30
1Készíts továbbá akácfából egy oltárt az illatáldozatok bemutatásához:
hosszúsága egy könyök, szélessége szintén egy, tehát négyzet alakú, magassága pedig két könyök legyen. Szarvai magából az oltárból jöjjenek elő.
Ezt aztán vond be színarannyal – a rostélyát is, körös-körül a falait is, és a szarvait is. Helyezz rá körös-körül aranyszegélyt,
a szegély alá pedig mindkét oldalon két aranykarikát, hogy rudakat lehessen dugni beléjük, és hordozni lehessen az oltárt.
Készítsd el a rudakat is akácfából, és vond be őket arannyal.
Aztán tedd az oltárt az elé a függöny elé, amely a bizonyság ládája és a bizonyságot fedő kegyelemtábla előtt függ, ahonnan majd szólok hozzád.
Áron pedig égessen rajta jó illatú füstölőszert: égessen rajta reggel, amikor előkészíti a mécseseket,
és égessen estefelé is, amikor feltölti őket. Szüntelen égő illatáldozat legyen ez részetekről az Úr előtt, nemzedékről nemzedékre.
Más összetételű füstölőszert, egészen elégő áldozatot és ételáldozatot ne mutassatok be rajta, és italáldozatot se öntsetek rá.
Évente egyszer pedig könyörögjön Áron ennek az oltárnak a szarvai felett a bűnért való áldozat vérével, és végezzen engesztelést rajta, nemzedékről nemzedékre közöttetek. Legyen szent az Úrnak.«
11Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Amikor majd szám szerint összeírod Izrael fiainak összességét, adjon mindegyikük váltságot életéért az Úrnak, hogy ne legyen rajtuk csapás, amikor megszámlálják őket. Ezt kell adnia mindenkinek, akinek a nevét felveszik: fél sékelt a szentély súlyegysége szerint – egy sékelben húsz gera van –, fél sékelt ajánljon fel az Úrnak. Akit számbavesznek, húszesztendőstől fölfelé, ezt a váltságot adja meg. A gazdag ne adjon többet fél sékelnél, és a szegény se kevesebbet. Te pedig vedd a pénzt, amelyet Izrael fiai adnak, és fordítsd azt a bizonyság sátrának szolgálatára, hogy emlékeztetőjük legyen az az Úr előtt, és ő megkegyelmezzen életüknek.«
Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Készíts majd rézből egy mosdómedencét, valamint egy hozzávaló talapzatot, tedd a bizonyság sátra és az oltár közé, és tölts bele vizet. Ebből mossák meg Áron és fiai a kezüket és lábukat, amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy rajta illatáldozatot mutassanak be az Úrnak, – nehogy halállal lakoljanak. Örök törvény legyen ez számára és utódai számára nemzedékről nemzedékre.«
Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Végy ezután fűszereket: ötszáz sékel finom mirhazsengét, félannyi, azaz kétszázötven sékel fahéjat, ugyancsak kétszázötven sékel illatos nádat, és ötszáz sékel kassziát, a szentély súlyegysége szerint, végül egy hín mennyiségű faolajat. Készíts belőle kenethez való szent olajat, kenetet a kenetkészítők mestersége szerint. Ezzel aztán kend meg a bizonyság sátrát, a szövetség ládáját, az asztalt és eszközeit, a mécstartót és eszközeit, az illatáldozat oltárát és az egészen elégő áldozatét, s minden eszközt, amely szolgálatukhoz tartozik. Így szenteld meg mindezt, és szentek lesznek: aki hozzájuk ér, szentté válik.
