Engesztelő áldozat egyéni vétségért 5
1Ha valaki bűnt követ el azáltal, hogy hallja annak szavát, aki esküszik, s bár tanúja volt a dolognak, minthogy vagy maga látta vagy tudomást szerzett róla, s nem jelenti be, s így gonoszságát viseli;
ha valaki valamilyen tisztátalan állatot érint, akár olyat, amelyet a vad tépett szét, akár olyat, amely magától hullott el, akár valamilyen más csúszómászót, s nem tudja, hogy tisztátalanná lett, s így bűnös és vétkes marad;
vagy ha valamelyik embernek a tisztátalanságát érinti, bármely tisztátalanságát, amely tisztátalanná szokott tenni, s nem tudja, de később rájön, hogy vétkessé lett;
végül ha valaki esküt tesz, kiejtve ajkain, hogy valamit, akár jót, akár rosszat, megtesz, s ezt esküvel és szóval erősíti, anélkül, hogy észrevenné, de később rájön vétkére –
ha tehát valaki ezen vétkek egyikébe esik, tartson bűnéért bűnbánatot,
és vigyen áldozatul egy nőstény bárányt vagy egy nőstény kecskét a nyájból, s a pap könyörögjön érte és bűnéért.
Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul. Adja oda őket a papnak, az meg mutassa be az elsőt bűnért való áldozatul: tekerje fejét hátra a szárnyához, de úgy, hogy rajta maradjon a nyakán, s egészen le ne szakadjon és hintsen véréből az oltár falára, a többi vért pedig csurgassa az oltár aljára, mert bűnért való áldozat az –, a másikat pedig égesse el egészen elégő áldozatul, úgy, ahogy az történni szokott. Így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor bocsánatot nyer.
11Ha két gerlét vagy két galambfiókát sem tud bemutatni keze, akkor egy tized éfa lisztlángot vigyen áldozatul bűnéért; olajat ne tegyen bele, s tömjént ne tegyen rá, mert bűnért való áldozat az. Adja oda a papnak, az vegyen belőle egy tele marokkal, s azt égesse el az oltáron, emlékeztetőül arra, aki bemutatta; így könyörögjön érte és így szerezzen engesztelést neki. A fennmaradt rész a papé legyen, éppen úgy, mint az ételáldozatnál.«
Engesztelő áldozat szakrális vétségért 14Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Aki hűtlenséget követ el a szertartások ellen és tévedésből valamit bűnös módon elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: az vigyen áldozatul vétkéért egy hibátlan kost a nyájból, olyat, amely a szentély súlyegysége szerint két sékelbe kerül, és térítse meg azt a kárt, amelyet okozott, ráadásul tegye hozzá az ötödét, adja oda a papnak. Az könyörögjön érte, mutassa be a kost, és akkor bocsánatot nyer.
Aki tudatlanságból bűnt követ el, azáltal, hogy megtesz valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétkessé válik, s aztán rájön gonoszságára: vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból a paphoz, s az könyörögjön érte, mivel tudatlanságból cselekedett és akkor bocsánatot nyer, minthogy tévedésből vétkezett az Úr ellen.«
Engesztelő áldozat közösség elleni vétségért Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el, vagy elvesztett jószágot talál és azt eltagadja, s a tetejébe hamisan meg is esküszik, vagy pedig más olyasvalamit követ el, amivel az emberek vétkezni szoktak – ha rájön, hogy vétkezett, térítse meg mindazt, amit csalárdsággal szerezni akart, a maga egészében, s ráadásul tegye hozzá az ötödét és adja oda a tulajdonosnak, akinek a kárt okozta. Vétkéért pedig vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból, s adja oda a papnak, s az könyörögjön érte az Úrnál, s akkor az Úr megbocsátja neki mindazt, aminek elkövetése által vétkezett.«
