37
1Elkészítette Bezeleél a ládát is akácfából. Két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége, és ugyancsak másfél könyök a magassága. Aztán kívül-belül bevonta színarannyal,
és körben egy aranyszegélyt helyezett rá.
Azután öntött még négy aranykarikát, ennek a négy sarkára: két karikát az egyik oldalára, és kettőt a másikra.
Aztán rudakat készített akácfából, bevonta őket arannyal,
és bedugta a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozni lehessen a ládát.
Elkészítette az engesztelőhelyet is, azaz a tudakolóhelyet színaranyból – két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége –, és két kerubot vert aranyból. Az utóbbiakat rátette az engesztelőhely két végére: az egyik kerubot az egyik oldalon a végére, a másik kerubot a másik oldalon a végére, tehát egy-egy kerubot az engesztelőhely mindkét végére. Kiterjesztették szárnyukat, és befödték az engesztelőhelyet, egymás felé és az engesztelőhely felé néztek.
Elkészítette az asztalt is, akácfából; két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége, és másfél könyök a magassága. Aztán bevonta színarannyal, és körben aranyszegélyt helyezett rá, a szegély fölé pedig egy négy ujj magas átszegett párkányzatot, afölé pedig egy másik aranyszegélyt. Öntött továbbá négy aranykarikát, ráillesztette az asztal négy sarkára, minden lábhoz egyet, a szegély mellé. Aztán keresztüldugta rajtuk a rudakat, hogy hordozni lehessen az asztalt. Elkészítette a rudakat is akácfából, aztán bevonta őket arannyal – valamint a különféle célokra szolgáló asztali edényeket: a tálakat, a csészéket, a serlegeket és a tömjénezőket színaranyból, az italáldozatok bemutatásához.
Elkészítette a mécstartót is, színaranyból verve. A szárából ágak, kelyhek, kis gömbök és liliomok ágaztak ki, összesen hat a két oldalból: három ág az egyik oldalból, és három a másikból. Három dióformájú kehely volt az egyik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal; három dióalakú kehely volt a másik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal. Egyformára készült mind a hat ág, amely a mécstartó szárából kiágazott. Magán a száron négy dióformájú kehely volt, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal: egy-egy kis gömb volt két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból leágazott. A kis gömbök is, az ágak is magából a szárból jöttek elő, és az egész színaranyból volt verve. Elkészítette a hét mécsest is színaranyból, hamuszedőikkel és azokkal az edényekkel együtt, amelyekben a leszedett hamvat eloltják. Egy talentum aranyat nyomott a mécstartó, minden tartozékával együtt.
Elkészítette az illatáldozat oltárát is akácfából; egy könyök volt mind a négy oldala, kettő a magassága, a sarkaiból álltak ki a szarvak. Aztán bevonta színarannyal, rostélyával, falaival, szarvaival együtt, és körben aranyszegélyt, a szegély alá pedig mindegyik oldalára két-két aranykarikát, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt. Elkészítette a rudakat is akácfából, és bevonta őket aranylemezekkel.
Elkészítette az olajat is, a szentelés kenetét, valamint a füstölőszert színtiszta fűszerekből, a kenetkészítők mestersége szerint.
38 1Elkészítette az egészen elégő áldozat oltárát is akácfából – öt könyök volt mind a négy oldala, három a magassága, a szarvai a sarkaiból álltak ki –, azután bevonta rézlemezekkel. Elkészítette rézből a különféle tartozékokat is: az üstöket, a lapátokat, a villákat, a horgokat és a parázstartókat. Elkészítette hálószerű rézrostélyát is, ez alá az oltár közepére a párkányzatot. Öntött még négy karikát a rostély minden sarkára, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt. A rudakat is elkészítette akácfából, aztán bevonta rézlemezekkel, és bedugta az oltár oldalain kiálló karikákba. Maga az oltár nem volt tömör, hanem üreges, deszkákból való és belül üres.
Elkészítette a rézmedencét is talapzatával együtt, az asszonyok tükreiből, akik a sátor ajtajánál várakoztak.
