MENEKÜLÉS EGYIPTOMBÓL: 12,1-18,27
A Pászka 12 1Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: »Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Ne egyetek belőle se nyersen, se vízben főzve, hanem csak tűzön sütve! A fejét a lábszáraival és belső részeivel együtt egyétek! Semmi se maradjon belőle reggelre! Ha valami megmarad, égessétek el a tűzben! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez.Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!
Hét napig kovásztalant egyetek! Már az első napon se legyen kovász házatokban! Aki kovászosat eszik, az első naptól kezdve a hetedik napig, azt ki kell irtani Izraelből. Az első nap szent és ünnepélyes legyen, és hasonló ünnepélyesség szentelje meg a hetedik napot! Semmiféle munkát ne végezzetek ezeken, kivéve azt, ami az evéshez tartozik.
Tartsátok meg tehát a kovásztalanok ünnepét, mert ez az a nap, amelyen kivezettem seregeiteket Egyiptom földjéről! Tartsátok meg azt a napot nemzedékről nemzedékre örök szertartásként! Az első hónapban, a hó tizennegyedik napjának estéjétől kovásztalant egyetek, ugyanazon hó huszonegyedik napjának estéjéig!
Ezen a hét napon ne legyen kovász a házatokban. Aki kovászosat eszik, azt ki kell irtani Izrael közösségéből, akár jövevény, akár földetek szülöttje! Semmiféle kovászosat ne egyetek, minden lakóhelyeteken csak kovásztalant egyetek!«
Összehívta tehát Mózes Izrael fiainak valamennyi vénjét, és azt mondta nekik: »Menjetek, fogjatok családonként egy-egy állatot, és vágjátok le a Pászkát. Aztán mártsatok egy izsópköteget az edényben lévő vérbe, és hintsetek belőle a szemöldökfára s mind a két ajtófélfára, és senki ne menjen ki közületek háza ajtaján reggelig. Körüljár ugyanis az Úr, és megveri az egyiptomiakat. Ha azonban látja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, elvonul a ház ajtaja előtt, és nem engedi, hogy az Öldöklő bemenjen a házatokba ártani. Tartsd meg ezt a dolgot, törvény legyen az neked és fiaidnak mindörökre! Ha majd bejuttok arra a földre, amelyet az Úr nektek ad, amint megígérte, ott is tartsátok meg ezt a szertartást! Ha pedig a fiaitok azt kérdezik majd tőletek: ‘Miféle szertartás ez?’ – mondjátok nekik: ‘Az Úr elvonulásának áldozata ez, mert elvonult Izrael fiainak háza felett Egyiptomban, amikor megverte az egyiptomiakat, és megmentette házainkat.’« – A nép erre meghajtotta magát, leborult, 28aztán Izrael fiai elmentek, és úgy tettek, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak.
Történt azután éjfélkor, hogy az Úr megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, a trónján ülő fáraó elsőszülöttjétől kezdve a börtönben levő rab elsőszülöttjéig, valamint az állatok minden elsőszülöttjét. Felkelt erre azon az éjjelen a fáraó, az összes szolgája és egész Egyiptom, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, mert nem volt ház, amelyben halott ne lett volna. A fáraó el is hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán, és azt mondta: »Keljetek fel, és menjetek ki népem közül, ti is, Izrael fiai is! Menjetek, áldozzatok az Úrnak, amint mondtátok. Juhaitokat és jószágaitokat is vigyétek magatokkal, ahogy kívántátok! Csak menjetek el, és áldjatok meg engem!« Az egyiptomiak is sürgették a népet, hogy gyorsan menjen ki a földről, hiszen: »Mindnyájan meghalunk!« Fogta tehát a nép a beáztatott tésztát, mielőtt kovásszal elegyítette volna, a ruhájába kötötte, és a vállára vetette. Közben Izrael fiai úgy tettek, amint Mózes megparancsolta: kértek az egyiptomiaktól ezüst- és aranyholmikat, és igen sok ruhát. Az Úr pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt, úgyhogy azok adtak nekik, így kifosztották az egyiptomiakat.
37Aztán Izrael fiai elindultak Rámszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a gyermekeken kívül. Nagyszámú gyülevész nép is felment velük, valamint igen sok juh, marha, és mindenféle jószág. Megsütötték a beáztatott tésztát, amelyet még Egyiptomból hoztak, és hamuban sült kovásztalan lepényeket készítettek belőle. Nem tudták ugyanis megkovászosítani, mert az egyiptomiak hajszolták őket, hogy menjenek, és nem engedték, hogy késlekedjenek. Így még útravaló eleséget sem készíthettek.
