Azután az Úr azt mondta: »Dugd csak be a kezedet a kebledbe!« Ő bedugta a keblébe, és amikor kihúzta, olyan volt a leprától, mint a hó. »Dugd vissza a kezedet kebledbe!« – mondta azután. Ő visszadugta, és amikor megint kivette, olyan volt, mint a többi testrésze. – »Ha nem hinnének neked – mondta –, és nem hallgatnának az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavára. Ha pedig e két jelre sem hinnének, és nem hallgatnának szavadra, végy vizet a folyóból, öntsd szét a szárazon, és amit a folyóból merítettél, vérré fog változni!«
Mózes erre azt mondta: »Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én!« Az Úr azt felelte neki: »Ki teremtett szájat az embernek, vagy ki tesz némává és süketté, látóvá és vakká? Nem én, az Úr? Menj tehát, én pedig a száddal leszek, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!« De ő ellenvetette: »Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz!« 14Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szólt: »Tudom, hogy Áron, a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek! Ő beszél majd helyetted a néphez, ő lesz a te szád, te meg olyan leszel neki, mint az Isten. Vedd kezedbe ezt a botot is, s vidd végbe vele a jeleket!«
Mózes visszatérése Egyiptomba Elment tehát Mózes, és visszatért apósához, Jetróhoz. Azt mondta neki: »Elmegyek, visszatérek testvéreimhez Egyiptomba, hogy lássam, élnek-e még.« Jetró azt felelte neki: »Menj békességgel!« Az Úr ugyanis ezt mondta Mózesnek Mádiánban: »Menj, térj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok, akik életedre törtek!« Mózes tehát fogta feleségét és fiait, szamárra ültette őket, és visszatért Egyiptomba, kezében Isten botjával. Miközben úton volt Egyiptomba, az Úr azt mondta neki: »Vigyázz, hogy minden csodát, amelyet a kezedbe adtam, véghez vígy a fáraó előtt! Én azonban megkeményítem az ő szívét, s ő nem fogja elengedni a népet. Mondd azért majd azt neki: Ezt üzeni az Úr: Izrael elsőszülött fiam nekem. Megmondtam ezért neked: Engedd el fiamat, hogy szolgáljon nekem, de te nem akartad elengedni! Íme, én megölöm a te elsőszülött fiadat!«
24Amikor úton volt, a szálláson eléje állt az Úr, és meg akarta őt ölni. Cippóra azonban mindjárt fogott egy jó éles követ, körülmetélte a fia előbőrét, aztán megérintette azzal a lábát, és így szólt: »Vérvőlegényem vagy te nekem!« Alighogy kimondta az asszony, hogy »Vérvőlegényem vagy a körülmetélés miatt«, az Úr eltávozott tőle.
Áronhoz pedig így szólt az Úr: »Menj Mózes elé a pusztába!« Ő elment, Isten hegyénél találkozott vele, és megcsókolta. Erre Mózes elbeszélte Áronnak az Úr minden szavát, amellyel őt küldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket rendelt. Aztán elmentek együtt, és összegyűjtötték Izrael fiainak valamennyi vénjét. Áron elmondta mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr Mózesnek mondott, ő pedig véghezvitte a jeleket a nép előtt. Hitt erre a nép, és amikor meghallották, hogy az Úr megemlékezett Izrael fiairól, és rátekintett nyomorúságukra, meghajoltak és leborultak.
