úr szavát megvetette, s parancsát megszegte, azért irtassék ki: viselje gonoszságát.«
32Történt pedig, hogy amikor Izrael fiai a pusztában voltak, rajtakaptak egy embert, hogy fát szedeget a szombat napján. Erre elvitték őt Mózeshez és Áronhoz meg az egész közösséghez. Azok tömlöcbe zárták, mert nem tudták, mit kell vele tenniük. Azt mondta ekkor az Úr Mózesnek: »Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg az egész nép a táboron kívül.« Ki is vitték és halálra kövezték, amint az Úr megparancsolta Mózesnek.
37Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik, hogy csináljanak maguknak felsőruhájuk sarkaira bojtokat, azokra pedig tegyenek egy-egy kékszínű zsinórt. Ha ezeket látják, emlékezzenek meg az Úr minden parancsáról és ne kövessék gondolataikat és szemüket, amelyek oly sokféle dologban paráználkodnak, hanem inkább emlékezzenek meg az Úr parancsairól, s tegyék meg azokat, s legyenek szentek Istenüknek. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földjéről, hogy Istenetek legyek«.
Jegyzetek
13,1 Két hagyomány (J és P) keveredik ebben az elbeszélésben, amely arra ad magyarázatot, hogy miért vándorolt Izrael olyan hosszú ideig a pusztában.
13,21 A hatalmas szőlőfürt jelképévé vált az ország termékenységének.
14,26 Papi hagyomány [P], a 10. vers logikus folytatása.
14,36 A „föld gyalázása” az egyik legsúlyosabb vétek. A babiloni fogság idején is lesznek majd, akik le akarják beszélni a többieket az Izraelbe való visszatérésről, mondván, hogy az a föld lakhatatlan, elemészti a lakóit (Ez 36,13-15). Ám a választott nép egyedüli jövője Izraelben van, a visszatérésben és a Mózeshez való hűségben.
14,39 Egy sikertelen honfoglalási kísérlet emléke.
15,1 Vö. Lev 6,17-7,18.
15,1 Az idegenek is mutathatnak be áldozatokat. 1 hín = kb. 6,5 liter, 1 „tized” (ti. az éfa tizede) = kb. 4 liter.
15,32 Ez a példa szemlélteti a törvények értelmezési módját és a büntetés végrehajtását.
15,37 Vö. Mt 23,5.