40Izrael fiainak egyiptomi tartózkodása négyszázharminc esztendeig tartott. Ennek elteltével, ugyanazon a napon kivonult az Úr egész serege Egyiptom földjéről. 42Ez az éjszaka az Úrnak szentelt virrasztás, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről. Meg kell azt tartania Izrael minden fiának nemzedékről nemzedékre.
Azt mondta ezután az Úr Mózesnek és Áronnak: »Ez a Pászkára vonatkozó előírás. Semmiféle idegen lakos nem ehet belőle. Minden vásárolt rabszolgát körül kell metélni, akkor ehet belőle. Jövevény és napszámos nem ehet belőle. Egy házban kell megenni: ne vigyetek ki a húsából, és ne törjétek szét csontjait. Izrael fiainak egész közössége készítse el azt! Ha valamely idegen közétek akar telepedni, és Pászkát akar készíteni az Úrnak, előbb metélkedjék körül nála mindenki, aki férfi, akkor annak rendje s módja szerint megülheti. Olyan lesz, mint a földetek szülötte. Aki azonban nem metélkedik körül, nem ehet belőle. Ugyanaz legyen a törvénye a föld szülöttjének és a közöttetek tartózkodó idegennek!« – Úgy is tett Izrael valamennyi fia, amint az Úr megparancsolta Mózesnek és Áronnak. Ugyanezen a napon kivezette tehát az Úr Izrael fiait Egyiptom földjéről, seregeik szerint.
13 1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nekem szentelj minden elsőszülöttet, amely méhet nyit Izrael fiainál, akár ember, akár állat, mert az enyém valamennyi!« Mózes erre azt mondta a népnek: »Emlékezzetek meg erről a napról, amelyen kijöttetek Egyiptomból, a rabszolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki az Úr onnan titeket, és ne egyetek kovászos kenyeret! Ezen a napon vonultok ki, abíb (azaz az új kalász) havában. Ezért ha majd bevisz téged az Úr a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a hivviták és a jebuziták földjére, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja, arra a tejjel-mézzel folyó földre, végezd el ezt a szent szolgálatot ebben a hónapban!
Hét napon át kovásztalant egyél, és a hetedik nap az Úr ünnepe legyen! Kovásztalant egyetek hét napon át, ne lehessen látni semmiféle kovászosat se nálad, se egész határodban! Fiadnak pedig mondd majd el ezen a napon, hogy ‘amiatt történik ez, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.’ Legyen mindez jelként a kezeden és emlékeztetőül a szemed előtt, hogy mindig az Úr törvénye legyen a szádban, mert erős kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból! Tartsd meg tehát ezt a szertartást a megszabott időben, esztendőről esztendőre.
Amikor pedig az Úr bevisz majd téged a kánaániak földjére, amint megesküdött neked és atyáidnak, és odaadja azt neked, különítsd el az Úr számára mindazt, ami méhet nyit, és állataidnak minden elsőszülöttjét, ha hím, amelyre szert teszel, szenteld az Úrnak! A szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy bárányon! Ha nem váltod meg, öld meg! De az ember minden elsőszülöttjét pénzzel meg kell váltanod fiaid közül. És ha a fiad holnap megkérdezi majd tőled: ‘Mire való ez?’ – azt feleld neki: ‘Erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Amikor ugyanis a fáraó megátalkodott, és nem akart elengedni minket, megölt az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttjétől az állatok elsőszülöttjéig. Ezért áldozok az Úrnak minden hímet, amely méhet nyit, és ezért váltok meg fiaim közül minden elsőszülöttet.’ Legyen ez tehát jelként a kezeden, és mint felfüggesztett emlékeztető jelzés a szemeid között, mert erős kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból!«
Menekülés a Vörös tengeren 17Miután a fáraó végre elengedte a népet, Isten nem a filiszteusok földje felé vivő úton vezette őket, bár az a rövidebb – azt gondolta ugyanis, hogy a nép megbánja a dolgot, amikor látja, hogy háború támad ellene, és visszatér Egyiptomba –, hanem kerülővel, a pusztai úton, a Vörös tenger felé vitte őket. Felfegyverkezve vonultak ki Izrael fiai Egyiptom földjéről. Mózes magával vitte József csontjait is, mivel ő megeskette Izrael fiait: »Amikor Isten megemlékezik majd rólatok, vigyétek el innen csontjaimat magatokkal!«
Elindultak tehát Szukkótból, és Etámban, a puszta legszélső határán vertek tábort. Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton. A nép elől sohasem hiányzott nappal a felhőoszlop, éjjel pedig a tűzoszlop.
