Majd előszólította Mózes Józsuét és azt mondta neki egész Izrael előtt: »Légy erős és bátor, mert te viszed be ezt a népet arra a földre, amely felől megesküdött az Úr, hogy atyáiknak adja, s te sorsolod ki azt közöttük. Az Úr, aki vezérel titeket, maga lesz veled: nem marad el tőled, s nem hagy el téged, ne félj és ne rettegj.«
A törvény felolvasása a szombatévben 9Miután Mózes megírta ezt a törvényt, odaadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját hordozni szokták, s Izrael minden vénének és megparancsolta nekik: »Hétesztendőnként, az elengedés esztendejében, a sátrak ünnepén, amikor mindenki eljön Izraelből, hogy megjelenjék az Úr, a te Istened színe előtt azon a helyen, amelyet majd az Úr kiválaszt, olvasd fel ennek a törvénynek az igéit egész Izrael előtt fülük hallatára. Gyűjtsd egybe az egész népet, a férfiakat, az asszonyokat, a gyermekeket s a jövevényeket, akik kapuidon belül tartózkodnak, hogy hallják és megtanulják, s féljék az Urat, a ti Isteneteket, s megtartsák, s teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét. Gyermekeik is, akik most még nem ismerik, hallják, hogy féljék az Urat, az ő Istenüket minden időben, míg csak élnek azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon.«
Isten megjelenik Mózesnek 14Majd azt mondta az Úr Mózesnek: »Íme, közel van halálod napja. Hívd elő Józsuét, s álljatok fel a bizonyság sátrában, hogy közöljem vele megbízásomat.« Elment tehát Mózes és Józsue, s felálltak a bizonyság sátrában. Akkor ott megjelent az Úr egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor ajtajában.
Mózes énekének kinyilatkoztatása Az Úr ezt mondta Mózesnek: »Íme, ha te majd aludni térsz atyáidhoz, ez a nép felkel, s paráználkodni fog annak a földnek idegen isteneivel, amelyre lakni megy, s ott elhagy engem, s megszegi azt a szövetséget, amelyet vele kötöttem. Ezért akkor majd felgerjed ellene haragom, s elhagyom őt és elrejtem arcomat előle, s martalékká válik, s mindenféle baj és szorongatás éri, úgyhogy akkor majd mondani fogja: ‘Nyilván azért értek engem ezek a bajok, mert Isten nincs velem!’ Én azonban akkor teljesen elrejtem és elfedem arcomat előle mindazon gonoszság miatt, amelyet elkövetett, mivel más isteneket követett.
Nos tehát, írjátok le magatoknak a következő éneket, s tanítsátok meg rá Izrael fiait, hogy betéve tudják és a szájukkal énekeljék, s ez az ének tanúbizonyságul szolgáljon nekem Izrael fiai ellen. Beviszem őt ugyanis arra a tejjel s mézzel folyó földre, amely felől megesküdtem atyáiknak, de ők, ha majd esznek, jóllaknak és meghíznak, más istenekhez fognak fordulni és azoknak szolgálni, engem pedig elvetnek és szövetségemet megszegik. Ha tehát majd sok baj és szorongatás éri, tegyen tanúságot ellene ez az ének – amelyet nem törölhet el semmiféle feledés sem utódja szájából –, hiszen ismerem gondolatait, miket művel már ma, mielőtt még bevittem volna őt arra a földre, amelyet ígértem neki.« Mózes tehát leírta a következő éneket, s megtanította rá Izrael fiait.
Józsue tisztségének megerősítése Majd megparancsolta az Úr Józsuénak, Nún fiának: »Légy erős és bátor, mert te vezeted be Izrael fiait arra földre, amelyet ígértem és én veled leszek.«
A törvény elhelyezése Amikor aztán Mózes teljesen leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit, megparancsolta a levitáknak, akik az Úr szövetségládáját hordozzák: »Vegyétek ezt a könyvet és tegyétek az Úr, a ti Istenetek szövetségládája mellé, hogy ott bizonyságul szolgáljon ellened. Ismerem ugyanis ellenszegülésedet és nyakasságodat. Még éltemben és veletek jártomban is mindig ellene szegültetek az Úrnak: mennyivel inkább, ha meghalok!