Kend fel és szenteld meg ezzel Áront és fiait is, hogy papjaimmá legyenek. Izrael fiainak pedig mondd: Nekem szentelt kenet olaja legyen ez közöttetek nemzedékről nemzedékre. Senki se kenje meg ezzel a testét, és ennek összetétele szerint másikat ne készítsetek, mert szent ez, és szentnek számítson előttetek. Mindaz, aki ugyanilyet készít, vagy ebből idegen embernek ad, irtassék ki népéből.«
Az Úr ezután azt mondta Mózesnek: »Végy ismét fűszereket: mirhazsengét, ónixot, jó illatú galbánt, fehér tömjént – egyenlő mennyiségű legyen valamennyi – és készíts a kenetkészítők mestersége szerint jól összevegyített, tiszta és szentelésre alkalmas füstölőszert. Aztán törd az egészet finom porrá, és tégy belőle a bizonyság sátra elé, ahol majd megjelenek neked. Szent legyen előttetek ez a füstölőszer: ilyen keveréket a saját használatra ne készítsetek, mert az Úrnak szentelt dolog ez. Mindaz, aki ilyet készít, hogy élvezze illatát, irtassék ki népéből.«
A művészek és kézművesek megbízása 31 1Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Íme, név szerint meghívtam Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fiát. Eltöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára, mindannak kigondolására, amit csak alkotni lehet aranyból, ezüstből, rézből, márványból, drágakövekből és mindenféle fából. Egyszersmind társul adtam mellé Oliábot, a Dán törzséből való Ahiszámek fiát. Bölcsességet adtam minden műértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit neked parancsoltam: a szövetség sátrát, a bizonyság ládáját, az e fölé való kegyelemtáblát, a sátor minden eszközét, az asztalt és eszközeit, a színarany mécstartót és eszközeit, a füstölőszer oltárát, valamint az egészen elégő áldozatét és minden eszközüket, a medencét és talapzatát, a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak szolgálatához, hogy gyakorolhassák szent tisztüket, a kenet olaját és a fűszerekből készült füstölőszert a szentély számára: mindent tegyenek meg, amit parancsoltam neked.«
A szombat ünnepe Végül így szólt az Úr Mózeshez: »Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek. Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből. Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére. Mindaz, aki munkát végez azon a napon, halállal lakoljon. Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök szövetség az közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával.«
A szövetség megszegése: az aranyborjú 18Amikor a Sínai hegyen befejezte ezeket a szavakat, az Úr átadta Mózesnek a bizonyságnak Isten ujjával megírt két kőtábláját.
32 1Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: »Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!« Áron erre azt mondta nekik: »Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!« Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat. Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: »Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!« Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: »Holnap ünnepe lesz az Úrnak!« Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ‘Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!’« Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Látom már, hogy keménynyakú nép ez! Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!«
Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: »Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: ‘Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.’ Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben! Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: ‘Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!’« Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Visszatért erre Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalukon írás volt. Magának Istennek voltak a művei, a táblákba vésett írás is Istené volt. Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: »Harci lárma hallatszik a táborból!« Ő így felelt:
Áronnak pedig azt mondta: »Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?« Az így felelt neki: »Ne haragudjon az én uram, hiszen ismered ezt a népet, hogy hajlik a gonoszra! Azt mondták nekem: ‘Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’ Én azt mondtam nekik: Kinek van közületek aranya? – Elhozták, ideadták nekem, én a tűzbe vetettem, és ez a borjú készült belőle.«
Amikor Mózes látta, hogy a nép fegyvertelen – Áron ugyanis elvette fegyverzetüket az undok gyalázatosság által, és fegyvertelenül állította őket ellenségeik elé –, megállt a tábor kapujában, és így szólt: »Aki az Úrral tart, álljon ide mellém!« Erre Lévi fiai mindnyájan odagyűltek köré, ő pedig azt mondta nekik: »Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindegyiktek kardot derekára, és menjetek oda és vissza a táboron keresztül, kaputól kapuig, és ölje meg mindenki a testvérét, a barátját és a rokonát is!« Erre Lévi fiai megtették, amit Mózes parancsolt nekik. Aznap mintegy huszonháromezer ember halt meg. Mózes azután azt mondta nekik: »Ma az Úrnak szenteltétek kezeteket, mindenki a fia és a testvére által, így ő nektek adja majd áldását.«
Másnap aztán így szólt Mózes a néphez: »Igen nagy vétekkel vétkeztetek! Felmegyek az Úrhoz, talán sikerül megkövetnem őt vétketekért!« Vissza is ment az Úrhoz, és így szólt: »Kérlek, igen nagy vétekkel vétkezett ez a nép: aranyisteneket csinált magának. Most azonban vagy bocsásd meg nekik ezt a vétket, 32vagy pedig, ha ezt nem teszed, törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!« Az Úr azt felelte neki: »Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki könyvemből. Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is.«
Meg is verte az Úr a népet ezért a vétekért, a borjúért, amelyet Áron készített.
