A SÍNAI HEGYEN : 19,1-40,38
Isten felajánlja a szövetséget 19 1A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába. Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait.Mózes pedig felment Istenhez. Ekkor az Úr szólította őt a hegyről, és azt mondta: »Ezt mondd Jákob házának
s ezt hirdesd Izrael fiainak:
Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal,
és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon,
amíg idehoztalak titeket magamhoz.
Ha tehát majd hallgattok szavamra
és megtartjátok szövetségemet,
tulajdonommá lesztek minden nép közül
– hiszen az egész föld az enyém –,
és ti lesztek az én királyi papságom
és szent népem.
Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izrael fiainak.«
Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak, az Úr azt mondta neki: »Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat, 11hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére! Vonj továbbá körös-körül határt a nép számára, és mondd nekik: Vigyázzatok, fel ne menjetek a hegyre, még a széléhez se érjetek! Minden, ami a hegyhez ér, halállal lakoljon – kéz azonban ne érintse, hanem kövekkel verjék agyon, vagy nyíllal lőjék le – akár jószág, akár ember, ne maradjon életben! Ha majd megharsan a kürt, akkor jöjjenek a hegyre!« Lement erre Mózes a hegyről a néphez, és elrendelte, hogy szentelődjék meg. Miután kimosták ruháikat, azt mondta nekik: »Legyetek készen a harmadik napra, és feleségeitekhez ne közelítsetek!«
Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt. Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe. Füstölgött az egész Sínai hegy – mert az Úr tűzben szállt le rá –, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy. A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki.
Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére. Amikor felment, az Úr azt mondta neki: »Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy kedve ne kerekedjék átlépni a határt, hogy megnézze az Urat, mert akkor igen sokan elvesznek belőlük! A papok is, akik az Úr közelébe járulhatnak, szentelődjenek meg, hogy meg ne büntesse őket!« Mózes erre azt mondta az Úrnak: »A nép nem jöhet fel a Sínai hegyére, hiszen te figyelmeztettél és parancsoltad meg: ‘Szabj határt a hegy körül, és tedd szentté a hegyet!’« Az Úr azt felelte neki: »Eredj, menj le! Aztán gyere fel Áronnal együtt, de a papok és a nép ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, hogy meg ne ölje őket!« Lement erre Mózes a néphez, és mindezt elbeszélte nekik.
A tízparancsolat 20 1Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat:
»Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Rajtam kívül más istened ne legyen! 4Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem! De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat.
7Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét!
8Emlékezzél meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! Hat napon dolgozzál, és végezd minden munkádat! A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van! Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent, azért áldotta meg az Úr a szombat napját, és azért szentelte meg.
12Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!
13Ne ölj!
14Ne paráználkodj!
15Ne lopj!
16Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!
Ne kívánd meg felebarátod házát!
Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se marháját, se szamarát: semmijét se, ami az övé!«
Az egész nép látta a mennydörgéseket és a villámokat, a harsonazengést és a füstölgő hegyet, ezért rémülten, a félelemtől remegve megállt a távolban, és így szólt Mózeshez: »Te szólj hozzánk, és meghallgatjuk! Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!« Mózes azt felelte erre a népnek: »Ne féljetek! Azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, és legyen bennetek az ő félelme, hogy ne vétkezzetek!« A nép tehát a távolban maradt, Mózes pedig odajárult ahhoz a homályhoz, amelyben Isten volt.
Az oltár törvénye Az Úr azt mondta ekkor Mózesnek: »Ezt mondd Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből szóltam hozzátok. Ne készítsetek tehát ezüst isteneket, és ne készítsetek magatoknak arany isteneket! Oltárt földből építsetek nekem, és azon mutassátok be egészen elégő- és békeáldozataitokat, apró- és lábasjószágaitokat minden olyan helyen, ahol megemlékezem nevemről: eljövök hozzád és megáldalak. Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne építsd azt faragott kövekből, mert ha vésőt emelsz rá, tisztátalanná válik! Ne lépcsőn járj fel oltáromhoz, hogy fel ne táruljon a szemérmed!