Elkészítette az udvart is. Déli oldalán száz könyök széles kárpit volt sodrott lenből, valamint húsz rézoszlop és talpazat. Az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak. Északi oldalán a kárpitok, az oszlopok, a talpak és az oszlopfők ugyanilyen méretűek és alakúak voltak, ugyanabból a fémből. Nyugatra néző oldalán ötven könyök széles kárpit, tíz rézoszlop és talpazat volt, az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak. Kelet felé is ötven könyök széles kárpitot készített. Ezek közül tizenöt könyöknyi, három oszloppal és talppal az egyik oldalt foglalta el. A másik oldalon – a két oldal közé helyezte ugyanis az udvar bejáratát – szintén tizenöt könyök kárpit, három oszlop és ugyanennyi talp volt. Az udvar valamennyi kárpitja sodrott lenvászon volt. Az oszlopok talpa rézből, fejük pedig összes metszésükkel együtt ezüstből volt. Az udvar oszlopait is bevonta ezüsttel. Bejáratára hímző munkával, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből készítette el a függönyt. Ennek hossza húsz könyök, a magassága öt könyök volt, az udvar valamennyi kárpitjának méretével megegyezően. A bejáratnak négy oszlopa volt, réztalppal, ezüstfővel és metszésekkel. Elkészítette körben a hajléknak és az udvarnak a cövekeit is rézből.
A következők voltak a bizonyság hajlékához felhasznált dolgok: Mózes parancsára, a leviták szolgálata által Itamár, Áron papnak a fia számlálta össze őket. Bezeleél, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fia készítette el mindazt, amit az Úr Mózes által parancsolt. A társa Oliáb, a Dán törzséből való Ahiszámek fia volt, aki maga is kiváló mester volt a fafaragásban, a kék, bíbor, karmazsin színű fonallal és lenből való műszövésben és hímzésben.
Az arany, amelyet a szentély elkészítéséhez felhasználtak, és amelyet ajándékul felajánlottak, összesen huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel volt a szentély súlyegysége szerint. 25Ezt azok ajánlották fel, akiket számbavettek, azaz a húszévesnél idősebb hatszázháromezer-ötszázötven fegyverfogató férfi. Volt továbbá száz talentum ezüst: ebből öntötték a szentélynek és a függönnyel fedett bejáratnak a talpait. Száz talp készült a száz talentumból, egy-egy talentumot számítottak minden talpra. Ezerhétszázhetvenöt sékelből pedig oszlopfőket készített, és az oszlopokat bevonta ezüsttel. Rézből hetvenkétezer talentumot és négyszáz sékelt ajánlottak fel. Ebből öntötték a talpakat a bizonyság sátrának bejáratához, a rézoltárt és rostélyát, és mindazokat a kellékeket, amelyek annak szolgálatához tartoznak, udvar talpazatát körben és a bejáratánál, valamint a hajlék és az udvar cövekeit körös-körül.
Elkészítette az engesztelőhelyet is, azaz a tudakolóhelyet színaranyból – két és fél könyök volt a hossza, másfél könyök a szélessége –, és két kerubot vert aranyból. Az utóbbiakat rátette az engesztelőhely két végére: az egyik kerubot az egyik oldalon a végére, a másik kerubot a másik oldalon a végére, tehát egy-egy kerubot az engesztelőhely mindkét végére. Kiterjesztették szárnyukat, és befödték az engesztelőhelyet, egymás felé és az engesztelőhely felé néztek.
Elkészítette az asztalt is, akácfából; két könyök volt a hossza, egy könyök a szélessége, és másfél könyök a magassága. Aztán bevonta színarannyal, és körben aranyszegélyt helyezett rá, a szegély fölé pedig egy négy ujj magas átszegett párkányzatot, afölé pedig egy másik aranyszegélyt. Öntött továbbá négy aranykarikát, ráillesztette az asztal négy sarkára, minden lábhoz egyet, a szegély mellé. Aztán keresztüldugta rajtuk a rudakat, hogy hordozni lehessen az asztalt. Elkészítette a rudakat is akácfából, aztán bevonta őket arannyal – valamint a különféle célokra szolgáló asztali edényeket: a tálakat, a csészéket, a serlegeket és a tömjénezőket színaranyból, az italáldozatok bemutatásához.
Elkészítette a mécstartót is, színaranyból verve. A szárából ágak, kelyhek, kis gömbök és liliomok ágaztak ki, összesen hat a két oldalból: három ág az egyik oldalból, és három a másikból. Három dióformájú kehely volt az egyik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal; három dióalakú kehely volt a másik ágon, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal. Egyformára készült mind a hat ág, amely a mécstartó szárából kiágazott. Magán a száron négy dióformájú kehely volt, mindegyik egy-egy kis gömbbel és liliommal: egy-egy kis gömb volt két-két ág tövén, mind a három helyen, mind a hat ág alatt, amely a szárból leágazott. A kis gömbök is, az ágak is magából a szárból jöttek elő, és az egész színaranyból volt verve. Elkészítette a hét mécsest is színaranyból, hamuszedőikkel és azokkal az edényekkel együtt, amelyekben a leszedett hamvat eloltják. Egy talentum aranyat nyomott a mécstartó, minden tartozékával együtt.
