¹1  Fiam, ha társadért jótálltál,
ha kezedet adtad idegenért,

²2  ha tulajdon szád szava csapdába ejtett,
és rabbá tett saját beszéded,

³3  ahogy mondom, úgy tégy, fiam, hogy kilábalj,
hiszen társad kezére kerültél.
Menj! Sietve keltsd fel a társadat!

⁴4  Ne engedj alvást szemednek,
és szendergést szempilláidnak!

⁵5  Vond ki magad, mint a gazella a hurokból,
s a madár a madarász tőréből.

⁶6  Eredj a hangyához, te lusta!
Nézd az útjait és okulj!

⁷7  Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen,

⁸8  mégis megszerzi táplálékát nyáron,
összegyűjti élelmét aratáskor.

⁹9  Meddig heversz még, lusta?
Mikor kelsz fel álmodból?

¹⁰10  Alszol egy kevéssé, szenderegsz egy kissé,
összeteszed kicsit a kezedet, hogy aludj,

¹¹11  és beállít hozzád az ínség, mint a csavargó,
s a nélkülözés, mint a fegyveres rabló!
De ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás,
s az ínség messze elkerül.

¹²12  Semmirekellő az istentelen ember,
hamis szájjal jár,

¹³13  hunyorgat szemével, sikál a lábával,
és jelet ad ujjával,

¹⁴14  álnok szívvel gonoszt forral
és viszályt hint el szüntelen!

¹⁵15  Az ilyenre hirtelen rászakad romlása,
váratlanul összeroppan,
és nincs számára gyógyulás.

¹⁶16  Hat dolgot gyűlöl az Úr
és hetet utál a lelke:

¹⁷17  a fennhéjázó szemet, a hazug nyelvet,
az ártatlan vért ontó kezet,

¹⁸18  az álnok tervet forraló szívet,
a gonoszra sebtében siető lábakat,

¹⁹19  a hamis tanút, aki ontja a hazugságot,
és azt, aki viszályt hint testvérek közé.

²⁰20  Tartsd meg, fiam, atyád parancsait,
és el ne hagyd anyád tanítását!

²¹21  Kösd őket szívedre mindenkor,
fűzd őket nyakad köré!

²²22  Hadd járjanak veled jöttödben-mentedben,
őrködjenek fölötted, amikor alszol,
és velük társalogj, amikor felébredsz!

²³23  Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság,
s a fegyelem feddése az életre vezető út,

²⁴24  hogy megóvjanak a rossz asszonytól,
az idegen nő hízelkedő nyelvétől!

²⁵25  Meg ne kívánd szépségét szívedben,
és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai!

²⁶26  Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret,
a férjes asszony azonban drága lélekre vadász.

²⁷27  Vehet-e ember tüzet az ölébe úgy,
hogy ruhái meg ne égjenek?

²⁸28  Járhat-e valaki izzó parázson úgy,
hogy talpát meg ne perzselje?

²⁹29  Így jár, aki betér társa asszonyához,
aki őt érinti, nem marad büntetlen!

³⁰30  Nem nagy bűnt követ el a tolvaj, ha azért lop,
hogy csillapítsa éhségét,

³¹31  mégis, ha rajtakapják, hétannyit fizet,
oda kell adnia háza minden holmiját.

³²32  De az ember, aki házasságot tör,
balgaságában vesztébe rohan.

³³33  Csúfságot és szégyent von magára,
és gyalázatát le nem mossa semmi,

³⁴34  mert a férfi féltékenysége és haragja
nem ismer kíméletet a bosszú napján,

³⁵35  nem enged senki könyörgésének,
és váltságul nem fogad el semekkora ajándékot.

¹1  Fiam! Őrizd meg szavaimat,
rejtsd magadba parancsaimat!

²2  Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz,
és tanításomat, mint szemed fényét!

³3  Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára!

⁴4  Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!«
Az okosságot kedvesednek szólítsd,

⁵5  hogy megóvjon téged másnak asszonyától,
az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg.

⁶6  Kinéztem házam ablakán a rács mögül,

⁷7  és látok fiatalokat.
Észreveszek egy balga legénykét:

⁸8  ott megy az utca sarkán,
s az asszony házának tájékára ballag,

⁹9  szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben.

¹⁰10  És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében,
készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan,

¹¹11  nyugodni nem tudó.
Lábai nem tűrik az otthonülést,

¹²12  hol az utcán, hol a piacon,
hol a sarkokon leskelődik.

¹³13  Megragadja, megcsókolja az ifjút,
szemtelen arccal hízeleg, és mondja:

¹⁴14  »Áldozatokat fogadtam egészségemért,
és ma váltottam be fogadalmamat,

¹⁵15  ezért jöttem ki eléd,
hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek!

¹⁶16  Hevederrel kötöttem át ágyamat,
bevontam tarka, egyiptomi takaróval,

¹⁷17  meghintettem fekvőhelyemet
mirhával, áloéval, illatos fahéjjal.

¹⁸18  Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát,
gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig,

¹⁹19  mert férjem nincs itthon,
messze útra elment!

²⁰20  Magával vitte pénzes erszényét,
nem jön haza, majd csak holdtölte napján.«

²¹21  Befonja őt sok-sok beszédével,
megejti őt hízelkedő ajkával.

²²22  Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha,
mint az ugrándozó bárány,
és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják,

²³23  amíg csak be nem hatol a nyíl a májába.
Mint a madár, úgy siet a hálóba,
és nem tudja, hogy életével játszik.