14 1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Szólj Izrael fiaihoz: Kanyarodjanak vissza, és Piháhirót előtt, Migdol és a tenger között üssenek tábort! Beelszefonnal átellenben, vele szemben üssetek tábort a tenger mellett! Ekkor a fáraó azt mondja majd Izrael fiairól: ‘Eltévedtek földemen, körülzárta őket a puszta.’ Én pedig megkeményítem a szívét, hogy vegyen üldözőbe titeket, s én megdicsőülök a fáraó által és egész hadserege által, és megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr!« Ők aztán úgy is tettek.
Jelentették eközben az egyiptomiak királyának, hogy megszökött a nép. Megváltozott erre a fáraónak és szolgáinak a szíve a nép iránt, és azt mondták: »Mit is tettünk, hogy elengedtük szolgálatunkból Izraelt?« Befogatott tehát harci szekerébe, maga mellé vette egész hadnépét, vett hatszáz válogatott harci szekeret, és minden egyéb harci szekeret, amely Egyiptomban volt, és mindegyikbe harcosokat helyezett. Az Úr pedig megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának szívét, és ő üldözni kezdte Izrael fiait, jóllehet azok hatalmas kéz oltalma alatt vonultak ki. Amikor aztán az egyiptomiak követték az előttük haladók lábnyomait, a tenger mellett levő táborban rájuk bukkantak. A fáraó egész lovassága, harciszekerei és egész hadserege ott volt Piháhirót mellett, Baálcefonnal szemben.
Amíg a fáraó közeledett, Izrael fiai felemelték szemüket, és meglátták, hogy az egyiptomiak mögöttük vannak. Erre igen megijedtek. Az Úrhoz kiáltottak, Mózesnek pedig azt mondták: »Talán nem voltak sírok Egyiptomban, hogy ide a pusztába hoztál ki minket meghalni? Miért is tetted azt, hogy kihoztál minket Egyiptomból? Nem így hangzott-e a szavunk, amelyet mondtunk neked Egyiptomban: Hagyj minket, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Hiszen sokkal jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a pusztában!« Mózes erre azt mondta a népnek: »Ne féljetek, várjatok csak, és meglátjátok az Úr üdvösségét, amelyeket ma cselekedni fog! Mert az egyiptomiakat, akiket most láttok, nem látjátok többé sohasem! Az Úr fog harcolni értetek, és ti el fogtok némulni!«
Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Mit kiáltasz hozzám! Szólj Izrael fiaihoz, hogy induljanak! Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és oszd azt kétfelé, hogy szárazon járjanak Izrael fiai a tenger közepén! Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy nyomuljanak utánatok, és megdicsőülök a fáraó által, egész hadserege, harci szekerei és lovasai által. Az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok az Úr – amikor megdicsőülök a fáraó által, harci szekerei és lovasai által!«
Felkelt erre Isten angyala, aki Izrael tábora előtt vonult, és mögéjük ment. Vele együtt elvonult a felhőoszlop is elölről, és a hátuk mögé állt, az egyiptomiak tábora és az izraeliták tábora közé. Hátrafelé sötét volt a felhő, előre pedig világossá tette az éjszakát, úgyhogy egész éjszaka nem közelíthettek egymáshoz.
Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált. Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal. Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: a fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe. Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket, és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: »Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk!«
De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: »Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra!« Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe. Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük. Izrael fiai azonban átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal.
Így szabadította meg az Úr azon a napon Izraelt az egyiptomiak kezéből. Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek.
Mózes éneke 15 1Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak:
»Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt,
lovat és lovast a tengerbe vetett!
Az Úré az én erőm és dicsérő énekem,
mert ő lett az én szabadulásom.
Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem,
Atyámnak Istene, hadd magasztaljam!
Olyan az Úr, mint hős harcos: Mindenható az ő neve,
a fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette,
válogatott vezérei elmerültek a Vörös-tengerben.
Hullámok borították el őket,
miként a kő, a mélységbe süllyedtek.
Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje,
jobbod, Uram, az ellenséget megverte.
Dicsőséged nagyságában elgáncsoltad ellenfeleidet,
elengedted haragodat, s az mint tarlót, megemésztette őket.
Haragod kiáradt, s a vizek feltorlódtak,
a hömpölygő hullámok falként megálltak,
s a tenger közepén a mélységek megdermedtek.