Az ételáldozat Ez az ételáldozatul szánt adományok törvénye. Vigyék az ilyet Áron fiai az Úr elé, az oltár elé. Aztán vegyen a pap az olajjal meghintett lisztlángból egy marékkal, s azt meg a lisztlángra tett egész tömjént égesse el az oltáron kedves illatú emlékeztető részül az Úrnak. A lisztláng többi részét aztán egye meg Áron a fiaival; kovász nélkül, a sátor udvarának szent helyén egye meg. Azért ne kovászosítsák meg, mert egy részét az Úr tűzáldozatául mutatták be. Szentséges az, éppúgy, mint a bűnért vagy a vétekért való áldozat. Áron nemzetségének csupán férfitagjai egyenek belőle. Örök járandóság legyen ez utódaitok számára az Úr tűzáldozataiból. Mindaz, aki érinti, szentté legyen.«
Áldozat papok felszentelése alkalmával 12Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Ez Áronnak és fiainak áldozati ajándéka, ezt kell majd bemutatniuk az Úrnak, Áron felkenésének napjától fogva: egy tized éfa lisztlángot mutassanak be állandó ételáldozatul, felét reggel, felét este. Serpenyőben készüljön, olajjal meghintve, s melegen mutassa be azt kedves illatul az Úrnak az a pap, aki a törvény szerint atyja örökébe lép. Egészen égessék el az oltáron, mert a papok minden ételáldozatát a tűznek kell megemésztenie és belőle senkinek sem szabad ennie.«
Az engesztelő áldozat Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Áronhoz és fiaihoz: Ez a bűnért való áldozat törvénye: Ahol az egészen elégő áldozatokat szokás levágni, ott vágják le, az Úr előtt: szentséges az. Az a pap egye meg, aki bemutatja: szent helyen, a sátor udvarában egye meg. Mindaz, ami a húsához ér, szentté lesz; ha a véréből valami ráfreccsen a ruhára, azt ki kell mosni a szent helyen. A cserépedényt, amelyben főzték, össze kell törni; ha rézedény volt, ki kell súrolni, s vízzel kiöblíteni. A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek a húsából, mert szentséges az. De azt a bűnért levágott áldozatot, amelynek vérét beviszik a bizonyság sátrába, hogy a szentélyben tartsanak engesztelést vele, nem szabad megenni, hanem tűzben el kell égetni.
A bűnért való áldozat 7 Ez a vétekért való áldozat törvénye: szentséges az. Tehát, ahol az egészen elégő áldozatot szokás megölni, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is. Vérét öntsék körben az oltárra. Mutassák be belőle a farkat meg a beleket borító hájat, a két vesét, s a vékonyánál levő hájukat, s a vesékkel együtt a máj hártyáját: égesse el a pap az oltáron; tűzáldozat az az Úrnak, vétekért való áldozat az. A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek ebből a húsból: szent helyen, mert szentséges az. 7Ahogy a bűnért való áldozatot szokás bemutatni, úgy kell a vétekért valót is: ugyanaz a törvénye van mindkét áldozatnak. Azé a papé legyen, aki bemutatja.
Az a pap, aki az egészen elégő áldozatot bemutatja, az kapja meg a bőrét. A lisztlángból való minden olyan ételáldozat, amelyet kemencében sütnek, rostélyon vagy serpenyőben készítenek, azé a papé legyen, aki bemutatja; az olajjal meghintettet vagy a szárazat szét kell osztani Áron valamennyi fia között, kinek-kinek egyenlő mértékkel.
A békeáldozat Ez az Úrnak bemutatott békeáldozat törvénye: Ha hálaadásból történik az áldozat, akkor kovásztalan, olajjal meghintett kalácsokat, kovásztalan, olajjal megkent lepényeket, főtt lisztlángot és olajjal kevert süteményeket kell bemutatni, de kovászos kenyereket is hozzanak a hálaadó békeáldozatul bemutatott áldozati ajándékhoz. 14Ezek közül egyet-egyet be kell mutatni adományul az Úrnak, s az aztán azé a papé legyen, aki az áldozati állat vérét kiontja. 15A húst még aznap meg kell enni: reggelre ne maradjon belőle semmi sem.