²⁴24  Nos tehát, fiam, hallgass rám,
és figyelj szám igéire!

²⁵25  Szíved ne térjen útjaira,
és ne tévedj ösvényeire,

²⁶26  mert már sokakat megsebesített és elejtett,
és igen erőseket is megölt!

²⁷27  Háza az alvilág országútja,
amely a halál kamráihoz vezet.

¹1  Nem hív-e a bölcsesség,
nem hallatja-e szavát az okosság?

²2  Odaáll a legmagasabb, kiemelkedő ormokra, az útszélre,
oda, ahol ösvények találkoznak,

³3  a város kapui mellett,
s a bejáratnál így kiált fennhangon:

⁴4  »Hozzátok beszélek, férfiak!
Az emberek fiaihoz szól szavam!

⁵5  Értsetek okos szót, ti balgák,
kapjatok észbe, ti dőrék!

⁶6  Hallgassatok meg, mert kiváló dolgokról beszélek,
és igazságra nyílnak ajkaim,

⁷7  mert szám igazságot beszél,
és ajkam a gonoszt utálja.

⁸8  Minden szavam igazság,
nincs abban hamis, nincs csűrés-csavarás.

⁹9  Világosak azok az okosaknak,
és egyenesek azoknak, akik meglelték a tudományt.

¹⁰10  Intelmemet vegyétek, és ne az ezüstöt,
és tudást válasszatok inkább, mint aranyat,

¹¹11  mert becsesebb a bölcsesség minden drágaságnál,
és nincs hozzá fogható kívánatos dolog.«

¹²12  Én, a bölcsesség, ott lakom az eszességben,
és vagyok jelen az értelmes gondolatokban.

¹³13  Az Úr félelme gyűlöli a gonoszságot,
utálja a dölyföt, a kevélységet,
a gonoszság útját és a hamis szájat.

¹⁴14  Enyém a tanács, az igazságosság,
enyém az okosság, enyém az erő!

¹⁵15  Általam uralkodnak a királyok,
és tesznek igazságot a törvényhozók.

¹⁶16  Általam kormányoznak az uralkodók,
és ítélkeznek a hatalmasok.

¹⁷17  Szeretem azokat, akik szeretnek engem,
akik virradatkor keresnek, meg is találnak.

¹⁸18  Nálam van a gazdagság és a pompa,
a tisztes vagyon, a becsületesség.

¹⁹19  Jobb a gyümölcsöm aranynál és drágakőnél,
s javaim többet érnek a színezüstnél.

²⁰20  Az igazság útjain járok,
a jog ösvényei közepén,

²¹21  hogy gazdaggá tegyem azokat, akik szeretnek engem,
és megtöltsem kincsesházaikat.

²²22  Az Úr szerzett engem útjai elején,
kezdetben, mielőtt bármit is alkotott.

²³23  Öröktől fogva rendelt engem,
ősidők óta, még a föld előtt.

²⁴24  Nem voltak még tengerek, én már fogantattam,
még nem törtek elő a vízben dús források,

²⁵25  még nem álltak a hegyek súlyos tömegükben,
a halmok előtt születtem.

²⁶26  Még nem teremtette meg a földet és a folyókat
és a földkerekség sarkait,

²⁷27  amikor az eget felállította, már ott voltam,
amikor biztos törvénnyel kört vont a mélység színe fölé.

²⁸28  Amikor a fellegeket odafenn megerősítette,
és kimérte a vízforrásokat.

²⁹29  Amikor a tengert körülvette határával,
és törvényt szabott a vizeknek,
hogy át ne hágják határaikat.
Amikor a föld alapjait megvetette,

³⁰30  ott voltam mellette, mindent elrendeztem,
és gyönyörködtem nap nap után,
színe előtt játszadoztam mindenkor.

³¹31  Játszadoztam a földje kerekségén,
és gyönyörűség volt nekem az emberek fiai között lenni.

³²32  Most pedig, gyermekeim, hallgassatok rám!
Boldogok, akik megtartják útjaimat!

³³33  Hallgassátok az intést, legyetek bölcsek,
és el ne vessétek azt magatoktól!

³⁴34  Boldog az ember, aki hallgat rám,
aki ajtómnál virraszt naponta,
és őrzi ajtóm félfáját,

³⁵35  mert aki engem megtalál, életet talál,
és üdvöt nyer az Úrtól.

³⁶36  Aki azonban ellenem vét, a saját lelkének árt,
mindenki, aki gyűlöl engem, a halált kedveli!

¹1  A bölcsesség házat épített magának,
kifaragta hét oszlopát,

²2  leölte áldozatait, elegyítette borát,
meg is terítette asztalát.

³3  Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák
a várban és a város falain:

⁴4  »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek üzente:

⁵5  »Jöjjetek, egyétek étkemet,
és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!

⁶6  Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek,
és járjatok a belátás útjain!«

⁷7  Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának,
aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.

⁸8  Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön!
Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.

⁹9  Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik,
tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!

¹⁰10  A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
s a Szentnek ismerete okosság,

¹¹11  mert általam sokasodnak napjaid,
és lesz még több életéved.

¹²12  Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az,
ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!

¹³13  Dőreség-asszony lármás,
csupa csábítás és egyebet sem tud.

¹⁴14  Leül háza kapujába,
egy székre a város magas helyén,

¹⁵15  hogy hívja az arra menőket,
akik az útjukon járnak:

¹⁶16  »Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek ezt üzeni:

¹⁷17  »A lopott víz édesebb,
s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«

¹⁸18  És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak,
s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!