33 1Az Úr ezután így szólt Mózeshez: »Eredj, menj fel erről a helyről, te és a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak: Az utódaidnak adom. Egy angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat, s te bemész a tejjel-mézzel folyó földre. Én azonban nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és még el találnálak pusztítani az úton.« Amikor a nép meghallotta ezt a nagyon rossz hírt, gyászba borult, és senki sem vette fel a szokott díszeit.
Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: »Mondd Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy! Ha csak egy kis ideig is veled járnék, eltörölnélek. Most azonban tedd le díszeidet, hogy megtudjam, mit tegyek veled!« Le is tették Izrael fiai a díszeiket a Hóreb hegyénél.
A szövetség megújítása Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba. Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel. Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában. Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.
Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: »Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: ‘Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem.’ Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet.« Azt mondta erre az Úr: »Magam fogok előtted haladni, és nyugalmat szerzek neked!« Mózes azt válaszolta: »Ha nem te magad mégy előttünk, ne is vezess ki minket erről a helyről! Miből is tudhatnánk meg, én és a te néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz, hogy így dicsőbbek legyünk minden népnél, amely a földön lakik?«
Az Úr erre azt mondta Mózesnek: »Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.« 18Mózes azt felelte: »Mutasd meg nekem dicsőségedet!« Az Úr erre így szólt: »Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik.« Majd azt mondta: »Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.« Azután így szólt: »De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára! Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok. Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz – de arcomat nem láthatod!«
11Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Amikor majd szám szerint összeírod Izrael fiainak összességét, adjon mindegyikük váltságot életéért az Úrnak, hogy ne legyen rajtuk csapás, amikor megszámlálják őket. Ezt kell adnia mindenkinek, akinek a nevét felveszik: fél sékelt a szentély súlyegysége szerint – egy sékelben húsz gera van –, fél sékelt ajánljon fel az Úrnak. Akit számbavesznek, húszesztendőstől fölfelé, ezt a váltságot adja meg. A gazdag ne adjon többet fél sékelnél, és a szegény se kevesebbet. Te pedig vedd a pénzt, amelyet Izrael fiai adnak, és fordítsd azt a bizonyság sátrának szolgálatára, hogy emlékeztetőjük legyen az az Úr előtt, és ő megkegyelmezzen életüknek.«
Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Készíts majd rézből egy mosdómedencét, valamint egy hozzávaló talapzatot, tedd a bizonyság sátra és az oltár közé, és tölts bele vizet. Ebből mossák meg Áron és fiai a kezüket és lábukat, amikor bemennek a bizonyság sátrába, vagy amikor az oltárhoz járulnak, hogy rajta illatáldozatot mutassanak be az Úrnak, – nehogy halállal lakoljanak. Örök törvény legyen ez számára és utódai számára nemzedékről nemzedékre.«
Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Végy ezután fűszereket: ötszáz sékel finom mirhazsengét, félannyi, azaz kétszázötven sékel fahéjat, ugyancsak kétszázötven sékel illatos nádat, és ötszáz sékel kassziát, a szentély súlyegysége szerint, végül egy hín mennyiségű faolajat. Készíts belőle kenethez való szent olajat, kenetet a kenetkészítők mestersége szerint. Ezzel aztán kend meg a bizonyság sátrát, a szövetség ládáját, az asztalt és eszközeit, a mécstartót és eszközeit, az illatáldozat oltárát és az egészen elégő áldozatét, s minden eszközt, amely szolgálatukhoz tartozik. Így szenteld meg mindezt, és szentek lesznek: aki hozzájuk ér, szentté válik.