Sikertelen tárgyalások a fáraóval 5 1Ezután Mózes és Áron bementek, és azt mondták a fáraónak: »Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában!« Ám az így felelt: »Ki az az Úr, hogy hallgassak szavára, és elengedjem Izraelt? Nem ismerem én az Urat, és nem engedem el Izraelt!« Erre ők azt mondták: »Találkoztunk a héberek Istenével. Most elmegyünk háromnapi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek. Különben pestis vagy kard fog sújtani ránk!« Erre azt mondta nekik Egyiptom királya: »Mózes és Áron, miért vonjátok el a népet munkájától? Menjetek csak dolgozni!« Aztán így folytatta a fáraó: »Máris túl sok a föld népe! Láthatjátok, hogy megnövekedett száma. Hát még ha megengeditek, hogy elnyugodjék a kényszermunkától?«
Ezért még aznap megparancsolta a munkafelügyelőknek és a nép elöljáróinak: »Ne adjatok többé szalmát a népnek a tégla készítéséhez, mint azelőtt! Menjenek ők maguk, és gyűjtsenek maguknak szalmát! De azért vessétek ki rájuk ugyanazt a téglaszámot, amelyet ezelőtt készítettek, semmivel se szállítsátok alább! Ráérnek ugyanis, azért lármáznak, mondván: ‘Menjünk, és áldozzunk Istenünknek!’ El kell nyomni őket a munkával, hogy azt végezzék, és ne hajoljanak hazug szavakra!«
Kimentek tehát a munkafelügyelők és az elöljárók, és azt mondták a népnek: »Ezt üzeni a fáraó: Nem adok nektek szalmát. Menjetek, szedjetek ott, ahol találtok! A teljesítményeteket azonban semmivel sem szállítják lejjebb.« Elszéledt erre a nép Egyiptom egész földjén, hogy szalmát gyűjtsön. A munkafelügyelők pedig csak hajszolták őket: »Végezzétek el napi munkátokat, mint ahogy azelőtt szoktátok, amikor kaptátok a szalmát!« A fáraó tisztjei pedig megostoroztatták Izrael fiainak munkafelügyelőit ezekkel a szavakkal: »Miért nem készítettétek el sem tegnap, sem ma a téglaszámot, mint azelőtt?«
Izrael fiainak elöljárói erre elmentek és a fáraóhoz kiáltottak: »Miért teszel így szolgáiddal? Szalmát nem adnak nekünk, mégis ugyanannyi téglát követelnek! Minket, szolgáidat, íme, ostoroznak, és népeddel igazságtalanul bánnak!« Ő azonban azt felelte: »Ráértek henyélni, azért mondjátok: ‘Menjünk, áldozzunk az Úrnak!’ Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem kaptok, de a szokásos téglaszámot be kell szolgáltatnotok!«
Látták ekkor Izrael fiainak elöljárói, hogy bajban vannak, mivel azt mondták nekik: »Semmivel sem szabad alábbszállítani a napi téglaszámot!«
Mózes panasza és Isten ígérete 20Amikor kijöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik éppen ott álltak velük szemben. Azt mondták nekik: »Tekintsen rátok az Úr, és ítéljen felettetek azért, hogy kiállhatatlanná tettétek illatunkat a fáraó és szolgái előtt! Kardot nyújtottatok neki, hogy megöljön minket!« Mózes erre visszament az Úrhoz, és megkérdezte: »Uram, miért sanyargattatod ezt a népet? Miért küldtél engem? Hiszen azóta, hogy bementem a fáraóhoz, és szóltam a nevedben, még jobban sanyargatja népedet, te pedig nem szabadítottad meg őket!«
Jegyzetek
4,14 Áron, a papok ősatyja fontos szerepet kap a kivonulásban.
4,24 Mint Jákob (Ter 32,23-33), Mózes is halálos veszedelembe kerül hazatérés közben. A „vérvőlegény” elnevezés valószínűleg arra az ősi szokásra utal, hogy a vőlegényt az esküvő alkalmával metélték körül.
5,1 A „héberek Istene” nem tekintély a fáraó előtt.
5,20 Isten biztosítja Mózest, hogy hű lesz a szövetségéhez és ígéreteihez.
A közösség engesztelő áldozata Ha Izrael egész közössége téved meg és tesz meg tudatlanságból valamit, ami az Úr tilalma ellen van, s azután rájön bűnére: mutasson be bűnéért egy fiatal bikát. Vigye a sátor ajtajához, s a nép vénei tegyék rá kezüket az Úr előtt a fejére. Aztán vágják le a fiatal bikát az Úr színe előtt, s a felkent pap vigyen be a véréből a bizonyság sátrába, mártsa bele ujját, s hintsen hétszer a függöny felé. Aztán tegyen ugyanebből a vérből annak az oltárnak a szarvaira, amely az Úr előtt, a bizonyság sátrában van, a többi vért pedig öntse az égőáldozati oltár aljára, arra, amely a bizonyság sátrának ajtaja előtt van. Aztán vegye az állat egész háját és égesse el az oltáron; úgy járjon el ezzel a fiatal bikával is, mint ahogy az előbb említettel kell eljárnia; így könyörögjön értük a pap, s az Úr megbocsát nekik. Magát a fiatal bikát pedig vigye ki a táboron kívülre, s égesse el, úgy, mint az előbb említett fiatal bikát, mert a közösség bűnéért való áldozat az.