Ha valaki fogadalomból vagy jószántából mutat be békeáldozatot, ugyancsak aznap meg kell enni azt; ha másnapra is marad belőle valami, meg szabad enni; amire azonban a harmadik napra megmarad belőle, azt a tűz eméssze meg.
Ha a harmadik napon eszik valaki a békeáldozat húsából, érvénytelenné válik az áldozat és nem használ a bemutatónak, sőt az, aki magát efféle eledellel beszennyezi, törvényszegés vétkébe esik. Azt a húst, amely valami tisztátalanhoz ért, nem szabad megenni, hanem a tűzben el kell égetni. Csak annak szabad ennie áldozati húst, aki tiszta; aki tisztátalan létére eszik az Úrnak bemutatott békeáldozatok húsából, az vesszen el népéből, s aki érinti embernek, állatnak vagy bármi olyas dolognak a tisztátalanságát, amely tisztátalanná tesz, s eszik az efféle húsból, az vesszen el népéből.«
A háj és a vér fogyasztásának tilalma 22Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz: Se juh, se marha, se kecske háját ne egyétek. Az elhullott vagy a vadállat által széttépett állat háját bármily célra felhasználhatjátok. Ha valaki olyan hájat eszik, amelyet az Úr tűzáldozatául kell bemutatni, vesszen el népéből. Vérét se egyétek semmiféle állatnak, se madárnak, se vadnak, se háziállatnak: mindaz, aki vért eszik, vesszen el népéből.«
A tűzáldozat Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, vigyen neki áldozati ajándékot, vagyis megfelelő áldozati adományokat is. Vegye kezébe a tűzáldozatra szánt hájat meg a szegyet, s miután mindkettőt felajánlotta és az Úrnak szentelte, adja oda a papnak. Ez a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié. A békeáldozatokból a jobb lapocka is a papnak jusson adományul. Aki bemutatja a vért és a hájat Áron fiai közül, annak legyen osztályrésze a jobb lapocka is. A felajánlási szegyet és az adománylapockát ugyanis elvettem Izrael fiaitól, az ő békeáldozataikból, s Áron papnak és fiainak adtam örök járandóságul Izrael egész népétől.«
Ez Áronnak és fiainak felkenési járandósága az Úr szertartásaiból, attól a naptól fogva, amelyen Mózes odaállította őket, hogy papokká legyenek és ezt kötelesek Izrael fiai az Úr parancsára nekik adni, örök járandóságul, nemzedékről nemzedékre.
Ez az egészen elégő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felszentelési és a békeáldozatnak az a törvénye, amelyet az Úr Mózesnek a Sínai hegyen meghagyott, akkor, amikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be áldozati ajándékaikat az Úrnak a Sínai pusztában.
Aztán legott odaállította Áront és fiait, s miután megmosta őket, felöltöztette a főpapot a gyolcs alsóköntösbe, átövezte az övvel, ráadta a kék köntöst, efölé rátette a vállruhát, 8azt megszorította az övvel, s ráillesztette a tudakolót, amelyben az Urim és a Tumim volt, aztán befödte fejét a süveggel, arra meg elöl rátette a szenteléssel megszentelt aranylemezt, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Majd fogta a kenet olaját és felkente a hajlékot és minden eszközét. Aztán hétszer meghintette az oltárt, hogy azt felszentelje és felkente azt és minden eszközét, s megszentelte az olajjal a vízmedencét és talapzatát. Aztán öntött az olajból Áron fejére és felkente és felszentelte őt, majd odaállította fiait, felöltöztette őket a gyolcsköntösökbe, s felövezte őket az övekkel, s rájuk tette a süvegeket, amint az Úr parancsolta.
Aztán előhozta a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, s miután Áron és fiai rátették a kezüket a fejére, levágta, felfogta a vért, belemártotta az ujját és megérintette vele körben az oltár szarvait. Miután ezt így megtisztította és felszentelte, a megmaradt vért az aljára öntötte. Aztán elégette a beleken levő hájat meg a máj hártyáját és a két vesét, a hájukkal együtt az oltáron, a bikát pedig, a bőrrel, a hússal és a bélsárral együtt, elégette a táboron kívül, amint az Úr parancsolta.
