Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: »Mondd Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy! Ha csak egy kis ideig is veled járnék, eltörölnélek. Most azonban tedd le díszeidet, hogy megtudjam, mit tegyek veled!« Le is tették Izrael fiai a díszeiket a Hóreb hegyénél.
A szövetség megújítása Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba. Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel. Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában. Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.
Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: »Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: ‘Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem.’ Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet.« Azt mondta erre az Úr: »Magam fogok előtted haladni, és nyugalmat szerzek neked!« Mózes azt válaszolta: »Ha nem te magad mégy előttünk, ne is vezess ki minket erről a helyről! Miből is tudhatnánk meg, én és a te néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz, hogy így dicsőbbek legyünk minden népnél, amely a földön lakik?«
Az Úr erre azt mondta Mózesnek: »Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.« 18Mózes azt felelte: »Mutasd meg nekem dicsőségedet!« Az Úr erre így szólt: »Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik.« Majd azt mondta: »Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.« Azután így szólt: »De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára! Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok. Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz – de arcomat nem láthatod!«
34 Ezután így szólt: »Vágj magadnak két ugyanolyan kőtáblát, mint az elsők voltak, hogy rájuk írhassam azokat az igéket, amelyek azokon a táblákon voltak, amelyeket összetörtél! Reggelre légy készen, hogy akkor mindjárt feljöhess a Sínai hegyére, és állj elém ott a hegy tetején. Senki se jöjjön fel veled, és senkit se lehessen látni az egész hegyen, se marha, se juh ne legeljen arrafelé!« Vágott tehát két ugyanolyan kőtáblát, mint az előbbiek voltak, aztán felkelt az éjszakából, és fölment a Sínai hegyére, amint az Úr parancsolta neki. A két kőtáblát felvitte magával.
Amikor aztán az Úr leszállt a felhőben, Mózes odaállt mellé, és kiáltotta az Úr nevét. Amíg az Úr elvonult előtte, azt mondta: »Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű, te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át, megbocsátasz gonoszságot, vétket és bűnt. Előtted azonban semmi sem marad büntetlen, mert megtorlod az apák gonoszságát gyermekeiken, unokáikon, harmadik és negyedik nemzedékükön!« Ekkor Mózes sietve leborult a földre, meghajtotta magát, és így szólt: »Ha kegyelmet találtam színed előtt, Uram, kérlek, járj velünk! Bár keménynyakú ez a nép, bocsásd meg gonoszságainkat és bűneinket, és fogadj tulajdonoddá minket!«
Az Úr azt felelte: »Megkötöm a szövetséget: mindenki láttára olyan jeleket fogok művelni, amilyeneket még nem láttak a földön semmiféle népnél, hogy lássa ez a nép, amely között vagy, az Úr rettenetes tetteit, amelyeket cselekedni fogok.
11Vigyázz azonban mindarra, amit ma parancsolok neked! Én magam fogom kiűzni előled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat. Őrizkedj tehát attól, hogy valaha is barátságra lépj annak a földnek a lakosaival, mert az romlásodra lenne. Ehelyett rontsd le oltáraikat, törd össze emlékoszlopaikat, és vágd ki berkeiket.
Ne imádj más istent, mert féltékenynek nevezik az Urat, féltékeny Isten ő! Ne köss szövetséget annak a földnek a lakóival, hogy amikor isteneikkel paráználkodnak, és bálványaiknak áldoznak, meg ne hívjanak téged, hogy egyél áldozataikból. Feleséget se végy lányaik közül fiaidnak, hogy amikor azok paráználkodnak, isteneikkel paráznává ne tegyék fiaidat.
Öntött isteneket ne készíts magadnak!
Tartsd meg a kovásztalanok ünnepét! Hét napon át egyél kovásztalant, amint megparancsoltam neked, abíb havának idején, mert a tavaszi idő hónapjában jöttél ki Egyiptomból.
Minden hím, amely méhet nyit, az enyém legyen! Az állatok közül minden elsőszülött, akár marha, akár aprójószág, az enyém legyen. Szamarad elsőszülöttjét váltsd meg egy juhon. Ha nem adsz érte váltságot, meg kell ölni. Fiaid közül az elsőszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg üres kézzel színem előtt.
Hat napon dolgozzál, a hetedik napon pihentesd a szántást és az aratást!
Tartsd meg a hetek ünnepét, amikor búzád zsengéjét aratják, és azt az ünnepet, amikor az esztendő végén mindenedet betakarítják!
Esztendőnként három ízben minden férfi jelenjék meg a mindenható Úrnak, Izrael Istenének színe előtt! Amikor ugyanis elűzöm majd a nemzeteket előled, bár kiterjesztem határodat, senki sem fog földedre lecsapni, amikor te felmégy, hogy megjelenj az Úr, a te Istened színe előtt, esztendőnként háromszor.
Ne ontsd kovász mellett áldozatom vérét, és ne maradjon reggelre semmi sem a pászka ünnep áldozatából!
Földed termésének zsengéjét vidd fel az Úrnak, Istenednek házába!
Ne főzz kecskegidát anyja tejében!«
Az Úr végül azt mondta Mózesnek: »Írd fel magadnak ezeket az igéket, mert ezek alapján kötöttem szövetséget veled és Izraellel!«
Ő tehát ott volt az Úrnál, negyven nap és negyven éjen át. Kenyeret nem evett, vizet nem ivott, és felírta a táblákra a szövetség tíz igéjét.
