NEHEMIÁS KÖNYVE
ÚJJÁÉPÍTÉS NEHEMIÁS VEZETÉSÉVEL: 1,1-6,19
Nehemiás imája 1 1Nehemiásnak, Helkija fiának szavai.A huszadik év kiszlev havában történt, amikor én Szúza várában voltam, hogy eljött hozzám egyik testvérem, Hanáni és vele néhány férfi Júdából. Ekkor érdeklődtem náluk azok felől a zsidók felől, akik megmenekültek és megmaradtak a száműzöttek közül, meg Jeruzsálem felől. Erre így feleltek nekem: »Akik megmenekültek és még megvannak a számkivetettek közül ott abban a tartományban, nagy nyomorban és gyalázatban vannak. Jeruzsálem fala romokban hever, kapuit pedig tűz emésztette meg.«
Amikor e szavakat hallottam, leültem, sírtam, keseregtem jó néhány napig. Böjtöltem és így könyörögtem a menny Istene előtt: »Uram, te a mennynek erős, nagy és félelmetes Istene, aki kitartasz a szövetség mellett és irgalommal vagy azok iránt, akik szeretnek téged és követik parancsaidat. Kérlek, figyeljen fel füled és nyíljék meg szemed, hogy meghalld szolgád könyörgését. Éjjel-nappal esengek most előtted szolgáidért, Izrael fiaiért és vallomást teszek Izrael fiainak bűneiről, amelyeket ellened elkövettek és atyám házával együtt én is elkövettem. Hívság vezetett minket félre, és nem tartottuk meg törvényedet, szertartásaidat és parancsaidat, amelyeket Mózesnek, szolgádnak, adtál.
Emlékezzél szavadra, amellyel meghagytad Mózesnek, a te szolgádnak: ‘Ha vétkeztek, szétszórlak titeket a népek közé. De ha megtértek hozzám, megtartjátok és teljesítitek parancsaimat, egybegyűjtelek titeket, ha mindjárt az ég szélére kerültetek is el. Visszahozlak titeket arra a helyre, amelyet nevem számára lakóhelyül választottam.’ Hisz szolgáid ők és néped, te mentetted meg őket nagy hatalmaddal és erős kezeddel.
Kérlek, Uram, legyen füled figyelmessé szolgád imádságára és szolgáid könyörgésére, akik nevedet félni kívánják. Most pedig adj szerencsét szolgádnak és engedd, hogy irgalmat találjon annál a férfinél.« – Én ugyanis a király pohárnoka voltam.
Nehemiás visszatérése 2 Niszán havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte, mert így szólt hozzám a király: »Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen, de valami bánat emésztheti.« Erre nagyon megijedtem, és azt mondtam a királynak: »Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz emésztette meg.« Erre így szólt a király: »Mi volna a kívánságod?« Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam és így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király és ha kegyben van előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim sírja van, hogy újra felépíthessem azt.«
Erre azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: »Mennyi időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?« Amikor megmondtam neki az időt, beleegyezett és elbocsátott. Majd így szóltam a királyhoz: »Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém, amíg Júdába nem érek, valamint levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.« A király megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.
Amikor megérkeztem a folyamon túli vidék helytartóihoz, átnyújtottam nekik a királytól kapott írásokat. Katonai főtiszteket és lovasokat rendelt mellém a király. 10Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát és Tóbiás, az ammonita szolga, nagyon bosszankodtak azon, hogy jött valaki, aki Izrael fiainak javát keresi.
Határozat a városfal építéséről Miután megérkeztem Jeruzsálembe és már három napig ott tartózkodtam, néhány férfi kíséretében elindultam éjjel – senkinek sem árultam el, mire indította szívemet Isten, hogy Jeruzsálemben cselekedjem. Állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen ültem – és éjnek idején kimentem a Völgy-kapun a Sárkány-forrás és a Szemét-kapu felé és megszemléltem Jeruzsálem lerombolt falát és tűz emésztette kapuit. Majd tovább haladtam a Forrás-kapu és a királyi vízvezeték irányában. Itt nem volt hely, hogy az állat, amelyen ültem, áthaladhasson. Azért gyalog mentem fölfelé a völgyben, éjnek idején és megvizsgáltam a falat, majd visszafordulva ismét odaérkeztem a Völgy-kapuhoz, és így tértem vissza.