Gyűjtsétek elém törzsről-törzsre valamennyi véneteket és elöljárótokat, hadd mondjam el fülük hallatára ezeket az igéket, s hadd hívjam bizonyságul ellenük az eget és a földet, hiszen tudom, hogy halálom után gonoszul fogtok cselekedni, s hamar letértek arról az útról, amelyet meghagytam nektek, miért is utolérnek titeket a bajok az idők folyamán, amikor azt teszitek, ami gonosz az Úr színe előtt, hogy ingereljétek őt kezetek műveivel.«
Mózes éneke Erre elmondta Mózes Izrael egész gyülekezetének hallatára a következő ének szavait egészen végig.
32 1»Halljátok egek, amit szólok,
hallja a föld számnak igéit!
Esőként csepegjen tanításom,
harmatként hulljon szólásom
úgy, mint zápor a pázsitra,
mint az esőcsepp a sarjúra.
Hirdetem ugyanis az Úr nevét:
ismerjétek el Istenünk fenségét!
Isten tettei tökéletesek,
útjai mind helyesek,
hűséges az Isten, hamisság nincs benne,
igaz ő és őszinte.
Mégis vétkezett ellene,
s gyalázata miatt nem fia többé
a gonosz és elvetemült nemzedék.
Ezzel fizetsz talán az Úrnak?
Balga és esztelen nép!
Nem atyád-e ő neked,
az övé voltál,
ő alkotott és szilárdított téged?
Emlékezzél meg csak az ősi napokról,
gondolj csak át minden nemzedéket,
kérdezd meg atyádat, s elbeszéli neked,
véneidet, és elmondják neked!
8 Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta,
amikor Ádám fiait szétválasztotta,
megszabta a népek határait
Izraelt fiainak száma szerint,
s az Úr osztályrésze lett az ő népe,
Jákob az ő kötélmérte öröksége.
Megtalálta a puszta földjén
a borzalom és a kietlen sivatag helyén.
Felkarolta, oktatgatta,
mint a szeme fényét óvta.
Miként a sas, amely repülésre készteti fiait
és felettük lebeg,
kiterjesztette szárnyait, felkapta
s tulajdon vállán hordozta.
Egyedül az Úr vezette,
idegen isten nem volt mellette.
13 Hegyes vidékre helyezte,
hogy a mezők gyümölcsét egye,
mézet szívjon a kőszálból,
olajat a kemény sziklából.
Élvezze tehenek vaját, juhok tejét,
bárányok és básáni kosok kövérét,
bakok húsát s búza velejét,
s igya a szőlő színtiszta vérét.
15 Ám meghízott a kedves – és ficánkolt!
Meghízott, kövér lett, meghájasodott,
és elhagyta Istent, alkotóját,
megvetette Istent, szabadító Szikláját!
Idegen istenekkel ingerelték,
utálatosságokkal bőszítették,
démonoknak áldoztak, nem Istennek,
isteneknek, kiket nem ismertek,
újaknak, nemrég jötteknek,
kiket atyáik nem tiszteltek.
Elhagytad Istent, szülődet,
feledted az Urat, teremtődet.
Látta ezt az Úr és haragra gerjedt,
mert felingerelték fiai s lányai.
Mondta tehát: ‘Elrejtem arcomat előlük,
hadd látom, mi lesz majd a végük,
mert elvetemült nemzedék ez,
hűtlenné vált gyermekek.
Ők azzal ingereltek, ami nem Isten,
bőszítettek semmiségeikkel,
én is ingerlem majd őket: népnek sem nevezhető néppel,
bosszantom majd őket oktalan nemzettel.
Tűz lobban fel haragomban
s égni fog az alvilágnak fenekéig,
megemészti a földet, termésével együtt
s elégeti a hegyek alapjait.
Elhalmozom őket a bajokkal,
elfogyasztom rajtuk nyilaimat,
24 éhség emészti meg őket,
s madarak falják fel őket szörnyű harapásokkal.