Aztán odaállította az egészen elégő áldozatra szánt kost, s miután Áron és fia rátették a kezüket a fejére, levágta és a vérét ráöntötte körben az oltárra. Aztán magát a kost darabokra vagdalta, s a fejét, darabjait és háját elégette a tűzön, a beleket, s a lábszárakat azonban előbb megmosta. Az egész kost mindenestül elégette az oltáron, mert kedves illatú egészen elégő áldozat volt az az Úrnak – úgy, amint parancsolta neki.
22Aztán odaállította a másik, a papok felszentelésére való kost és Áron és fiai rátették a kezüket a fejére, Mózes pedig levágta és vett a véréből és megérintette vele Áron jobb fülcimpáját, jobb keze és ugyanazon lába hüvelykujját. Aztán odaállította Áron fiait, s miután megérintette mindegyikük jobb fülcimpáját, jobb kezének és lábának hüvelykjét az áldozati kos vérével, a megmaradt vért ráöntötte körben az oltárra. Aztán fogta a hájat, a farkat, azt az egész hájat, amely a beleket borítja, a máj hártyáját, a két vesét a hájukkal együtt meg a jobb lapockát és vett a kovásztalan kenyereknek az Úr előtt levő kosarából egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt, s rátette a hájrészekre és a jobb lapockára és átadta mindezt Áronnak és fiainak. Miután azok felajánlották az Úr előtt, ismét elvette kezükből, s elégette az egészen elégő áldozatok oltárán, mivel felszentelési áldozat volt, kedves illatul és tűzáldozatul az Úrnak. Aztán fogta a szegyet és felajánlotta az Úr előtt, s elvette a maga részére a felszentelési kosból, amint az Úr parancsolta neki. Végül fogta a kenetet és az oltáron levő vért, s meghintette Áront és ruháit, fiait és azok ruháit.
31Miután így felszentelte őket és ruháikat, megparancsolta nekik: »Főzzétek meg a húst a sátor ajtaja előtt, s egyétek meg ugyanott. Egyétek meg a kosárban levő felszentelési kenyereket is, miként az Úr parancsolta nekem, mondván: ‘Áron és fiai egyék meg azokat. Ami meg a húsból és a kenyérből megmarad, azt a tűz eméssze meg.’ A sátor ajtajától pedig el ne távozzatok hét napig, addig a napig, amelyen letelik felszentelésetek ideje, mert hét napon át kell végezni a felszentelést, úgy, ahogy most történt, hogy az áldozati szertartás teljessé legyen. Éjjel-nappal egyaránt maradjatok a sátornál, s tartsátok meg, amit az Úr megtartani rendelt, hogy meg ne haljatok: mert ezt a parancsot kaptam.«
Meg is tették Áron és fiai mindazt, amit az Úr Mózes által mondott.
Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul. Adja oda őket a papnak, az meg mutassa be az elsőt bűnért való áldozatul: tekerje fejét hátra a szárnyához, de úgy, hogy rajta maradjon a nyakán, s egészen le ne szakadjon és hintsen véréből az oltár falára, a többi vért pedig csurgassa az oltár aljára, mert bűnért való áldozat az –, a másikat pedig égesse el egészen elégő áldozatul, úgy, ahogy az történni szokott. Így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor bocsánatot nyer.
11Ha két gerlét vagy két galambfiókát sem tud bemutatni keze, akkor egy tized éfa lisztlángot vigyen áldozatul bűnéért; olajat ne tegyen bele, s tömjént ne tegyen rá, mert bűnért való áldozat az. Adja oda a papnak, az vegyen belőle egy tele marokkal, s azt égesse el az oltáron, emlékeztetőül arra, aki bemutatta; így könyörögjön érte és így szerezzen engesztelést neki. A fennmaradt rész a papé legyen, éppen úgy, mint az ételáldozatnál.«
Engesztelő áldozat szakrális vétségért 14Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Aki hűtlenséget követ el a szertartások ellen és tévedésből valamit bűnös módon elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: az vigyen áldozatul vétkéért egy hibátlan kost a nyájból, olyat, amely a szentély súlyegysége szerint két sékelbe kerül, és térítse meg azt a kárt, amelyet okozott, ráadásul tegye hozzá az ötödét, adja oda a papnak. Az könyörögjön érte, mutassa be a kost, és akkor bocsánatot nyer.
