‘És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek’«
(Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2)
Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet felkeltében láttak, előttük haladt, majd mentében megállt fent, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.
Menekülés Egyiptomba Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket, hogy megölje őt.«
Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:
»Egyiptomból hívtam ki fiamat« (Óz 11,1)
A betlehemi gyermekgyilkosság Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől. Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott:
‘Hang hallatszik Rámában,
nagy sírás és jajgatás:
Ráchel siratja fiait,
és nem akar vigasztalódni,
mert nincsenek többé’.
(Jer 31,15)
JÉZUS MŰKÖDÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI: 3,1-4,11
Keresztelő János 3 Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában:2»Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«
Ő az, akiről Izajás próféta beszél:
»A pusztában kiáltónak szava:
‘Készítsétek az Úr útját,
tegyétek egyenessé ösvényeit’«.
(Iz 40,3)
7Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: »Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk’. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten gyermekeket támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«
Jézus megkeresztelkedése Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?« Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik«. (Iz 42,1)
Jegyzetek
2,4 A főpapok a 24 papi család fejei. Az írástudóknak nagy tekintélyük volt. Ők oktatták és magyarázták a mózesi törvényt a zsinagógákban.
3,2 Térjetek meg: az eredeti szövegben a szó teljes belső átalakulást, a gondolkodás és akarat gyökeres megváltoztatását jelenti, aminek következtében az ember külső magatartása is teljesen átalakul. Mennyek országa: az eredetiben szó szerint: az egek uralma. Az egek az Isten szó helyett áll; a zsidók Isten iránti tiszteletből még az Isten szó használatát is kerülték. Máté evangéliumában gyakori. A kifejezés tehát ezt jelenti: Isten országa, Isten uralma.
3,7 Farizeus: elkülönült. A farizeusok a zsidóság körében mélyebb vallási, egyben nacionalista és törvényhű irányzatot képviseltek. Jellemző vonásuk volt, hogy a mózesi törvényt lelkiismeretesen betartották, és gyakran túlontúl ragaszkodtak saját szóbeli hagyományaikhoz, amelyeket néha magánál a törvénynél is fontosabbnak tartottak. Szaddúceusok: a nevük valószínűleg Szádokra vezethető vissza. Politikailag megalkuvók, a törvény megtartása tekintetében liberálisak voltak. Nem hittek a lélek halhatatlanságában, rokonszenveztek a materialista elképzelésekkel és a hellenista kultúrával.