Jegyzetek
19,1 „A mai napon” kifejezés a szöveg liturgikus használatára utal. A zsidók a Sínai szövetségkötést pünkösdkor ünneplik.
19,11 A harmadik nap a Bibliában gyakran az üdvösség, Isten közbelépésének napja.
20,1 Vö. MTörv 5,16-22. A legalapvetőbb jogokat, kötelességeket és tilalmakat maga Isten védelmezi.
20,4 A kép könnyen pót-istenné válhat. A büntetés az egész családot érinti, az apától a dédunokáig.
20,7 Isten nevével (azaz magával Istennel, az ő erejével) tilos visszaélni mágia, átok, vagy akár helytelen áldás formájában is.
20,8 A szombati nyugalom kijár az idegeneknek is.
20,12 A szülők tiszteletének parancsa elsősorban a már felnőtt embereknek szól, hogy becsüljék és támogassák munkaképtelenné vált szüleiket.
20,13 Minden élet, a rabszolgáé és az idegené is, Isten védelme alatt áll.
20,14 A parancs elsődlegesen a férfiaknak van címezve. Megköveteli, hogy ne törjenek be egy másik ember házasságába, elvéve annak feleségét.
20,15 A 7. parancs a magántulajdont védi.
20,16 A 8. parancs elsősorban a bíróság előtti hamis tanúskodást tiltja.
Ha leprás kiütés támad valakin, vigyék el az illetőt a paphoz, s az nézze meg őt. Ha fehér folt van a bőrön, s az megváltoztatta a szőr színét, s maga az eleven hús is kilátszik, idült, a bőrbe rögzött leprának kell azt ítélni. Nyilvánítsa tehát őt a pap tisztátalannak, ne is zárassa el, mert nyilvánvalóan tisztátalan. Ha azonban a lepra rohamosan tör ki a bőrön és ellepi az egész bőrt tetőtől talpig, bármerre tekint a szem, nézze meg őt a pap, s ítélje teljesen tiszta leprában levőnek, mivel az egészen fehérré változott, s ennélfogva az illető tiszta. Mihelyt azonban eleven hús mutatkozik rajta, ítélje őt a pap tisztátalannak és számítsák a tisztátalanok közé, mert az eleven hús, ha lepra van rajta, tisztátalan. De ha ismét fehérré változik, s ellepi az egész embert, nézze meg őt a pap és ítélje tisztának.
Ha a test bőrén fekély volt, s az meggyógyult, de a fekély helyén fehér vagy vörhenyes folt támad, vigyék az illetőt a paphoz. Ha az azt látja, hogy a kiütés helye mélyebb a többi húsnál, s a szőr fehérré változott, ítélje tisztátalannak, mert leprás kiütés támadt a fekélyen. Ha azonban a szőr színe a régi, a folt homályos, s nem mélyebb a körülötte levő húsnál, zárja el őt hét napig: ha továbbterjed, ítélje őt leprásnak, ha pedig megállapodik a helyén, akkor a fekély sebhelye az, s az illető tiszta.
Ha a test bőrét tűz égette meg, s amikor az meggyógyult, sebhelye fehér vagy vörhenyes, nézze meg a pap, s ha szőre íme, fehérré változott, s helye mélyebb a többi bőrnél, ítélje tisztátalannak az illetőt, mert leprás kiütés támadt a sebhelyen. Ha pedig a szőr színe nem változott meg, s a kiütés nem mélyebb a többi húsnál, s a kiütés színe homályos, zárja el az illetőt hét napig, s a hetedik napon nézze meg: ha a kiütés továbbterjedt a bőrön, ítélje tisztátalannak az illetőt; ha azonban a fehér folt megállapodott a helyén, s nem elég élénk, az égés helye az, ítélje tehát az illetőt tisztának, mert égési heg az.