Az elöljárók nem tudtak arról, hogy hová mentem és mit művelek. A zsidókkal, a papokkal, az előkelőkkel, az elöljárókkal és a többiekkel, akik a munkában résztvettek, mindeddig ugyanis semmit sem közöltem. Most azonban így szóltam hozzájuk: »Ti jól ismeritek a nyomorúságot, amelyben vagyunk. Jeruzsálem elpusztult, kapuit tűz emésztette meg. Gyertek tehát, építsük fel Jeruzsálem falait, hogy ne legyünk tovább gyalázat tárgya!« Egyúttal elmondtam nekik, milyen jóságos volt hozzám az Isten keze, és milyen szavakat intézett hozzám a király, majd hozzátettem: »Rajta hát, építsünk!« És erős kézzel hozzáfogtak a nemes munkához.
Amikor ezt megtudta a hóroni Szanballát, az ammonita szolga, Tóbiás és az arab Gesem, kigúnyoltak minket és lenézően azt mondták: »Mi az? Mit műveltek? Tán lázadást szítotok a király ellen?« Én azonban megfeleltem nekik, és ezt mondtam: »Maga a menny Istene van segítségünkre, és mi, az ő szolgái, nekilátunk és építünk. Nektek pedig sem részetek, sem jogotok, sem emléketek Jeruzsálemben nincsen.«
Jegyzetek
1,1 A bevezető magyarázatot l. Ezdrás könyve előtt, 452.o.
1,1 Nehemiás a tettek embere, rettenthetetlennek mutatkozik a felmerülő nehézségekkel szemben, ugyanakkor nagyon ügyes abban is, hogy elnyerje a központi tekintély támogatását. Nagy lelkierővel bír, amely már az erőszakosság határát súrolja. Kiszlev a kilencedik hónap (november-december). A „Hosszúkezű” Artaxerxész király (Kr. e. 465-425) huszadik éve: Kr. e. 445.
2,10 Szanballát Szamaria kormányzója, Tóbiás talán a titkára.
Így szól az Úr, aki az eget kifeszítette, a föld alapjait megvetette és az emberbe lelket alkotott: »Íme, én Jeruzsálemet kábító serleggé teszem minden nép számára, amely körülötte van: még Júda számára is, amikor ostromolják Jeruzsálemet. Azon a napon majd emelő kővé teszem Jeruzsálemet minden nép számára, és mindazok, akik felemelik, megszakadnak; és összegyűlnek ellene a föld összes országai. Azon a napon – mondja az Úr –, rémülettel sújtom a lovakat mind, és őrültséggel a rajtuk ülőket; Júda háza fölött megnyitom szememet, de a népek összes lovait vaksággal verem meg. Akkor majd így szólnak Júda vezérei szívükben: ‘Erősek előttem Jeruzsálem lakói a Seregek Ura, az ő Istenük által!’ 6Azon a napon olyanokká teszem Júda vezéreit, mint amilyen a tüzes serpenyő a farakás közepén s az égő fáklya a szénakazalban, és ők megemésztenek jobbra és balra minden népet körös-körül; és Jeruzsálem a helyén marad, Jeruzsálemben, mert az Úr először Júda sátrait szabadítja meg, úgy mint kezdetben, hogy ne emelkedjék Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége Júda fölé. Azon a napon az Úr majd megoltalmazza Jeruzsálem lakóit, és közülük a csetlő-botló is olyan lesz azon a napon, mint Dávid, Dávid háza pedig olyan lesz előttük, mint Isten, mint az Úr angyala.
