6
Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Most majd meglátod, mit teszek a fáraóval, mert egy erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni, sőt, egy hatalmas kéz kényszere alatt el fogja őket kergetni a földjéről!«
Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Én, az Úr 3jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten – mert azt a nevemet: ‘Úr’, nem közöltem velük –, és szövetséget kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, vándorlásuk földjét, amelyen jövevények voltak. Aztán meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását, hogy elnyomják őket az egyiptomiak, és megemlékeztem szövetségemről. Mondd tehát Izrael fiainak: Én, az Úr vagyok az, aki kiviszlek titeket az egyiptomi kényszermunka házából, és kiszabadítalak titeket a szolgaságból. Megváltalak titeket kinyújtott karral, nagy ítéletek által, és népemmé fogadlak titeket. Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek vagyok az, aki kiviszlek titeket Egyiptom kínszenvedéseiből, és beviszlek arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom, és odaadom azt nektek birtokul, én, az Úr!«
Mózes elmondta mindezt Izrael fiainak, de azok nem hallgattak rá kishitűségük, kíméletlenül kemény munkájuk miatt. Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Menj be és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!« Mózes azt felelte az Úr előtt: »Izrael fiai sem hallgatnak rám, hogy hallgatna tehát rám a fáraó, amikor én ráadásul körülmetéletlen ajkú is vagyok!«
Az Úr tehát szólt Mózeshez és Áronhoz, s megparancsolta Izrael fiainak és a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Rúben, Simeon és Lévi leszármazottai 14A következők a családok fejei, nemzetségük szerint:
Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: Hénok, Fállu, Ezron és Kármi. Ezek Rúben nemzetségei.
Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szoár és Saul a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.
Lévi fiainak, származásuk szerint, a következő a nevük: Gerson, Kaát és Merári. Lévi százharminchét esztendeig élt.
Gerson fiai: Libni és Szemei, nemzetségeik szerint.
Kaát fiai: Armám, Jiszhár, Hebron és Oziel. Kaát százharminchárom esztendeig élt.
Merári fiai: Moholi és Músi. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.
Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül, aki Áront és Mózest szülte neki. Armám százharminchét esztendeig élt.
Jichár fiai: Kóré, Nefeg és Zekri.
Oziel fiai: Misaél, Eliszafán és Szetri.
Áron Erzsébetet, Aminádáb lányát, Nahson nővérét vette feleségül, aki Nádábot, Ábiut, Eleazárt meg Itamárt szülte neki.
Kóré fiai: Asszír, Elkána és Abiászáf. Ezek a kóriták nemzetségei.
Eleazár, Áron fia, Futiel lányai közül vett magának feleséget, aki Fineeszt szülte neki. Ezek a leviták családjának fejei, nemzetségük szerint.
Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt parancsolta az Úr, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint. Ők azok, akik szóltak a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy kivezethessék Izrael fiait Egyiptomból. Ez az a Mózes és Áron, azon a napon, amelyen szólt az Úr Mózeshez Egyiptom földjén.
És szólt az Úr Mózeshez: »Én, az Úr parancsolom: Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked!« Azt mondta erre Mózes az Úr előtt: »Íme, én körülmetéletlen ajkú vagyok, hogyan hallgatna rám a fáraó?«
Az egyiptomi csapások 7 1Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, mintegy Istenné tettelek a fáraó számára, és bátyád, Áron lesz a prófétád. Te neki mondj el mindent, amit parancsolok neked, a fáraóhoz pedig ő szóljon, hogy engedje el földjéről Izrael fiait! Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén, s ő mégsem hallgat majd rátok. Erre kinyújtom kezeimet Egyiptomra, és hatalmas ítéletek által vezetem ki seregemet és népemet, Izrael fiait Egyiptom földjéről. Akkor majd megtudják az egyiptomiak, hogy én, az Úr vagyok az, aki kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük!«
Úgy tettek tehát Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta, úgy cselekedtek. Mózes nyolcvanesztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom, amikor a fáraóhoz szóltak.
Az Úr akkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: »Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!« Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta. Áron odadobta a botot a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.
Előhívatta azonban a fáraó is a bölcseket és a varázslókat, és azok az egyiptomi bűbájosság és egyéb titkos mesterség által hasonlóképpen tettek. Mindegyikük odadobta a botját, és az kígyóvá változott; ám Áron botja elnyelte a botjukat. De a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
14Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Megátalkodott a fáraó szíve, nem akarja elengedni a népet. Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, és mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád. Azt üzeni: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában. Te azonban mindeddig nem akartál rá hallgatni. Ezt üzeni tehát az Úr: Erről tudod meg, hogy én, az Úr vagyok: íme, ezzel a bottal, amely a kezemben van, ráütök a folyó vizére, és az vérré változik. Odavész a hal, amely a folyóban van, megromlik a víz, és undor fogja el az egyiptomiakat, amikor a folyó vizét isszák.«
Azután azt mondta az Úr Mózesnek: »Mondd Áronnak: Vedd botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, patakjaira, tavaira, és minden víztárolójára, hogy vérré változzanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, a fa- és kőedényekben egyaránt!« Úgy is tett Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta: felemelte a botot, ráütött a fáraó és szolgái előtt a folyó vizére, s az vérré változott. Odaveszett a hal, amely a vízben volt, megáporodott a folyó, és nem tudtak inni az egyiptomiak a folyó vizéből, és vér lett Egyiptom egész földjén.