Aki tudatlanságból bűnt követ el, azáltal, hogy megtesz valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétkessé válik, s aztán rájön gonoszságára: vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból a paphoz, s az könyörögjön érte, mivel tudatlanságból cselekedett és akkor bocsánatot nyer, minthogy tévedésből vétkezett az Úr ellen.«
Engesztelő áldozat közösség elleni vétségért Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el, vagy elvesztett jószágot talál és azt eltagadja, s a tetejébe hamisan meg is esküszik, vagy pedig más olyasvalamit követ el, amivel az emberek vétkezni szoktak – ha rájön, hogy vétkezett, térítse meg mindazt, amit csalárdsággal szerezni akart, a maga egészében, s ráadásul tegye hozzá az ötödét és adja oda a tulajdonosnak, akinek a kárt okozta. Vétkéért pedig vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból, s adja oda a papnak, s az könyörögjön érte az Úrnál, s akkor az Úr megbocsátja neki mindazt, aminek elkövetése által vétkezett.«
A PAPOKRA VONATKOZÓ ÁLDOZATI SZABÁLYOK: 6,1-7,38
Az égőáldozat 6 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Parancsold meg Áronnak, s fiainak: Ez az egészen elégő áldozat törvénye: Égjen az az oltáron egész éjszaka, reggelig; a tűz ugyanarról az oltárról való legyen. Akkor vegye fel a pap a gyolcsköntöst és nadrágot és szedje ki az emésztő tűz által kiégetett hamvakat, s öntse az oltár mellé; aztán vesse le az imént felvett ruhát, öltsön másikat és vigye ki a hamvakat a táboron kívülre, s hagyja egy tiszta helyen az utolsó szikráig elégni. A tűz mindenkor égjen az oltáron, s táplálja azt a pap: minden reggel rakjon rá fát, s tegye rá az egészen elégő áldozatot, s afölött égesse el a békeáldozatok háját. Szüntelen való tűz legyen az, sohase aludjon ki az az oltáron.Az ételáldozat Ez az ételáldozatul szánt adományok törvénye. Vigyék az ilyet Áron fiai az Úr elé, az oltár elé. Aztán vegyen a pap az olajjal meghintett lisztlángból egy marékkal, s azt meg a lisztlángra tett egész tömjént égesse el az oltáron kedves illatú emlékeztető részül az Úrnak. A lisztláng többi részét aztán egye meg Áron a fiaival; kovász nélkül, a sátor udvarának szent helyén egye meg. Azért ne kovászosítsák meg, mert egy részét az Úr tűzáldozatául mutatták be. Szentséges az, éppúgy, mint a bűnért vagy a vétekért való áldozat. Áron nemzetségének csupán férfitagjai egyenek belőle. Örök járandóság legyen ez utódaitok számára az Úr tűzáldozataiból. Mindaz, aki érinti, szentté legyen.«
Áldozat papok felszentelése alkalmával 12Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Ez Áronnak és fiainak áldozati ajándéka, ezt kell majd bemutatniuk az Úrnak, Áron felkenésének napjától fogva: egy tized éfa lisztlángot mutassanak be állandó ételáldozatul, felét reggel, felét este. Serpenyőben készüljön, olajjal meghintve, s melegen mutassa be azt kedves illatul az Úrnak az a pap, aki a törvény szerint atyja örökébe lép. Egészen égessék el az oltáron, mert a papok minden ételáldozatát a tűznek kell megemésztenie és belőle senkinek sem szabad ennie.«
Az engesztelő áldozat Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Áronhoz és fiaihoz: Ez a bűnért való áldozat törvénye: Ahol az egészen elégő áldozatokat szokás levágni, ott vágják le, az Úr előtt: szentséges az. Az a pap egye meg, aki bemutatja: szent helyen, a sátor udvarában egye meg. Mindaz, ami a húsához ér, szentté lesz; ha a véréből valami ráfreccsen a ruhára, azt ki kell mosni a szent helyen. A cserépedényt, amelyben főzték, össze kell törni; ha rézedény volt, ki kell súrolni, s vízzel kiöblíteni. A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek a húsából, mert szentséges az. De azt a bűnért levágott áldozatot, amelynek vérét beviszik a bizonyság sátrába, hogy a szentélyben tartsanak engesztelést vele, nem szabad megenni, hanem tűzben el kell égetni.