Rájuk uszítom a fenevadak fogát,
a porban csúszó-mászó állatoknak dühét,
kinn a kard fogja pusztítani őket,
odahaza a rémület,
ifjút, szüzet egyaránt,
csecsemőt és aggastyánt.
Sőt azt mondanám: Hol vannak?
Hadd szüntetem meg emlékezetüket az emberek között! –
De ettől elállok, hogy ne bosszantsanak ellenségei,
fel ne fuvalkodjanak ellenei,
s azt ne mondják: A mi diadalmas kezünk
s nem az Úr cselekedte mindezt!
28 Tanácstalan nemzet ez,
s okosság nélkül való!
Bárcsak eszesek és értelmesek lennének,
s fontolóra vennék végüket!
Hogy is kergethetne meg egy ember ezret,
szalaszthatna meg kettő tízezret?
Nemde csak úgy, hogy Sziklájuk eladja őket,
s az Úr kiszolgáltatja őket?’
- Hisz a mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik,
ezt ellenségeink is megítélhetik. –
Szőlőjük Szodoma szőlőjéből való,
és Gomorra határából származó.
Szőlőszemeik epeízű szemek,
fürtjeik felette keserűek.
Boruk sárkányok epéje,
s viperák gyógyíthatatlan mérge.
Nincsen ez eltéve nálam,
s lepecsételve kincstáraimban?
35 Enyém a bosszú, én megfizetek
annak idején, amikor meginog a lábuk.
Közel van a veszedelem napja,
sietve jő időpontja.
Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének,
s megkönyörül szolgáin,
látva, hogy elerőtlenedett a kezük,
odavannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek.
Akkor majd azt mondja: ‘Hol vannak isteneik,
akikbe bizalmukat vetették,
akik megették áldozataik háját,
s megitták italáldozataik borát?
Keljenek fel, segítsenek titeket,
oltalmazzanak a bajban benneteket!
39 Lássátok be, hogy én vagyok egyedül
s nincs más Isten rajtam kívül:
én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok
s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson!
Égnek emelem kezemet,
s örök életemre mondom:
Ha megélesítem villámló kardom
s ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen
s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem.
Vérrel részegítem nyilaimat,
s hússal lakik jól kardom,
a megöltek és a foglyok vérével,
a tar fejű ellenség vérével.’
Örvendjetek vele együtt, egek, és imádja őt Isten minden angyala,
nemzetek, dicsérjétek népét,
mert ő megtorolja szolgáinak vérét,
bosszút áll ellenségeiken,
s megkegyelmez népe földjének.«
A törvény továbbadása Amikor aztán végig elmondta mindezeket a szavakat az egész Izraelnek, ezt mondta nekik: »Véssétek szívetekbe mindezeket a szavakat, amelyekkel ma tanúságot teszek ellenetek, s parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák emlékezetükben ezeket, s tegyék meg és teljesítsék mindazt, ami ebben a törvényben írva van, mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon.«
Isten rendelkezik Mózes haláláról 48Még ugyanazon a napon így szólt az Úr Mózeshez: »Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen, amelyre felmégy és térj meg népedhez, miként a Hór hegyén Áron bátyád is meghalt és megtért népéhez, mert hűtlenül jártatok el velem szemben Izrael fiai között a Pörölés vizénél, a Szín-pusztában levő Kádesnél és nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai között. Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok.«
MÓZES ÁLDÁSA: 33,1-29
Bevezetés 33 1Ez az az áldás, mellyel Mózes, Isten embere, halála előtt megáldotta Izrael fiait. Azt mondta: »Eljött az Úr a Sínairól,
elénk támadt a Szeírről,
megjelent a Párán hegyről,
s megérkezett Meribat-Kádesbe,
dél felől, Asdótba.
3 A népeket szerette,
kezében van minden szentje,
s akik lábához közelednek,
tanításában részesülnek.
Törvényt adott nekünk Mózes által,
örökségül Jákob sokaságának,
királya lett az Igaznak,
amikor egybegyűltek a nép fejei,
egybe Izraelnek törzsei.«
6 »Éljen Rúben, s ki ne haljon
kisszámúvá ne apadjon.«
»Hallgasd meg, Uram, Júda szavát,
juttasd el őt népéhez.