29Amikor aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt. Áron és Izrael fiai azonban meglátták, hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni. Ő azonban hívta őket. Erre Áron is, a gyülekezet fejedelmei is odamentek hozzá. Miután velük már beszélt, odamentek hozzá Izrael fiai is mindnyájan, és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úrtól a Sínai hegyén hallott.
Amikor aztán befejezte beszédét, fátyolt borított az arcára. Ezt mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem jött. Akkor aztán elmondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki. Amikor kijött, látták, hogy sugárzik Mózes arca, ő azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt.
Jegyzetek
33,1 A saját rosszrahajlásának megtapasztalása után gyökeresen megváltozott a nép és Isten kapcsolata.
33,18 Isten lényegéről (dicsőségéről) az embernek csak áttételes tapasztalása lehet.
34,11 Ez az úgynevezett kultikus Tízparancsolat. A rendelkezések feltételezik a letelepedett életformát és a rendszeressé vált istentiszteletet.
34,29 A héber „ragyogni” szó „szarv”-at is jelent. Innen ered a téves értelmezés, hogy Mózesnek szarvai voltak (lásd pl. Michelangelo Mózes-szobra).
Végy továbbá lisztlángot és süss belőle tizenkét kenyeret – két-két tizednyi legyen mindegyik –, és tedd őket hatonként egymás mellé a színarany asztalra az Úr elé, és tégy rájuk világos tömjént, a kenyérnek az Úr tűzáldozatára szánt emlékeztető részéül. Ezeket minden szombaton fel kell váltani az Úr előtt, mint örök szövetségi járandóságot Izrael fiai részéről, azután Ároné és fiaié legyenek, hogy egyék meg szent helyen, mert szentséges részként őket illetik az Úr tűzáldozataiból örök törvény alapján.«
Kitérés: Isten nevének káromlása 10Kiment pedig egy izraelita asszonynak a fia, akit ő egy egyiptomi embertől szült, Izrael fiai közé és összeveszett a táborban egy izraelita emberrel. Mivel eközben káromolta és szidalmazta a Nevet, elvitték Mózeshez (anyját Selomitnak hívták, s a Dán törzséből való Dibri lánya volt) és tömlöcbe vetették, míg megtudják, mit parancsol az Úr. Így szólt erre az Úr Mózeshez: »Vidd ki a káromlót a táboron kívülre, s mindazok, akik hallották, tegyék rá a kezüket a fejére, és kövezze meg az egész nép. Izrael fiaihoz pedig így beszélj:
Aki átkozza Istenét, viselje bűnét, s aki káromolja az Úr nevét, halállal lakoljon: kövekkel verje agyon az egész közösség, akár bennszülött, akár jövevény, mert aki az Úr nevét káromolja, annak halállal kell lakolnia.
Aki agyonüt valakit, halállal lakoljon.
Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, azaz életet életért.
Aki sebet ejt valamely embertársán: ahogy ő tett, úgy tegyenek vele is: törést törésért, szemet szemért, fogat fogért adjon; amilyen sebet ejtett, olyat kelljen elviselnie neki is.
Aki állatot üt agyon, adjon másikat helyette, aki embert üt agyon, lakoljon. Egyenlő ítélet legyen nálatok, akár jövevény, akár bennszülött vétkezik mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek.«
Szólt erre Mózes Izrael fiainak, és kivitték a káromlót a táboron kívülre, s kövekkel agyonverték. Úgy tettek Izrael fiai, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek.
Jegyzetek
24,1 Vö. Kiv 25,31-40.
24,10 A félzsidó jövevényt a zsidó törvények szerint ítélik el.
Felhívás a hűségre
81 1A karvezetőnek. A »Szőlőprések« szerint. Ászáftól.
2 Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek,
ujjongjatok Jákob Istenének.
Kezdjetek énekelni és szóljon a dob,
a szép hangú lant és a hárfa.
Fújjátok a harsonát újholdkor,
és holdtöltekor, ünnepünk napján.
Ez Izrael törvénye,
Jákob Istenének parancsa.
Bizonyságául rendelte ezt Józsefnek,
amikor kivonult Egyiptom földjéről.
Ismeretlen beszédet hallottam:
»Megszabadítottam hátát a tehertől,
kezét a rabszolgakosártól.
8 Szorongatásodban segítségül hívtál, s én megszabadítottalak,
meghallgattalak a fergeteg rejtekéből,
a Meriba vizénél próbára tettelek.
Halljad, én népem, hadd intselek!
Izrael, bárcsak meghallgatnál engem!
Ne legyen más isten közötted,
ne imádj idegen istent!
Mert én vagyok a te Urad, Istened,
aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről:
nyisd ki szádat és én megtöltöm.
De népem nem hallgatott szavamra,
s Izrael nem figyelt rám.
Ezért ráhagytam őket szívük keménységére,
hadd menjenek a saját fejük után.
Ha népem rám hallgatott volna,
ha Izrael az én útjaimon járt volna,
rögtön megaláztam volna ellenségeit,
s üldözőire vetettem volna kezemet.
Hízelegnének neki az Úr ellenségei,
s idejük örökké tartana.
Táplálnám őket a búza javával,
és jóltartanám mézzel a kősziklából.«
Jegyzetek
81,1 Ászáf: vö.50,1.
81,1 A zsoltár a sátoros ünnep fogság utáni szertartásának része.
81,2 Felhívás az ünnepi dicsőítésre. Az őszi ünnepi időszak újholdtól holdtöltéig tart (vö. Lev 23,24-36).
81,8 Meriba vizénél: vö. Kiv 17,1-7.