A bűnért való áldozat 7 Ez a vétekért való áldozat törvénye: szentséges az. Tehát, ahol az egészen elégő áldozatot szokás megölni, ott öljék meg a vétekért való áldozatot is. Vérét öntsék körben az oltárra. Mutassák be belőle a farkat meg a beleket borító hájat, a két vesét, s a vékonyánál levő hájukat, s a vesékkel együtt a máj hártyáját: égesse el a pap az oltáron; tűzáldozat az az Úrnak, vétekért való áldozat az. A papi nemzetségnek csupán a férfitagjai ehetnek ebből a húsból: szent helyen, mert szentséges az. 7Ahogy a bűnért való áldozatot szokás bemutatni, úgy kell a vétekért valót is: ugyanaz a törvénye van mindkét áldozatnak. Azé a papé legyen, aki bemutatja.
Az a pap, aki az egészen elégő áldozatot bemutatja, az kapja meg a bőrét. A lisztlángból való minden olyan ételáldozat, amelyet kemencében sütnek, rostélyon vagy serpenyőben készítenek, azé a papé legyen, aki bemutatja; az olajjal meghintettet vagy a szárazat szét kell osztani Áron valamennyi fia között, kinek-kinek egyenlő mértékkel.
A békeáldozat Ez az Úrnak bemutatott békeáldozat törvénye: Ha hálaadásból történik az áldozat, akkor kovásztalan, olajjal meghintett kalácsokat, kovásztalan, olajjal megkent lepényeket, főtt lisztlángot és olajjal kevert süteményeket kell bemutatni, de kovászos kenyereket is hozzanak a hálaadó békeáldozatul bemutatott áldozati ajándékhoz. 14Ezek közül egyet-egyet be kell mutatni adományul az Úrnak, s az aztán azé a papé legyen, aki az áldozati állat vérét kiontja. 15A húst még aznap meg kell enni: reggelre ne maradjon belőle semmi sem.
Ha valaki fogadalomból vagy jószántából mutat be békeáldozatot, ugyancsak aznap meg kell enni azt; ha másnapra is marad belőle valami, meg szabad enni; amire azonban a harmadik napra megmarad belőle, azt a tűz eméssze meg.