Kezei küzdenek majd érte,
ellenségei ellen megsegíti!«
»Az Urimot és Tumimot
szent emberednek adtad,
akit próbára tettél a kísértésnél,
perbe fogtál a Pörölés vizénél.
Aki azt mondta atyjának és anyjának:
‘Nem tudok rólatok.’
A testvéreinek: ‘Nem vagyok tekintettel rátok,’
sőt gyermekeiről sem tudott.
Ők megtartották igéidet,
megőrizték szövetségedet,
rendeleteidet, ó Jákob,
törvényedet, ó Izrael!
Füstölőszert tesznek haragod elé
s egészen elégő áldozatot oltárodra.
Uram, áldd meg erejét,
vedd kedvesen keze cselekvését,
sújtsd derékon ellenségeit,
hogy fel ne kelhessenek, akik gyűlölik.«
»Ő az Úr kedveltje,
biztonságban lakik majd mellette.
A Magasságbeli védelmezi egész nap,
s az ő vállai között nyugszik.«
»Áldja meg az Úr a földjét
az ég gyümölcsével, a harmattal,
az alant elterülő vízáradattal,
nap és hold termelte gyümölcsökkel,
az ősi hegyek csúcsának kincseivel,
az örök halmok gyümölcseivel,
s a föld termésével, bőségével.
Annak az áldása, aki megjelent a csipkebokorban,
szálljon József fejére,
testvérei közt megkoronázott feje tetejére.
17 Mint elsőszülött bikáé, olyan a szépsége,
mint az orrszarvú szarvai, olyanok szarvai,
széthányja velük a nemzeteket, mind a föld széléig,
ilyenek Efraim sokaságai, ilyenek Manassze ezrei.«
»Örvendj, Zebulon, kijáratodnak,
és Isszakár a sátraidnak.
19 Ők népeket hívnak meg a hegyre,
ahol igaz áldozatokat mutatnak be.
Mint a tejet, nyelik a tengerek árját
s a föveny rejtett kincseit.«
»Áldott Gád, mert földje terjedelmes,
mint az oroszlán, leheveredett,
kart és koponyát megszerzett.
21 Fejedelmi helyet szemelt ki magának,
mert az ő részén került sírba
Izraelnek tanítója.
de azért ő kitartott a nép vezérei mellett,
és teljesítette az Úr igazságos parancsát
s a rá vonatkozó ítéletet, elkísérve Izraelt.«
»Dán fiatal oroszlán,
ami kirohan Básánból szaporán.«
»Naftali bőségben fog dúslakodni,
telve az Úr áldásaival,
nyugatot s délt fogja bírni.«
»Áldott Áser a fiúk között,
kedves legyen a testvérei előtt.
Mártsa a lábát olajba,
vasból és ércből legyen a saruja.
Aggkorod is olyan legyen, mint amilyen ifjúkorod!«
»Nincs más olyan Isten,
mint az Igaznak Istene,
az égre száll fel a te segítőd,
fenségétől szétfutnak a felhők,
lakóhelye fent van,
örökkévaló karja alant.
Színed elől elűzi az ellent
és azt mondja neki: ‘Pusztulj innen!’
Biztonságban lakik majd Izrael,
egymagában Jákob szemefénye,
gabonának s bornak földjén,
ahol harmattól párás az ég.
Boldog vagy, Izrael, ki hasonló hozzád?
Nép, amelyet oltalmaz az Úr,
a te segítő pajzsod
és diadalmas kardod.
Hízelegni fognak neked ellenségeid
s te a nyakukra hágsz.«
MÓZES HALÁLA: 34,1-9
34 1Felment erre Mózes Moáb síkjáról a Nébó hegyére, a Fászga tetejére, amely Jerikóval szemben van és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot egészen Dánig, az egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda földjét a mögötte levő tengerig, a Délvidéket és Jerikónak, a pálmafák városának terjedelmes rónaságát egészen Coárig. Majd azt mondta neki az Úr: »Ez az a föld, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mondván: Utódaidnak adom. Szemeddel ím láttad, de nem mehetsz át oda.«Aztán meghalt ott, Moáb földjén Mó-
zes, az Úr szolgája, az Úr parancsára és az Úr eltemette őt Moáb földjének völgyében, Fogorral szemben, de senki sem ismeri a sírját mind a mai napig. Százhúsz esztendős volt Mózes, amikor meghalt; szeme nem volt homályos és fogai nem mozogtak. Izrael fiai aztán harminc napig siratták őt Moáb síkjain: akkor leteltek Mózes siratásának és gyászolásának napjai.