Elkészítette az illatáldozat oltárát is akácfából; egy könyök volt mind a négy oldala, kettő a magassága, a sarkaiból álltak ki a szarvak. Aztán bevonta színarannyal, rostélyával, falaival, szarvaival együtt, és körben aranyszegélyt, a szegély alá pedig mindegyik oldalára két-két aranykarikát, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt. Elkészítette a rudakat is akácfából, és bevonta őket aranylemezekkel.
Elkészítette az olajat is, a szentelés kenetét, valamint a füstölőszert színtiszta fűszerekből, a kenetkészítők mestersége szerint.
38 1Elkészítette az egészen elégő áldozat oltárát is akácfából – öt könyök volt mind a négy oldala, három a magassága, a szarvai a sarkaiból álltak ki –, azután bevonta rézlemezekkel. Elkészítette rézből a különféle tartozékokat is: az üstöket, a lapátokat, a villákat, a horgokat és a parázstartókat. Elkészítette hálószerű rézrostélyát is, ez alá az oltár közepére a párkányzatot. Öntött még négy karikát a rostély minden sarkára, hogy rudakat lehessen beléjük dugni, és hordozni lehessen az oltárt. A rudakat is elkészítette akácfából, aztán bevonta rézlemezekkel, és bedugta az oltár oldalain kiálló karikákba. Maga az oltár nem volt tömör, hanem üreges, deszkákból való és belül üres.
Elkészítette a rézmedencét is talapzatával együtt, az asszonyok tükreiből, akik a sátor ajtajánál várakoztak.
Elkészítette az udvart is. Déli oldalán száz könyök széles kárpit volt sodrott lenből, valamint húsz rézoszlop és talpazat. Az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak. Északi oldalán a kárpitok, az oszlopok, a talpak és az oszlopfők ugyanilyen méretűek és alakúak voltak, ugyanabból a fémből. Nyugatra néző oldalán ötven könyök széles kárpit, tíz rézoszlop és talpazat volt, az oszlopfők és az egész mű metszései ezüstből voltak. Kelet felé is ötven könyök széles kárpitot készített. Ezek közül tizenöt könyöknyi, három oszloppal és talppal az egyik oldalt foglalta el. A másik oldalon – a két oldal közé helyezte ugyanis az udvar bejáratát – szintén tizenöt könyök kárpit, három oszlop és ugyanennyi talp volt. Az udvar valamennyi kárpitja sodrott lenvászon volt. Az oszlopok talpa rézből, fejük pedig összes metszésükkel együtt ezüstből volt. Az udvar oszlopait is bevonta ezüsttel. Bejáratára hímző munkával, kék, bíbor, karmazsin színű fonalból és sodrott lenből készítette el a függönyt. Ennek hossza húsz könyök, a magassága öt könyök volt, az udvar valamennyi kárpitjának méretével megegyezően. A bejáratnak négy oszlopa volt, réztalppal, ezüstfővel és metszésekkel. Elkészítette körben a hajléknak és az udvarnak a cövekeit is rézből.
A következők voltak a bizonyság hajlékához felhasznált dolgok: Mózes parancsára, a leviták szolgálata által Itamár, Áron papnak a fia számlálta össze őket. Bezeleél, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fia készítette el mindazt, amit az Úr Mózes által parancsolt. A társa Oliáb, a Dán törzséből való Ahiszámek fia volt, aki maga is kiváló mester volt a fafaragásban, a kék, bíbor, karmazsin színű fonallal és lenből való műszövésben és hímzésben.
Az arany, amelyet a szentély elkészítéséhez felhasználtak, és amelyet ajándékul felajánlottak, összesen huszonkilenc talentum és hétszázharminc sékel volt a szentély súlyegysége szerint. 25Ezt azok ajánlották fel, akiket számbavettek, azaz a húszévesnél idősebb hatszázháromezer-ötszázötven fegyverfogató férfi. Volt továbbá száz talentum ezüst: ebből öntötték a szentélynek és a függönnyel fedett bejáratnak a talpait. Száz talp készült a száz talentumból, egy-egy talentumot számítottak minden talpra. Ezerhétszázhetvenöt sékelből pedig oszlopfőket készített, és az oszlopokat bevonta ezüsttel. Rézből hetvenkétezer talentumot és négyszáz sékelt ajánlottak fel. Ebből öntötték a talpakat a bizonyság sátrának bejáratához, a rézoltárt és rostélyát, és mindazokat a kellékeket, amelyek annak szolgálatához tartoznak, udvar talpazatát körben és a bejáratánál, valamint a hajlék és az udvar cövekeit körös-körül.
Jegyzetek
37,1 Vö. Kiv 25,10-40; 30,1-5.22-38.
38,1 Vö. Kiv 27,1-19; 30,18-21. 1 talentum kb. 41 kg, 1 sékel kb. 11,5 g.
38,25 Vö. Szám 1,46.