Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről
Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott.
(Iz 5,1-2)
Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését.
A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték.
Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is.
Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ‘A fiamat majd tiszteletben tartják.’
De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ‘Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.’
Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték.
Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?«
Azt felelték neki: »A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.«
Jézus ekkor azt mondta nekik: »Sohasem olvastátok az Írásokban:
Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.
‘A kő, amelyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett;
az Úr tette azzá,
és ez csodálatos a mi szemünkben’?
(Zsolt 118,22-23)
Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.