De az egyiptomi varázslók bűbájosságuk által hasonlóképpen cselekedtek. Megkeményedett erre a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta. Megfordult, hazament, és ezt sem vette szívére. Az egyiptomiak mindnyájan vízért ástak ekkor a folyó környékén, hogy ihassanak: nem tudtak ugyanis inni a folyó vizéből. Hét nap telt el attól fogva, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.
26Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: »Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem. Ha nem akarod elengedni, íme, békával sújtom egész határodat. Hemzsegni fog a folyó a békától! Feljönnek, bemennek házadba, a hálószobádba és az ágyadba, szolgáid házába és néped közé, a sütőkemencéidbe és dagasztóteknőidbe, tehozzád, a népedhez és minden szolgádhoz bemennek a békák!«
Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Én, az Úr 3jelentem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, mint Mindenható Isten – mert azt a nevemet: ‘Úr’, nem közöltem velük –, és szövetséget kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, vándorlásuk földjét, amelyen jövevények voltak. Aztán meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását, hogy elnyomják őket az egyiptomiak, és megemlékeztem szövetségemről. Mondd tehát Izrael fiainak: Én, az Úr vagyok az, aki kiviszlek titeket az egyiptomi kényszermunka házából, és kiszabadítalak titeket a szolgaságból. Megváltalak titeket kinyújtott karral, nagy ítéletek által, és népemmé fogadlak titeket. Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr, a ti Istenetek vagyok az, aki kiviszlek titeket Egyiptom kínszenvedéseiből, és beviszlek arra a földre, amely felől esküre emeltem kezem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adom, és odaadom azt nektek birtokul, én, az Úr!«
Mózes elmondta mindezt Izrael fiainak, de azok nem hallgattak rá kishitűségük, kíméletlenül kemény munkájuk miatt. Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Menj be és mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy engedje el földjéről Izrael fiait!« Mózes azt felelte az Úr előtt: »Izrael fiai sem hallgatnak rám, hogy hallgatna tehát rám a fáraó, amikor én ráadásul körülmetéletlen ajkú is vagyok!«
Az Úr tehát szólt Mózeshez és Áronhoz, s megparancsolta Izrael fiainak és a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről.
Rúben, Simeon és Lévi leszármazottai 14A következők a családok fejei, nemzetségük szerint:
Rúbennek, Izrael elsőszülöttjének fiai: Hénok, Fállu, Ezron és Kármi. Ezek Rúben nemzetségei.
Simeon fiai: Jámuel, Jámin, Áhod, Jákin, Szoár és Saul a kánaáni asszony fia. Ezek Simeon nemzetségei.
Lévi fiainak, származásuk szerint, a következő a nevük: Gerson, Kaát és Merári. Lévi százharminchét esztendeig élt.
Gerson fiai: Libni és Szemei, nemzetségeik szerint.
Kaát fiai: Armám, Jiszhár, Hebron és Oziel. Kaát százharminchárom esztendeig élt.
Merári fiai: Moholi és Músi. Ezek Lévi nemzetségei, származásuk szerint.
Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül, aki Áront és Mózest szülte neki. Armám százharminchét esztendeig élt.
Jichár fiai: Kóré, Nefeg és Zekri.
Oziel fiai: Misaél, Eliszafán és Szetri.
Áron Erzsébetet, Aminádáb lányát, Nahson nővérét vette feleségül, aki Nádábot, Ábiut, Eleazárt meg Itamárt szülte neki.
Kóré fiai: Asszír, Elkána és Abiászáf. Ezek a kóriták nemzetségei.
Eleazár, Áron fia, Futiel lányai közül vett magának feleséget, aki Fineeszt szülte neki. Ezek a leviták családjának fejei, nemzetségük szerint.
Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt parancsolta az Úr, hogy vezessék ki Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint. Ők azok, akik szóltak a fáraónak, Egyiptom királyának, hogy kivezethessék Izrael fiait Egyiptomból. Ez az a Mózes és Áron, azon a napon, amelyen szólt az Úr Mózeshez Egyiptom földjén.