Józsue, Nún fia pedig megtelt a bölcsesség lelkével, mert Mózes rátette kezét, emiatt Izrael fiai engedelmeskedtek neki és így aszerint tettek, ahogy az Úr meghagyta Mózesnek.
MÓZES ÖT KÖNYVÉNEK LEZÁRÁSA: 34,10-12
10De olyan próféta nem támadt többé Izraelben, akit az Úr színről-színre ismert volna és aki Mózeshez hasonló lett volna azoknak a jeleknek és csodáknak tekintetében, amelyekkel őt elküldte, hogy hajtsa végre Egyiptom országában a fáraón, s annak minden szolgáján és egész földjén, meg mindazon hatalmas erő és nagy csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.Jegyzetek
31,1 Az elbeszélés a MTörv 3,23-29-ben elhagyott fonalat veszi fel újra.
31,2 A 120 év kerek szám, három generáció élettartama.
31,9 A politikai szerződéseket két példányban készítették el, mindkét fél egy szentélyben őrizte a maga példányát, és időszakonként felovastatta. Az Istennel kötött szövetség esetében mindkét példány (mindkét kőtábla) a szövetség ládájába kerül.
31,14 Isten maga jelöli ki Józsuét vezérül (az 1-8 versek szerint Mózes).
32,1 Mózes éneke egy a bölcsességi irodalomba tartozó zsoltár.
32,8 „Izrael fiainak száma”: eredetileg „az istenek száma” állt a szövegben. Isten felosztotta a világot a 70 nép közt (Ter 10), és mindnek kijelölte a maga istenét (ill. angyalát; vö. MTörv 4,19). Később (a monoteizmus védelmében) a 70-es számot Izrael 70 fiára vonatkoztatták, akik Egyiptomba érkeztek (Kiv 1,5).
32,13 Utalás a sziklás hegyoldalakon is megtermő szőlőre és olajra.
32,15 Jesurun („a kedves”) Izrael kultikus neve. – Az ének Jahve egy új nevét ünnepli: „a Szikla”. Ez a név Jeruzsálemben volt használatos (Zsolt 62,8; 89,27).
32,24 A porban csúszó állatok a kígyók.
32,28 A vers Izrael elleségeire vonatkozik.
32,35 Vö. Róm 12,19; Zsid 10,30.
32,39 Vö. Iz 43,10-13.
32,48 Az itt közölt papi hagyomány [P] szerint Mózes a saját bűne miatt nem léphet be az Ígéret földjére. A Második Törvénykönyv saját hagyománya szerint [D] Mózesnek a népe bűneit kell hordoznia (vö. 1,37).
33,1 Igen ősi szöveg.
33,3 A „népek” a 12 törzs.
33,6 Az áldás (vö. Ter 49,3-27) egyszerre kívánság és prófécia.
33,7 Júda már mint a déli országrész neve szerepel (Kr. e. 931 után).
33,8 Az Urim és a Tumim a jósláshoz szükséges botocskák voltak.
33,17 József mint (jogilag) az elsőszülött jelenik meg. A bika az erő jelképe.
33,19 A Tábor hegy Zebulon és Isszakár területe között helyezkedik el.
33,21 Izrael tanítójának, Mózesnek a sírja Gád területén van (ismeretlen helyen).
34,1 Mózes a saját szemével láthatja a beteljesedést, a földet, ahová népét vezette.
34,10 Mózes közvetítése által vált Izrael néppé, ő a legnagyobb próféta. Az Újszövetség Jézust gyakran új Mózesként ábrázolja (vö. Jn 1,17; 6,14).