Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Én, az Úr 3jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten – mert azt a nevemet: ‘Úr’, nem közöltem velük –, és szövetséget kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, vándorlásuk földjét, amelyen jövevények voltak. Aztán meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását, hogy elnyomják őket az egyiptomiak, és megemlékeztem szövetségemről. Mondd tehát Izrael fiainak: Én, az Úr vagyok az, aki kiviszlek titeket az egyiptomi kényszermunka házából, és kiszabadítalak titeket a szolgaságból. Megváltalak titeket kinyújtott karral, nagy ítéletek által, és népemmé fogadlak titeket. Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek vagyok az, aki kiviszlek titeket Egyiptom kínszenvedéseiből, és beviszlek arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom, és odaadom azt nektek birtokul, én, az Úr!«
Mózes elmondta mindezt Izrael fiainak, de azok nem hallgattak rá kishitűségük, kíméletlenül kemény munkájuk miatt. Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Menj be és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!« Mózes azt felelte az Úr előtt: »Izrael fiai sem hallgatnak rám, hogy hallgatna tehát rám a fáraó, amikor én ráadásul körülmetéletlen ajkú is vagyok!«
Az Úr tehát szólt Mózeshez és Áronhoz, s megparancsolta Izrael fiainak és a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Rúben, Simeon és Lévi leszármazottai 14A következők a családok fejei, nemzetségük szerint:
Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: Hénok, Fállu, Ezron és Kármi. Ezek Rúben nemzetségei.
Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szoár és Saul a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.
Lévi fiainak, származásuk szerint, a következő a nevük: Gerson, Kaát és Merári. Lévi százharminchét esztendeig élt.
Gerson fiai: Libni és Szemei, nemzetségeik szerint.
Kaát fiai: Armám, Jiszhár, Hebron és Oziel. Kaát százharminchárom esztendeig élt.
Merári fiai: Moholi és Músi. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.
Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül, aki Áront és Mózest szülte neki. Armám százharminchét esztendeig élt.
Jichár fiai: Kóré, Nefeg és Zekri.
Oziel fiai: Misaél, Eliszafán és Szetri.
Áron Erzsébetet, Aminádáb lányát, Nahson nővérét vette feleségül, aki Nádábot, Ábiut, Eleazárt meg Itamárt szülte neki.
Kóré fiai: Asszír, Elkána és Abiászáf. Ezek a kóriták nemzetségei.
Eleazár, Áron fia, Futiel lányai közül vett magának feleséget, aki Fineeszt szülte neki. Ezek a leviták családjának fejei, nemzetségük szerint.
Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt parancsolta az Úr, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint. Ők azok, akik szóltak a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy kivezethessék Izrael fiait Egyiptomból. Ez az a Mózes és Áron, azon a napon, amelyen szólt az Úr Mózeshez Egyiptom földjén.
És szólt az Úr Mózeshez: »Én, az Úr parancsolom: Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked!« Azt mondta erre Mózes az Úr előtt: »Íme, én körülmetéletlen ajkú vagyok, hogyan hallgatna rám a fáraó?«
Az egyiptomi csapások 7 1Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, mintegy Istenné tettelek a fáraó számára, és bátyád, Áron lesz a prófétád. Te neki mondj el mindent, amit parancsolok neked, a fáraóhoz pedig ő szóljon, hogy engedje el földjéről Izrael fiait! Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén, s ő mégsem hallgat majd rátok. Erre kinyújtom kezeimet Egyiptomra, és hatalmas ítéletek által vezetem ki seregemet és népemet, Izrael fiait Egyiptom földjéről. Akkor majd megtudják az egyiptomiak, hogy én, az Úr vagyok az, aki kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük!«
Úgy tettek tehát Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta, úgy cselekedtek. Mózes nyolcvanesztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom, amikor a fáraóhoz szóltak.
Az Úr akkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: »Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!« Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta. Áron odadobta a botot a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.