És szólt az Úr Mózeshez: »Én, az Úr parancsolom: Mondd el a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit mondok neked!« Azt mondta erre Mózes az Úr előtt: »Íme, én körülmetéletlen ajkú vagyok, hogyan hallgatna rám a fáraó?«
Az egyiptomi csapások 7 1Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Íme, mintegy Istenné tettelek a fáraó számára, és bátyád, Áron lesz a prófétád. Te neki mondj el mindent, amit parancsolok neked, a fáraóhoz pedig ő szóljon, hogy engedje el földjéről Izrael fiait! Én azonban megkeményítem a szívét. Megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén, s ő mégsem hallgat majd rátok. Erre kinyújtom kezeimet Egyiptomra, és hatalmas ítéletek által vezetem ki seregemet és népemet, Izrael fiait Egyiptom földjéről. Akkor majd megtudják az egyiptomiak, hogy én, az Úr vagyok az, aki kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kivezetem Izrael fiait közülük!«
Úgy tettek tehát Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta, úgy cselekedtek. Mózes nyolcvanesztendős volt, Áron pedig nyolcvanhárom, amikor a fáraóhoz szóltak.
Az Úr akkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: »Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!« Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta. Áron odadobta a botot a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott.
Előhívatta azonban a fáraó is a bölcseket és a varázslókat, és azok az egyiptomi bűbájosság és egyéb titkos mesterség által hasonlóképpen tettek. Mindegyikük odadobta a botját, és az kígyóvá változott; ám Áron botja elnyelte a botjukat. De a fáraó szíve megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta.
14Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Megátalkodott a fáraó szíve, nem akarja elengedni a népet. Menj tehát ki eléje reggel, akkor íme, ő kimegy a vízhez. Állj elé a folyó partján, vedd kezedbe a botodat, amely kígyóvá változott, és mondd neki: Az Úr, a héberek Istene elküldött engem hozzád. Azt üzeni: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában. Te azonban mindeddig nem akartál rá hallgatni. Ezt üzeni tehát az Úr: Erről tudod meg, hogy én, az Úr vagyok: íme, ezzel a bottal, amely a kezemben van, ráütök a folyó vizére, és az vérré változik. Odavész a hal, amely a folyóban van, megromlik a víz, és undor fogja el az egyiptomiakat, amikor a folyó vizét isszák.«
Azután azt mondta az Úr Mózesnek: »Mondd Áronnak: Vedd botodat, és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire, folyóira, patakjaira, tavaira, és minden víztárolójára, hogy vérré változzanak, és vér legyen Egyiptom egész földjén, a fa- és kőedényekben egyaránt!« Úgy is tett Mózes és Áron, amint az Úr megparancsolta: felemelte a botot, ráütött a fáraó és szolgái előtt a folyó vizére, s az vérré változott. Odaveszett a hal, amely a vízben volt, megáporodott a folyó, és nem tudtak inni az egyiptomiak a folyó vizéből, és vér lett Egyiptom egész földjén.
De az egyiptomi varázslók bűbájosságuk által hasonlóképpen cselekedtek. Megkeményedett erre a fáraó szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogy az Úr előre megmondta. Megfordult, hazament, és ezt sem vette szívére. Az egyiptomiak mindnyájan vízért ástak ekkor a folyó környékén, hogy ihassanak: nem tudtak ugyanis inni a folyó vizéből. Hét nap telt el attól fogva, hogy az Úr csapással sújtotta a folyót.
26Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: »Menj be a fáraóhoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem. Ha nem akarod elengedni, íme, békával sújtom egész határodat. Hemzsegni fog a folyó a békától! Feljönnek, bemennek házadba, a hálószobádba és az ágyadba, szolgáid házába és néped közé, a sütőkemencéidbe és dagasztóteknőidbe, tehozzád, a népedhez és minden szolgádhoz bemennek a békák!«
Jegyzetek
6,3 Héberül Él Saddai (= mezők Istene ?; Mindenható ?); vö. Ter 17,1.
6,14 Későbbi kiegészítés. A 14-15 vers feltehetően töredék egy listából, amely a 12 törzset sorolta fel. Lévi családfája Áron származásának tisztázására áll itt.
7,1 A tíz csapás elbeszélése egységes kompozíció. Végigkíséri a fáraó és Isten közti ellentét fokozódását, míg a fáraó végül meghajlik Isten hatalma előtt.
7,1 Maga Isten fogja fokozni a fáraó ellenállását, mert az egyiptomiaknak meg kell tapasztalniuk, ki az Úr. Az akkori gondolkodásmód minden cselekvést (a fáraó keményszívűségét is) Istenre, mint ősokra vezetett vissza.
7,14 A Nílus vize az évenkinti áradáskor vörösessé válik a núbiai földtől, alacsony vízállás esetén pedig gyakran megposhad és ihatatlanná válik.
7,26 A békák elszaporodása is elő- előfordul Egyiptomban.