Ha egy férfinak vagy asszonynak kiütése támad a fején vagy a szakállában, nézze meg az illetőt a pap, és ha a hely mélyebb a többi húsnál, a haj pedig szőke, s a szokottnál vékonyabb, ítélje tisztátalannak, mert a fej vagy a szakáll leprája az. Ha azonban azt látja, hogy a var felszíne egyenlő a körülötte levő hússal, a haj pedig fekete, zárja el az illetőt hét napig, s a hetedik napon nézze meg: ha a var nem terjedt, s a hajnak megvan a maga színe, s a kiütés felszíne egyenlő a többi hússal, az illető borotválkozzék meg, kivéve a var helyén és zárják el másik hét napig. Ha a hetedik napon az látszik, hogy a kiütés megállapodott a helyén, s nem mélyebb a húsnál, ítélje tisztának az illetőt: mossa ki ruháit, s tiszta legyen. Ha azonban a tisztának nyilvánítás után a var továbbterjed a bőrön, ne is vizsgálja többé, szőkévé változott-e a szőr, minthogy nyilvánvalóan tisztátalan az illető. Ha azonban a var megállapodott, s a szőr fekete, tudja meg, hogy az illető meggyógyult, s ítélje bízvást tisztának.
Ha egy férfi vagy asszony bőrén fehér folt támad, nézze meg őket a pap: ha azt találja, hogy a fehér folt homályosan fehérlik a bőrön, tudja meg, hogy nem lepra az, hanem fehérszínű sömör, s az illető tiszta.
Ha egy férfi fejebúbján kihullik a haj, az illető kopasz és tiszta; ha elöl hull ki a haj, az illető elöl kopasz és tiszta. Ha azonban a hátul levő kopaszságon vagy az elöl levő kopaszságon fehér vagy vörhenyes folt támad, akkor az lepra, amely ennek az embernek a fején vagy homlokán támadt. A papnak meg kell őt vizsgálnia. Ha megállapítja, hogy az ember tarkóján vagy homlokán olyan vörhenyes folt támadt, amilyen a bőrlepra, akkor az ember leprás és tisztátalan. A papnak ki kell nyilvánítani, hogy tisztátalan, hogy a fején megtámadta a lepra.
45Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ‘Tisztátalan, tisztátalan!’ Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.
47Ha lepraszerű folt támad egy gyapjú- vagy lenruhán, a láncfonalon vagy a vetülékfonalon, vagy pedig valamelyik bőrön vagy bőrből készült holmin, s a rajtuk levő folt fehér vagy vörhenyes: leprának kell tartani és meg kell mutatni a papnak. Az, miután megnézte, zárassa el hét napig; a hetedik napon aztán nézze meg újra, s ha azt találja, hogy terjedt, akkor makacs lepra az: tisztátalannak ítélje azt a ruhát vagy egyebet, amin található, s azért égettesse el tűzzel. Ha pedig azt látja, hogy nem terjedt, akkor parancsolja meg, hogy mossák ki azt, amin a kiütés van, s zárassa el ismét hét napig. Ha akkor azt látja, hogy régi színét nem nyerte vissza, noha a kiütés nem terjedt, akkor ítélje tisztátalannak, s égettesse el tűzzel, mivel lepra lepte el az egész ruhát vagy felszínét. Ha pedig a ruha kimosása után a kiütés helye elhomályosodott, akkor szakítsa azt le és válassza el az éptől; ha aztán előtűnik azokon a helyeken, amelyek azelőtt nem voltak foltosak, akkor terjedő, vándorló lepra az: el kell égetni tűzzel; ha nem mutatkozik, mosassa ki a tiszta részt másodszor is vízzel, s az tiszta lesz.
Ez a törvény a gyapjú- és a lenruha, a láncfonal és a vetülékfonal s minden bőrből készült holmi leprájáról, hogy mi módon kell őket tisztáknak vagy tisztátalanoknak ítélni.«
Jegyzetek
13,1 A bibliai szóhasználat sokféle bőrbetegséget nevez leprának. Az istentiszteletről való kizárásról ill. a visszafogadásról a papok döntenek (vö. Mt 8,4). Az itt következő törvények a papoknak adtak eligazítást az egyes esetek elbírálásához. A betegek gondozásáról nem esik szó.