Ha a harmadik napon eszik valaki a békeáldozat húsából, érvénytelenné válik az áldozat és nem használ a bemutatónak, sőt az, aki magát efféle eledellel beszennyezi, törvényszegés vétkébe esik. Azt a húst, amely valami tisztátalanhoz ért, nem szabad megenni, hanem a tűzben el kell égetni. Csak annak szabad ennie áldozati húst, aki tiszta; aki tisztátalan létére eszik az Úrnak bemutatott békeáldozatok húsából, az vesszen el népéből, s aki érinti embernek, állatnak vagy bármi olyas dolognak a tisztátalanságát, amely tisztátalanná tesz, s eszik az efféle húsból, az vesszen el népéből.«
A háj és a vér fogyasztásának tilalma 22Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz: Se juh, se marha, se kecske háját ne egyétek. Az elhullott vagy a vadállat által széttépett állat háját bármily célra felhasználhatjátok. Ha valaki olyan hájat eszik, amelyet az Úr tűzáldozatául kell bemutatni, vesszen el népéből. Vérét se egyétek semmiféle állatnak, se madárnak, se vadnak, se háziállatnak: mindaz, aki vért eszik, vesszen el népéből.«
A tűzáldozat Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz és mondd: Aki békeáldozatot mutat be az Úrnak, vigyen neki áldozati ajándékot, vagyis megfelelő áldozati adományokat is. Vegye kezébe a tűzáldozatra szánt hájat meg a szegyet, s miután mindkettőt felajánlotta és az Úrnak szentelte, adja oda a papnak. Ez a hájat égesse el az oltáron, a szegy pedig legyen Ároné és fiaié. A békeáldozatokból a jobb lapocka is a papnak jusson adományul. Aki bemutatja a vért és a hájat Áron fiai közül, annak legyen osztályrésze a jobb lapocka is. A felajánlási szegyet és az adománylapockát ugyanis elvettem Izrael fiaitól, az ő békeáldozataikból, s Áron papnak és fiainak adtam örök járandóságul Izrael egész népétől.«
Ez Áronnak és fiainak felkenési járandósága az Úr szertartásaiból, attól a naptól fogva, amelyen Mózes odaállította őket, hogy papokká legyenek és ezt kötelesek Izrael fiai az Úr parancsára nekik adni, örök járandóságul, nemzedékről nemzedékre.
Ez az egészen elégő áldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felszentelési és a békeáldozatnak az a törvénye, amelyet az Úr Mózesnek a Sínai hegyen meghagyott, akkor, amikor megparancsolta Izrael fiainak, hogy mutassák be áldozati ajándékaikat az Úrnak a Sínai pusztában.
A PAPSÁGRA VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK: 8,1-10,20
A papok felszentelése 8 1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Vedd Áront és fiait meg öltözeteiket, a kenet olaját, a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, a két kost meg a kosár kovásztalan kenyeret, s gyűjtsd egybe az egész közösséget a sátor ajtaja elé.« Úgy tett Mózes, ahogy az Úr parancsolta. Amikor egybegyűlt az egész közösség a sátor ajtaja előtt, így szólt: »Ezek azok a dolgok, amelyeket az Úr megparancsolt, hogy meg kell tenni.«Aztán legott odaállította Áront és fiait, s miután megmosta őket, felöltöztette a főpapot a gyolcs alsóköntösbe, átövezte az övvel, ráadta a kék köntöst, efölé rátette a vállruhát, 8azt megszorította az övvel, s ráillesztette a tudakolót, amelyben az Urim és a Tumim volt, aztán befödte fejét a süveggel, arra meg elöl rátette a szenteléssel megszentelt aranylemezt, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki.
Majd fogta a kenet olaját és felkente a hajlékot és minden eszközét. Aztán hétszer meghintette az oltárt, hogy azt felszentelje és felkente azt és minden eszközét, s megszentelte az olajjal a vízmedencét és talapzatát. Aztán öntött az olajból Áron fejére és felkente és felszentelte őt, majd odaállította fiait, felöltöztette őket a gyolcsköntösökbe, s felövezte őket az övekkel, s rájuk tette a süvegeket, amint az Úr parancsolta.
Aztán előhozta a bűnért való áldozatra szánt fiatal bikát, s miután Áron és fiai rátették a kezüket a fejére, levágta, felfogta a vért, belemártotta az ujját és megérintette vele körben az oltár szarvait. Miután ezt így megtisztította és felszentelte, a megmaradt vért az aljára öntötte. Aztán elégette a beleken levő hájat meg a máj hártyáját és a két vesét, a hájukkal együtt az oltáron, a bikát pedig, a bőrrel, a hússal és a bélsárral együtt, elégette a táboron kívül, amint az Úr parancsolta.
Aztán odaállította az egészen elégő áldozatra szánt kost, s miután Áron és fia rátették a kezüket a fejére, levágta és a vérét ráöntötte körben az oltárra. Aztán magát a kost darabokra vagdalta, s a fejét, darabjait és háját elégette a tűzön, a beleket, s a lábszárakat azonban előbb megmosta. Az egész kost mindenestül elégette az oltáron, mert kedves illatú egészen elégő áldozat volt az az Úrnak – úgy, amint parancsolta neki.