Kend fel és szenteld meg ezzel Áront és fiait is, hogy papjaimmá legyenek. Izrael fiainak pedig mondd: Nekem szentelt kenet olaja legyen ez közöttetek nemzedékről nemzedékre. Senki se kenje meg ezzel a testét, és ennek összetétele szerint másikat ne készítsetek, mert szent ez, és szentnek számítson előttetek. Mindaz, aki ugyanilyet készít, vagy ebből idegen embernek ad, irtassék ki népéből.«
Az Úr ezután azt mondta Mózesnek: »Végy ismét fűszereket: mirhazsengét, ónixot, jó illatú galbánt, fehér tömjént – egyenlő mennyiségű legyen valamennyi – és készíts a kenetkészítők mestersége szerint jól összevegyített, tiszta és szentelésre alkalmas füstölőszert. Aztán törd az egészet finom porrá, és tégy belőle a bizonyság sátra elé, ahol majd megjelenek neked. Szent legyen előttetek ez a füstölőszer: ilyen keveréket a saját használatra ne készítsetek, mert az Úrnak szentelt dolog ez. Mindaz, aki ilyet készít, hogy élvezze illatát, irtassék ki népéből.«
A művészek és kézművesek megbízása 31 1Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Íme, név szerint meghívtam Bezeleélt, Úrinak, a Júda törzséből való Húr fiának a fiát. Eltöltöttem Isten lelkével, bölcsességgel, értelemmel és tudással minden munkára, mindannak kigondolására, amit csak alkotni lehet aranyból, ezüstből, rézből, márványból, drágakövekből és mindenféle fából. Egyszersmind társul adtam mellé Oliábot, a Dán törzséből való Ahiszámek fiát. Bölcsességet adtam minden műértő ember szívébe, hogy el tudják készíteni mindazt, amit neked parancsoltam: a szövetség sátrát, a bizonyság ládáját, az e fölé való kegyelemtáblát, a sátor minden eszközét, az asztalt és eszközeit, a színarany mécstartót és eszközeit, a füstölőszer oltárát, valamint az egészen elégő áldozatét és minden eszközüket, a medencét és talapzatát, a szent ruhákat Áronnak, a papnak és fiainak szolgálatához, hogy gyakorolhassák szent tisztüket, a kenet olaját és a fűszerekből készült füstölőszert a szentély számára: mindent tegyenek meg, amit parancsoltam neked.«
A szombat ünnepe Végül így szólt az Úr Mózeshez: »Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek. Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből. Hat napon dolgozzatok: a hetediken szombat van, szent nyugalom az Úr tiszteletére. Mindaz, aki munkát végez azon a napon, halállal lakoljon. Tartsák meg Izrael fiai a szombatot, és üljék meg nemzedékről nemzedékre. Örök szövetség az közöttem és Izrael fiai között. Örök jel az, mert hat nap alatt alkotta az Úr a mennyet és a földet, és hetednapra felhagyott a munkával.«
A szövetség megszegése: az aranyborjú 18Amikor a Sínai hegyen befejezte ezeket a szavakat, az Úr átadta Mózesnek a bizonyságnak Isten ujjával megírt két kőtábláját.
32 1Amikor azonban a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről, összegyűlt Áron ellen, és azt mondta: »Rajta, készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak! Nem tudjuk ugyanis, hogy mi történt Mózessel, azzal az emberrel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!« Áron erre azt mondta nekik: »Szedjétek le az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és lányaitok füléről, és hozzátok el hozzám!« Meg is tette a nép, amit parancsolt, és elvitte Áronhoz a fülbevalókat. Ő pedig átvette, öntőmesterséggel megformálta, és öntött borjút készített belőlük. Erre ők azt mondták: »Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!« Amikor Áron látta ezt, oltárt épített eléje, és hírnök szavával kikiáltatta: »Holnap ünnepe lesz az Úrnak!« Másnap aztán kora reggel felkeltek, egészen elégő- és békeáldozatokat áldoztak, aztán leült a nép enni és inni, majd nekiállt játszani.