Előhívatta azonban a fáraó is a bölcseket és a varázslókat, és azok az egyiptomi bűbájosság és egyéb titkos mesterség által hasonlóképpen tettek. Mindegyikük odadobta a botját, és az kígyóvá változott; ám Áron botja elnyelte a botjukat. De a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
14Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Megátalkodott a fáraó szíve, nem akarja elengedni a népet. Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, és mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád. Azt üzeni: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában. Te azonban mindeddig nem akartál rá hallgatni. Ezt üzeni tehát az Úr: Erről tudod meg, hogy én, az Úr vagyok: íme, ezzel a bottal, amely a kezemben van, ráütök a folyó vizére, és az vérré változik. Odavész a hal, amely a folyóban van, megromlik a víz, és undor fogja el az egyiptomiakat, amikor a folyó vizét isszák.«
Azután azt mondta az Úr Mózesnek: »Mondd Áronnak: Vedd botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, patakjaira, tavaira, és minden víztárolójára, hogy vérré változzanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, a fa- és kőedényekben egyaránt!« Úgy is tett Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta: felemelte a botot, ráütött a fáraó és szolgái előtt a folyó vizére, s az vérré változott. Odaveszett a hal, amely a vízben volt, megáporodott a folyó, és nem tudtak inni az egyiptomiak a folyó vizéből, és vér lett Egyiptom egész földjén.
De az egyiptomi varázslók bűbájosságuk által hasonlóképpen cselekedtek. Megkeményedett erre a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta. Megfordult, hazament, és ezt sem vette szívére. Az egyiptomiak mindnyájan vízért ástak ekkor a folyó környékén, hogy ihassanak: nem tudtak ugyanis inni a folyó vizéből. Hét nap telt el attól fogva, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.
26Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: »Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem. Ha nem akarod elengedni, íme, békával sújtom egész határodat. Hemzsegni fog a folyó a békától! Feljönnek, bemennek házadba, a hálószobádba és az ágyadba, szolgáid házába és néped közé, a sütőkemencéidbe és dagasztóteknőidbe, tehozzád, a népedhez és minden szolgádhoz bemennek a békák!«
Jegyzetek
6,3 Héberül Él Saddai (= mezők Istene ?; Mindenható ?); vö. Ter 17,1.
6,14 Későbbi kiegészítés. A 14-15 vers feltehetően töredék egy listából, amely a 12 törzset sorolta fel. Lévi családfája Áron származásának tisztázására áll itt.
7,1 A tíz csapás elbeszélése egységes kompozíció. Végigkíséri a fáraó és Isten közti ellentét fokozódását, míg a fáraó végül meghajlik Isten hatalma előtt.
7,1 Maga Isten fogja fokozni a fáraó ellenállását, mert az egyiptomiaknak meg kell tapasztalniuk, ki az Úr. Az akkori gondolkodásmód minden cselekvést (a fáraó keményszívűségét is) Istenre, mint ősokra vezetett vissza.
7,14 A Nílus vize az évenkinti áradáskor vörösessé válik a núbiai földtől, alacsony vízállás esetén pedig gyakran megposhad és ihatatlanná válik.
7,26 A békák elszaporodása is elő- előfordul Egyiptomban.
Ha nem tud aprómarhát vinni, két gerlét vagy két galambfiókát vigyen áldozatul az Úrnak, egyet bűnért való áldozatul, egyet pedig egészen elégő áldozatul. Adja oda őket a papnak, az meg mutassa be az elsőt bűnért való áldozatul: tekerje fejét hátra a szárnyához, de úgy, hogy rajta maradjon a nyakán, s egészen le ne szakadjon és hintsen véréből az oltár falára, a többi vért pedig csurgassa az oltár aljára, mert bűnért való áldozat az –, a másikat pedig égesse el egészen elégő áldozatul, úgy, ahogy az történni szokott. Így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor bocsánatot nyer.
