17
1Aztán elindult Izrael fiainak egész sokasága a Szín-pusztából, állomásról-állomásra, az Úr parancsa szerint, és tábort ütöttek Rafidimban. Itt nem volt ivóvize a népnek.
Perbe szálltak ezért Mózessel, és azt mondták: »Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!« Mózes megkérdezte: »Miért pereltek velem? Miért kísértitek az Urat?«
A nép azonban szomjazott ott a víz hiánya miatt, és zúgolódott Mózes ellen: »Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat?«
Ekkor Mózes az Úrhoz kiáltott: »Mitévő legyek ezzel a néppel? Kis híja, és megkövez engem!«
Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Vonulj el a nép előtt, végy magad mellé néhányat Izrael véneiből, aztán vedd kezedbe botodat, amellyel a folyóvízre ütöttél! Aztán jöjj,
és íme, én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára. Üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson a nép!« Úgy is cselekedett Mózes Izrael vénei előtt.
Azt a helyet pedig elnevezte Masszának és Meríbának, Izrael fiainak perelése miatt, és azért, mert kísértették az Urat, mondván: »Köztünk van-e az Úr, vagy sem?«
8Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: »Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.« Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével. Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!« Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem:
Erre ő kiment apósa elé, meghajtotta magát, megcsókolta, és békességes szavakkal köszöntötték egymást. Amikor aztán betértek a sátorba, Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izraelért a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, s mindazt a bajt, amely őket az úton érte, és azt, hogy az Úr megszabadította őket. Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből. Így szólt: »Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, s aki megszabadította népét Egyiptom kezéből! Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél, hiszen ők olyan elbizakodottan bántak velük!« Erre Jetró, Mózes apósa egészen elégő és vágóáldozatokat mutatott be Istennek. Áron és Izrael valamennyi véne is eljött, hogy kenyeret egyenek vele Isten előtt.
13Másnap aztán Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig. Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: »Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz te itt egyedül, és miért várakozik az egész nép reggeltől estig?« Mózes azt felelte: »Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét. Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit.« Erre ő azt mondta: »Nem jól csinálod a dolgot! Kimerít ez a hiábavaló munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted. Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik: terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek, közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell! Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tízek elöljáróivá! Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben! Ha azonban valami fontosabb dolog akad, terjesszék azt teeléd, ők pedig csak a kisebb dolgokban ítélkezzenek! Így könnyebb lesz neked, mert megosztod másokkal a terhet. Ha ezt megteszed, Isten parancsát teljesíted, eleget tudsz tenni az ő rendeleteinek, és ez az egész nép is békességgel tér vissza a helyére!«
Miután Mózes meghallgatta, meg is tette mindazt, amit apósa mondott. Derék férfiakat választott egész Izraelből, és megtette őket a nép fejedelmeivé: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Ezek szolgáltattak igazságot a népnek minden időben. Ha azonban valami fontosabb akadt, azt őelé terjesztették; ők csak a kisebb dolgokban ítélkeztek. – Aztán elbocsátotta apósát. Az visszatért, és elment a földjére.
8Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: »Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.« Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével. Azt mondta erre az Úr Mózesnek: »Írd be ezt a könyvbe emlékeztetőül, és add Józsue tudtára, hogy el fogom törölni Amalek emlékét az ég alól!« Mózes erre oltárt épített, és ezt a nevet adta neki: Az Úr az én hadijelvényem:
»Felemeli kezét trónusán az Úr,
és harcol az Úr az amalekiták ellen
nemzedékről nemzedékre.«
Erre ő kiment apósa elé, meghajtotta magát, megcsókolta, és békességes szavakkal köszöntötték egymást. Amikor aztán betértek a sátorba, Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izraelért a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, s mindazt a bajt, amely őket az úton érte, és azt, hogy az Úr megszabadította őket. Örült erre Jetró mindannak a jónak, amelyet Isten Izraellel cselekedett, hogy kiszabadította őket az egyiptomiak kezéből. Így szólt: »Áldott legyen az Úr, aki megszabadított titeket az egyiptomiak kezéből és a fáraó kezéből, s aki megszabadította népét Egyiptom kezéből! Most már tudom, hogy nagyobb az Úr minden istennél, hiszen ők olyan elbizakodottan bántak velük!« Erre Jetró, Mózes apósa egészen elégő és vágóáldozatokat mutatott be Istennek. Áron és Izrael valamennyi véne is eljött, hogy kenyeret egyenek vele Isten előtt.
13Másnap aztán Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig. Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: »Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz te itt egyedül, és miért várakozik az egész nép reggeltől estig?« Mózes azt felelte: »Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét. Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit.« Erre ő azt mondta: »Nem jól csinálod a dolgot! Kimerít ez a hiábavaló munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted. Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik: terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek, közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell! Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tízek elöljáróivá! Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben! Ha azonban valami fontosabb dolog akad, terjesszék azt teeléd, ők pedig csak a kisebb dolgokban ítélkezzenek! Így könnyebb lesz neked, mert megosztod másokkal a terhet. Ha ezt megteszed, Isten parancsát teljesíted, eleget tudsz tenni az ő rendeleteinek, és ez az egész nép is békességgel tér vissza a helyére!«
Miután Mózes meghallgatta, meg is tette mindazt, amit apósa mondott. Derék férfiakat választott egész Izraelből, és megtette őket a nép fejedelmeivé: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Ezek szolgáltattak igazságot a népnek minden időben. Ha azonban valami fontosabb akadt, azt őelé terjesztették; ők csak a kisebb dolgokban ítélkeztek. – Aztán elbocsátotta apósát. Az visszatért, és elment a földjére.
Jegyzetek
17,1 Vö. Szám 20,1-13. Izrael Isten ellen lázad a bajban, ahogyan ma is sokan Istent vádolják a szenvedés idején. Isten életet (vizet) fakaszt a halálból (a sziklából).
17,8 Az amalekiták a Ter 36,12 szerint Ézsau utódai. Nomád törzsszövetségben éltek, a bírák és a királyság korában gyakran betörtek Izraelbe. Ez a történet ennek az ősi ellenségeskedésnek az eredetére ad magyarázatot (vö. MTörv 25,17-19). Az ütközet nem a csatatéren dől el, hanem a dombon, ahol Mózes imádkozik. Húr is Mózes képviselője, mint Áron (vö. Kiv 24,14). A zsidó hagyomány szerint Mirjám férje volt.
18,1 A Jetróval való találkozás az Úr ünnepévé válik.
18,13 Az egyes hivatalok Mózes szolgálatának a konkrét szükségletek szerinti felosztásából jönnek létre.