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj le hamar, mert vétkezett néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről! Hamar letértek arról az útról, amelyet mutattál nekik: öntött borjút készítettek maguknak, imádták azt, áldozatokat mutattak be neki, és azt mondták: ‘Ezek a te isteneid, Izrael, akik kihoztak téged Egyiptom földjéről!’« Aztán így szólt az Úr Mózeshez: »Látom már, hogy keménynyakú nép ez! Hagyj engem, hadd izzék fel haragom ellenük, hogy eltöröljem őket, és téged tegyelek nagy nemzetté!«
Mózes erre így kezdte kérlelni az Urat, az ő Istenét: »Miért gerjedne fel, Uram, haragod néped ellen, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, nagy erővel és hatalmas kézzel? Kérlek, ne mondhassák az egyiptomiak: ‘Álnokul kivitte őket, hogy megölje mindnyájukat a hegyekben, és eltörölje őket a földről.’ Szűnjék meg haragod, és légy kegyelmes néped gonoszságával szemben! Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izraelről, a te szolgáidról, akiknek megesküdtél önmagadra: ‘Megsokasítom utódaitokat, mint az ég csillagait, és ezt az egész földet, amelyről szóltam, utódaitoknak adom, s birtokolni fogjátok azt örökké!’« Megengesztelődött erre az Úr, és nem tette meg azt a rosszat, amelyet népe ellen mondott.
Visszatért erre Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblájával. Mindkét oldalukon írás volt. Magának Istennek voltak a művei, a táblákba vésett írás is Istené volt. Amikor Józsue meghallotta az ujjongó nép zajongását, azt mondta Mózesnek: »Harci lárma hallatszik a táborból!« Ő így felelt:
»Nem harcra buzdítás kiáltása ez,
és nem harcra serkentők ujjongása ez:
énekesek szavát hallom én!«
Áronnak pedig azt mondta: »Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnt hoztál rá?« Az így felelt neki: »Ne haragudjon az én uram, hiszen ismered ezt a népet, hogy hajlik a gonoszra! Azt mondták nekem: ‘Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak; mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!’ Én azt mondtam nekik: Kinek van közületek aranya? – Elhozták, ideadták nekem, én a tűzbe vetettem, és ez a borjú készült belőle.«
Amikor Mózes látta, hogy a nép fegyvertelen – Áron ugyanis elvette fegyverzetüket az undok gyalázatosság által, és fegyvertelenül állította őket ellenségeik elé –, megállt a tábor kapujában, és így szólt: »Aki az Úrral tart, álljon ide mellém!« Erre Lévi fiai mindnyájan odagyűltek köré, ő pedig azt mondta nekik: »Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kössön mindegyiktek kardot derekára, és menjetek oda és vissza a táboron keresztül, kaputól kapuig, és ölje meg mindenki a testvérét, a barátját és a rokonát is!« Erre Lévi fiai megtették, amit Mózes parancsolt nekik. Aznap mintegy huszonháromezer ember halt meg. Mózes azután azt mondta nekik: »Ma az Úrnak szenteltétek kezeteket, mindenki a fia és a testvére által, így ő nektek adja majd áldását.«
Másnap aztán így szólt Mózes a néphez: »Igen nagy vétekkel vétkeztetek! Felmegyek az Úrhoz, talán sikerül megkövetnem őt vétketekért!« Vissza is ment az Úrhoz, és így szólt: »Kérlek, igen nagy vétekkel vétkezett ez a nép: aranyisteneket csinált magának. Most azonban vagy bocsásd meg nekik ezt a vétket, 32vagy pedig, ha ezt nem teszed, törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!« Az Úr azt felelte neki: »Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki könyvemből. Te csak menj, és vezesd azt a népet, ahová mondtam neked! Angyalom előtted megy majd, de a megtorlás napján meg fogom torolni ezt a vétküket is.«
Meg is verte az Úr a népet ezért a vétekért, a borjúért, amelyet Áron készített.
33 1Az Úr ezután így szólt Mózeshez: »Eredj, menj fel erről a helyről, te és a néped, amelyet kihoztál Egyiptom földjéről, arra a földre, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak: Az utódaidnak adom. Egy angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat, s te bemész a tejjel-mézzel folyó földre. Én azonban nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és még el találnálak pusztítani az úton.« Amikor a nép meghallotta ezt a nagyon rossz hírt, gyászba borult, és senki sem vette fel a szokott díszeit.
Azt mondta ugyanis az Úr Mózesnek: »Mondd Izrael fiainak: Keménynyakú nép vagy! Ha csak egy kis ideig is veled járnék, eltörölnélek. Most azonban tedd le díszeidet, hogy megtudjam, mit tegyek veled!« Le is tették Izrael fiai a díszeiket a Hóreb hegyénél.