A fejedelem engesztelő áldozata Ha fejedelem követ el bűnt és tesz meg tudatlanságból valami olyasmit, amit az Úr törvénye tilt, s azután rájön bűnére: akkor vigyen egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak. Tegye rá kezét a kecskebak fejére, aztán vágja le, azon a helyen, ahol az egészen elégő áldozatra valókat szokták levágni, az Úr előtt, mert bűnért való áldozat az, a pap pedig mártsa bele ujját a bűnért való áldozat vérébe, s érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait; aztán a többi vért öntse az oltár aljára, a hájat pedig égesse el az oltáron, mint a békeáldozatoknál szokás; így könyörögjön a pap érte és bűnéért és akkor ő bocsánatot nyer.
A köznép engesztelő áldozata 27Ha a föld népe közül követ el valaki tudatlanságból bűnt, azáltal, hogy megtesz valamit, amit az Úr törvénye tilt, s így vétekbe esik, ha rájön bűnére, mutasson be egy hibátlan nősténykecskét. Tegye rá kezét a bűnért való áldozat fejére, aztán vágja le az egészen elégő áldozatok helyén, a pap pedig vegyen a vérből az ujjára és érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára; aztán vegye el az egész hájat, úgy, ahogy azt a békeáldozatokból szokás elvenni és égesse el az oltáron kedves illatul az Úrnak; így könyörögjön érte és akkor ő bocsánatot nyer.
Ha valaki a juhnyájból visz bűnért való áldozatot, tudniillik egy hibátlan nőstényjuhot, tegye rá kezét a bűnért való áldozat fejére, s vágja le azon a helyen, ahol az egészen elégő áldozatra való állatokat szokás levágni, a pap pedig vegyen a véréből az ujjára és érintse meg vele az égő áldozatok oltárának szarvait, a többi vért pedig öntse az oltár aljára; aztán szedje ki az egész hájat, úgy, ahogy a békeáldozatul levágott kosok háját szokás kiszedni és égesse el az oltáron az Úr tűzáldozatai felett, így könyörögjön érte és bűnéért és akkor ő bocsánatot nyer.
Jegyzetek
4,1 A bűnért felajánlott állat a felajánló társadalmi rangja szerint más és más: az egész nép vagy egy pap bűnéért fiatal bikát (az egyik legértékesebb állatot), egy nemzetségfő („fejedelem”) vétkéért egy kost, egy közemberéért bárányt vagy kecskét áldoztak. A kézrátétellel a bűnös jelképesen az állatra ruházza át a vétkeit. Az áldozat vére a bűnös vérét helyettesíti.
4,27 A pap itt közvetítőként szerepel Isten és a bűnös közt.
Isten a mi erős várunk
46 1A karvezetőnek. Kóré fiaitól.A »Szüzek« szerint. Ének.
2 Menedékünk és erőnk az Isten,
a ránk zúdult számos bajban ő a mi segítőnk.
Nem félünk tehát, rendüljön bár meg a föld,
merüljenek bár a tenger mélyére a hegyek.
4 Zúgjanak bár és háborogjanak vizei,
rendüljenek meg bár erejétől a hegyek.
Folyó árja örvendezteti meg Isten városát,
a Fölséges megszentelt hajlékát.
Isten lakik benne: nem inog meg,
mielőtt megvirrad, megsegíti őt Isten.
Nemzetek háborogtak, országok inogtak,
de ő hangját hallatta és megrendült a föld.
Velünk van a seregek Ura,
Jákob Istene a mi menedékünk!
9 Jöjjetek és lássátok az Úr műveit,
csodáit, amelyeket a földön végbevitt.
Megszünteti a háborúkat mindenütt a föld széléig,
széttöri az íjakat és összezúzza a fegyvereket,
tűzben égeti el a pajzsokat.
Álljatok meg és lássátok, hogy én vagyok az Isten:
magasztalni fognak engem a nemzeteknek,
s magasztalni fog a föld.
Jegyzetek
46,1 Kóré fiai: vö. a 42,1-49,21.
46,1 Ún. Sion-ének, amely Szanherib sikertelen jeruzsálemi megszállására vonatkozik (Kr. e. 701, vö. Iz 36,1-37,38). Témája az Istenbe vetett bizalom.
46,2 Isten népével van, a természeti katasztrófákon is átsegíti.
46,4 A görög szövegben itt is van egy refrén (vö. 8-12. versek), amely a héber szövegből hiányzik. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az idők során másolási gondatlanságból maradt ki.
46,9 A „föld” (9.10.11): a Bibliában hol az egész földet jelöli, hol azt a földet (országot), ahol Isten népe él.