És azon a napon én rajta leszek, hogy összezúzzak minden nemzetet, amelyik Jeruzsálem ellen vonul. 10És kiöntöm Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és az imádság lelkét; és ők majd rámtekintenek. Akit átdöftek, azt megsiratják majd ők oly sírással, mint az egyszülöttet, és keseregnek felette, mint ahogy keseregni szoktak az elsőszülött halálakor. 11Azon a napon oly nagy lesz a sírás Jeruzsálemben, mint Adadremmon sírása Megiddón mezején. És sír majd az ország,
minden család külön-külön,
Dávid házának családjai külön,
és asszonyaik külön,
Nátán házának családjai külön,
és asszonyaik külön,
Lévi házának családjai külön,
és asszonyaik külön,
Szemei családjai külön,
és asszonyaik külön,
az összes többi család:
család és család külön,
és asszonyaik külön.
A pogány istenek és a hamis próféták veszte 2És azon a napon ezt mondja a Seregek Ura: Eltörlöm majd a bálványok nevét a földről, úgyhogy nem is említik őket többé; és eltávolítom a földről a hamis prófétákat és a tisztátalan lelket. És ha valaki még ezután is prófétálna, így szól hozzá atyja és anyja, a saját szülei: ‘Nem maradsz életben, mert hazugságot mondtál az Úr nevében!’ És leszúrják őt atyja és anyja, a saját szülei, amikor prófétál. És azon a napon majd szégyelli mindegyik próféta a látomását, ha elfogja a prófétálás, és nem öltenek majd szőrruhát, hogy hazudjanak, hanem így szólnak: ‘Nem vagyok én próféta! Földműves ember vagyok, földem van ifjúkorom óta.’ És ha azt kérdezik tőle: ‘Micsoda sebek ezek a kezeid között?’ – azt feleli: ‘Ezeket a sebhelyeket azok házában szereztem, akik szerettek engem.’
A szent maradék megtisztítása
7 Kelj fel kard, az én pásztorom ellen,
s a nemzetségemből való férfi ellen
– mondja a Seregek Ura –;
verd meg a pásztort, és elszélednek a juhok;
én pedig a bojtárgyerekek ellen fordítom kezemet.
És akkor majd az történik az egész országban
– mondja az Úr –,
hogy két rész elpusztul és elvész benne,
a harmadik rész azonban megmarad benne.
És én a harmadik részt tűzbe vetem,
és kiégetem őket,
mint ahogyan kiégetik az ezüstöt,
és megtisztítom őket,
mint ahogy megtisztítják az aranyat.
Ő majd segítségül hívja nevemet,
én pedig meghallgatom őt.
Én azt mondom majd: ‘Népem vagy te nekem,’
ő pedig azt mondja: ‘Az Úr az én Istenem!’
Jegyzetek
12,1 Az ún. „Harmadik Zakariás” könyve különböző próféták jövendöléseit tartalmazza a végső időkről.
12,6 Kiegészítések, melyek Júda jogait hangsúlyozzák Jeruzsálemmel szemben.
12,10 Amikor Isten a lelkét adja az embernek, ahhoz fordulnak majd, akit eddig elvetettek.
12,11 Hadad babiloni időjárás- és termékenységisten, arám megfelelője Rimmon. Ennek az istennek a halálát gyászolták évente Megiddóban a száraz évszak kezdetén.
13,1 Vö. Ez 47,1-12.
13,2 A hamis és bálványpróféták elleni radikális küzdelem elősegítette a prófétaság intézményének kihalását.
13,7 Isten próbára teszi, majd üdvözíti népét.
Aki átkozza atyját és anyját,
annak mécsese a sötétség idején kialszik.
Az örökséget, amelyet eleinte siettetnek,
nem áldják a végén.
22 Ne mondd: »Visszafizetem a gazságot!«
Az Úrban bízzál, ő majd megsegít.
Jegyzetek
20,22 Négy mondás az Istennel szemben való helyes magatartásról. Az első megtiltja a bosszút (vö. Róm 12,17-21).