A szövetség megújítása Mózes pedig fogta a sátrat, és messze a táboron kívül verte azt fel, s elnevezte szövetség sátrának. Így a népből mindenkinek, akinek valami kérdezni valója volt, ki kellett mennie a szövetség sátrához, a táboron kívülre. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, fölkelt az egész nép, mindenki kiállt sátra ajtajába, és nézett Mózes után, amíg ő be nem ment a sátorba. Amikor aztán belépett a szövetség sátrába, leszállt a felhőoszlop, megállt az ajtónál, és az Úr beszélt Mózessel. Amikor az izraeliták látták, hogy a felhőoszlop ott áll a sátor ajtajánál, mindannyian felálltak, és leborultak sátruk ajtajában. Az Úr pedig beszélt Mózessel, szemtől szembe, úgy, ahogy az ember a barátjával szokott beszélni. Aztán Mózes visszatért a táborba, de szolgája, az ifjú Józsue, Nún fia nem távozott a sátortól.
Mózes ekkor azt mondta az Úrnak: »Azt parancsolod, hogy vezessem fel ezt a népet, de nem adod tudtomra, kit küldesz majd velem! Pedig azt mondtad: ‘Név szerint ismerlek, és kegyelmet találtál előttem.’ Ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt. Vedd figyelembe, hogy a te néped ez a nemzet.« Azt mondta erre az Úr: »Magam fogok előtted haladni, és nyugalmat szerzek neked!« Mózes azt válaszolta: »Ha nem te magad mégy előttünk, ne is vezess ki minket erről a helyről! Miből is tudhatnánk meg, én és a te néped, hogy kegyelmet találtunk színed előtt, hacsak velünk nem jársz, hogy így dicsőbbek legyünk minden népnél, amely a földön lakik?«
Az Úr erre azt mondta Mózesnek: »Ezt is, amit mondtál, megteszem, mert kegyelmet találtál előttem, és név szerint ismerlek téged.« 18Mózes azt felelte: »Mutasd meg nekem dicsőségedet!« Az Úr erre így szólt: »Neked megmutatom egész jóságomat, és kimondom előtted az Úr nevét, mert könyörülök azon, akin akarok, és kegyelmes vagyok az iránt, aki iránt nekem tetszik.« Majd azt mondta: »Ám arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.« Azután így szólt: »De, íme, van itt egy hely mellettem: állj erre a kősziklára! Ha majd elvonul előtted dicsőségem, beállítlak a kőszikla hasadékába, és befödlek jobbommal, amíg el nem vonulok. Aztán elveszem kezemet, és utánam tekinthetsz – de arcomat nem láthatod!«
Jegyzetek
30,1 Illatáldozatként a tömjénbokor illatos gyantáját égették.
30,11 A fogság után gyakorlattá vált kultusz-adó megalapozása. Szegény és gazdag ugyanannyit fizet. 1 sékel = 11,5 g ezüst; 1 gera 0,6 g.
31,1 A templom művészei Istentől kijelölt és tehetséggel megáldott emberek.
31,18 Vö. Kiv 24,12-15.
32,1 A nép látható bálványképet akar a helyett az Isten helyett, aki a neve által elrejtette saját lényegét. A borjú az erő és a termékenység szimbóluma. Baál istennek is állítottak aranyborjakat, és a Dánban és Bételben lévő izraelita szntélyekben is tiszteltek ilyeneket (1Kir 12,26-33). A pusztai történet tipikus, előre jelzi a nép későbbi elfordulásait az igaz Istentől. Nem az ember alakul Isten képére, hanem ő alakítja Istent a maga képére.
32,20 A népnek meg kell innia a magacsinálta bálványt, amelyet elsősorban a szívében hord.
32,32 Izraelben listákat vezettek arról, hogy ki tartozik a néphez, és feltételezték, hogy Istennek is vannak hasonló listái.
33,1 A saját rosszrahajlásának megtapasztalása után gyökeresen megváltozott a nép és Isten kapcsolata.
33,18 Isten lényegéről (dicsőségéről) az embernek csak áttételes tapasztalása lehet.