Szólt az ellenség: ‘Üldözöm és elérem,
zsákmányt osztok, és megelégszik a lelkem,
kirántom kardomat, s megöli őket a kezem.’
De leheleted ráfújtad, és tenger borította el őket,
a hatalmas vizekben, mint ólom, elmerültek.
Ki olyan, mint Te, Uram, az istenek között,
ki olyan, mint Te, szentségben dicső,
félelmetes, dicsérendő és csodatevő?
Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte őket.
A népet, melyet megváltottál, irgalmasan vezetted,
szent lakóhelyedre hatalmaddal elvitted.
A népek felkeltek és haragra gerjedtek:
Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg,
Edom fejedelmei megrökönyödtek,
Moáb erőseit remegés szállta meg,
Kánaán minden lakója megdermedt.
Szakadjon is rájuk félelem és rettegés,
karod erejétől kővé meredjenek,
míg átvonul közöttük, Uram, a te néped,
míg átvonul néped, melyet a sajátoddá tettél!
Vidd be és ültesd őket örökséged hegyére,
erős lakóhelyedre, melyet, Uram, te készítettél,
szent helyedre, melyet kezed erősített meg,
s uralkodjék az Úr mindenkor, örökre!«
Bement ugyanis a fáraó lovassága, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, az Úr pedig visszabocsátotta rájuk a tenger vizeit, míg Izrael fiai szárazon keltek át a tenger közepén.Ekkor Mirjám próféta asszony, Áron nővére a dobot kezébe vette, kiment utána az összes asszony dobokkal, táncoló karokban, és ő így énekelt előttük:
»Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt,
lovat és lovast a tengerbe vetett!«
Izrael fiai ezután Elimbe jutottak, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek a vizek mellett.
Jegyzetek
12,1 Ez az elbeszélés kulcsfontosságú Izrael hite számára. Évről évre húsvétkor újra elmondták és ünnepelték Isten szabadító tettét, amely Izraelt megmentette a végpusztulástól, és néppé tette. Nem véletlen, hogy Jézus győzelme a bűn és a halál fölött szintén húsvétra esik.
12,1 A húsvét eredetileg pásztorünnep volt: a tavaszi legelőváltás előtt feláldoztak egy egyéves bárányt, és a vérével megkenték a sátraikat, hogy az akkor született kisbárányoktól távol tartsák az ártó szellemeket. A kovásztalan kenyerek ünnepe eredetileg a földművelők ünnepe volt (az új kenyér ünnepe, amelybe nem tettek a tavalyról megmaradt kovászból). A kenyér jele az újnak, ami a húsvéttal kezdődik (1 Kor 5,7-8). A két ünnep később új értelmet kapott (az egyiptomi szabadulás ünnepe) és összeolvadt. Az itt olvasható utasítások a babiloni fogság idején (Kr. e. 586-538) érvényes ünneplési szokásokat tükrözik. Mivel nem ünnepelhettek Jeruzsálemben, a húsvét családi ünneppé vált; a szenvedők ünnepévé, akik készek mégis útrakelni a Szabadító Isten vezetésével. Húsvét éjszakáján Isten áthaladt (pászka = áthaladni) azoknak a házai mellett, akik a vér által Istenhez tartozónak vallották magukat, és ez megmentette őket a haláltól.
12,28 Lehet, hogy a járvány pestis volt (vö. Zsolt 78,49-51). Húsvét éjjelén a hatalmasok sírnak és imádkoznak, a jogfosztottak szabadokká válnak.
12,37 Nemcsak zsidók, idegenek is vonultak velük (vö. Szám 11,4): Izrael népe a pusztában születik majd.
12,40 A 430 jelképes szám (új korszak kezdődik), a Ter 15,16 adata valószínűbb (a József utáni negyedik generáció vonul ki).
12,42 „Isten virrasztását” a nép is virrasztással ünnepli.
13,1 Az elsőszülöttek Isten tulajdonai, meg kell váltani őket. A Számok könyve szerint (3,11-13) a leviták is az elsőszülöttek helyett vannak az Úrnak szentelve.
13,17 A felhő esetleg vulkáni tevékenység emléke (nappal füstfelhő, éjszaka tűz). A helynevek alapján nem tudjuk rekonstruálni az útvonalat.
14,1 Isten megmenti népét a tengeren (a halálon) keresztül.
15,1 Győzelmi ének a szabadító Istenről, aki nem akarja, hogy az ember bárkinek rabszolgája legyen.
15,22 Mara egy sós forrás, a vize ihatatlan.