11Ha két gerlét vagy két galambfiókát sem tud bemutatni keze, akkor egy tized éfa lisztlángot vigyen áldozatul bűnéért; olajat ne tegyen bele, s tömjént ne tegyen rá, mert bűnért való áldozat az. Adja oda a papnak, az vegyen belőle egy tele marokkal, s azt égesse el az oltáron, emlékeztetőül arra, aki bemutatta; így könyörögjön érte és így szerezzen engesztelést neki. A fennmaradt rész a papé legyen, éppen úgy, mint az ételáldozatnál.«
Engesztelő áldozat szakrális vétségért 14Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Aki hűtlenséget követ el a szertartások ellen és tévedésből valamit bűnös módon elvesz az Úrnak szentelt dolgokból: az vigyen áldozatul vétkéért egy hibátlan kost a nyájból, olyat, amely a szentély súlyegysége szerint két sékelbe kerül, és térítse meg azt a kárt, amelyet okozott, ráadásul tegye hozzá az ötödét, adja oda a papnak. Az könyörögjön érte, mutassa be a kost, és akkor bocsánatot nyer.
Aki tudatlanságból bűnt követ el, azáltal, hogy megtesz valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétkessé válik, s aztán rájön gonoszságára: vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból a paphoz, s az könyörögjön érte, mivel tudatlanságból cselekedett és akkor bocsánatot nyer, minthogy tévedésből vétkezett az Úr ellen.«
Engesztelő áldozat közösség elleni vétségért Így szólt továbbá az Úr Mózeshez: »Ha valaki bűnt követ el, azáltal, hogy semmibe sem véve az Urat, letagadja felebarátjának nála elhelyezett, az ő hűségére bízott holmiját, vagy valamit erőszakkal kicsikar, vagy hamisságot követ el, vagy elvesztett jószágot talál és azt eltagadja, s a tetejébe hamisan meg is esküszik, vagy pedig más olyasvalamit követ el, amivel az emberek vétkezni szoktak – ha rájön, hogy vétkezett, térítse meg mindazt, amit csalárdsággal szerezni akart, a maga egészében, s ráadásul tegye hozzá az ötödét és adja oda a tulajdonosnak, akinek a kárt okozta. Vétkéért pedig vigyen áldozatul egy hibátlan, a vétek megbecsült nagyságának megfelelő kost a nyájból, s adja oda a papnak, s az könyörögjön érte az Úrnál, s akkor az Úr megbocsátja neki mindazt, aminek elkövetése által vétkezett.«
Jegyzetek
5,1 Az ókori keleten hittek az átok pusztító erejében. Aki egy átkot végighallgatott, és nem jelentette fel az átkozódót, bűnösnek számított.
5,11 Egy tized éfa 4 liter.
5,14 Aki kultikus tárgyakkal vagy áldozati állatokkal kapcsolatos kárt okozott, egy kost kellett felajánlania, és annak árát még 1/5-del megtoldania.
Isten minden nép királya
47 1A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára.
Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek,
örvendezzetek Istennek ujjongó szóval,
3 mert az Úr felséges, rettenetes,
hatalmas királya ő az egész földnek.
Alánk vetette a népeket,
lábunk alá a nemzeteket.
5 Kiszemelte nekünk örökségünket,
Jákob ékességét, melyben kedvét leli.
Ujjongás közepette felvonul az Isten,
harsonazengés között az Úr.
Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek,
zengjetek királyunknak, zengedezzetek.
Mert Isten az egész föld királya,
zengjetek bölcsességgel.
Isten uralkodik a nemzeteken,
s ül szent trónusán az Isten.
10 Egybegyűlnek a népek fejedelmei
Ábrahám Istenének népével,
mert az Istené a föld pajzsa:
s igen fenséges ő.
Jegyzetek
47,1 Kóré fiai: vö. 42,1-49,21
47,1 Himnusz az Úrhoz, Izrael királyához, a királyok korai korszakából. A szöveget később átdolgozták, megváltoztatták. Az éneket akkor énekelték, amikor a frigyládát, amely által Isten győzelmet adott a királynak, körmenetben körülhordozták és ünnepeltek. Később a trónralépési szertartás részévé lett Jeruzsálemben.
47,3 Izrael egyedüli királya Isten, ő gondoskodik népéről és annak országáról.
47,5 „Örökségét”: nem családi örökséget, hanem az egész nép örökségét jelenti.
47,10 „A föld pajzsa”: a héber szöveg szerint (a görögben: a föld hatalmasai).
47,10 »a föld hatalmasai«: a héber szöveg szerint »a föld pajzsa«, de már az ókori görög fordítás "hatalmasok"-ként értelmezi a "pajzs"-szót.