13,1 A beteget elkülönítik, hogy a betegség alakulását megfigyelhessék.
13,45 A beteget kitaszították a társadalomból, gyászruhát kellett viselnie. Ezek a törvények szabályozták a bőrbetegségekben szenvedők és a leprások sorsát az újszövetségi korban is.
13,47 Ha rongyon vagy bőrön a bőrbetegségekhez hasonló foltok jelentek meg, elégették.
A Szentély siratása
74 1Maszkíl Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, teljesen,
miért gyúlt fel haragod legelőd juhai ellen?
Emlékezzél meg gyülekezetedről,
amelyet kezdettől fogva birtokodba vettél!
Örökségedet, a törzset megváltottad,
a Sion hegyét, amelyen laktál.
Menj fel az ősi romokra:
a szentélyben mindent feldúlt az ellenség!
Azok ordítoznak gyülekezeted helyén, akik gyűlölnek téged,
jelvényeiket kitűzték győzelmük jeléül.
Olyanok, mint aki magasra emelt fejszéjét
lengeti a sűrű erdőben.
6 Minden ajtaját kidöntötték,
baltával és bárddal rombolták.
Lángba borították szentélyedet,
neved hajlékát földig meggyalázták.
Azt mondták szívükben:
»Rohanjuk le őket együtt!«
Fölperzselték Isten minden szentélyét az országban.
Jeleinket nem látjuk, nincs többé prófétánk,
és nincs már köztünk, aki látna.
Isten, meddig szidalmaz még az ellenség téged,
örökké gyalázza az ellenség nevedet?
Miért vonod vissza kezed
és tartod öledben jobbodat?
12 Hiszen Isten a mi királyunk ősidőktől fogva,
aki szabadulást szerzett a föld közepén.
13 Hatalmaddal a tengert kettéhasítottad,
a sárkányok fejét a vizekben összetörted.
A Leviatán fejeit összezúztad,
eledelül adtad a tengeri szörnyeknek.
15 Te fakasztottál forrásokat, patakokat,
te szárítottad ki az állandó folyókat.
Tied a nappal és tied az éjszaka,
te hoztad létre a napot és a csillagokat.
Te szabtad meg a föld minden határát,
te teremtetted a nyarat és a telet.
Emlékezz meg arról,
hogy az Urat ellenség szidalmazza,
s egy oktalan nép gyalázza nevedet.
A benned bízó lelkeket ne engedd át a vadállatoknak,
ne felejtsd el végképp a szegényeidet!
Tekints szövetségedre, mert tele van
az ország minden zuga a gonoszság sátraival.
Ne távozzék tőled szégyennel a megalázott,
hadd áldja nevedet a szegény és a szűkölködő!
Kelj fel, Isten! Védd meg ügyedet!
Emlékezz meg a gyalázatról,
amellyel egész nap illet téged az esztelen!
Ne feledd el ellenségeid lármáját;
Szüntelen növekszik az ellened szegülők háborgása!
Jegyzetek
74,1 Közösségi siratóének, a fogság idején vagy a fogság utáni időkben keletkezett (Kr. e. 586 és 520 között). A közösség a templom lerombolását siratja (2-11). A könyörgés azzal fejeződik be, hogy Isten, hatalmát kinyilvánítva fellép szegényeinek elnyomása ellen (12-23).
74,6 Leírja a jeruzsálemi templom lerombolásának néhány részletét (Kr. e. 586).
74,12 Ünnepli Isten fölényét minden más hatalom fölött (a képek a mitológiában is előfordulnak).
74,13 Vö. Kiv 14,21-22; Zsolt 89,11;
74,15 Vö. Szám 20,11;21,16-17; Józs 3,16.