22Aztán odaállította a másik, a papok felszentelésére való kost és Áron és fiai rátették a kezüket a fejére, Mózes pedig levágta és vett a véréből és megérintette vele Áron jobb fülcimpáját, jobb keze és ugyanazon lába hüvelykujját. Aztán odaállította Áron fiait, s miután megérintette mindegyikük jobb fülcimpáját, jobb kezének és lábának hüvelykjét az áldozati kos vérével, a megmaradt vért ráöntötte körben az oltárra. Aztán fogta a hájat, a farkat, azt az egész hájat, amely a beleket borítja, a máj hártyáját, a két vesét a hájukkal együtt meg a jobb lapockát és vett a kovásztalan kenyereknek az Úr előtt levő kosarából egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal meghintett kalácsot és egy lepényt, s rátette a hájrészekre és a jobb lapockára és átadta mindezt Áronnak és fiainak. Miután azok felajánlották az Úr előtt, ismét elvette kezükből, s elégette az egészen elégő áldozatok oltárán, mivel felszentelési áldozat volt, kedves illatul és tűzáldozatul az Úrnak. Aztán fogta a szegyet és felajánlotta az Úr előtt, s elvette a maga részére a felszentelési kosból, amint az Úr parancsolta neki. Végül fogta a kenetet és az oltáron levő vért, s meghintette Áront és ruháit, fiait és azok ruháit.
31Miután így felszentelte őket és ruháikat, megparancsolta nekik: »Főzzétek meg a húst a sátor ajtaja előtt, s egyétek meg ugyanott. Egyétek meg a kosárban levő felszentelési kenyereket is, miként az Úr parancsolta nekem, mondván: ‘Áron és fiai egyék meg azokat. Ami meg a húsból és a kenyérből megmarad, azt a tűz eméssze meg.’ A sátor ajtajától pedig el ne távozzatok hét napig, addig a napig, amelyen letelik felszentelésetek ideje, mert hét napon át kell végezni a felszentelést, úgy, ahogy most történt, hogy az áldozati szertartás teljessé legyen. Éjjel-nappal egyaránt maradjatok a sátornál, s tartsátok meg, amit az Úr megtartani rendelt, hogy meg ne haljatok: mert ezt a parancsot kaptam.«
Meg is tették Áron és fiai mindazt, amit az Úr Mózes által mondott.
Jegyzetek
5,1 Az ókori keleten hittek az átok pusztító erejében. Aki egy átkot végighallgatott, és nem jelentette fel az átkozódót, bűnösnek számított.
5,11 Egy tized éfa 4 liter.
5,14 Aki kultikus tárgyakkal vagy áldozati állatokkal kapcsolatos kárt okozott, egy kost kellett felajánlania, és annak árát még 1/5-del megtoldania.
6,1 Előírások az áldozatot bemutató papok számára.
6,12 A papok ételáldozatát, szemben a laikusokéval, egészen el kellett égetni.
7,7 E versek szabályozzák, hogy mennyi illeti a papot az egyes áldozatokból.
7,14 Ez az úgynevezett felajánlási szertartás.
7,15 Vö. Kiv 12,7-10.
7,22 Elhullott állat zsírját fel lehetett használni, de megenni tilos volt.
8,1 Az elbeszélés célja, hogy a levita papság intézményét Mózessel és a Sínai szövetségkötéssel összekapcsolja.
8,1 A felkenést eredetileg csak a királyok kapták. A király nélküli időkben kezdték felkenni a főpapot.
8,8 Urim és Tumim: a sorshúzás eszközei. A szavak jelentése bizonytalan (Jeromos szerint: tanítás és igazság).
8,22 A szentelési áldozat leírása a bűnért való áldozatok (14-21) után.
8,31 Felszentelésük után a papok egy hétig a szentélyben maradtak.